A turizmus, gazdasági, társadalmi jelentőségéből adódóan máig meghatározó kutatási terület. 2010 óta folyamatosan növekszik a GDP-hez történő hozzájárulása, valamint a foglalkoztatásban betöltött szerepe. Jelentőségét az is alátámasztja, hogy az Európai Unió fejlesztési programjai keretein belül minden évben több milliárd euró forrást juttat az ágazatba, kiemelten foglalkozik annak hosszú távú fejlesztésével. Egy ágazat jelene és jövője az abban működő egyéni vállalati teljesítményektől függ. A világgazdaságban bekövetkező változások miatt egyre több tényező figyelembe vétele szükséges a vállalkozói döntések meghozatalakor. Éppen ezért mára már nem elegendő az úgynevezett „kemény” tényezők, jellemzően számviteli beszámoló adatokból számított mutatók mentén mérni a vállalati szintű versenyképességet. Olyan tényezőket is figyelembe kell venni, melyek nem mérhetők beszámoló adatokból, ezek az úgynevezett „puha” tényezők. A turizmus területén, az Észak-alföldi Régióban működő, a 2007-2013-as fejlesztési ciklusban támogatást kapott 103 vállalkozás versenyképességének elemzését eszerint a megközelítés szerint „kemény” és „puha” tényezőket is figyelembe véve végeztem el. Az elemzést szekunder és primer kutatással is alátámasztottam. A primer kutatás rávilágított arra, hogy a „kemény” tényezők alapjául szolgáló számvitel rendszer és az ezekből nyerhető pénzügyi mutatók ugyan tényadatokat szolgáltatnak a versenyképességi vizsgálatokhoz, de segítségükkel nem állapítható meg egyértelmű változási trend a vállalkozásoknál. A kérdőíves felmérés alapján elmondható, hogy a vállalkozások eltérően sorolták be versenyképességüket vállalati méret szerint, a mikrovállalatok egységesen rosszabbnak ítélték meg versenyképességüket, mint kisvállalatok. A legjobbnak pedig a közepes-, nagyvállalatok ítélték versenyképességüket. Összességében azonban a vállalati méret emelkedése nem jelent kedvezőbb pénzügyi és jövedelmezőségi mutatószámokat, illetve a vizsgált vállalatok pénzügyi, jövedelmezőségi helyzete nem javult a folyósított támogatások hatására, ezeknek a komplex beruházásoknak a megtérülése csak hosszabb, 15-20 éves távon várható. Javaslom a turizmus ágazathoz kapcsolódóan a döntéshozók számára, hogy a szektor prioritását megőrizve az elkövetkezendő időszakban is kiemelten támogatandó, fejlesztendő területként kezeljék. A meghatározó, nagyobb volumenű húzó projektek mellett, a helyiek jólétét, a vidék infrastrukturális adottságainak javítását elősegítő projekteket is fokozottan támogassák, továbbá a turisztikai vállalkozások vonatkozásában még hangsúlyosabban jelenjen meg a képzések támogatása vezetői és alsóbb szinteken egyaránt. Due to its economic and social significance, tourism is still a decisive field of research. Since 2010, its contribution to GDP and its role in employment has been steadily increasing. In 2018, taking into account indirect effects, the tourism sector contributed 10% to the value of GDP, and 11,7% of total employment in the European Union was attributable to this sector. The present and future of a sector depends on the individual corporate performance of the sector. Due to the changes in the world economy, more and more factors need to be taken into account when making entrepreneurial decisions. That is why it is no longer enough to measure company-level competitiveness along the basis of so-called hard factors, typically indicators calculated from accounting report data. Factors that cannot be measured from reporting data should also be considered, these are called soft factors. In the field of tourism, the analysis of the competitiveness of 103 enterprises operating in the Northern Great Plain Region, which received support in the 2007-2013 development cycle, was carried out according to this approach, taking into account both hard and soft factors. I also supported the analysis with secondary and primary research. The primary research revealed that the accounting system underlying the hard factors and the financial indicators derived from them provide factual data for competitiveness studies, but they cannot be used to establish a clear trend of change in enterprises. Based on the questionnaire survey, it can be said that before receiving the support, companies classified their competitiveness differently according to size of company, micro-enterprises have consistently rated their competitiveness as worse than small ones. Medium and large companies rated their competitiveness as the best.Overall, the increase in the size of the company does not mean better financial and profitability indicators, and the financial and profitability situation of the examined companies has not improved as a result of the subsidies disbursed. I recommend to the decision-makers in connection with the tourism sector that, while maintaining the priority of the sector, it should be treated as a priority area to be supported and developed in the coming period as well. In addition to major, larger-scale pull projects, there should be increased support for projects that promote the well-being of locals and the improvement of the infrastructure of the countryside, and that training for tourism businesses should be even more emphasized at both managerial and lower levels. In my opinion, the acquisition of the appropriate level of theoretical knowledge and “best practices” especially in the tourism sector would increase the financial stability and profitability of enterprises in the shorter term.