Egy segítő foglalkozás képviselőinek pályaképe, a kiégés szempontjából

Absztrakt

A segítő foglalkozások túlterheltsége, privát és szakmai életük határainak elmosódása elvezethet a lelki megfáradáshoz, vagyis a kiégéshez. A jelenség kutatásának háttere, a rezignáció, mint a burnout forrása, a képzett munkatársak pályaelhagyása, magas pszichiátriai morbiditásuk, a depresszió, az addikció, a pszichoszomatikus zavarok megjelenése. 1974-ben írta le Freudenberger a burnout szindrómát, Schmidbauer pedig a helfer tünetegyüttest 1977-ben pszichoanalitikus alapon kezdte el kutatni. Szerinte a Helfer szindrómával jellemzett segítő saját pszichés egyensúlyát kompenzálja a segítéssel. Weisbach szerint a segítő kapcsolat mintegy droggá válik a segítő számára. Ez a nagydózisú drog visszaéléshez, majd kiégéshez vezet. Ezen a ponton kapcsolódik a Helfer szindróma kutatása a burnout vizsgálatokhoz.
Elsősorban amerikai és angolszász szakemberek foglalkoztak a kiégés jelenséggel. Amerikai adatok szerint a segítő foglalkozásokban dolgozók sorában a morbiditás meghaladja a 30 százalékot. A fogyatékosokkal foglalkozók és a pszichiátriai gyógyító team tagjainál ez a szám megháromszorozódik. Ezzel a szindrómával nem csak egyes személyeknél, hanem munkahelyi közösségeknél is konstatálható a jelenség kollektív megjelenési formája. A kiégés egy bonyolult, a személyiség egészét átszövő problémaként írható le. Így a vizsgálata is egy összetett eszközrendszert igényel. Központi szerepet kap a Maslach Burnout Inventory -MBI- kiégési leltár, amely mellett alkalmaztuk a Super-féle- kérdőívet, a Schoenaker által szerkesztett Prioritástan-kérdőívet, valamint egy saját összeállítású Háttér- kérdőívet. Kutatásunkban a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, nyíregyházi, levelező tagozatos diplomás ápoló hallgatóinak kiégéssel kapcsolatos állapotát, pályaválasztásuk indítékát, meghatározó személyiségtípusukat kíséreltük meg leírni. A vizsgálati mintában 5 férfi és 312 nő található, ami tükrözi az ápolásban dolgozó nők magas arányát. Az átlagéletkor 27,6 év, a vizsgált főiskolai hallgatók közel 90 százaléka egészségügyi előképzettséggel rendelkezik. Ez pedig azt mutatja, hogy a belső szükségletként jelentkező önmegvalósítás vágya meghatározó motivációs tényezőként jelentkezik. A hallgatók döntő többsége érzelmileg erősen kötődik szakmájához, hivatásnak tekinti azt, jellemző pályaválasztási érték az altruizmus. A kiégés dimenziói esetén pedig azt mondhatjuk, hogy az érzelmi kimerülés 22,61 átlagértékkel azt jelzi, hogy a vizsgálati személyek elindultak a kiégéshez vezető úton, de sem az elszemélytelenedés, sem a személyes teljesítményük csökkenése sincs jelen; de nem felejthetjük, hogy azok a 12 szakaszból álló kiégési folyamatban csak jóval később jelennek meg. Összegzésképpen ki kell emelnünk, hogy a kiégés nem rossz, vagy gyenge emberekről szól, sokkal inkább olyan speciális személy-környezet interakcióról van szó, amelyben a megterhelő munka és nem kielégítő munkakörülmények kihívásaira a segítő foglalkozású egyén rossz adaptációval, nem megfelelő megküzdési stratégiák sorozatos használatával válaszol. Kutatásunk alapján öt stratégiát emelnénk ki, amelyek javíthatják a segítők testi-lelki állapotát. A jó társas kapcsolatok, az önismeret, a munkában megtalált értelem, a pozitív életfilozófia és a vallásosság megléte esetén az altruista szakma valódi, életre szóló megelégedettséget jelenthet képviselőjének, s ezek által a kiégés is megelőzhetővé válik

Leírás
Kulcsszavak
segítő pálya, counselling jobs, helfer- tünetegyüttes, a segítő szakma és a magánélet határainak összefolyása, szerepfeszültség, állandó empatikus irányultság, tehetetlenség érzés, társadalmi átalakulási folyamat, kiégés-tünetegyüttes, pályaelhagyás, foglalkozási deformáció, helfer syndrome, vague line between private and professional life, role conflict, constant empathic attention, feeling of helplessness and incapacity, social transformation, burnout syndrome, leaving the profession, occupational deformity
Forrás