Disszertációmban a dezorganizált kötődés kialakulásának kontingencia-alapú modelljét foglalom össze, mely a dezorganizált kötődéshez vezető jellegzetes szülői környezeti feltételek (bántalmazás, feldolgozatlan gyász/trauma, szülői depresszió) közös releváns aetiológiai faktoraként a kontingens gondozói reaktivitás egy sajátos diszfunkcionális mintázati típusát jelöli meg, amely abban áll, hogy esetükben a csecsemők igen nagy gyakorisággal élik át a gondozó viselkedése feletti kontingens kontroll váratlan elvesztését. A dezorganizált kötődésre jellemző disszociatív figyelmi és viselkedés szerveződés kialakulásában fontos szerepet játszó deviáns szülői kontingencia környezet torzító hatással van a Kontingencia Detekciós Mechanizmus (KDM) (Gergely és Watson,1999) korai kifejlődésére is. Három hónapos kor körül a KDM normális fejlődése során a csecsemő által preferált kontingencia szint mintegy „átállítódik” a tökéletes válsz-inger kontingenciák célértékéről a magas, de nem tökéletes szociális kontingenciák preferenciájára (Watson, 1994). Ez az „átkapcsolás” genetikailag vezérelt, de szükség van hozzá a jól kontrollálható és prediktálható korai kontingens kapcsolati ingerek megtapasztalására, amely szükséges bemeneteti előfeltételét képezi a KDM új célértéke beállításának. Ha az ilyen - magasan, de nem tökéletesen kontingens, jól kontrollálható - szociális ingerek rendelkezésre állnak, akkor gátlás alá vonódik a tökéletesen válasz-kontingens ingerek kezdetileg prefererált szintje. Ennek adaptív következménye a tökéletesen kontingens öningerlés elkerülése és a szükségszerűen nem tökéletesen kontingens szociális ingerek felé való orientáció kialakulása. A kutatásban vizsgált hipotézis szerint a dezorganizált kötődés kialakulásához vezető bántalmazó, illetve gyászoló szülői magatartásmintákra jellemző gyakori disszociatív állapotok olyan deviáns kontingencia környezetet teremtenek a gyermek számára, melynek eredményeként a KDM domináns célértékének „átállítása”a nem tökéletesen kontingens szociális ingerek preferenciájára nem alakul ki megfelelő mértékben: a kontingencia-kapcsoló diszfunkcionálisan „laza” beállítású marad. Így a gyermek szociális ingerek felé forduló figyelme – a lehetséges kontrollvesztés legkisebb jelére - túl könnyen „visszakapcsolódhat” a tökéletes (öngerjesztett) kontingenciák teljesen prediktálható, biztonságos világa felé. A KDM így kialakuló „laza kapcsolója” áll a disszociatív figyelmi szerveződés hátterében. Az elhagyatottság és a stressz érzése asszociálódik a kötődési figurával, akivel a csecsemő ismételten átéli a kontingens kontroll elvesztésének élményét. Ha ez gyakran ismétlődik, akkor - különösen stressz helyzetben - fokozódik a disszociáció bekövetkeztének esélye, ami a szociális másik felé forduló figyelmi szerveződés időleges összeomlásához vezet. A disszociáció ezen időszakai alatt a tökéletesen kontingens válaszok felé fordul a csecsemő figyelme, mivel ezek érzelemregulatív kontroll élményt biztosítanak az amúgy tehetetlen gyermek számára. A „Laza Kontingens Kapcsoló” (LKK) hipotézis segítségével jól magyarázhatóak mind a dezorganizáltan kötődő csecsemőket az Idegen Helyzet Teszt (Ainsworth és Witting,1969) közben jellemző viselkedések, mind pedig a dezorganizált kötődés későbbi következményei. Disszertációmban bemutatom annak az vizsgálatnak az eredményeit, mely 7 hónapos babákkal egy általunk kidolgozott, módosított „fa-pofa” helyzetben, az ún. „Tükör előtti Interakciós Helyzetben” empirikus bizonyítékokkal szolgál a fent említett hipotézis alátámasztására.

The central aim of my dissertation research was to empirically test in a study of 75 mother-infant pairs new theoretical approach to the social developmental aetiological factors responsible for the early development of Disorganized (D) infant attachment. The so-called “flickering contingency switch’ hypothesis of the origins of infant attachment disorganization is based on contingency detection theory of self-other differentiation (Watson, 1994) and the social biofeedback theory of maternal affect-mirroring interactions (Gergely & Watson, 1996, Gergely & Unoka, 2008) and is proposed as an alternative approach to standard accounts of disorganized attachment and dissociative attachment relationships such as Main & Hesse’s (2006) theory. The study was using a longitudinal method by the application of a) a newly designed mother-infant interaction procedure at 6 months that involved experimentally induced – mildly stress provoking – interruption in the normal flow of contingent mother-infant interaction (The Mirror Interaction Situation involving a modified Still-Face Procedure, see Koos & Gergely, 2001) and b) a standardized observational test measure of the quality of mother-infant attachment at 12 months (the Strange Situation Test, Ainsworth et al., 1978). (In the first introductory part of the dissertation I provide a historical overview of the theoretical and empirical origins of the research of early attachment and introduce the standard attachment categories (secure, insecure-avoidant, and insecure-resistant), their characteristics and their standard methods of measurements. Then I review the research literature on the discovery of Disorganized/Disoriented attachment, its population characteristics, and its diagnostic features, and provide a detailed account of the main theoretical models that have been proposed to explain the aetiology of the development of infant disorganization and its later developmental and clinical consequences. In the second part of the thesis I summarize the basic tenets and empirical background of contingency detection theory and its causal role as a central mechanism underlying the early development of self-other differentiation, the emergence of a sense of agentive self, and in building up the primary representations of of predictable and invariant patterns of caregiver-infant interactions with specific caregiving figures that form the basis of the early establishment of the different types of secure and insecure attachment relationships. I then discuss the specific model of emotion-regulative interactions based on contingency detection theory, the so-called social biofeedback model of affect-mirroring involving marked contingent affect-reflective reactivity and discuss its role in the establishment of affective self-representations and introspective access to, sensitization and differentiation of one’s internal subjective affective self states that underlie the social interactional origins of emotional self-awareness and self-control.