A 19. században, a közgazdaságtan és gazdaságszociológia tudományterületeivel párhuzamosan indult útjára a kulturális antropológia, amely tudományterületi sajátosságaiból adódóan az előzőektől eltérő irányból közelítette meg a társadalom és gazdaság kölcsönhatásának problematikáját. Az antropológiában a gazdaság vizsgálata hosszú időn keresztül mint egy társadalom, vagy társadalmi csoport (komplex) elemzésének egyik, figyelmen kívül nem hagyható, de önállóan kutatásra nem kerülő területeként jelent meg. A 20. század első harmadában indult meg a gazdasági antropológia intézményesülése. Célkitűzése – főként az amerikai antropológiában – az 1960-as évektől folyamatosan kibontakozó, a közösségek, az elmaradt vidékek fejlesztését célul tűző tudományos áramlat követése volt. Ezzel lényegében követte az antropológia alapvető kutatási irányultságát az idegen, távoli kultúrák gazdaságára koncentrálva. Azonban nemcsak a „primitív“ vagy Harmadik Világ országai és népcsoportjai válhatnak antropológiai vizsgálat tárgyává, főleg ha azt a szocio-kulturális környezet és a gazdaság változásainak szemszögéből kívánjuk értelmezni a 20. század végén – 21. század elején. A gazdasági működés minden kultúrán belül létrehoz olyan szegmenseket, amelyek egyedi belső struktúrájuk, működési céljaik által lehatárolt vagy lehatárolható társadalmi csoportokat, közösségeket is definiálnak. Bár még napjainkban is nagyobb számban jelennek meg a nem ipari társadalmak gazdaságát elemző kutatások, egyre gyakrabban lehet találkozni olyan írásokkal, amelyek a nyugati vagy európai, „saját” társadalom nemcsak népi, hanem ipari társadalmait is a kutatás középpontjába állítják a gazdasági motivációk vizsgálata kapcsán. Ennek a területnek egy esettanulmánya jelen, a tokaj-hegyaljai borászok rendszerváltás utáni társadalmi-, gazdasági változásait elemző doktori értekezés. Tokaj-Hegyalja sajátos jellemzőkkel bíró borkultúrája révén, az ország és a régió gazdaságában fontos szerepet töltött be évszázadokon keresztül. A törvényekben is rögzített földrajzi lehatároltság a mai napig egyedi kulturális elemeket és gazdasági viselkedésmintákat őrzött meg. A számos néprajzi, társadalomtudományi kutatásban feldolgozott hagyományok, szokások, gazdasági cselekvések azonban a 20. század utolsó évtizedében végbement társadalmi és politikai változások nyomán jelentős átalakuláson mentek keresztül. Antropológiai elemzésem ezen átmeneti folyamatokat vizsgálja. A kulturális antropológia és ezen belül a gazdasági antropológia számára nemcsak a földrajzi determináltság, a lehatárolt gazdasági tevékenység színtere teremti meg a kutatási egységet, hanem az itt megjelenő, a borászatban érdekelt szereplők gazdasági mentalitásának változása a társadalom–kultúra–gazdaság relációjában, az egyének és közösségek cselekvéseit jelentősen meghatározó vagy épp befolyásoló külső és belső tényezők módosulása is. Bepillantást enged a gazdasági cselekvések mechanizmusainak feltérképezésébe, lehetőséget ad a folyamatok vizsgálatára, illetve a helyi hagyományok átalakulásának megfigyelésére. Munkámban ezen irányok mentén a tokaj-hegyaljai borászat gazdasági szereplőinek, elsődlegesen az 1990-es években egyéni vállalkozást indító termelők gazdasági cselekvéseinek és motivációinak vizsgálatára törekedtem. A tokaj-hegyaljai borászat gazdasági működését napjainkban többirányú, egymásra ható folyamatok kontextusában kell értelmezni. Ezen bonyolult jelenségek korrelációjában válik megragadhatóvá a hegyaljai szőlőtermesztő és borkészítő közösség lehatárolt, ugyanakkor a kereskedelmen keresztül mégis nagyon nyitott szegmensének a rendszerváltás után átalakuló gazdasági mentalitása, valamint a hagyományra és a hagyományon keresztül a gazdaságra gyakorolt befolyásoló szerepe. A hagyományok gazdaságban, a szereplők gazdasági mentalitásának változásában játszott szerepének értelmezéséhez az értekezés a borvidék borászatát befolyásoló történelmi események vizsgálatából indul ki. Lényegében a történelmi események napjaink borkultúráját is determinálják, annak ellenére, hogy az 1990-es évek drasztikus változásokat hoztak magukkal a hegyaljai gazdaságban. A privatizációt követően megjelenő nagy borászatok, a turizmus erősödése és az új piaci csatornák eredményeként az egyéni cselekvés került előtérbe az előző rendszerre jellemző, felülről szervezett szocialista együttműködési formákkal szemben. A társadalmi kapcsolatok és a gazdasági szervezeti struktúrák átalakulásával olyan kérdésekre kell választ adni, mint hogy milyen szerepet tulajdonítanak a szőlőtermesztők és borászok a közös, illetve egyéni cselekvésnek; milyen stratégiákat dolgoznak ki a gazdasági és társadalmi bizonytalanság ellensúlyozására, az interakciókban részt vevő felek tevékenységeinek biztosítása során, vagy mindezekben a hagyomány hogyan, milyen formában jut szerephez, avagy épp hogyan alakul át ezen folyamatok közepette. Sociologists, historians or economists have always paid special heed to Tokaj Hegyalja region due to the uniqueness of local wine growing. Still, only few studies were carried out to analyse the social and economic changes of the period following the system change. This is the field I deal with in my work from the perspective of the economic anthropology, a direction of the cultural anthropology less known and applied in Hungary. The period of post-socialist change passing off in the 1990s may be regarded as such an emergency situation, whose nature is not only economic but social as well. It was due to this latter item why the period of change became a crisis. To resolve it, the wine makers worked out different strategies. The reason for this may be first of all looked for in the fact that following the system change the society governed and organized from above had to create new strategies and structures also in an economic way and meet the Western economic circumstances as external factor as well. Resulting from this, the crisis and the changes generated by it happened simultaneously on both social and economic level. All initiatives of the wine makers were directed to decreasing the uncertainty of the situation, issue which they tried to solve through creating different co-operations and institutions. However, innovations appearing in the wine growers’ economic activities also served the same purpose, which materialized through both following the strategies of foreign investors settling down in our country establishing large wineries and transplanting the Western procedures into domestic ones.
Following the system change the whole connection system of the production transformed through the radical re-arrangement of the property structure and the immense market share loss. Many small and medium-sized lot owning wine makers appeared in wine growing. As a result, wine makers not only had to re-evaluate the economic situation existing on both the level of growing and sales and exhibitive of the previous system, but also had to develop a mainly brand new wine culture and sales strategy. Both the vine growing, winemaking and sales trends of the foreign investors and the changing markets and society have had an effect on the process and on the construction of the local economic activity patterns.
With the shaping of the new strategy, both the individual and collective activity patterns were re-constructed. With their historical determination, trends show de emphasizing the advantages of the collective activity patterns and consolidation of the individual activity patterns and strategies. Owing to this process, along with the transformation of the economic structure, serious changes took place both in the structure of the society and in its segment dealing with winemaking.
Three groups may be identified mainly based on their method of economic actions through the changes of the winemakers’ layer, as follows:
• Large , often foreign-owned companies,
• Domestic vine-growers living in different localities
• Winemakers who are able to join in into wine tourism or (whole)sale of wine
In spite of the fact that the vine-culture, wine growing and the tourism encourage co-operation, the individual action once again became the main determinant of the economic activity versus the collective one of the previous time period. Such situation can be studied in Hegyalja region on microeconomic level where integration of the economic processes into the social ones appears in front of the researcher in a transition phase. Studying these elements is specifically important in case of those economic activities that call for collective actions, that is where the economic decision-making of the other parties affects the actions of the individual.
Further developing of the statement saying “the given active disposes of the plurality of the roles” appears at Parsons, according to which due to the plurality a given system does not exist and work on its own but interacting with other systems, while the same active has different roles in different structures. In other words when studying the economic actions of an individual it is inevitable considering other systems of the society, which appear as different items where the wine makers appear in different roles.