Mediativitás, médiumidentitás, "képregény"

Absztrakt

Maksa Gyula: Mediativitás, médiumidentitás, „képregény” (összefoglalás) Az értekezés a mediativitás és a médium-identitás problémáját állítja a középpontba, elsősorban a képregénnyel összefüggésben. A dolgozat két fő részből áll. Az első rész a francia nyelvterületen kimunkált médianarratológia mint médiumelmélet bemutatására törekszik, különös tekintettel a médianarratológia médium-, mediativitás- és médiumidentitás-fogalmára, továbbá történeti modelljére: a három fázisban dinamizálódó kettős születés elméletére. Az első rész utolsó harmadában a médiumok történeti változatainak érzékelése, a nem egyszer s mindenkorra megtalált médiumidentitások tapasztalata egyúttal a kettős születés-elmélet továbbgondolására is alkalmat ad. A médianarratológiai bevezető és a változatokban létező médium tapasztalatának rövid felidézése előkészíti a második, hosszabb részt, amely a képregény mediativitásáról és médiumidentitásáról szól. Míg az előzőekben a médiumidentitás kapcsán a történeti változatok kerültek előtérbe, addig a képregény esetében eltolódik a kutatás a (történeti változatoktól nem független) kulturális változatok felé, elsősorban (noha nem kizárólag) a francia ajkú belga és svájci, valamint a magyar jelenségek értelmezésekor. Először a képregény kulturális sokszínűségének érzékeltetése után róla mint (para-, rajzolt vagy „kisebbségi”) irodalomról, mint művészetről, nyelvről és médiumról esik szó. Ez a fejezet a különféle felfogások színrevitelekor nemcsak felvillantja a köztük lévő párhuzamokat és eltéréseket, elhelyezve a médiumidentitást és a mediativitást előtérbe helyező médiumelméleti megközelítésmódot hozzájuk képest, hanem a kulturális sokféleségből adódóan eltérő történeti konstrukciókra és képregény-felfogásokra is utal. A következőkben a francia ajkú belga és svájci bande dessinée, valamint a magyar képregény esetét vizsgálja a dolgozat a médianarratológia médiatörténetre vonatkozó elméleti ajánlatából kiindulva. A képregényes szakirodalomban újdonságot jelent a médium magyar változatainak, valamint a svájci képregényplakát (affiche BD) történeti alakulásának ilyen elgondolása. E változatok nyoma nemcsak a „képregény” különféle felfogásaiban, egymástól eltérő képregény-történeti konstrukciókban mutatkozik meg, hanem olykor a társadalmi kommunikációt alakító képregénymédium vizsgálatakor is. A zárófejezet elemzései arra a kérdésre keresik a választ, hogyan vesz részt a társadalmi kommunikáció alakításában a képregény-közeg mediativitása: az első alfejezet esetében az ismeretterjesztés kommunikációs dinamikája, a második alfejezetben pedig a háború-reprezentációk kapcsán teszik ezt.

Gyula Maksa: Mediativity, medium identity, “comic” (resume) This thesis focuses on the issue of mediativity and medium identity, primarily in association with comics. The discourse consists of two main parts. The first part aims at the discussion of the media theory of media narratology having evolved in French-speaking territories with special respect to the concepts of the medium, mediativity and medium identity within the context of media narratology, as well as its historical model: the theory of dual birth with its three-phase dynamization. In the last section of the first part, the perception of the historical variations of the media, the experience of medium identities having been found not once and for all also offers an opportunity to re-consider the theory of dual birth. The introduction of media narratology and the brief evocation of the experience of the medium being inherent in the variations open the way up to the discussion of the mediativity and medium identity of comics in the second, longer part. While in the previous part, it has been the historical variations of medium identity that have come to the foreground, in connection with comics the orientation of research tends to shift towards cultural variations (yet not independently from the historical variations), in particular (but not exclusively) when interpreting the related French-speaking Belgian and Swiss, as well as Hungarian phenomena. Following the initial references to its cultural variegation, the comic is interpreted as (para-, drawn or “minority”) literature, art, language and medium. By describing the various attitudes, this chapter does not simply shed light on the existing parallelisms and differences, and relates the approach of medium theory with medium identity and mediativity being in the core to these attitudes, but also refers to various historical constructions and concepts of comics in the light of cultural diversity. Therefore, the discourse turns to examples of the French-speaking, Belgian and Swiss bande dessinée, as well the Hungarian képregény on the grounds of the recommended theoretical approaches associated with the media history of media narratology. In the literature of comics, such consideration of the historical context of the Hungarian variations of the given medium and the historical evolution of the Swiss comic poster (affiche BD) can be regarded as a novelty. The traces of these variations are reflected in the different approaches to “comics”, and can as well be encountered in the studies on comics as a distinct medium that forms social communication. The analytical parts of the closing chapter tries to answer the question how the mediativity of the comic as a medium contributes to the shaping of social communication: in this respect, the first subchapter focuses on the dynamics of educational communication, whereas the second subchapter is concerned with war representations.

Leírás
Kulcsszavak
mediativitás, mediativity, médium-identitás, médianarratológia, képregény, kettős születés elmélete, medium identity, media narratology, comic, the theory of dual birth
Forrás