Doktori disszertációmban a XIX. századi Oroszország egyik meghatározó szellemi irányzatának, az orosz nihilizmusnak a keletkezés-és hatástörténetét mutatom be, elsősorban a kortárs író, Dosztojevszkij műveinek tükrében. Témaválasztásomat az motiválta, hogy az orosz nihilizmus felől Dosztojevszkij életművét mind a hazai, mind pedig az orosz szakirodalom igen csekély mértékben vizsgálja. Értekezésem első felében az orosz nihilisták, elsősorban Csenisevszkij, valamint Dobroljubov és Piszarev tevékenységét járom körül, az ő filozófiarendszerüket – a francia felvilágosodás elvein, a materializmuson és utilitarizmuson nyugvó - „értelmes önzés” elméletét követem végig, disszertációm második részében pedig ezt a nézetrendszert ütköztetem Dosztojevszkij pravoszláv vallásból táplálkozó, keresztény etikát hirdető művészi koncepciójával. Mivel mind a nihilistákat, mind pedig Dosztojevszkijt elsősorban Oroszország jövője és sorsa foglalkoztatta, a két elméletet összevetve jól látszik a különbség: Csernisevszkijék nyugati elveken alapuló érdeketikája és Dosztojevszkij orosz talajból táplálkozó szeretetetikája között feloldhatatlan az ellentét. Dosztojevszkij ugyanis kora legveszélyesebb tendenciájának érezte a nihilisták mozgalmát, amely a népboldogítás érdekében, a fent említett elvek érvényesítésével végső célként a forradalom kirobbantását tűzte ki, és amely az érzelmek helyett a puszta racionalitásra épít. Mindez ellen a szerző úgy küzdött, hogy műveiben feltárta visszáságait. Disszertációmban a Téli feljegyzések nyári élményekről, a Feljegyzések az egérlyukból, a Bűn és bűnhődés, az Ördögök, valamint A Karamazov testvérek című Doztojevszkij-alkotásokon keresztül mutatom be azt a sajátos ívet, amellyel a szerző nihilistákkal folytatott polémiája jellemezhető. Dosztojevszkij műveiben a történetvezetés szintjén a Csernisevszkij Mit tegyünk? című regényével való motívumbéli egyezések, valamint egyes szereplők karikatúraszerű, sekélyes ábrázolása mind-mind a szerző nihilizmussal folytatott küzdelmének optimizmusból pesszimizmusba, majd ismét optimizmusba forduló ívét szemlélteti, hogy végül az utolsó mű, A Karamazov testvérek ebben a Dosztojevszkijen belül zajló küzdelemben is színtézisre törekedjen.