Napjainkban annak a jelenségnek lehetünk tanúi, hogy a felnőttkorra jellemző elköteleződések kitolódnak a húszas évek végéig, hamincas évek elejéig a posztindusztriális társadalmakban. Erre a jelenségre különböző fogalmakkal utalnak a szakirodalomban, úgymint posztadoleszcencia kora, készülődő felnőttség, kapunyitási pánik stb. Mindegyik megközelítés kiemeli, hogy az identitáskeresés elhúzódásának, az identitás megkérdőjeleződésének központi jelentősége van ebben az életszakaszban, ezért úgy véljük, hogy a Marcia által kidolgozott identitásparadigma alkalmas lehet a fiatal felnőttkori identitásalakulás, elköteleződések vizsgálatára is. Többen rámutattak arra, hogy a származási család bizonyos jellemzői, a szülő-gyerek kapcsolat sajátosságai is segíthetik vagy gátolhatják az identitáskeresés folyamatát. A felnőtté válás két fontos életfeladata az elköteleződés képessége mind szakmai, mind magánéleti téren; a fiatal felnőttek lehorgonyzási nehézségei egyaránt megnyilvánulnak mindkét területen. A szakmai identitással ellentétben azonban nem állt rendelkezésre olyan mérőeszköz, amely kimondottan a fiatalok párkapcsolati elköteleződésről alkotott elképzelését vizsgálná. Kutatásunkban a következő célokat tűztük ki: a fiatal felnőttkori pályaidentitás és párkapcsolati elköteleződési hajlandóság összehasonlító vizsgálata; egy olyan mérőeszköz kidolgozása, amely alkalmas lehet a párkapcsolati elköteleződési hajlandóság vizsgálatára; ezt követően bizonyos családi tényezők – úgymint szülői nevelési stílusok, kétszülős-egyszülős családi háttér, valamint szülőkhöz fűződő kötődés – összefüggéseinek vizsgálata a fiatal felnőttek pályaidentitásával és párkapcsolati elköteleződési hajlandóságával. 2016 és 2019 között három vizsgálatot végeztünk 19–29 évesek mintáján. Az első vizsgálatban a Marcia-féle identitásparadigma alapján, a Melgosa Pályaidentitás Skála struktúráját követve kidogoztuk a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőívet, valamint elvégeztük a skála validitásvizsgálatát (n=405). A feltáró faktorelemzés három faktor meglétére mutatott rá (Elköteleződés halogatása, Keresés és kétség, valamint Családi mintakövetés), amelyek jó, illetve kiváló megbízhatósági mutatókkal rendelkeznek. A faktorok mentén elvégzett klaszterelemzés két klasztert tárt fel, az Elköteleződők, valamint a Halogatók csoportját. A konstruktumvaliditás vizsgálata céljából a Felnőtt Kötődési Kérdőívet, az Élet Értelme Kérdőívet, az Élettel való Elégedettség Skálát, valamint a vallásosság mutatóit alkalmaztuk. A második vizsgálatban a szülői nevelési stílusok (tekintélyelvű, irányító, engedékeny), illetve az egyszülős vagy kétszülős családi háttér összefüggéseit vizsgáltuk a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződési hajlandósággal (n=219). A kérdőívcsomag a származási család struktúrájára vonatkozó adatok mellett a Szülői Autoritás Kérdőívet, a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőívet, valamint a Melgosa Pályaidentitás Skála fiatal felnőttekre adaptált változatát tartalmazta. A harmadik vizsgálatban a szülői nevelési stílusok (tekintélyelvű, irányító, engedékeny), illetve a szülőkhöz fűződő kötődés összefüggéseit vizsgálatuk a pályaidentitással és párkapcsolati elköteleződéssel (n=200). A kérdőívcsomag a korábban említett skálák mellett tartalmazta a Közvetlen kapcsolatok élményei kérdőív apára és anyára vonatkozó alskáláját. Eredményeink alapján a Pályaidentitás Skála és a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőív megfelelő alskálái – a Diffúzió és az Elköteleződés halogatása, a Moratórium és a Keresés és kétség, illetve a Korai zárás és a Családi mintakövetés – pozitív együttjárást mutatnak, tehát a vizsgált személyeknek hasonló tapasztalataik vannak mindkét területen. Az életkor előrehaladtával csökken az elköteleződés nélküli identitásállapotok szintje mindkét vizsgált területen. Családi állapot tekintetében a Párkapcsolati Elköteleződéssel kapcsolatos Vélekedések Kérdőív faktorai esetén szignifikáns különbség van az egyedülállók, párkapcsolattal rendelkezők és együtt élők csoportja között. A vallásosság pozitív összefüggést mutat az exploráció nélküli elköteleződésen alapuló identitásállapotokkal (Korai zárás, Családi mintakövetés). Vizsgálatainkban az optimálisnak tekinthető irányító nevelési stílus, a szülőkhöz fűződő kötődés, valamint a kétszülős családi háttér bejósolják a Korai zárást és a Családi mintakövetést mind a pályaidentitás, mind a párkapcsolati elköteleződés terén, az Elért identitással viszont nincsenek összefüggésben. Ez az eredmény összhangban van az újabb kutatások eredményeivel. Az anya engedékeny nevelési stílusa bejósolja az Elköteleződés halogatását párkapcsolati téren, illetve a Diffúziót a pályaidentitás terén. Az anyához és apához fűződő kötődési szorongás és elkerülés bejósolják a Moratóriumot, valamint a Keresés és kétséget. A tesztelt mediációs modellek közül két esetben találtuk azt, hogy a szülőhöz fűződő kötődés mediálja a kapcsolatot a nevelési stílus és az identitás között, de a mediációs hatás csekély mértékűnek bizonyult. A nevelési stílus tehát inkább közvetlenül gyakorol hatást az identitásra, mint a kötődés közvetítő hatása révén. Az eredményeink abba az irányba mutatnak, hogy át kell gondolnunk a korai zárás fogalmát: napjainkban, egy kevés támponttal jellemezhető világban érthetőnek tűnik a szülők értékeivel való azonosulás pozitív családi hatások, minták esetén.

Nowadays we face the phenomenon that adulthood related commitments are postponed until the late twenties, early thirties in postindustrial societies. This phenomenon is referred as age of postadolescence, emerging adulthood or quarterlife crisis. Each of these approaches state that the prolonged exploration and the questioning of identity have central role in this age, therefore we assume that Marcia’s identity paradigm that distinguishes between diffusion, foreclosure, moratorium and identity achievement could be suitable for exploring identity formation and commitment in young adulthood. Besides the social changes that are in the background, different characteristics of the parent-child relationship can foster or hinder the process of identity formation. Two of the most important developmental tasks of young adulthood are commitment making in the areas of occupation and romantic relationships, difficulties in commitment making show up in both areas. Counter to occupational identity there was a lack of instruments that could explore young people’s ideas about commitment in romantic relationships. In our research we formulated the following goals: we aimed to develop an instrument that could be suitable for measuring emerging adults’ willingness for relational commitment in the future, therefore the occupational and relational segments of identity would be comparable among each other, then exploring the relation of some family variables – parenting styles, two parent–single parent family background and attachment to parents – and young adults’ identity statuses. Between 2016 and 2019 we performed three studies on the sample of 19–29 year old emerging adults. Based on Marcia’s identity paradigm, following the structure of Melgosa Occupational Identity Questionnaire, in the first study we created Ideas about Relationship Commitment Questionnaire to measure emerging adults’ willingness for relational commitment in the future, and we explored the scale’s validity (n=405). The EFA revealed the presence of three factors (Procastinating commitment, Search and doubt, Adherence to parental patterns), that have good to excellent internal consistency. The clustering based on the three factors identified two clusters within the sample. For measuring construct validity we applied the Adult Attachment Questionnaire, Meaning of Life Questionnaire, Satisfaction with Life Scale and indicators of religiosity. In the second study we explored how authoritarian, authoritative and permissive parenting styles, two parent-single parent family background relate with occupational identity and relational identity in a sample of emerging adults (n=219). Besides informations related to the structure of family of origin, the test battery contained Parental Authority Questionnaire, the adapted version of the Melgosa Occupational Identity Questionnaire and the Ideas about Relationship Commitment Questionnaire. In the third study we explored the relations of parenting styles, attachment to parents, and identity (n=200). Besides the above-mentioned scales, the test battery contained the mother and father subscale of Experience in Close Relationships Scale. According to the results, the corresponding subscales of Melgosa Occupational Identity Questionnaire and the Ideas about Relationship Commitment Questionnaire – Diffusion and Procastinating commitment, Moratorium and Search and doubt, Foreclosure and Adherence to parental patterns – show significant correlations, that means participants have similar experiences in the two fields of identity. Regarding the relation with age, between 19 and 29, the level of identity statuses lacking commitment and exploration (Diffusion, Procastinating commitment) decreases in both segments of identity. Regarding relational status, there is significant difference between the group of singles, those who have a romantic relationship and those who cohabitate on each subscale of Relational Identity Questionnaire. Religiosity shows strong significant relationship with identity statuses that include commitment without exploration (Foreclosure, Adherence to parental patterns). In contrast to the results of earlier research, our results show that the authoritative parenting stye, attachment to parents and two parent family background predict identity statuses that include commitment without exploration – Foreclosure and Adherence to parental patterns – in both occupational identity and relational identity. These results are congruent with the results of more recent research. The permissive parenting style of the mother predicts Diffusion and Procastinating commitment. In attachment to both mother and father the dimensions of attachment avoidance and anxiety predict Moratorium and Search and doubt. Among the tested mediation models in two cases we found that attachment to parents mediates the relationship between parenting styles and identity, but the mediational effect size is weak. Parenting styles more seem to have a direct effect on identity rather than through the mediating role of attachment. The results of our research make us rethink the concept of foreclosure: in our postmodern era where few reference points are available for young people, identification with parental values and patterns in case of a good family environment is understandable.