Az oktatás, képzés, ezen belül is a szakképzés korunk és társadalmunk egy nagyon aktuális témája. A szakképzés funkciójában 1989 után jelentős változások történtek, globális problémák jelentkeztek. A technikai fejlődés, a piacgazdasági átalakulással járó nagyarányú munkaerő-átrendeződés és a munkanélküliség tömeges megjelenése, az iskolarendszer reformja, a domináló értékrendszer átalakulása radikális változásokat indított el az oktatás és képzés minden területén. A disszertáció célja egyrészről a hazai szakképzés jogi, társadalmi, gazdasági és környezeti körülményeinek, illetve az azokban – a rendszerváltás nyomán – bekövetkezett változásoknak a bemutatása, másrészről az iskolarendszerű szakképzés jellemzőinek feltérképezése a képzést végző intézmények aspektusából. A disszertáció tematikailag két nagy egységből áll. Az első rész a téma hazai és külföldi szakirodalmára, valamint másodelemzésre épül. A másodelemzések alapját részben a Központi Statisztikai Hivatal az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, az OECD és az EUROSTAT publikált kiadványai és internetes adatbázisai képezik, részben korábbi tudományos kutatások anyagaiból merítettünk. A szakképzési szerkezet változásait vizsgálva az időbeli metszet 1989-2006, azaz az elmúlt 16 évben megvalósult, statisztikai adatokkal is szemléltethető változásokra koncentrál. Bár a vizsgált időszak csupán másfél évtized, sajátos időszak ez, a politikai rendszerváltás következtében radikálisan átalakult az az intézmény- és feltételrendszer, amelyben az oktatás és képzés, ezen belül a szakképzés működik. A dolgozat második részében a 2006-ban szakközépiskolák körében lefolytatott empirikus vizsgálat eredményeit dolgozzuk fel tágabb elemzési kontextusban. Összhangban az európai uniós alapelvekkel a szakképzés társadalmi presztízsének, valamint munkaerő-piaci relevanciájának érdekében 2004-ben hazánkban is megkezdődött a szakképzés szerkezeti és tartalmi átalakítása. Az eltelt évtized gazdasági-társadalmi és természetesen oktatáspolitikai változásai szükségessé tették azt, hogy a korábban elkezdett modernizációs folyamat tovább folytatódjék, és a tanulók iskolai sikerességének növelése, valamint a munkaerő-piaci igények javítása érdekében a jelenleginél korszerűbb szakmajegyzék készüljön. A szakképzés jelenleg – 2004-2007 között – folyó szerkezeti és tartalmi átalakítása az előttünk álló 10-15 évre jelöli ki a szakképzés jövőbeni útjait, ezért feltétlenül szükséges megismerni a képző intézmények szakképzési reformmal kapcsolatos vélekedését. A dolgozat hét fejezetből áll. Dolgozatunk négy fejezetében összefoglaljuk, hogyan alakult át a szakképzés struktúrája a rendszerváltás után, elemezzük a gazdaság és a képzés kapcsolatát, részletezzük és bemutatjuk az 1990-es évek szakképzést érintő folyamatait, és kitérünk a szakképzés finanszírozására, valamint az európai uniós csatlakozás hatásaira is. Leírjuk a jelenleg folyó szakképzési reformot, nyomon követjük a szakképzés jogi, társadalmi, gazdasági és környezeti körülményeit, illetve az azokban – a múlt század kilencvenes éveiben – bekövetkezett változásokat. A különböző tényezőket nem külön ágensekként, hanem összefüggéseiben, egyfajta rendszerszemléletet követve próbáljuk meg elemezni. Legmarkánsabban a gazdaság és a szakképzés összefüggéseit vizsgáljuk, ugyanakkor maga a gazdaság nem elemzésünk tárgya, fő cél a szakképzés, a szakképzéssel kapcsolatos jelenségek, illetve azok társadalmi vonatkozásainak vizsgálata. A rendszerező áttekintésen túl a dolgozat hatodik fejezetében saját empirikus kutatásunk körülményeit és eredményeit adjuk közre, melyben az iskolarendszerű szakképzésnek és reformjának jellemzőit elemezzük a képzést végző intézmények aspektusából. A vizsgálatban 255 szakközépiskola vett részt, ez az összes szakközépiskola 30,17%-a. A kutatás módszere primer adatgyűjtés, strukturált kérdőíves lekérdezés. A kérdőív az iskolarendszerű szakképzést folytató, szakképző intézmények számára készült és a szakközépiskolai feladat ellátásra vonatkozott. Két nagy egységből épült fel, a kérdőív elején a szakközépiskolában folyó munka jellemzőit mértük fel, a második részben a szakképzés szerkezeti és tartalmi átalakításával kapcsolatos információkra, véleményekre kérdeztünk rá. Kutatásunk célja az volt, hogy általános képet kapjunk a szakközépiskolákban szakképzési évfolyamon folyó munkáról, az érettségi utáni szakképzésben résztvevő fiatalok képzéséről, valamint a szakközépiskolai intézményvezetők és szaktanárok szakképzésben zajló változásokkal kapcsolatos véleményeiről, tájékozottságuk mértékéről, az elindult és várható változásokhoz való viszonyukról. Empirikus vizsgálatunk eredményeit összevetve a kiinduló hipotézisekkel, megállapíthatjuk, hogy a magyar pedagógus társadalom hallott és természetszerűleg foglalkozik a szakképzés új struktúrájával és tartalmával, de nem kellően tájékozott, fogalmi keretei pontatlanok. Az intézmények csak részleteiben ismerik a szakképzési reform folyamatát, rendkívül nagy mértékben éreznek információ hiányt. A valós problémák mellett felsejlenek vélt problémák is. Legsúlyosabb kihívásként a pedagógusokra háruló többletmunkát (pl. tantervek módosítása) aposztrofálják a megkérdezettek, és nem érzik annak a bizonyosságát, hogy az új szakképzési szerkezet és tartalom a gyakorlatban „papírforma” szerint megvalósítható. Összességében arra a következetésre juthatunk, hogy nagyon hiányzik az iskolák számára a kiszámíthatóság, az oktatási rendszer stabilitása. A felvilágosító munka nemcsak az oktatáspolitika feladata, de az önkormányzatoknak is komoly felelősségük és szerepük van benne. A legsürgetőbb feladatnak tartjuk a tanárok és az iskolák együttműködő partnereinek folyamatos, szerevezett tájékoztatását, az oktatási partnerek érdekérvényesítési pozíciójának javítását, vagyis hogy a szakképzési rendszer „érdekeltjei” aktívan tudjanak részt venni a szükséges változtatásokban.

. Education and training and, within these, vocational training are very topical areas in society today. Following 1989 significant changes were introduced in the function of vocational training, and global problems also occurred. Technological development, the large scale re-structuring of the labour forces, which entailed the shift to market economy, mass unemployment, the reform of the school system and the transformation of the dominant set of values triggered off radical changes in all areas of education and training. The purpose of this dissertation on the one hand is to describe the changes in the legal, social, economic and environmental conditions of vocational training in Hungary as a result of the changes in the political regime, and on the other hand, to explore the characteristic features of vocational training in the school system and its reform from the perspective of the training institutions. The topic of the dissertation comprises two major parts. The first part contains an analysis of Hungarian and foreign professional literature and also secondary analyses. The secondary analyses are partly built on publications and Internet databases of the Hungarian Central Statistical Office, the Ministry of Education and Culture, the OECD and the EUROSTAT, and partly on scientific research documents published earlier. As far as the time scope of the dissertation is concerned, the changes, which may also be illustrated by statistical data in the structure of vocational training have been focused on between 1989 2006, in other words during a 16-year period in the recent past. Although a period of only one and a half decades has been examined, this is a peculiar period in that as a result of the changes in the political regime the set of conditions and institutions in which the system of education and training and within this that of vocational training operates, underwent radical transformation. In the second part of the dissertation the results of an empirical study conducted in vocational secondary schools are processed in a wider analytical context. In harmony with EU principles and in order to create social prestige and labour market relevance for vocational education, the transformation of the structure and content of vocational training began in 2004 also in Hungary. Economic and social changes as well as changes in the educational policy during the past decade made it necessary to carry on with the modernisation process, which had been started earlier, and to develop a state-of-the-art list of trades in order to increase the success rates of vocational school students and to improve the demand in the labour market. The recent transformation of the structure and content of vocational training, which is conducted between 2004 and 2007, will pave the road for diverse development for the next 10-15 years therefore it is of utmost importance to be informed about the position of training institutions concerning the reform of vocational training. The dissertation is comprised of seven chapters. In the first four chapters a summary is provided on how the structure of vocational training was transferred after the changes in the political regime. An analysis is given on the relationship between vocational training and the national economy; the processes concerning vocational training in the 1990s are presented and detailed. In these chapters financing issues and the impact of Hungary’s access to the European Union concerning vocational training are also mentioned. The recent reform process of vocational training is described together with the legal, social, economic and environmental conditions of vocational training as well as changes in these conditions during the 1990s. The different factors are not analysed as independent agents, but in their correlation with a kind of systemic approach. Special emphasis is placed on the analysis of the correlation between the economy and vocational training, however the economy is not the main subject of the analysis: the main purpose is to examine vocational training, related phenomena and the social connotations of these phenomena. Besides providing a systematic review, we also provide the results of our own empirical research in chapter seven of the dissertation. In this chapter the characteristic features of vocational training in the school system and its reform are analysed from the perspective of the training institutions. 255 vocational secondary schools were examined, which is 30.17% of all vocational schools in Hungary. The research methodology used was primary data collection with structured questionnaires. The questionnaires were developed for vocational institutions, which conduct vocational training in the school system, and the questions concerned compliance with vocational training functions. The questionnaires were divided to two major parts. In the first part the questions concerned characteristic features of regular school activities, while in the second part there were questions about positions and information concerning the transformation of the structure and content of vocational training. The purpose of the research was to acquire general information concerning the activities during the vocational training period at vocational secondary schools, the training provided for students after their maturity examination, and the position of head teachers and vocational instructors on the changes in vocational training, as well as to what extent they were aware of these changes, and how they related to the current and expected changes. Upon comparing the results of our empirical examination with our initial hypotheses, we may arrive at the statement that the members of the community of Hungarian vocational educators are aware of and naturally focus on the new structure and content of vocational training, however they are not appropriately informed, and sometimes have inadequate concepts. They are aware of only parts of the vocational reform process, and they expressively complain about the lack of information. Besides real problems they also express alleged problems. They are mainly concerned with excess work load as a major challenge for teachers (for example the modification of curricula). They do not feel for certain that the new structure and content of vocational training may be implemented as designed “on paper”. All in all we may come to the conclusion that the representatives of the schools miss reliability and the stability of the school system. The dissemination of information is not the task of educational politicians only; representatives of local municipalities also have serious responsibility, and must play an important role in this process. In our opinion the most urgent task is to provide structured and relevant as well as continuous information for the teachers and co-operating partners at schools, and to improve the interest representation capabilities of educational partners, in other words to reach a point where “the stakeholders” in the system of vocational training may play an active part in the necessary processes for changes.