Az értekezés célja, hogy az individuálpszichológiai pszichoterápia folyamatában használt módszerek közül, a koragyermekkori emlékek elemzését bemutassa, és vizsgálati eredményeivel támassza alá azok diagnosztikai hasznát az Életstílus értelmezésében. Ehhez a személyiség ’pszichológiai immunrendszerét’ igyekeztünk feltérképezni, összefüggéseket keresve az emlékek tartalma, és a stresszrezisztenciát biztosító személyiségjegyek között. A munka célja továbbá, hogy az individuálpszichológia integratív elméletének — mely nagy jelentőséget tulajdonít a személyiség problémamegoldó képességének, — és a kognitív-interakcionista szemléletnek a találkozási pontjait megmutassa. A vizsgálati eredmények arra mutatnak, hogy jelentős különbség van a stressztűrő képesség tekintetében a személyiségek Életstílus-jegyeinek aspektusai alapján. A vizsgálatot olyan egyetemista fiatalok körében végeztük, akik céltudatos munkájuk révén, magas teljesítményre való képességüket bizonyítva, feltételezhetően fejlettebb immunkompetenciával érték el eddigi eredményeiket, állták ki az iskolai teljesítmény-elvárásból adódó próbákat. Így viszonylag homogén és válogatott minta adódott, és a pszichológiai immunrendszer színvonala nem mutatott ki szélsőségesen alacsony értékeket, nem rajzolódott ki egyértelműen deviáns profil. Azoknak a személyeknek erősebb a lelki immunitása, akiknek az életstílusára (melyek a koragyermekkori emlékek elemzése alapján értelmezhetők) az jellemző, hogy önmagukról pozitív véleménnyel rendelkeznek és érzelmi állapotukat pozitív spektrumon ítélik meg, reményteli, optimista elvárással, aktívan, energikusan fordulnak a jövő felé, és közösségérzésük (akár kompenzáció révén) fejlett. A megküzdési kapacitást biztosító személyiségtényezők rendszerében, 13 vonásban: pozitív gondolkodás, koherencia-érzék, öntisztelet, növekedésérzés, rugalmasság-, kihíváskeresés, társas monitorozás, leleményesség, én-hatékonyság érzés, szociális alkotóképesség, kitartás, impulzuskontroll, érzelmi kontroll, és ingerlékenység gátlás, mutattak szignifikánsan magasabb értéket. Ez azt jelenti, hogy az életfeladatok megoldása közben adódó stresszhelyzetekben ezek a személyek a problémára fókuszálva képesek a fizikai és szociális környezet eredményes megismerésére, megértésére, a lehetséges pozitív következmények monitorozására. Alkalmasak arra, hogy a kedvezőtlen körülményeket megváltoztassák, és választott céljaikat elérjék, olyan fejlett önregulációs rendszer révén, mely biztosítja, hogy érzelmi állapotaikat, a kihívást jelentő helyzetekben is eredményesen kontrollálják. Azoknál a személyeknél, ahol az Életstílusban negatív énkép és hangulati minta, pesszimista elvárás, passzív viselkedési beállítódás és kiszolgáltatottság jelentkezett, gyengébb pszichológiai immunkompetencia jelent meg. Feltételezhetően, ezeknek a fiataloknak a stresszel szembeni fellépésük kevésbé eredményes, ugyanakkor — a minta sajátosságaiból adódóan — a kompenzáció következtében, a krízishelyzetek megoldásában segítségükre vannak azok a személyiségkomponensek, melyekben erősebb fejlettséget mutatnak: rugalmasság-, kihíváskeresés, társas monitorozás, leleményesség, társas mobilizálás. Így az életfeladatok szabta kihívásokban, a személyes fejlődés lehetőségeit keresve, kreatív kapacitásukat bevetve, találékonyan, társaikat segítségül hívva küzdenek, fejtik ki fölényretörekvésüket, kompenzálják kisebbrendűségüket.