Ruth Cohn (1974) fejlesztette ki a témaközpontú interakció (Theme-centred Interaction, TCI) komplex, integratív módszerét. Axiómái és szabályozási rendszere abban különbözik más tanítási módszertől, hogy alapja az ÉN (I), a MI (WE), a TÉMA (THEME) és a KÖRNYEZET (GLOBE) négyfaktoros modellje, amelyek között a tanár egyensúlyt képez a csoportban az interakciók során. Értekező dolgozatom újdonsága, hogy akciókutatással elvégeztem tanuláselméleti, módszertani szempontból ennek a Magyarországon még ismeretlen, de német nyelvterületen elterjedt vezetői módszer, a Témacentrikus Interakció tanári módszerek közé illesztését. Mérőeszközt dolgoztam ki a TCI módszer hatékonyságának bizonyítására, majd ennek használatával empirikus akciókutatást végeztem, amiben egyfókuszú, a diák szemszögéből végzett mérésben a diákok válaszai alapján vizsgáltam, hogy a TCI módszer szociális kompetenciáikra és tanulási stílusukra milyen hatással volt. Egyes szám első személyű kutatótanári nézőpontom újdonsága, hogy akciókutatásomban a módszer használója és a kutatást végző személy egy és ugyanaz (Vámos 2013).
Kutatásom kiterjesztésnek egyik iránya, hogy a jövőben más szociológiai hátterű - hátrányos helyzetű – diákokat taníthatunk TCI módszerrel. Mérőeszközöm alkalmazásával megismételt vizsgálat végezhető a TCI módszer eredményességéről a szociális kompetenciák és tanulási stílus terén. További kutatási irányom, hogy a későbbiekben a kvantitatív módszerű méréseim mellett kvalitatív méréseket végezek a TCI-t használó magyar és külföldi tanárok körében a módszer hasznosságáról, és a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményeit a magyar kutatási eredményekkel vethetjük össze. A TCI modellje lehet az iskolai folyamatelemzésnek, általa felgyorsulhat az innováció (Klein 1997), és hozzásegíthet a holisztikus tanulás terjedéséhez (Ewert 2008). Az új tanárkutatásokkal egyetértve (Hattie 2012), akkor eredményes a tanulás, ha a tanárok saját munkájuknak tanulókra gyakorolt hatását mérik, értelmezik és ennek megfelelően változtatnak. Ezért kísérletemben a TCI módszert osztálytermi munkában, gyakorlóiskolai környezetben használtam. Vizsgálatomban kvalitatív és részben longitudinális akciókutatást végeztem 2016-ban és 2017-ben (N=162) a Kossuth Lajos Gyakorló Általános Iskola és Középiskola 5-8 évfolyamos tanulói csoportjaiban. Három csoportban folytattam kutatásomat online kérdőívek segítségével: 1. csoport (kontrollcsoport): akik nem TCI-vel tanulnak, 2. csoport: a magyar nyelvet és irodalmat 1-2 éve TCI-vel tanulók, 3. csoport: a magyar nyelvet és irodalmat 4 éve TCI-vel tanuló diákok csoportja. A másik, saját készítésű kérdőívem nyílt (feladatalkotó) kérdéseket tartalmazott Deák Kristóf Mindenki c. filmjéhez (2016) kapcsolódóan, amelyet mind a TCI-vel, mind a TCI nélküli tanulói csoportok töltöttek ki. Ez a módszer a diákok szociális kompetenciáját úgy fejleszti, hogy nyílt kommunikációt, együttműködést és kölcsönös bizalmat hoz létre, amely az iskolában eredményes,és a későbbiekben a demokratikus gondolkodás irányába hat. Ha a diákok megtapasztalhatják ezt az iskolájukban, akkor ezeket a tapasztalatokat az egész életen át tartó tanulásukban alkalmazhatják. Ezzel segítséget nyújthatunk nekik abban, hogy olyan autonóm állampolgárokká váljanak, akik vállalják a felelősséget saját cselekvéseikért, döntéseikért.

Theme-centred Interaction (TCI) is a complex, integrative program that develops social competency and is created by Ruth Cohn (1974). Its axioms and regulatory system make this method different from other educational concepts. These are based on the four-factored model of I-We-Theme-Globe, which is balanced by the teacher in the interactions. The novelty of my dissertation is that I carried out action research toward integrating this method of teaching theory, which is still unknown in Hungary but widespread in German areas, from the aspect of learning theory and methodology. I have worked out a measuring tool to prove the efficiency of the method, and later, I conducted empirical research. This included a one-focused study to provide self-evaluation for the students to assess how their social competency and learning styles, were affected. I thus contributed to developing social skills indirectly by the method of TCI. One of the novelties of my first-person research teacher point of view is that in my action research, the method user and the researcher are the same (Vámos 2013). My further research will involve teaching and examining students from different socio-economic backgrounds – from disadvantaged backgrounds – with the help of TCI. With this tool, both the teachers’ and the students’ social skills and competencies as well as their learning styles can be assessed and measured. I also aim at conducting qualitative research among Hungarian and foreign teachers regarding the efficiency of the methodology, which could be followed by comparative research focusing on the efficiency of the method. The TCI model can be part of the school’s analytical processes. It can enhance innovation (Klein, 1997) and can contribute to holistic learning (Evert, 2008). Agreeing with the latest research into teaching (Hattie, 2012), learning is effective when teachers measure, interpret and change the impact of their work on students. Therefore, I applied TCI in a classroom environment, and pre-, and in-service teacher training schools. My investigation included quantitative and partly longitudinal action research in 2016 and 2017 (N=162) with the same pupils at Kossuth Secondary Grammar and Primary School in grades 5-8 in a group. Using online questionnaires, I conducted the research in three groups: group I (control group): not learning with TCI; group II: learning Hungarian literature and grammar with TCI method for 1-2 years; group III: learning Hungarian literature and grammar with TCI for 4 years. My other self-created questionnaire focused on open-ended questions relating to the film Everybody directed by Kristóf Deák (2016), filled in by both the TCI groups and the control group. This method develops the social competency of through establishing open communication, co-operation and mutual trust, which all can bring about democracy at the school. If students can experience this at their school, then they can use and apply these experiences in lifelong learning as adults. These will help them become autonomous citizens, who can take ownership and responsibility for their actions, decisions and lives.