A fizikai aktivitás testi és lelki egészségre gyakorolt hatása napjainkra az egész világon felértékelődött. Az egyensúly és harmónia kialakításának meghatározó eszköze a sport, ami az egészség megőrzéséhez és fejlesztéséhez hozzásegítő érték (Pikó & Keresztes, 2007). Az egészségmagatartásra, az egészséges életmód összetevőire több tényező hat, amelyek közül kiemelkedő faktor az életkor, mivel az életkor előrehaladásával folyamatosan háttérbe szorul a rendszeres testmozgás (Ádám és mtsai., 2018). A mindennapos testnevelés bevezetésére 2012-ben került sor az alap- és középfokú köznevelési színtereken, azzal a kiemelt céllal, hogy a lakosság inaktivitással összefüggő egészsége javuló tendenciába forduljon. Ugyanakkor a mindennapos testneveléshez (2012), valamint a hozzá kapcsolódó paradigmaváltáshoz fűződő várakozások csak részben teljesültek: a diákok szív- és keringési rendszere, állóképessége javult, de az obesitas elleni küzdelemben még nem sikerült javulást elérni. Kutatásom célja megvizsgálni, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése mennyiben változtatta meg a felsőoktatásba belépő hallgatók egészségmagatartását, fizikai aktivitáshoz fűződő attitűdjét, valamint tanulmányi eredményességét. A vizsgálat a Debreceni Egyetem és a Nyíregyházi Egyetem (a mindennapos testnevelésben részt vett, 2015 után érettségizett) elsőéves hallgatóinak-, valamint az idősebb, (a mindennapos testnevelésben részt nem vett) egyetemisták véleményeinek összehasonlítására épül, hogy a kutatás mely területein egyeznek, és miben különböznek a két korosztály hallgatóinak válaszreakciói. Az eredmények alapján a mindennapos testneveléssel kapcsolatos tapasztalatokban nemi különbségek állnak fenn, mivel a férfiak kedvezőbb véleménye tapasztalható, ugyanakkor a társadalmi háttér hatása nem szignifikáns a mindennapos testnevelés megítélésében. Továbbá a mindennapos testneveléssel elégedettek körében a pedagógus személyének hatása jelentősebb, azonban a markáns, elítélő véleményeket megfogalmazók esetében ez nem lényeges szempont. Beigazolódott továbbá, hogy a mozgásgazdag életmód esélyét ugyan növeli, ha valakinek a családjában, illetve kortárscsoportjában is jellemző a sportolás, de ezt az összefüggést a mindennapos testnevelésben való részvétel nem, vagy csak kiegészítésképpen befolyásolja. Az egészségmagatartás vonatkozásában megállapítható, hogy a kockázat-index (dohányzás, alkoholfogyasztás, drog kipróbálása) magasabb a mindennapos testnevelésben részt vett hallgatói csoportban, amelynek hátterében vélhetően a fiatalabb életkor, valamint a nappali tagozatos egyetemista életmód áll. Továbbá a kedvezőbb egészségmagatartási mutatókat a személyes értékrend is befolyásolja, így a hallgatók esetében a materiális értékrend elfogadása együtt jár bizonyos egészségkárosító tevékenységek gyakorlásával is. Végül a középiskolai és az egyetemi eredményesség (tanulmányi átlagokkal operacionalizálva) tekintetében az eredményesség és a mindennapos testneveléssel kapcsolatos vélemények között kismértékű összefüggés figyelhető meg. Bár az érdemjegyekre nincs hatással a mindennapos testnevelés kapcsán kialakult vélemény, az egyetemi hallgatói kiválóság néhány ismérvével – és így összességében a kiválósággal – kapcsolatban áll. Eredményeink összegzéseként elmondható, hogy a kedvező fejlődési irány ellenére átlagosan még mindig alacsony a fiatalok fizikai aktivitási szintje. A növekvő iskolai terhek és a továbbtanuláshoz kapcsolódó többlet-elfoglaltságok szerepe jelentős, csökkentve a sportolásra fordítható időt. Napjainkban a sportolás lehetőségeit az anyagi, illetve a társadalmi helyzet is befolyásolja. A kutatásban vizsgált fő kérdés, miszerint lehet-e a mindennapos testnevelés szerepét „hozzáadott értékként” tekinteni a hallgatók életstílusában és tanulmányi eredményességében, tekintetében megállapítható, hogy ez a szerep csak abban az esetben jelenik meg, ha a családból mint elsődleges szocializációs színtérről hozott alapvető értékek az egészséges életmód irányába mutatnak. A mindennapos testnevelés csupán a most felnövekvő fiatalok számára jelenthet szemléletváltást. A szemléletmód, az értékpreferenciák megváltoztatása nagyon mély társadalmi és kulturális múltba ütközik és több generáción keresztül kell érvényre jutnia, mire szerepe érvényre juthat. A válaszul kapott eredmények a későbbiekben a rendszerfejlesztés érdekében kiemelt relevanciával bírhatnak.

The impact of physical activity on physical and mental health has become more important worldwide. Sport is a key element in creating balance and harmony, a value that contributes to health promotion and preservation (Pikó & Keresztes, 2007). Health-behavior and the components of a healthy lifestyle are influenced by several factors, of which age is a prominent factor, as regular exercise is constantly pushed into the background with age (Ádám et al., 2018). Everyday physical education was introduced in 2012 in primary and secondary public education, with the main aim of turning the inactivity-related health of the population into an improving trend. At the same time, the expectations related to everyday physical education (2012) and the related paradigm shift were only partially met: the students’ cardiovascular system and fitness improved, but no improvement was achieved concerning obesity. My research aims to examine the extent to which the introduction of everyday physical education has changed the health behaviour, attitudes toward physical activity, and academic achievement of students entering higher education. The investigation is based on the comparison of the opinions of the first-year students of the University of Debrecen and the University of Nyíregyháza (who participated in everyday physical education, graduated after 2015) and older students (who did not participate in everyday physical education): in which research areas they agree and where they have different opinions. Based on the results, gender differences can be found in the perceptions related to everyday physical education, as men have more favourable attitudes than women. However, the effect of social background is not significant in the assessment of everyday physical education. Furthermore, the influence of the teacher’s personality is more significant among those who are satisfied with everyday physical education, although this is not a significant aspect among those who formulate a strong and dismissive opinion. It has also been proven that while the chances of a sporty lifestyle are increased if sport is typical in one’s family or peer group, this connection is not or only additionally influenced by the participation in everyday physical education. Regarding health-behavior, the risk-index (smoking, alcohol consumption, substance use) is higher among students who participated in everyday physical education, presumably due to the younger age and the full-time student lifestyle. Furthermore, the more favourable health-behaviour indicators are also influenced by the personal value system. Thus, in the case of students, the acceptance of the material value system is accompanied by the practice of certain health-damaging activities. Finally, concerning high school and university performance (operationalised with grade point averages), a slight correlation can be detected between effectiveness and opinions about everyday physical education. Although grades are not affected by opinions about everyday physical education, they are related to some of the criteria for university student excellence and overall excellence. In conclusion, it can be said that despite the favourable direction of development, the level of physical activity of young people is still low on average. The role of increasing school burdens and extracurricular activities related to further education is significant, reducing the time spent on sports. Nowadays, the possibilities of sports are also influenced by the financial and social situation. Regarding the main question examined in the research, whether the role of everyday physical education can be considered as an “added value” in students' lifestyle and academic achievement, it can be stated that this role only appears if the basic values, brought from the family as a primary socialisation area, point toward a healthy lifestyle. Everyday physical education can only mean a change of attitude for the currently up-growing young people. Changing attitudes and value preferences, runs into a deep social and cultural past and must take effect over several generations before its role can take effect. The results obtained in the answer may be of key relevance for system development in the future.