A felnőttkori közösségi zenetanulás empirikus vizsgálata a hazai fúvószenekarok tükrében

Abstract

A tanulás, a gyakorlás, vagy akár a fejlődés szavakat hallva még napjainkban is hajlamosak lehetünk a fiatalabb, még iskoláskorú korosztályra asszociálni, pedig mára aligha van olyan terület, ahol ne lenne szükség a folyamatos önképzésre, a szüntelen megújulásra. Mindazonáltal a tanulás alatt nem csak a szorosan vett szakmai megújulást érthetjük, hiszen mára tudományos kutatások igazolják, hogy a különböző minőségi szabadidős tevékenységek összességében hozzájárulnak az egyén általános életminőségének javulásához is (Coffman & Adamek, 1999; Cohen, Bailey & Nilsson, 2002; Coffman, 2009; Williamson & Bonshor, 2019). Ezen gondolatmenet tekinthető a felnőttkori zenetanulás különböző elemeit vizsgáló kutatások vezérfonalának, amely nemzetközi tekintetben ugyan kiterjedt szakirodalmi háttérrel rendelkezik (Coffman, 2002), de hazai viszonylatban összességében még korai szakaszban jár. Jelen kutatás újdonság ereje abban rejlik, hogy hazai tekintetben még nem készült olyan kutatás, amely a fúvószenekarok szerepét neveléstudományi aspektusból vizsgálja. Ugyan maga a fúvószene világa hazánkban is régóta ismert, mind a tradicionális hivatásos „egyenruhás” zenekarok, mind az amatőr fúvószenei mozgalom oldaláról (Hollós, 1980; Marosi 1994), azonban kijelenthető, hogy a hazai fúvószenekari réteget érintve kifejezetten hiányos szakirodalommal és dokumentáltsággal találkozhatunk. Mindemellett ezen írások túlnyomó többsége főként a fúvós együttesek hagyományos történeti vonatkozásaira koncentrál, zenei életben betöltött zene- és kultúraközvetítő szerepük csak kevésbé rajzolódik ki általuk. Az előbbiek tükrében kettős célt fogalmaztunk kutatásunkat illetően. Dolgozatunkban a felnőttkori zenetanulás lehetőségeit kívánjuk tanulmányozni a közösségi muzsikálás vonatkozásában, mindezt a hazai fúvószenekari szcéna megismerésén és feltérképezésén keresztül. Munkánkkal szeretnénk rávilágítani a közösségi zenélés jelentőségére, az amatőr zenetanulás és fúvószenekari tagság iránti egyéni motivációkra, ezáltal az élethosszon át tartó zenetanulás, a felnőttkori közösségi zenélés és aktív zenei tevékenység előnyeire és esetleges hátrányaira, nehézségeire. Kutatásunk első lépéseként két különböző típusú, és eltérő életkori összetételű fúvószenekar öt-öt felnőttkorú tagjával készítettünk félig strukturált interjúkat, górcső alá véve a fúvószenélés iránti belső indíttatásaikat, valamint a hosszútávú zenekari tevékenységet befolyásoló esetleges tényezőket. Ezen tapasztalatokra építve ezt követően újabb félig strukturált interjúkat készítettünk, amelynek során a hét magyar régióból hét fúvószenekari karnagyot szólaltattunk meg. A karnagyi interjúk kódolását és tartalomelemzését MAXQDA Analytics Pro 2020 kvalitatív adatelemző szoftver segítségével végeztük, amely által rálátást nyertünk a hazai amatőr fúvószenekarok számos specifikumára. A kvalitatív elemek értelmezését követően hozzáláttunk egy országos fúvószenekari adatbázis felállításához. Dokumentumelemzés és hólabda módszer segítségével végül egy 171 amatőr fúvószenekart tartalmazó adatbázist hoztunk létre (FUZEKA2023 adatbázis), amely a további kutatómunkák alapjául szolgált. Az adatbázis véglegesítésével két külön kérdőívet szerkesztettünk zenekarvezetők és felnőttkorú zenekari tagok számára, mindkét kérdőívet EvaSys online kérdőívszerkesztő programmal hoztuk létre, amelyeket online formában juttattunk el az összes együtteshez. A válaszok során generálódott kvantitatív adatokat mindkét esetben SPSS adatelemző szoftverrel analizáltuk. A zenekarvezetők válaszai (n=109) által a hazai fúvószenei világ számadatainak megismeréséhez jutottunk közelebb, míg a fúvószenészek válaszai (n=463) nyomán a hazai fúvós világ eddig nem dokumentált karakterisztikái láttak napvilágot. Klaszterelemzés segítségével kirajzolódott, hogy a válaszadók alapvetően két nagyobb csoportra, Zenekarközpontúakra (n=291) és Mérsékelten visszafogottakra (n=171) osztható. Mindez lényegében azt jelöli, hogy a kutatásban résztvevő fúvószenészek számára egyaránt fontos a zenei aktivitás, illetve a fúvószenekari közösség, differencia mindössze az elköteleződés mértékében található. Kutatásunk során folyamatos megerősítést nyert, hogy a felnőttkori zenei aktivitás és a fúvószenekari tagság iránti elköteleződés hátterében alapvetően három motivációs faktor, a zenei-, a szociális- és a rekreációs tényezők játszanak meghatározó szerepet. Ezek közül is kiemelkedő fontossággal bírnak a különböző szociális elemek, legyen az a közösséghez való tartozás érzése, vagy akár a közösen átélt élmények jelentősége. Kutatásunk rávilágított, hogy a felnőtt zenészek jelentős része gyermek- vagy serdülőkori zenei tapasztalatokból építkezett. Különösen látványos, hogy a válaszadók több mint fele arról számolt be, hogy tanulmányai egy pontján komolyan fontolóra vette, hogy a zenei pályát hivatásszerűen végezze. Reményeink szerint kutatómunkánkkal sikerült egy olyan hiánypótló munkát elvégezni, amely mind a vizsgált fúvószenei közösség, mind pedig a hazai fúvószenei életet kevésbé ismerő réteg számára közelebbi megvilágításba helyezi ezen együttesek zenei életben betöltött, eddig méltatlanul keveset taglalt értékes szerepét.