A nemzetközi kutatások felvetik, hogy a vallási kötődésű felsőoktatásnak a 21. században sokkal karakteresebb sajátosságai lehetnek, mint korábban. Ennek oka, hogy a felsőoktatás a nemzetközi rangsorfetisizmus hatására kialakuló monkey policy-nak köszönhetően uniformizálódott, ez pedig az erősen pluralizálódott társadalmi környezetben nem elégíti ki a hallgatói igényeket. Mindennek következtében a hallgatókért folyó verseny során megnövekedhet a különbség az állami és a privát, így a vallási kötődésű szektorok között is, és hangsúlyosabbá válhat az intézményi identitás és kultúra, hogy ezzel az intézmények speciális hallgatói csoportok elvárásainak feleljenek meg. Kérdés, hogy valóban érzékelhető sajátos intézményi kultúra, s hogy a globalizált, plurális, posztkeresztény korszakban mennyire és milyen csoportok lesznek vonzó alternatívái az állami felsőoktatási intézményeknek. Disszertációnkban az intézményi kultúra kutatások eredményeit továbbgondolva az intézményi kultúra hallgatói dimenzióit vizsgáljuk. Kutatási kérdéseinket, majd pedig az ezek alapján felállított hipotéziseinket is ezen dimenziók köré építettük. A hallgatói szinten érzékelt intézményi kultúra első dimenziójának tartjuk a rekrutációt, mivel az intézményi kultúra fontos megnyilvánulása, hogy kifelé, a potenciális hallgatók felé milyen üzenetet közvetít magáról az intézmény, s a hallgatók milyen csoportjai milyen előfeltevéssel jelentkeznek éppen a kiszemelt intézménybe, vagyis az anticipált intézményi kultúra alapján milyen önszelekciót hajtanak végre. Ez alapján azt feltételeztük, hogy a kedvezőtlenebb családi háttérrel rendelkező, vallásos és otthon is vallásos nevelésben részesített hallgatók választják többségében a felekezeti szektor intézményeit. A hallgatók által érzékelhető intézményi kultúra második dimenziója a tanulási jellemzőkből tevődik össze, mert ez tükrözi azt, hogy az intézményi célokat hogyan értelmezi a hallgató. A hallgatói eredményességi mintázatok, a tanulmányi többletmunka és a tanulmányi előrehaladás specifikumai tartoznak ide. Feltételezéseink szerint a tanulás és az eredményesség másféle mintázatai következhetnek az eltérő intézményi küldetésből. A hallgatói perspektívából érzékelhető intézményi kultúra harmadik dimenziójának tartjuk az intézményen belüli kapcsolati integráció, a bizalom és az elégedettség mintázatait, ugyanis a közösségi élet és a közösségi tapasztalatok az integráció melegágyaként szolgálnak. Feltételezésünk szerint a hallgatók intézményi integrációhoz szükséges erőforrások különböző formáihoz jutnak hozzá a különböző szektorok intézményeiben, mert a hallgatók intézményen belüli kapcsolathálózati erőforrásai eltérőek lehetnek. Összességében tehát fő kutatási kérdésünk arra irányult, hogy az általunk vizsgált térség hallgatóinak intézményválasztásában, eredményességértelmezésében és teljesítményében, valamint felsőoktatási tanulmányi és társas integrációjában tükröződik-e a felekezeti és nem felekezeti felsőoktatási intézmények eltérő intézményi kultúrája. Kutatási kérdéseink megválaszolása és hipotéziseink vizsgálata érdekében kvantitatív kutatást végeztünk Magyarország és Románia egy-egy határmenti régiójában található felekezeti és nem felekezeti felsőoktatási intézményeinek hallgatói körében. A Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ CHERD-H által készített, Lemorzsolódás 2019, kérdőívére és annak adatbázisára, PERSIST 2019, támaszkodva alkottuk meg saját adatbázisunkat, a SRAPHE 2019 (Students in Religious Affiliated and Public Higher Education) adatbázist, melynek elemszáma 922. Adatbázisunk kialakításakor leválogattuk a PERSIST 2019 adatbázis felekezeti felsőoktatási intézményeihez tartozó adatokat, majd kiegészítettük azon felekezeti intézményekével, melyek a vizsgált régióban találhatók, ám nem szerepeltek a PERSIST 2019 adatbázisban, végül kiegészítettük a nem felekezeti intézmények hallgatóival, akik kontrollcsoportot képezték. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a felekezeti felsőoktatási intézmények sajátos funkciója és intézményi kultúrája rajzolódott ki kutatásunk során. Az anticipált intézményi kultúra alapján a felekezeti felsőoktatási intézményekhez egy vidékiesebb, tradicionálisabb családstruktúrával jellemezhető miliőből érkező vallásos világnézetű hallgatók találják magukat illeszkedőnek. Az eredményességértelmezés és a teljesítmény dimenziók esetén az mondható el, hogy több mutató igazolta a felekezeti szektor pozitív hatását, ám ezen eredményt számos háttérváltozó tart befolyása alatt. A hallgatók intézményi integrációhoz szükséges erősforrások különböző formáihoz jutnak hozzá a különböző szektorok intézményei, a felekezeti intézmények támogató légköre elégedettséget, magasabb bizalmi szintet eredményez, a sikeres beágyazódás pedig a lemorzsolódást gátló tényezőként nevezhető meg. Eredményeink elméleti és gyakorlati hasznosíthatóságát abban látjuk, hogy általuk felhívjuk a felekezeti szektor döntéshozóinak figyelmét arra, hogy kiaknázva a sajátos arculatban rejlő lehetőségeket, kiemelten felvállalva formális és informális küldetésükben az egyházias jellemvonásokat, a szűkülő hallgatói piac érdekeltjeit bevonzva egy olyan intézményi kultúra alakítható ki, mely megállja a helyét a 21. század felsőoktatási versenyszférájában.

International research points out that religiously affiliated higher education in the 21st century may have more distinctive features than before. This is because higher education has become more uniform due to the monkey policy stemming from an international ranking fetishism, which does not meet the needs of students in a highly pluralized society. As a consequence, the competition for students may widen the gap between the public and private higher education sectors, including the religiously affiliated sectors, and institutional identity and culture may become more pronounced in order to meet the expectations of specific student groups. The question is whether a specific institutional culture is indeed discernible, and to what extent and what groups will be attractive alternatives to public higher education institutions in a globalized, pluralistic, post-Christian era. Building upon the findings of institutional culture research, the present dissertation examines the student dimensions of institutional culture. Research questions and subsequently developed hypotheses were formulated based on these dimensions. The first dimension of institutional culture perceived at the student level is recruitment, a significant manifestation of institutional culture. It involves the message the institution conveys to potential students and how different groups of students apply with certain assumptions about the chosen institution, i.e. what kind of self-selection is performed on the basis of the anticipated institutional culture. Accordingly, it is hypothesized that students with less favourable family backgrounds, those who are religious and receive religious upbringing at home, predominantly choose institutions within the denominational sector. The second dimension of the institutional culture perceived by students in composed of learning characteristics. This reflects how students interpret the institutional goals. It includes the specifics of student performance patterns, student effort and academic progress. It is hypothesized that different patterns of learning and achievement may arise from varying institutional mission. The third dimension of institutional culture perceived from the student perspective involves patterns of relational integration within the institution, trust, and satisfaction. This is due to the fact that community life and experiences serve as a breeding ground for integration. It is hypothesized that students in different institutions have access to various forms of resources necessary for institutional integration, as students' networked resources within the institution can differ. Overall, the main research question focuses on whether the differing institutional cultures of denominational and non-denominational higher education institutions are reflected in the institutional choice, interpretation of success and academic performance of students in the region under scrutiny, as well as in their social and academic integration within higher education. To answer our research questions and test our hypotheses, a qualitative research was conducted among students of denominational and non-denominational higher education institutions in border regions located in Hungary and Romania. We created the SRAPHE 2019 (Students in Religious Affiliated and Public Higher Education) database, with a total of 922 entries, based on the Dropout 2019 survey and its database, PERSISR 2019, designed by the Center for Higher Education Research and Development. When developing the database, we selected data from the PERSIST 2019 database for denominational higher education institutions. We then supplemented this with data from denominational institutions located in the studied region that were not included in the PERSIST 2019 database. Finally we added data from students of non-denominational institutions, forming a control group. Our findings point to a distinct function and institutional culture of denominational higher education institutions as emerging in the research. According to the anticipated institutional culture, denominational higher education institutions attract students with a religious worldview, from a more rural, traditional family background. In terms of the dimensions of interpreting success and performance, several indicators show a positive impact of the denominational sector, however this result is influenced by a number of background variables. Students in the institutions of the different sectors have access to various forms of resources necessary for institutional integration. The supportive climate of denominational institutions results in satisfaction and higher levels of confidence, and successful integration can be identified as a factor that inhibits drop-out. Our findings provide a theoretical and practical basis for drawing the attention of decision-makers in the denominational sector to the fact that by capitalizing on the unique characteristics and opportunities inherent in their identity, and by prominently embracing the ecclesiastical characteristic of their formal and informal mission, denominational institutions can attract stakeholders within the shrinking student market. This approach can help them create an institutional culture that can stand its ground in the competitive higher education landscape of the 21st century.