Lupus in fabula – A Piroska és a farkas kontextuális olvasata

Horváth, Zsófia

Lupus in fabula – A Piroska és a farkas kontextuális olvasata

dc.contributor.advisor	Valastyán, Tamás
dc.contributor.author	Horváth, Zsófia
dc.contributor.department	Humán tudományok doktori iskola	hu
dc.contributor.submitterdep	Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
dc.date.accessioned	2023-06-22T12:11:45Z
dc.date.available	2023-06-22T12:11:45Z
dc.date.created	2022
dc.date.defended	2023-07-07
dc.description.abstract	Vajon kibékíthetetlen konfliktus van-e a farkas és a nő között? Az európai kultúrtörténetben a farkas sok tekintetben emberszerűnek tűnik, bár – akárcsak a mesékben – leginkább negatív természetünket szimbolizálja: kapzsiságot, éhséget és a társadalmi együttélés képtelenségét. Freud pszichoanalízise nyomán – Angela Carter munkája feltárja, hogy bennük – a farkasban és a nőben – több a közös vonás, mint első pillantásra gondolná. Kultúrtörténetükben sok tekintetben hasonlóak, különösen a társadalmi felfogás szempontjából. A magányos farkas kivívja az ember elismerését. Az egyed, ami képes a társulásból kirekesztve, egyedül szembenézni a zord környezettel, elismerésre méltó. Még akkor is, ha félelmetes. Veszélyt jelent ugyanis a nyájra, annak is a fiatal tagjaira, a zsenge mezőgazdasági állatokra és – sok esetben ha beteg – az emberre is. A magányos farkas jelenségét egyszerre romantizáljuk és foglaljuk horrorisztikus keretek közé. Egyszerre jelképe a szabadságnak és a romlottság miatti társadalmi marginalizálódásnak; egyszerre szenvedő remete és szexuális ragadozó. Az emberek előszeretettel használják jelképként a farkast, ha valamilyen szexuális tartalmat eufemizálnak. Ez persze távol esik attól a ténytől, hogy a farkas alapvetően monogám élőlény – bár ez nem olyan kőbe vésett törvény a vadonban, mint az emberek társadalmában. Valószínűleg egyetlen farkast sem fogtak perbe a viktoriánus kori Angliában házasságtörés alapos vádjában – kicsapongó nőt már annál inkább. Amennyire a magányos farkas veszélyt jelent a nyáj fiatal bárányaira, legalább annyira jelent veszélyt a farkasember a társadalom egyik alappillérére – a monogám házasságra és a szexuális erkölcsre. Charles Perrault 1697-ben papírra vetett egy történetet, ami nagy karriert futott be később – igaz, számos pontban változásokon ment keresztül. Bár léteznek korábbi írások is, amikben a farkasoké és a fiatal lányoké a főszerep, nem véletlen, hogy Perrault Piroska és a farkasa az a mese, aminek az általa leírt, vagy a Grimm-testvérek által elmesélt változatát ismerik manapság a legtöbben. Nincs számadat arról, hogy vajon hány modern elmesélése létezik ennek az ismert történetnek, de az vitathatatlan, hogy sok modern és kortárs író is vissza-visszanyúl ehhez a történethez alapanyagként, vagy éppen hogy újra elmesélje – kicsit változtatva rajta.
dc.description.abstract	Is there an irreconcilable conflict between the wolf and the woman? In European history of culture, the wolf appears to be human-like in many ways, although – as in fairy tales – it mostly symbolizes our negative nature: greed, hunger and the inability to social coexistence. Following Freud's psychoanalysis – Angela Carter's work reveals that they – the wolf and the woman – may have more in common than you might think at first glance. In their cultural history they are similar in many aspects, especially in the point of view of social perception. The lone wolf gains the respect of people. The individual’s characteristic to face the harsh environment alone, excluded from the association, is commendable. Because it is fearsome. He – because the wolf is traditionally a male topos – is a threat to the flock, its young members – to poor farm animals and, in many cases, to humans also. We simultaneously romanticize and confine the phenomenon of the lone wolf into the frameowork or horror stories and traditions. It is both a symbol of freedom and of social marginalization due to depravity; a suffering hermit and a sexual predator at the same time. People prefer to use the wolf as a symbol when euphemizing for some sexual content. This is a far cry from the fact that the wolf is essentially a monogamous creature – although it is not as strictly enshrined in law in the wild as it is in human society. Probably not a single wolf has been prosecuted in Victorian England for a thorough charge of adultery – an eccentric woman even more so. As much as the lone wolf is a threat to the young lambs of the flock, the the man who behaves like a wolf in society is at least as much a threat to one of the cornerstones of society – monogamous marriage and sexual morality. Charles Perrault wrote a story in 1697 that ran a great career later – though it went through a number of changes. Although there are earlier writings starring wolves and young girls, it is no coincidence that the Little Red Riding Hood by Perrault – or the version told by the Brothers Grimm – is the fairy tale that most of us know today. There are countless modern narratives of this well-known story, and it is indisputable that many modern and contemporary writers go back to this story as raw material, while changing it a little bit.
dc.format.extent	158
dc.identifier.uri	https://hdl.handle.net/2437/355871
dc.language.iso	hu
dc.language.iso	en
dc.subject	farkas
dc.subject	vérfarkas
dc.subject	feminizmus
dc.subject	szexualitás
dc.subject	pszichoanalízis
dc.subject	társadalom
dc.subject	tündérmesék
dc.subject	antropológia
dc.subject	kísérteties
dc.subject	Freud
dc.subject	Angela Carter
dc.subject	Perrault
dc.subject	Grimm
dc.subject	wolf
dc.subject	werewolf
dc.subject	feminism
dc.subject	sexuality
dc.subject	psycho-analysis
dc.subject	society
dc.subject	fairy tales
dc.subject	antropology
dc.subject	uncanny
dc.subject.discipline	Filozófiai tudományok
dc.subject.sciencefield	Bölcsészettudományok
dc.title	Lupus in fabula – A Piroska és a farkas kontextuális olvasata
dc.title.translated	Lupus in fabula – The contextual reading of the Little Red Riding Hood