Doktori értekezésemben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy egy meghatározott életkori csoport – főiskolai hallgatók – körében a szubjektív – nem anyagi jellegű- értékek és a vallásosság/spiritualitás miként nyilvánulnak meg, illetve milyen összefüggések tárhatóak fel a mért változók és a mentális egészség vonatkozásában. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy főiskolai hallgatóknál az intrinzik aspirációk előnyben részesültek az extrinzik aspirációkkal szemben. A főiskolai hallgatóknál az egészség, a személyes növekedés és a társas kapcsolatok bizonyultak a legfontosabb személyes törekvésnek; a legkevésbé fontos életcélnak pedig a három extrinzik aspirációt, a hírnevet, gazdagságot és az imázst tartották. Az egyéni aspirációk fontosságának a megítélésében jelentős különbség volt a nemek között, a nők fontosabbnak tartják az intrinzik aspirációkat és az imázst, a férfiak pedig a gazdagságot. Az intrinsic aspirációkon belül a nőknél az egészség, társas kapcsolatok és a személyes növekedés volt a sorrend, miközben a férfiaknál a személyes növekedés kerül az első helyre, melyet az egészség és a társas kapcsolatok kategóriája követett. Az egyéni aspirációk és a szubjektív jóllét kapcsolatát vizsgálva azt találtuk, hogy az intrinzik aspirációk magasabb szintje a szubjektív jólléten belül mind a Diener-féle elégedettség, mind a Grob-féle elégedettség mutatók magasabb szintjével járt együtt. Azonban az extrinzik aspirációk magasabb szintje szintén ugyanezen mutatók magasabb szintjével járt együtt. Az intrinzik aspirációk célként való kitűzésével szoros pozitív kapcsolatot mutatott a szubjektív jóllét mutatói közül az élettel való elégedettség, az élettel szembeni pozitív attitűd, az önértékelés és az élet öröme, szoros negatív kapcsolatot pedig a depresszív hangulat, a személyes problémák és a szomatikus tünetek és panaszok. Az extrinzik aspirációk szubjektív jóllétet negatívan befolyásoló hatását azonban nem tudtuk egyértelműen megerősíteni kutatásunk során. Míg egyrészt szoros pozitív kapcsolatot találtunk a depresszív hangulat és a gazdagságra való törekvés, valamint a személyes problémák és a hírnév és imázs fontossága között, addig az extrinzik célok közül hírnév és az imázs szoros pozitív kapcsolatot mutatott az élet örömteli átélésével, az élettel szembeni pozitív attitűd kialakulásával és az élettel való elégedettséggel is. Az intrinzik aspirációk fontossága, valószínűsége és megvalósultsága is egyértelmű pozitív irányú összefüggést mutatott az érzelmi intelligenciával. Az egyes intrinzik aspirációk és az érzelmi intelligencia és annak egyes összetevői között viszont több területen is igen szoros kapcsolatokat tudtunk kimutatni. A személyes törekvések közül az érzelmi intelligenciával a személyes növekedés valószínűsége és megvalósultsága mutatta a legszorosabb kapcsolatot. Az érzelmi intelligenciát alkotó képességek közül a személyes növekedés megvalósultsága mindegyikkel, a személyes növekedés valószínűsége pedig csak az interperszonális és stresszkezelés EQ-val nem volt szorosabb kapcsolatban. Az érzelmi intelligencia és annak egyes összetevői nem mutattak szoros kapcsolatot a személyes növekedés fontosságával. Nem tudtuk továbbá az extrinzik aspirációk és az érzelmi intelligencia között feltételezett negatív irányú kapcsolatot megerősíteni. Az egyes extrinzik aspirációk és az érzelmi intelligencia és annak egyes összetevői között csak néhány területen tudtunk szorosabb kapcsolatokat kimutatni. Szoros, negatív irányú kapcsolatot találtunk az alkalmazkodás EQ és a gazdagság megvalósultsága és a hírnév fontossága, valamint a stresszkezelés EQ és imázs fontossága között. Az extrinzik aspirációk közül az optimizmus a hírnév megvalósultságával, a boldogság az imázs valószínűségével volt szorosabb, de nem negatív, hanem pozitív irányú kapcsolatban. A főiskolai hallgatók vallásosságát vizsgálva elmondhatjuk, hogy a főiskolai hallgatók zöme bár formálisan valamilyen vallási közösséghez tartozik, ennek ellenére nem mondható vallásosnak, hitét nem vallja a hétköznapokban. A magukat nagyon vallásosnak tartó főiskolai hallgatókra a spiritualitás inkább jellemző volt, mint a vallásosság szubjektív megítélése alapján az ateista kategóriába került hallgatókra. A vallásosság szubjektív megítélése alapján a nők vallásosságuk fokát szignifikánsan magasabbra értékelték, mint a férfiak. A mindennapi spirituális tapasztalatokat vizsgálva szintén azt találtuk, hogy a nőkre szignifikáns mértékben jellemzőbb volt a spiritualitás, mint a férfiakra. A legmarkánsabb különbség a nemek között az isteni segítség és vezetés, valamint hála és megbecsülés érzésében jelentkezett, ezeket mind jellemzőbbnek találtuk a nőkre. Kisebb, de még szignifikáns mértékű különbség jelentkezett az öröm és a self transzcendencia érzése, az isteni szeretet percepciója és a könyörületes szeretet érzése területén, melyeket szintén a nőkre találtunk jellemzőbbnek. A vallásosság/spirituális és a szubjektív jóllét közti kapcsolatot tekintve a vallásosság szubjektív megítélése és a szubjektív jóllét között nem találtunk szoros kapcsolatot, csak a Grob-féle „betegség”-lét területén. A magukat vallásosabbnak valló hallgatók több személyes problémáról számoltak be, mint akik kevésbé vallották magukat vallásosnak. A spiritualitás, a mindennapi spirituális tapasztalatok azonban szoros kapcsolatban voltak a szubjektív jólléttel és annak mutatóival. A spirituális tapasztalatokra fogékonyabb hallgatók a szubjektív jóllét szinte minden területén (Diener-féle elégedettség, Grob-féle elégedettség: élettel szembeni pozitív attitűd, élet öröme, a depresszív hangulat hiánya) jóval magasabb elégedettségről számoltak be, mint a spiritualitásra kevésbé fogékony hallgatók. A spiritualitás és a szubjektív jóllét elégedettség mutatóinak a kapcsolatát vizsgálva azt találtuk, hogy a szubjektív jóllét és annak minden skálája szoros pozitív irányú kapcsolatban volt a belső béke és harmónia érzésével, valamint az isteni szeretet percepciójával. Negatív irányú kapcsolatban volt a szubjektív jóllét, az elégedettség az isteni segítség és vezetés kérésével. Azok a hallgatók, akik nem kérték az isteni segítséget és vezetést, a szubjektív jóllét magasabb szintjéről számoltak be. A Grob-féle „betegség”-lét területén a spiritualitásra fogékonyabb hallgatók jóval kevesebb szomatikus tünetről, viszont több személyes problémáról számoltak be, mint a spirituális tapasztalatokra kevésbé fogékony hallgatók. A spiritualitás és a Grob-féle „betegség”-lét mutatóinak a kapcsolatát vizsgálva azt találtuk, hogy azok szintén a béke és harmónia érzésével mutattak pozitív, az isteni segítség és vezetés kérésével negatív irányú kapcsolatot. A Diener-féle és a Grob-féle elégedettség mutatók tekintetében nem találtunk jelentősebb különbséget a nemek között, kivéve azt, hogy a Grob-féle elégedettség egyes mutatói (élet öröme és önértékelés) a férfiaknál nem az isteni segítség kérésével, hanem az erő és vigasz érzésével mutattak szoros, negatív irányú kapcsolatot. A Grob-féle „betegség”-lét területét vizsgálva viszont eltérő mintázatot találtunk a nemek tekintetében. Míg a nőknél a személyes problémák és a szomatikus tünetek a béke érzésével pozitív, az isteni segítség és vezetés kérésével negatív irányú kapcsolatban voltak, addig a férfiaknál csak a személyes problémák voltak szoros pozitív irányú kapcsolatban a könyörületes szeretet érzésével. A vallásosság/spiritualitás és érzelmi intelligencia közti kapcsolatot vizsgálva azt találtuk, hogy a magukat vallásosabbnak tartó hallgatók interperszonális érzelmi intelligenciája szignifikáns mértékben magasabbnak bizonyult a magukat kevésbé vallásosnak tartó hallgatókénál. A kevésbé vallásos hallgatók viszont az alkalmazkodás és stresszkezelés érzelmi intelligencia területén mutattak magasabb értékeket. A nők és a férfiak esetében egyaránt a béke és könyörületes szeretet érzése mutatta a legszorosabb pozitív, az isteni segítség pedig negatív kapcsolatot az érzelmi intelligenciával.

In the course of my research work I took efforts to reveal subjective value categories (extrinsic and intrinsic values) and the characteristic features regarding the occurrence of religiousness/spiritualism (subjective judgement of religiousness and daily spiritual experiences) as well as their relations to the indicators of mental health (subjective well-being and emotional intelligence) among college students belonging to the healthy, non-clinical population. Our studies obviously indicate that in the case of college students intrinsic aspirations are preferred to extrinsic aspirations. For college students, too, health, personal advancement and personal relationships proved to be the most essential personal endeavours. The students considered the three extrinsic aspirations, namely reputation, wealth and image the least consequential objects of life. A significant difference was revealed between the genders regarding the judgement of the importance of individual aspirations, whereas women deemed intrinsic aspirations and image to be more important, while for men reputation is more essential. Within intrinsic aspirations the sequence of importance for women was health, personal relationships and personal advancement, in the case of men personal advancement came first in the order, followed by health and personal relationships. Examining the correlation of individual aspirations with subjective well-being it was revealed that the higher standard of intrinsic aspirations within subjective well-being were accompanied by a higher level of both Diener’s and Grob’s satisfaction indicators. A higher level of extrinsic aspirations also entailed a higher standard of the mentioned indicators. A close positive correlation was detectable between the setting of intrinsic aspirations as target and satisfaction with life, positive attitude towards life, self-esteem and zest for life from among the subjective well-being indicators, while a close negative relationship was indicated between depressive mood, personal problems and somatic syndromes and complaints. From among extrinsic aims reputation and image showed a close positive relationship with the joyful experience of life, the establishment of a positive attitude towards life and satisfaction with life. Inspecting the correlation between individual aspirations and emotional intelligence we found that the importance, probability and realisation of intrinsic aspirations, as well as the probability and realisation of extrinsic aspirations indicated unequivocally positive correlation with emotional intelligence. From among intrinsic aspirations the probability and realisation of personal advancement indicated the closest correlation with emotional intelligence. From among the abilities constituting emotional intelligence the realisation of personal advancement was in close correlation with every ability, while the probability of personal advancement was in close relationship with every ability except for interpersonal and stress handling EQ. Emotional intelligence and some components thereof, however, showed no close correlation with the importance of personal advancement. We failed to detect close correlation between the aggregate indicator of extrinsic endeavours and emotional intelligence. We managed to detect somewhat closer correlation between the individual extrinsic aspirations and emotional intelligence as well as the individual components thereof only in some fields. We found close negative relationship between adaptability EQ and the realisation of wealth, the importance of reputation, and the importance of stress handling EQ and image. From among extrinsic aspirations optimism was in closer relationship with the realisation of reputation, happiness was closely related to the probability of image, but the mentioned relationships were both positive rather than negative. Concerning the survey of the religiousness of college students it may be stated that that despite formally the majority of college students belongs to some religious community they cannot be considered to be religious in fact, as they do not confess their creeds in everyday life. The feeling of spiritualism was found to be much more typical to religious students in every field of daily spiritual experiences than to those students grouped in the atheist category.On the basis of the subjective judgement of religiousness women evaluated their religiousness to significantly higher than men. Examining the daily spiritual experience we found that spiritualism was significantly more characteristic to women than to men. The sharpest difference between genders emerged in the feeling of divine assistance and guidance, as well as gratitude and respect, and these features were all found to be more typical to women. A minor, but still significant rate of difference was detected regarding the feeling of joy and self-transcendence, the perception of divine love and the feeling of gracious affections, which were also found to be more typical to women. Examining the relationship between religiousness/spiritualism and subjective well-being we found no close correlation between the subjective judgement of religiousness and subjective well-being, just in the field of Grob’s “sickness-being”. The students confessing to be more religious gave account of several personal problems than those who confessed to be less religious. Spiritualism and the daily spiritual experiences, however, were found to be in close correlation with subjective well-being and the indicators thereof. Those students who were more receptive to spiritual experiences in nearly every field of subjective well-being (Diener’s satisfaction, Grob’s satisfaction: positive attitude towards life, zest for life, the lack of depressive mood) gave account of a much higher level of satisfaction than those students who were less receptive to spiritualism. Subjective well-being and every scale thereof proved to be in close positive correlation with the feeling of inner peace and harmony, as well as with the perception of divine love. A negative correlation was revealed between subjective well-being, satisfaction, and prayers for divine assistance and guidance. Those students, who did not pray for divine assistance and guidance, gave account of a higher level of subjective well-being. In the field of Grob’s “sickness-being” the students who were more receptive to spiritualism gave account of much less somatic syndromes, but more personal problems than the students who were less receptive to spiritual experiences. When inspecting the relationship between spiritualism and the indicators of Grob’s “sickness-being” we found that they also showed positive correlation with the feeling of peacefulness and harmony, but their relationship with praying for divine assistance and guidance proved to be negative. Regarding Diener’s and Grob’s satisfaction indicators we failed to reveal considerable difference between the genders, except for the fact that some indicators of Grob’s satisfaction in the case of men did not show close negative correlation with prayers for divine assistance, but with the feeling of power and consolation. However when examining the field of Grob’s “sickness-being” we revealed different patterns between the genders. While in the case of women personal problems and somatic syndromes showed a positive correlation with the feeling of peace, and negative relationship with prayers for divine assistance and guidance, in the case of men only personal problems were in close positive correlation with the feeling of gracious affection. Examining the correlation between religiousness/spiritualism with emotional intelligence we found that those students who confessed to be more religious proved to have significantly higher standard of interpersonal emotional intelligence than those who confessed to be less religious. On the contrary the less religious students proved to achieve higher values in the fields of adaptability and stress handling emotional intelligence. Emotional intelligence –regardless of gender – was in close positive correlation with the feeling of peace and gracious affection from among the spiritual values, while it was in negative relationship with divine assistance.