ÖSSZEFOGLALÁS A dolgozatban a magyar és az egykori keletnémet mezőgazdaság termelékenységének és jövedelmi helyzetének elemzését tűztem ki célul.

Értekezésemben a következő kérdésekre kerestem választ: (1) Melyek a mezőgazdaság átalakulásának fő jellemzői a magyar és az egykori keletnémet mezőgazdaságban, illetve a mezőgazdaság fejlődésének milyen sajátosságai figyelhetők meg az átalakulást követően? (2) Hogyan alakultak a mezőgazdasági jövedelmek és a parciális termelékenységi mutatók, valamint milyen szerepet játszottak a támogatások a jövedelem alakulásában? (3) Hogyan alakult a teljes tényezős termelékenység (TFP), és melyek a TFP meghatározó forrásai?

Az első kérdés elemzésekor a 80-as évek mezőgazdaságának jellemzőiből indultam ki. A további vizsgálatok megkezdése előtt fontosnak tartottam ugyanis annak tisztázását, hogy milyen kiindulási helyzetből kezdte meg az átalakulást a magyar és az egykori keletnémet mezőgazdaság. Hasonló jellemzők és lényeges eltérések egyaránt megfigyelhetők voltak ebben az időszakban a magyar és a keletnémet mezőgazdaságban. Hasonló jellemezőnek tekinthető, hogy a mezőgazdasági termelést mind Magyarországon, mind az egykori NDK-ban a szövetkezetek és az állami gazdaságok túlnyomó súlya jellemezte. Magyarországon a mezőgazdaságilag művelt terület 70%-át a termelőszövetkezetek művelték, míg az állami gazdaságok részesedése további 15%-ot tett ki. A keleti tartományokban a mezőgazdasági területből a termelőszövetkezetek 80%-ban, az állami gazdaságok 7,5%-ban részesedtek.

A fő különbségek az alábbiakban foglalhatók össze: • a keleti tartományokban nagyobb méretű specializált üzemeket hoztak létre (specializált növénytermesztő és állattenyésztő termelőszövetkezeteket, valamint állami gazdaságokat); • a kistermelés szerepe Magyarországon nagyobb volt (a kibocsátás 1/3-át adta); • a termőföld nagy részének tulajdonjoga a keleti tartományokban névlegesen a magánszemélyeknél maradt; • Magyarországon jelentősebb reformok történtek már a 60-as évek közepétől kezdődően a gazdaságirányítás és a koordinációs mechanizmusokat illetően (a bürokratikus koordináció mellett a piaci koordináció is egyre nagyobb szerephez jutott), míg a keleti tartományokban lényegi reformok nem mentek végbe az 1980-as évek végéig.

Az 1980-as évek végére a különbségek ellenére mind Magyarországon, mind a keleti tartományokban a mezőgazdaság állapota leromlott; a mezőgazdaság alacsony termelékenységgel, elavult technikai szinttel és kedvezőtlen nemzetközi versenyképességgel volt jellemezhető ebben az időszakban.

A kiindulópont tisztázását követően a mezőgazdaság átalakulásának szabályozására hozott fontosabb törvényeket hasonlítottam össze. Az összehasonlítás célja annak vizsgálata volt, hogy a törvények hatásait illetően megfigyelhetők-e olyan lényeges eltérések, amelyek a mezőgazdaság későbbi fejlődését befolyásolták.

Az elemzés azt mutatta, hogy a fő különbség a törvények hatásait illetően Magyarországon és a keleti tartományokban a birtokstruktúra eltérő alakulásában figyelhető meg. A keleti tartományokban a rendszerváltást megelőzően, ahogy az a 80-as évek jellemezőinek elemzése során látható volt, a termőföld tulajdonjogával a magánszemélyek rendelkeztek. A 90-es években a termőföld magánosításakor tehát „csak” a használati jogot kellett visszaadni a korábbi tulajdonosoknak, illetve leszármazottaiknak; így a termőföld 2/3-ának magántulajdonba adása egyszerűen megoldható volt. Mivel a volt NDK területén már a II. világháborút megelőzően is a nagybirtokon alapuló gazdálkodás volt a meghatározó, ezért a használati jog visszaszerzését követően egy földtulajdonos viszonylag nagy területtel rendelkezett. Magyarországon a kárpótlási és szövetkezeti törvény összehangolt intézkedései nyomán az egy tulajdonosra jutó földvagyon rendkívül alacsony lett. A keleti tartományokban alapvetően nagyüzemi gazdálkodás alakult ki, míg Magyarországon duális üzemstruktúra jött létre: a duális struktúra egyik pólusát a nagyüzemek jelentik, míg a másik pólusát a nagyszámú kisgazdaság. A duális struktúra ez utóbbi pólusában elhelyezkedő kistermelői réteg Magyarországon több szempontból is speciális intézkedések alkalmazását teszi szükségessé. Egyrészt, módszertani szempontból a nagyszámú, döntően önellátásra termelő kisgazdaság nagymértékben nehezíti a gazdaságok statisztikai számbavételét, és a mezőgazdaság reális jellemzőinek megállapítását. Másrészt, ezen kisgazdaságok helyzetének kezelése eltérő gazdaságpolitikai intézkedéseket igényel.

A törvények hatásait és a kialakult üzemi struktúrát követően azt vizsgáltam, hogy az új feltételek közepette, hogyan alakult a mezőgazdasági termeléshez használt inputok volumene és a mezőgazdasági szektor kibocsátása a rendszerváltást követően.

A rendszerváltást követő új feltételek közepette a termelési tényezők változását illetően a magyar és a keleti tartományok mezőgazdaságában, a foglalkoztatottak változását kivéve, eltérő folyamatok voltak megfigyelhetők. A mezőgazdaságban dolgozó munkaerő mind Magyarországon, mind a keleti tartományokban nagymértékben leépült, ami döntően hozzájárult a termelékenység növekedéséhez, de a termelékenység növekedése mellett komoly szociális problémák forrásává is vált a vidéki térségekben. A német keleti tartományokban a probléma súlyosságát jól tükrözi, hogy az EU 2006-os munkanélküliségre vonatkozó felmérése szerint, Európa 10 legnagyobb munkanélküliségi rátájával rendelkező régiója közül négy a keleti tartományokban található. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a mezőgazdaság és vidéki térségek fejlesztése során a vidéki foglalkoztatottság kérdésének kezelése egyike a legfontosabb megoldandó feladatoknak.

A többi inputot illetően látható volt, hogy a legkisebb változás Magyarországon is és a keleti tartományokban is a mezőgazdasági terület esetében ment végbe. Különbség a mezőgazdasági terület változásában, hogy a keleti tartományokban már 1990 és 1991 között nagy mértékű csökkenés ment végbe; melynek oka, hogy a marginális területek a rendszerváltást követően rendkívül gyorsan, egy év alatt, kivonásra kerületek (set-aside). Lényeges különbség a beruházások alakulásában volt megfigyelhető. A német keleti tartományokban röviddel az átalakulás kezdetét követően a beruházási volumen dinamikus felfutása ment végbe, majd ezt követően a beruházások ezen a magas szinten állandósultak. Magyarországon az 1998 előtti időszakról nem állnak rendelkezésre pontos adatok a beruházásokra vonatkozóan, de (Kapronczai, 2006) alapján megállapítható, hogy a beruházások a 90-es évek elején meredeken csökkentek; 1997-et követően (az EU csatlakozás előtti évek kivételével) sem figyelhető meg jelentős növekvő tendencia, a beruházások hullámzása és csökkenése jellemezte az 1997-2007 közötti időszakot. Az állatállomány mindkét területen erősen lecsökkent. Az állatállomány megoszlását illetően Magyarországon a mezőgazdasági terület megoszlásához hasonlóan duális szerkezet alakult ki, míg a keleti tartományokban az állatállomány megoszlását tekintve is kezdettől a nagyüzemek a meghatározók.

Az input-felhasználás változását követően a mezőgazdaság kibocsátásának alakulását vizsgáltam. A mezőgazdasági szektor kibocsátása Magyarországon jelentősen lecsökkent a rendszerváltást követően, és 1991-2007 között egyik évben sem érte el a bázisévként választott 1991-es év színvonalát. A keleti tartományokban ezzel szemben, a kibocsátás volumene – az 1992-es évet kivéve – valamennyi évben meghaladta az 1991. évi szintet.

A kibocsátás elemzését az input- és outputárak, valamint az átalakulás éveiben nyújtott támogatások vizsgálata követte. Az egykori Kelet-Németországban a valutaunió létrejöttével a mezőgazdasági termékek árai (a nyugat- és keletnémet márka 1:1 arányban történő átváltásának következtében) 1989 és 1991 között mintegy 1/3-ára estek vissza, ami jelentős alkalmazkodási nehézségek elé állította a keleti tartományok gazdálkodóit. A keleti tartományokban az alkalmazkodás nehézségeit a német szövetségi kormány által nyújtott nagy volumenű tőketranszferek enyhítették. A források nagyságáról és a folyósítás jogcímeiről csupán hozzávetőleges képet lehet nyerni. Szövetségi forrásból 1990 és 1995 között a mezőgazdaság támogatására mintegy 17,2 Mrd DM-et folyósítottak, évről-évre csökkenő mértékben. A támogatási programok között a legnagyobb volumenűek az alkalmazkodási támogatások és az agrárstrukturális átalakulást elősegítő programok voltak, melyek központi elemeit a beruházási támogatások képezték. Emellett további jelentős források álltak a keleti tartományok rendelkezésére az EU Strukturális Alapjaiból. A keletnémet tartományok az átalakulás első éveiben, 1991 és 1993 között, a Strukturális Alapokból mintegy 5,2 milliárd DM-ben részesültek. Magyarországon a 90-es évekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre részletes, megfelelő adatok a támogatások alakulásáról. Valószínűsíthető azonban, hogy 1990-1992-ben a támogatások reálértékének zuhanásszerű csökkenése következett be, és csak az 1994. évi támogatási összeg jelentett reálértékben némi növekedést. Ezt követően 2001-ig a támogatások reálértékét tekintve jelentős változás nem történt. A 2004-es EU-csatlakozást követően a támogatások összegének jelentős mértékű, de változó szerkezetű, a közvetlen támogatásokat előtérbe helyező növekedése figyelhető meg.

A második kutatási kérdés a mezőgazdasági jövedelmek elemzése volt. A mezőgazdasági jövedelmek elemzésére a Mezőgazdasági Számlarendszer és a Tesztüzemi Rendszer adatait használtam. Az összehasonlításhoz a Mezőgazdasági Számlarendszer adatai 1998 és 2007 között, míg a Tesztüzemi Rendszer adatai 2004 és 2007 között álltak rendelkezésre.

A Mezőgazdasági Számlarendszer adatai alapján végzett összehasonlítás során megállapítható volt, hogy az egy hektárra jutó nettó vállalkozói jövedelem a keleti tartományokban 1998 és 2003 átlagában 18%-kal, míg 2004 és 2007 átlagában közel 9%-kal volt magasabb, mint Magyarországon. A jövedelem eltérő alakulását nagymértékben meghatározták az eltérő mértékű támogatások, valamint a munkaerő elszámolt költségében lévő eltérések. A jövedelmek összehasonlítását ezért a támogatások figyelembevétele nélkül és a nem fizetett munkaerő feltételezett munkavállalói jövedelmének felszámításával is elvégeztem. A nem fizetett munkaerő költségének számításakor az egy fizetett munkaerő egységre jutó munkavállalói jövedelmet vettem alapul. Az eredmények azt mutatták, hogy a támogatások figyelembevétele nélkül a keleti tartományokban veszteséges lenne a termelés, míg Magyarországon támogatások nélkül is keletkezne szerény mértékű jövedelem. A nem fizetett munkaerő költségének felszámítása esetén Magyarországon a támogatásokkal együtt is, valamennyi évben veszteséget, míg a keleti tartományokban a vizsgált évek mindegyikében pozitív jövedelmet mutattak a számítások. A nem fizetett munkaerő feltételezett költségének felszámítása esetén, a támogatások figyelembevétele nélkül a magyar és a keleti tartományok mezőgazdasága is veszteséges lenne, de a veszteség mértéke Magyarországon lényegesen nagyobb lenne.

A Tesztüzemi Rendszer adatai alapján a jövedelmek az alacsonyabb támogatási szint ellenére is Magyarországon voltak magasabbak. A TR adatai alapján az üzemi jövedelem abban az esetben is Magyarországon mutatkozott magasabbnak, ha a nem fizetett munkaerő feltételezett költsége is felszámításra került.

A jövedelemelemzést követően a parciális termelékenységi mutatókat hasonlítottam össze az MSZR adatai alapján. A parciális termelékenységi mutatók összehasonlításának eredményei a következőképpen foglalhatók össze. A folyó termelő-felhasználások termelékenysége között volt a legkisebb a különbség. A területi termelékenység 1998 és 2003 között átlagban 1,6-szer, míg 2004 és 2007 között 1,9-szer volt nagyobb a keleti tartományokban. A legnagyobb különbség a munkaerő termelékenységben mutatkozott; a különbség ugyan csökkent az utóbbi évek átlagát nézve, de így is igen jelentős (7,8-szeres) volt. A munkatermelékenységben lévő jelentős különbség az alkalmazott technológiában lévő eltérésre, és ezzel egyidejűleg a német keleti tartományokban az átalakulás során végbemenő technológiai fejlődés jellegére utal, ezért a német keleti tartományok munkatermelékenységét további vizsgálatok alá vontam. Az eredmények egyértelműen mutatták, hogy a technológiai fejlődés Németország új tartományaiban munkaerő-megtakarító, azaz tőke-intenzív volt.

A harmadik kutatási kérdés a teljes tényezős termelékenység és forrásainak vizsgálata volt. A mezőgazdaság teljes tényezős termelékenységének összehasonlítására a magyar és a német keleti tartományok mezőgazdaságában a Mezőgazdasági Számlarendszer adatait felhasználva 1998 és 2007 között nyílt lehetőség, indexszámítási módszer alkalmazásával. A teljes tényezős termelékenység összehasonlításának vizsgálata azt mutatta, hogy a vizsgált időszakban a keleti tartományokban a TFP átlagosan közel 27%-kal volt magasabb, mint a magyar mezőgazdaságban. A különbséget tekintve a 1998 és 2007 közötti időszakban jelentős változás nem történt; a legnagyobb különbség 2005-ben, míg a legkisebb 2006-ban volt.

A TFP szintje közötti különbség vizsgálatát követően a TFP növekedés forrásainak meghatározását vizsgáltam a magyar és a német mezőgazdaságban.

A német mezőgazdaságban a TFP forrásainak feltárására Data Envelopment Analysis-t végeztem az 1991-től 2007-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Az eredmények a TFP nagymértékű növekedését jelezték. A növekedés forrásait illetően, a TFP változásának dekompozíciója azt mutatta, hogy a német mezőgazdaság növekedése döntően a technológiai fejlődésnek volt köszönhető. Figyelembe véve a jelentős beruházást, ami az időszak alatt a német mezőgazdaságban végbement, az eredmény megfelel a várakozásoknak. A TFP növekedésének további forrásai, a technikai hatékonyság és a skálahozadék, a számítás eredményei alapján nem játszottak lényeges szerepet a TFP növekedésében.

A TFP változását és változásának forrásait a magyar mezőgazdaságban Stochastic Frontier Analysis segítségével elemeztem. A rendelkezésre álló adatok Magyarországon a 2001-2007-ig terjedő időszak vizsgálatát tették lehetővé. Az elemzett időszakban a TFP ingadozása volt megfigyelhető; a legnagyobb változás 2003 és 2004 között ment végbe, amely döntően az időjárás hatásának volt tulajdonítható. A 2003-as és 2004-es évek eltérő előjelű kiugró értékeitől eltekintve, a TFP növekedését állapíthatjuk meg a vizsgált időszak alatt.

A változás forrásainak feltárása a magyar mezőgazdaságban azt mutatta, hogy a változásban alapvetően két tényező játszott szerepet: a technológiai javulás (TCH) és a technikai hatékonyság (TEC) változása. A TFP változásának további forrásai, a méretgazdaságosság és az üzemspecifikus tényező nem játszott lényeges szerepet az eredmények alakulásában. A TFP növekedése egyértelműen a technológiai javulásnak volt köszönhető. Az alkalmazott technológia nagyobb mértékű javulása 2002 (3,8 százalékpont) és 2003-ban (3,1 százalékpont) ment végbe (az EU-csatlakozást közvetlenül megelőző években a korábbiakhoz képest jelentős beruházások történtek a magyar mezőgazdaságban); ezt követően lelassult a technológiai javulás növekedési üteme (2004-ben már csupán 1,7 , 2005-ben 1, 2006-ban 0,1 százalékpont), majd 2007-ben negatívra fordult (-0,6 százalékpont). Az elemzett időszakban a technológiai fejlődés és a befektetett eszköz állomány növekedése között a korreláció rendkívül erős, a korrelációs együttható értéke 0,95 volt. Ez arra utal, hogy a technológiai fejlődés nagyrészt a műszaki színvonal javulásának volt köszönhető. Tovább folytatva az előző gondolatmenetet, a számítások azt mutatják, hogy a termelékenység növekedésének fő forrása a beruházások növekedése volt. A beruházások növekedésében jelentős szerepet játszottak a beruházási támogatások; ugyanis a befektetett eszközállomány nagyobb mértékű javulása 2002-ben és 2003-ban ment végbe, amikor a beruházási támogatások reálértéke a legmagasabb volt. Következésképpen a TFP növekedésében a beruházási támogatásoknak döntő szerepük volt.

A modellszámítások eredményei alapján, a TFP változását a technológiai változás mellett, a technikai hatékonyság változása befolyásolta a legnagyobb mértékben. Megállapítható volt, hogy az időjárás hatása a teljes tényezős termelékenységet a technikai hatékonyság nagyságán keresztül befolyásolta. Kedvezőbb időjárási feltételek között az egyébként gyengébb üzemek is közelebb kerültek az adott technológiai színvonal mellett potenciálisan elérhető kibocsátáshoz, kevésbé kedvező időjárás esetén viszont eltávolodtak attól, azaz csökkent a technikai hatékonyságuk. A technikai hatékonyságot meghatározó tényezők napjaink tudományos vitáinak alapjait képezik; módszertanilag és elméletileg sincs még jelenleg teljesen kiforrott, egységes irodalmi háttere. A technikai hatékonyság szintjét meghatározó döntő tényezőnek sokan a menedzseri képességeket tekintik. A kapott eredmények ennek tükrében úgy értelmezhetők, és gyakorlati példán keresztül is logikailag megfelelően alátámaszthatók, hogy jó időjárási körülmények között a gyengébb gazdálkodói képességekkel rendelkezők is közelebb kerülnek a potenciális kibocsátáshoz, rossz időjárás esetén viszont a gyengébb gazdák lemaradnak. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a technikai hatékonyság növelését elősegítő agrárpolitikai döntések nemcsak a kibocsátás növekedését, hanem a stabilabbá tételét is elősegíthetik. Visszatérve a technikai hatékonyság TFP-t befolyásoló szerepéhez, a számítás eredménye azt mutatta, hogy a technikai hatékonyság ingadozása 2003 és 2004 között volt a legnagyobb. Ha a technológiai javuláshoz hasonlóan, ettől a kedvezőtlen, illetve kedvező évjárattal összefüggő ingadozástól eltekintünk, a technikai hatékonyság stagnálását, kismértékű csökkenését mutatják az adatok. Másként megfogalmazva, az üzemek nem kerültek közelebb, sőt kis mértékben távolodtak az adott időszakban potenciálisan elérhető kibocsátástól a vizsgált évek alatt. A fenti tendencia különösen kedvezőtlennek tekinthető annak tükrében, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős tartalékkal rendelkezik a technikai hatékonyság növelése terén. Számításaim eredményei alapján a technikai hatékonyság átlagos nagyságára a vizsgált évek átlagában 72%-os értéket kaptam. A 72%-os érték azt mutatja, hogy a magyar mezőgazdaság kibocsátása az inputok növelése nélkül elméletileg közel 30%-kal növelhető lenne, ha a rendelkezésre álló technológia nyújtotta lehetőségek kihasználásra kerülnének.

A magyar mezőgazdaság esetében a TFP alakulását az egyéni és társas vállalkozások közötti összehasonlításban is vizsgáltam. A teljes tényezős termelékenység szintje a társas vállalkozások esetében némileg magasabbnak mutatkozott az egyéni gazdaságokhoz képest valamennyi vizsgált évben.

A teljes tényezős termelékenység szintjének nagyobb értéke döntően a nagyobb technikai hatékonyságra (TE) volt visszavezethető. A TFP további meghatározó tényezőit illetően nem mutatkozott lényeges különbség. A skálahozadék (SE) a várakozásoknak megfelelően magasabb a társas vállalkozások esetében; a különbség azonban nem túl nagy, ezért nem játszott lényeges szerepet a két szektor teljesítménye közötti különbség kialakulásában. SUMMARY The aim of this thesis was a comparative analysis of the Hungarian and the East German (New Federal States of Germany, NFS) agricultural incomes and productivity.

The author aspires to answer the following questions: (1) What are the main characteristics of the agricultural transition in Hungary and in the New Federal States of Germany; what are the country-specific traits of their agricultural development after the transition? (2) What trends can be identified in the agricultural incomes and in the partial productivity indices; what was the role of subsidies in shaping the income trends? (3) What trends of total factor productivity (TFP) can be observed, and what are the main sources of its growth?

The reference point for the first objective analysis is the agriculture of the 80s, since it is inevitable to have a clear picture of the initial state of affairs in Hungarian and the former East German (GDR) agriculture before actual research analysis is started. At that time there were both similarities and significant differences observed between Hungarian and GDR agriculture. They were similar in their being dominated by agricultural production cooperatives and state farms. In Hungary 70% of the utilized agricultural area was cultivated by production cooperatives, another 15% was worked by state farms.

The main differences can be summarized in that: • Farms in the former East Germany were specialized and comparatively larger in size (production cooperatives and state farms with specifications in crop production and animal production); • The proportion of small producers in Hungary was larger (responsible for 1/3 of total output); • Land ownership in the former East Germany for larger part stayed with nominal private owners; • In Hungary significant reforms of economic management and coordination were implemented as early as in the mid 60s (side by side with the coordination of the bureaucratic background, market coordination was also present and was given more and more importance), whereas in the GDR no cardinal reforms were implemented till the late 80s. With all the differences, the late 80s found both Hungarian and former German agriculture in really bad shapes alike; low levels of productivity, outdated technology and poor international competitiveness were general.

The next section has dealt with the comparison of the legal instruments implemented to tackle the process of agricultural transition in the two countries. This analysis aimed to investigate whether the applied legal instruments entailed substantial differences in the subsequent course of development of the two countries’ agriculture.

Cardinal difference was found between Hungary and the New Federal States in respect of their farm structures. Land ownership in the New Federal States prior to the regime change belonged to private owners. (See paragraph above introducing the conditions of the 80s in the GDR.) This means that the privatization of the 90s in their case “simply” meant the restitution of the original ownership conditions with land use rights redelegated to the original owners or their descendents; this was a fairly simple way of privatization affecting 2/3 of the agricultural land area. Since in Germany large sizes of land properties had dominated back before World War II, the restitution of ownership rights, logically, resulted large sized privately owned land properties. In Hungary, however, the harmonized implementation of the compensation and cooperative laws allowed only very small sized land properties per owner. As a result, in the New Federal States a structure based on large scale farms became dominant, whereas in Hungary a dual-pole farm structure was established with large scale farms on the one pole and a large number of small farms on the other. The presence of the latter member of the dual structure in Hungary necessitated the introduction of specific governmental measures of different types. Firstly, because the large number of predominantly self supplying small farms makes the central statistical censuses and surveys as well as the preparation of a reliable agricultural report fairly complicated. Secondly, these small farms require special agricultural policy measures.

The next section examined the changes of agricultural input use and output production in the new structural conditions of the post-transition period.

The changes of the factors of agricultural production in Hungary and in the New Federal States show different patterns, changes in employment, though, are an exception. Employment both in Hungary and in the New Federal States was significantly decreased, which largely contributed to the growth in productivity. The growth, however, generated serious social problems in the rural areas. The seriousness of the problem is well reflected by the fact that four out of the ten EU regions with highest unemployment rates in year 2006 were members of the New Federal States. This is an indication that one of the most challenging responsibilities of agricultural and regional development is that of employment.

As for other inputs, utilized agricultural area (UAA) size was changed at the smallest degree both in Hungary and in the New Federal States. The difference between the two countries in this respect is that in the New Federal States there happened a substantial reduction of UAA as early as 1990-1991 because very shortly after the change the marginal lands were set aside. Significant differences can be seen, though, in the investment schemes. Shortly after the political and economic change there was a dynamic growth in investments in the New Federal States, which was then consolidated at the same high level for the subsequent years. Reliable records of investments in Hungary before 1998 are not available, but investments were reported to sharply decrease in the early 90s (Kapronczai , 2006). No significant improvement was evidenced after 1998 either (except for the pre-accession years), while the period between 1998 and 2007 was characterized by fluctuations and fallbacks. Livestock numbers significantly decreased in both countries. Like UAA structure, the structure of animal farming in Hungary also evolved a dual structure, while in the New Federal States the sector was dominated by large enterprises from the very beginning.

The following section analysed the agricultural output patterns. The output of Hungarian agriculture substantially decreased after the political and economic transition, and in none of the years 1991-2007 did it reach the output level of the reference year 1991. The New Federal States, though, exceeded the output level of the same reference year in every year between 1991 and 2007, except only for year 1992.

The author in the following examines input and output prices and the subsidization schemes of the transition years. Following the monetary unification, producers prices in the former GDR between 1989 and 1991 dropped by approximately 2/3 (as a result of the 1:1 parity valuation of the East German Mark to the DM), which caused NFS farmers to cope with serious adjustment problems. This was eased by substantial transfers by the German government. There are only rough estimates of the volume and title of the sources known. From federal sources in years 190-1995, agricultural subsidies of approximately 17.2 billion DM were made available to farmers in annually decreasing installments. The highest in volume of the subsidization programs were the adjustment and restructuring schemes having investment subsidies in their focus. In addition to this, further solid amounts of subsidies from the EU Structural Funds were also made available. The New Federal States had access to some 5.2 billion DM worth subsidization from this fund in years 1991-1993. No adequate data are available of the subsidizations in Hungary in the 90s. It is presumed that there was a drastic and sharp drop of the real value of subsidies in 1990-1992, and that real value growth of a moderate extent only happened in 1994, which stayed basically at that same level till as long as 2001. Following the EU accession of 2004, there has been a significant improvement in the volume of subsidies, their structure, however, has been changed so as to prioritize direct subsidization.

The second objective set by the author is the analysis of agricultural incomes and partial productivity indices. For the analysis of the agricultural incomes data were collected from the Economic Accounts for Agriculture and from the Farm Accountancy Data Network. The comparisons rely on data available from EAA database for years 1998-2007 and on data available from FADN database for years 2004-2007.

The comparative analysis of the data of the Economic Accounts for Agriculture suggests that net income per hectare in the New Federal States exceeded Hungarian corresponding income data by an average of 18% between 1998 and 2003 and by 9% in years 2004-2007. The differences in incomes are largely determined by the differences occurring in subsidies and in the compensation of employees. The comparison of the incomes, therefore, has also been completed by calculations when subsidies are disregarded and assumed costs of non-salaried labour are taken into account. The base for calculating assumed non-salaried labour cost is the unit cost of paid labour. The results of the analysis show that if agriculture were less subsidies in the New Federal States it would be making losses, whereas it would produce moderate profits in Hungary. By the calculations where non-salaried labour costs were observed, Hungarian agriculture made losses in every targeted year even by subsidization, whereas the New Federal States in the same years achieved profits on production. If non-salaried labour costs were observed but subsidies were left out of consideration, both Hungarian and NFS agriculture would be operating at losses, but the losses would be substantially higher in Hungary. Results generated from the database of the Farm Accountancy Data Network evidence higher incomes in Hungary even by a lower level of subsidization. They also show that incomes in Hungary would also be higher if the assumed costs of non-salaried labour were included.

The income analysis was followed by the comparison of partial productivity indices based on the Economic Accounts for Agriculture database. The comparative calculations reveal that differences are the smallest when the agriculture’ productivity levels of intermediate consumption are compared. Land productivity between 1998 and 2003 was on average 1.6 times, and between 2004 and 2007 1.9 times higher in the New Federal States than in Hungary. The biggest difference between the two countries was found in their labour productivity. Although the gap has been reducing in the past years, it is still substantial (7.8-fold in favour of NFS). The significant differences between labour productivity indices are due to differences of applied technology levels, which, in turn, calls attention to the details of the technological improvement that was taking place in the New Federal States during the transition process.For this reason, the author completed further investigations into the components of productivity of the NFS. results suggested that within the New Federal States in the target period were characterised by labour saving technological developments.

The third objective set by the author is the analysis of total factor productivity and of its sources. The data for the comparative analysis of the total factor agricultural productivity of Hungary and of the New Federal States were accessed from the database of Economic Accounts for Agriculture for years 1998-2007. In his calculations the author applied the index-number method. The results of the analysis show that TFP in the New Federal States in target years averaged by nearly 27% higher than in Hungary. It can be seen that no significant changes have been identified in years 1998-2007; the lowest and the highest end points are 2005 and 2006, respectively.

The examination of the level of the TFP was followed by decomposition of the TFP growth.

For analysing the sources of TFP growth in the New Federal States in years 1991-2007 the method of Data Envelopment Analysis was used. The results of the analysis indicate high rates of TFP development. The decomposition of TFP changes suggests that growth was to largest extent generated by technological development. Taking the dynamic investments that were taking place in the reference period into account, this finding meets the preliminary expectations of the author. Other sources of TFP growth – technical efficiency and returns to scale – have not been found to play significant impact on TFP growth.

For analyzing the TFP changes and their sources in Hungary, the method of Stochastic Frontier Analysis was applied. Due to data availability constraints, the period of 2001-2007 was analyzed. The decompositon of the sources of the changes casts light on the significance of two basic factors: technological change (TCH) and technical efficiency (TEC). Other sources of TFP change – scale efficiency and unobserved farm specific component – have not been found to have a significant impact. The growth of TFP is clearly due to technological improvements. The rate of technological development was the highest in years 2002 (3.8%) and 2003 (3.1%) (There was a significant growth in agricultural investments in the pre-accession years as compared to the years before.), then it began to fall (with rates of 1.7%, 1% and 0.1% in years 2004 and 2005 and 2006, respectively), and turned to the negative in 2007 (-06%). In agriculture three types of technological change are differentiated: biological, mechanical and organizational. Biological technological change is primarily generated by higher volumes or better quality of intermediate consumption; mechanical technological change involves better machinery and equipment use; organizational technological change refers to the application of enhanced organizational principles. There is a very strong relation observed between technological development and fixed assets growth with a correlation coefficient of 0.95 over the target period. This is an indication that technological development is principally the result of enhanced technical standards. Further on, the calculations revealed that the primary driving forces of productivity growth are investments. Investments, in turn, are to a large extent geared by subsidization: the most significant improvements in fixed assets happened in years 2002 and 2003, when the volume of investment subsidies was the highest, which is a proof of the decisive impact of investments on TFP growth. Beside technological improvement, technical efficiency was also found to have a significant impact on TFP growth. The analysis reveals that the effect of climatic factors is transmitted to Total Factor Productivity through technical efficiency. Even otherwise relatively underperforming farms can better explore their production potentials and improve their achievements under given technological levels if the weather conditions are favourable, unfavourable weather conditions, conversely, will result the weakening of the efficiency of actual technology. The factors of technical efficiency are hot topics of scientific discussions, and no consensus has so far been reached concerning its theoretical and methodological background. Many claim that the most critical component of technical efficiency is managerial competency. In this light, the results of the analysis allow to arrive at the conclusion – which may well be logically supported by practical examples – that even farmers with modest managerial capacities can improve their performance potentials if the climatic conditions are supportive, and will fail to do so if the conditions are adverse. This is an indication that agro-political strategies in support of technical efficiency improvement will not only facilitate production enhancement, but will improve performance stability as well. Returning back to the point of the impact of technical efficiency on TFP, it was found that the fluctuations of efficiency level reached their highest points in years 2003 and 2004, and were due to actual fluctuations of weather. Except for this period, data evidence a tendency of stagnation or slight decrease of technical efficiency for the rest of the target years. In other words, the farms were not able to improve the utilization of their output potentials; on the contrary, the distance between their potential and actual performances in the studied years grew rather than reduced. This tendency is highly undesirable, especially because Hungarian agriculture is known to have significant potentials of technical efficiency growth. Technical efficiency scored an average of 72% by the calculations. This suggests that with better utilization of technology potentials, Hungarian agricultural could theoretically improve its output levels by approximately 30% even without having to increase inputs.

In the case of Hungary, TFP changes were also analyzed in relation to individual producers and companies. When compared, companies were found to have slightly higher levels of total factor productivity in the reference period then individual farms did. Their higher scores can predominantly be attributed to their better levels of technical efficiency (TE). Other factors of TFP have not been found to be significantly different between the two organizational forms. As expected, scale effect (SE) proves to have higher importance with companies, but not high enough to significantly affect the difference between the performances of the two sectors.