A dolgozatban áttekintettük az ESG keretrendszer előzményeit és fejlődésének mérföldköveit. Részletesen ismertettük a szabályozói környezet elemeit és az ESG jelentéstételt támogató szabványokat és keretrendszereket, kitérve a kritikus pontokra. Szakirodalomra alapozva bemutattuk a nemzetközi és hazai ESG jelentéstételi trendeket, kiemelve a magyar kis –és középvállalkozásokat érintő legjelentősebb kihívásokat. Ezt követően rávilágítottunk arra, hogy a környezeti kockázatok azonosítására és mérésére jelenleg széleskörben alkalmazott módszerek csak a közvetlen hatásokat veszik figyelembe, holott az értékláncok közbülső szereplői is jelentős kockázatokat hordozhatnak. Ennek tükrében áttekintettük az input-ouput modellek módszertanát, mely segítségül szolgálhat a közvetett hatások iparági szintű azonosításában. Ennek során bemutattuk az input-output modellek előnyeit és hátrányait egyaránt. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a kis- és középvállalkozások ESG-tudatossága további fejlesztést igényel és számukra elengedhetetlen, hogy egy olyan támogató eszközt kapjanak, melynek segítségével költség- és időhatékonyan készülhetnek fel az ESG keretrendszer bevezetésére. Ezt a folyamatot segíti az ESG-PSAM modell alkalmazása. A modell támogatást nyújthat a partnerek értékelésében és kiválasztásában, így a vállalati belső jelentéstételi folyamatok megalapozásában. Mivel az önértékelés elvégzésének időigénye alacsony, így a vállalat számára, amennyiben minden évben elvégzi ezt, képet ad a partnerhálózatának fejlődési irányáról és a lehetséges beavatkozások szükségességéről. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az ESG keretrendszert körülvevő szabályozási elvárások általában véve azt tűzik ki célul, hogy a piaci szereplők működését és jelentéstételi folyamatait átláthatóvá és összehasonlíthatóvá tegyék. Ez azt is jelenti, hogy az érintetteknek mérhető módon, a szabályozó által elvárt struktúrában kell tudni számot adni az ESG teljesítményükről. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a jelenlegi szabályozó környezet alkalmas-e arra, hogy az annak való megfeleléssel tényleges környezeti, társadalmi és irányítási célokat érjünk el. A válasz vélhetően az, hogy nem biztos. Ebbe az irányba mutatnak azok a nemzetközi színtéren most is zajló párbeszédek, melyek a jogszabályok felülvizsgálatát sürgetik, azaz nem egy dedikált jogszabály felülvizsgálatáról, hanem az egész keretrendszer reformjáról van szó. A vállalatokat képviselő szervezetek és a nagy tanácsadó cégek is azt az álláspontot képviselik, hogy a vállalatokra rótt ESG jelentéstételi és beszámolási kötelezettségeket csökkenteni és racionalizálni kell. A dolgozat eredményei is ebbe az irányba mutatnak és ami a jelentéstételek racionalizálását illeti, azt mondhatjuk, hogy amíg a közzétételi elvárásokra a vállalatok adminisztratív teherként tekintenek és a jelentéseket „csak” elkészítik, de tényleges lépéseket nem, vagy csak alig-alig tesznek, addig nem várhatunk mást, mint az ESG-washing megszületését. Meglátásunk szerint szemléletváltás nélkül nem lesz ESG-fordulat. In this paper, we have reviewed the history and milestones in developing the ESG framework. The elements of the regulatory environment and the standards and frameworks that support ESG reporting have been described in detail, highlighting the critical issues. Based on the literature, we presented international and domestic ESG reporting trends, highlighting the most significant challenges for Hungarian SMEs. We then highlighted the fact that currently widely used methods to identify and measure environmental risks only consider direct impacts, while intermediate actors in value chains may also carry significant risks. In this light, we reviewed the methodology of input-output models that can help to identify indirect impacts at the industry level. In doing so, we have presented both the advantages and disadvantages of input-output models. The results highlight that the ESG awareness of SMEs needs further development and that it is essential to provide them with a tool to prepare for the implementation of the ESG framework in a cost and time-efficient way. The use of the ESG-PSAM model can support this process. The model can help in the assessment and selection of partners, thus laying the foundations for internal reporting processes within the company. As the time required to carry out the self-assessment is low, it will give the company if carried out every year, a picture of the direction of its partner network and the need for possible interventions. In summary, the regulatory expectations surrounding the ESG framework generally aim to make the operations and reporting processes of market participants transparent and comparable. This also implies that stakeholders should be able to report on their ESG performance measurably and the structure expected by the regulator. It is legitimate to ask whether the current regulatory environment is fit for purpose in terms of achieving real environmental, social, and governance objectives through compliance. The answer is probably not certain. This is the direction in which the current international dialogues calling for a review of the legislation, i.e. not a review of a specific piece of legislation but a reform of the whole framework, are pointing. Organizations representing companies and major consultancies are also taking the view that ESG reporting and reporting obligations imposed on companies should be reduced and streamlined. The results of this paper point in this direction and, as far as the rationalization of reporting is concerned, as long as companies see disclosure requirements as an administrative burden and only prepare reports but take little or no real action, we can expect nothing less than the birth of ESG-washing. In our view, there will be no ESG turnaround without a change of mindset.