Az ENSZ, a Fenntartható Fejlődés johannesburgi konferenciáján, japán javaslatra a 2005-2014-ig tartó szakaszt a fenntarthatóságra nevelés évtizedévé nyilvánította. Ez a döntés is jelzi, hogy az oktatásban sürgető feladat a fenntarthatóságra nevelés gyakorlatának megvalósítása és elterjesztése az oktatás minden szintjén. Ez egyaránt vonatkozik az intézményes és az intézményen kívüli nevelésre is. A hazai oktatási rendszerben azonban ez csak paradigma váltással valósítható meg, amely azt jelenti, hogy az ismeretközpontú oktatásunkat fel kell váltsa egy cselekvés-kompetencia központú oktatás, vagyis a mindennapi gyakorlatban is jól alkalmazható tudás megszerzésére irányuló gyakorlat. El is indult ennek megvalósítására egy lassú folyamat, amely a környezeti nevelésből látszik kibontakozni. Ahhoz, hogy a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának megvalósítása eredményes legyen, nem szabad figyelmen kívül hagyni az oktató-nevelő munka szerepét a helyes egészségmagatartás kialakításában sem. Ezt a tényt és igényt hazánk elgondolkodtató egészség-betegség mutatói is alátámasztják (KSH, 2007). A dolgozat foglalkozik az egészségnevelés fejlesztésének lehetőségével, elemzi a középiskolás korcsoport egészségmagatartását, annak változását, keresi a helyes egészségmagatartás kialakulásához szükséges támogató értékeket. Bemutatja a terület eredményes fejlesztésének lehetséges módszerét és alkalmazásának eredményét a középfokú oktatásban.