Intermedialitás és narratív identitás Paul Auster műveiben Disszertációm a Paul Auster kánon eddig még felderítetlen oldalát tűzte ki vizsgálatának tárgyául, azaz, a különféle médiumok közötti sokszínű intermediális aspektusok felfedését, rendszerezését, valamint ezeknek az austeri művekben (irodalmi szövegek, filmek, más művészekkel közös projektek) megjelenő narratív identitással kapcsolatos összefüggéseit. Dolgozatom elsősorban Auster válogatott műveit elemzi ilyen szempontból, ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül az amerikai szerző kritikai írásait sem. Auster szövegeinek intermediális olvasata egyrészt az adaptációk, másrészt a kép és a szöveg elméletei felől megközelíthető, miközben olyan kérdések válnak kutathatóvá, mint a vizuális elemek (reprezentációs technikák) hatása a narrációra, ezek szerepe az interaktív befogadói tevékenységben. Kutatásom két fő intermediális jelenség elemzésének nyomvonalán strukturálódik: intermediális utalások (individuális utalások, azaz valamely mediális produktum valamely más mediális produktumra utal, mintegy tematizálva azt) és szemiotikai rendszerre mutató utalások (utalás egy másik médium jelrendszerére, mintegy imitálva azt). Elsősorban azt vizsgálom, hogy Auster miként alkalmazza és forgatja fel ezeket az intermediális referenciákat. Másodsorban pedig az érdekel, hogy Auster szövegeiben az intermediális viszonyok hogyan fejtik ki hatásukat, és/vagy tematizálódnak a narratív identitás felépítésének, illetve lebontásának folyamatában. A mediális határátlépések olvasatomban különböző tereket kötnek össze: az adott médiumon belül reprezentált teret (film, fotográfia, fikció), magának a médiumnak a reprezentációs terét, és a befogadó (olvasó/néző) extra-textuális (szövegen kívüli) terét. Ilyen módon lehetővé válik az austeri életmű egyes műveinek rendszerezése az általuk kifejezett intermediális utalások függvényében mind tartalmi, mind formai szempontból. Munkám a következő legfontosabb intermediális utalásokat követi nyomon és elemzi Auster műveiben: a mozgókép motívuma, a fotográfia motívuma, individuális intermediális utalás, szemiotikai rendszerre való utalás, mely utóbbi, Irina Rajewski nézete szerint (52), úgy jön létre, hogy az adott mediális produktum saját médium-specifikus eszközeit használja, hogy utaljon egy másik mediális produktumra, illetve annak jelrendszerére. My dissertation is an examination of a completely unexplored facet of the Paul Auster canon, as it will discuss the aspects of intermediation between different media forms, in relation to the formation of narrative identity in this author’s works such as literary texts, films, and collaborative projects. Although I will occasionally refer to Auster’s critical writing too, my dissertation will primarily be concerned with a selected body of his fiction and films. It will offer an intermedial reading of Auster’s various texts through theories of adaptation as well as theories of image and text, also seeking to discuss the ways in which the visual elements affect storytelling in Auster’s fiction and stimulate an interactive reader engagement. In the present work the field of intermedial references—in the forms of individual reference (reference of a media product to another individual media product) and system reference (reference to another medial semiotic system)—will form the core. On the one hand, it is the way Auster adapts and subverts numerous intermedial references in his works that I will explore. On the other hand, my thematic focus will be on how—by what means—these intermedial relationships influence, and are thematized in, the building up and/or deconstruction of a coherent narrative identity in Auster’s texts, with special emphasis on how media intrusions connect distinct spaces: the represented space inside a specific medium (film, photography, fiction), the space of representation (of the medium itself), and the extra-textual space of the reader/spectator. I will argue that Auster’s works can be classified according to the different forms of intermedial references that they express, regarding both content and form. The forms of references I distinguish in his oeuvre are: the cinema motif, the photograph motif, individual intermedial reference, and intermedial system reference; the last of which, in Rajewsky’s view (52), indicates that the media product uses its own media-specific means, in order to refer to a different semiotic system of another medium.