E dolgozatnak két fő célkitűzése van: egyfelől elemezni tudat és szakralitás viszonyának a hegeli fenomenológiában képviselt minőségét és egyes képi-fogalmi vetületeit, másfelől ezen elemzésen keresztül a hegeli fenomenológia bizonyos területeit/mozzanatait újszerű megvilágításba helyezve hozzájárulni a magyar nyelvű Hegel-diskurzus megelevenítéséhez. A dolgozatnak nem célja az e vizsgálatból adódó összes lehetséges következmény levonása, értékítélet megfogalmazása, vagy a hegeli szövegekkel való nyílt polemizálás. E célkitűzések megvalósításához a magyar és idegen nyelven hozzáférhető Hegel-irodalomból való merítésen kívül tudatosan vonunk játékba a hegeli felfogástól látszólag távol álló gondolatokat és gondolkodókat is. Fejtegetésünk – egyfajta bi-/multifokális szemléletmódot alkalmazva – egyensúlyra törekszik a szövegközeli, a szöveghez szorosan tapadó, valamint a szöveget távolról pásztázó, távlati összefüggésekbe helyező értelmezési technikák között; elemzésünk menetében különféle nézőpontokból vetünk „snittszerű” pillantásokat a vizsgálat tárgyaira, igyekezve együtt-gondolkodásra hívni az Olvasót. Az elemzés azon a hegeli főmotívumon alapul, hogy a valóság egy szervesen áramló, önmagát tükörviszonyok sorozatán keresztül áttetszően közvetítő dinamikus elevenség. Ezen elevenség permanensen vibráló egyensúlyát vizsgáljuk meg Hegel fenomenológiai tudat-, művészet- és valláskoncepciójában (szövegszerűen A szellem fenomenológiája Tudat, Öntudat, Ész, illetve A vallás című fejezeteinek egyes „szeleteit” kiindulópontként véve – első és harmadik fejezet), valamint – mintegy tesztelendő a fenti motívum működőképességét a hegeli fogalmi világon kívül is – a mítosz–kultusz–művészet komplex hármasjelenségében (második fejezet). Elemzésünk eredményei először is bepillantást nyújtanak a „dialektika”, az „egység”, valamint a „jó” , illetve „rossz végtelen” fogalmainak mélységeibe és sokszínűségébe. Másodszor felmutatnak egy e fogalmi tartalmakból kinövő tudatstruktúrát, amennyiben is a hegeli architektúrát a Möbius-szalag és a spirál kombinációjaként jelenítik meg. Harmadszor e tudatstruktúra alkalmazásával rámutatnak mítosz, kultusz és művészet fenoménjeinek eredendő s egymást permanensen (f)elfedő egységére. Negyedszer pedig – A természetes vallás és A művészeti vallás fejezeteinek vizsgálata révén – A szellem fenomenológiájának egy magyarul eddig nem vagy csak kevéssé kutatott területének szakirodalmát bővítik.

This dissertation has two main objectives: on the one hand to analyse the quality and certain imagistic-conceptual representations of the relation of consciousness and sacrality, on the other hand to contribute to the Hungarian Hegel-dialogue by this analysis depicting of some areas of the Hegelian phenomenology in a new perspective. Spotting all of the possible consequences, value judging and textual polemics are out of scope of the objectives. In order to reach these objectives we lean upon the wide range of Hegel-literature (both in Hungarian and in foreign languages) and we also bring into play thoughts and thinkers who are apparently remote from the Hegelian concepts. In the course of our explanations we’re using a kind of bi-/multifocal view as we try to find the balance between microtextual and perspectivic interpretation techniques; we are taking several looks at our objects from different perspectives so as to motivate the Readers to follow us. The analysis is based on the main Hegelian theme that reality is an organically flowing dynamic vividness which conveys itself through a progression of reflective relations. We’re examining the permanently vibrating balance of this vividness in Hegels phenomeno-logical concepts of consciousness, arts and religion (by taking certain „slices” from the sections Consciousness, Self-Consciousness, Reason respectively Religion of The Phenomenology of Spirit – see the first and third chapter of this dissertation), and – in order to test the functionality of the above theme – in the complex phenomenon of myth–cult–art (see the second chapter of this dissertation). The results of our study are as follows: firstly they provide insights into the depths and manifoldness of the Hegelian ideas of „dialectic”, „unitiy”, „good” and „bad infinity”. Secondly they depicting a structure of consciousness coming from these ideas as a combination of the spiral and the Moebius strip. Thirdly they prove the original unity of myth, cult and art by using this structure of consciousness. And fourthly – by analising the sections Natural religion and The Art-Religion – they enrich specialised literature of in Hungarian language still largely unexplored areas of The Phenomenology of Spirit.