A Bibliának magyar nyelven a középkortól kezdve napjainkig számos fordítása született. Ennek következtében a nyelvtudomány s főként a történeti nyelvészet mindig nagy érdeklődéssel fordult a bibliafordítások felé, hiszen mind szinkrón, mind diakrón szempontból kiváló forrásanyagul szolgálhatnak a kutatáshoz. Dolgozatomban az Újszövetség egyik legismertebb parabolájának, A tékozló fiú példázatának régi magyar fordításait vettem górcső alá, s ezek nyelvi anyagán végeztem vizsgálódásokat. A konkrét szövegek a következő munkákból származnak: a Müncheni Kódex (M.) és az Érsekújvári Kódex (É), a Jordánszky-kódex (J.); Pesti Gábor (P.), Sylvester János (S.) és Félegyházi Tamás (F.) Új Testamentumai; Heltai Gáspár (H.), Károlyi Gáspár (Kr.), Káldi György (Kd.) és Komáromi Csipkés György (Cs.) szentírásfordításai; Torkos András (T.) lutheránus fordítása, valamint Medgyesi Pál (Md.) töredékszövege. A nyelvi folyamatokat, melyek a vizsgált korszak szövegeiben megmutatkoztak, tágabb időintervallumban kívántam megfigyelni és bemutatni, ezért részlegesen későbbi magyar szövegekre is kitekintettem. A nyelvi mozgások mai végpontjának érzékeltetésére a legújabb katolikus és protestáns fordításokat vontam be a kutatásba. Az átmeneti időszakba pedig a Vizsolyi Biblia és a Káldi-féle szöveg revíziói és javított kiadásai révén nyertem bepillantást. Az értekezés fő célja az volt, hogy a példázat kiválasztott magyar fordításainak keretei között a nyelvben és a nyelvhasználatban zajló változási, állandósulási folyamatokat a szövegek részletes elemzése útján feltárja, s e folyamatokra lehetőség szerint magyarázatot adjon. A kitűzött cél elérése érdekében több feladat elvégzését tartottam szükségesnek: a) a fordításoknak az eredeti – görög és latin – szöveggel illetve egymással való alapos összevetését; b) a vizsgálatba bevont szövegek által reprezentált nyelvállapot feltárását; c) a nyelv különböző szintjein megmutatkozó, főként a párhuzamosan létező variánsok által jelzett, változási lehetőségek regisztrálását, és ezek esetleges realizálódásának kimutatását, sorsuk nyomon követését; d) a mozgások és változások kauzális, teleologikus, illetve külső és belső okainak keresését. Az elemző rész előtt közzétettem a példázat teljes szövegét a legújabb katolikus fordításból, ezután versekre bontott formában közöltem a parabola textusát az összes vizsgált forrásnyelvi munkából és magyar fordításból.

The Bible has been translated into Hungarian several times since the Middle Ages. That is the reason why philology and especially the historical linguistics have always focussed attention on these translations of the Bible. They can be excellent source documents considering both the synchronic and diachronic aspects. In my work I thoroughly examined the translations of one of the best known parables of the New Testament, ‘The Prodigal Son’, the linguistic phenomena of these materials were analysed. Here is the list of the source documents: the ‘Müncheni Kódex’ (M.), the ‘Jordánszky-kódex’ (J.), the New Testaments of Pesti Gábor (P.), Sylvester János (S.) and Félegyházi Tamás (F.), the Bible translations of Heltai Gáspár (H.), Károlyi Gáspár (Kr.), Káldi György (Kd.) and Komáromi Csipkés György (Cs.), the Lutheran translation of Torkos András (T.) and fragments of the text of Medgyesi Pál (Md.). I intended to show the linguistic processes found in the texts of the examined era in a wider time interval and partially I studied some Hungarian texts from later times. To demonstrate the end point of linguistic changes I involved the newest Catholic and Protestant translations in my research. From the period of transition I studied the Vizsoly Bible and the revision and revised publications of the Káldi text. The main aim of the dissertation is to reveal the changing and consolidating processes in the language usage according to the chosen Hungarian translations of the parable with the help of a detailed analysis of the texts to explain these processes as far as possible. To achieve this aim I considered to carry out several necessary tasks: a) profound comparing the translations with the original Greek and Latin ones and with each other; b) to reveal the state of the language of the texts included in the study; c) to register the changing possibilities on different levels of the language shown by the parallel existing variants to demonstrate their contingent realization in order to trace them; d) to seek for the reasons of causal and teleological as regards external and internal movements and changes.