A vallásosság kötődéselméleti megközelítése

Absztrakt

Jelen munka a valláspszichológia néhány aktuális problémájának empirikus kötődéselméleti tanulmányozásához kíván hozzájárulni. A kötődéselméletnek meghatározó szerepe lehet a vallásosság pszichológiai tanulmányozására irányuló rendkívül sokszínű kutatások egymással való összekapcsolásában és a pszichológia főáramába való integrálásában. A valláslélektan kötődéselméleti megközelítése szerint az isten pszichológiai szempontból kötődési figurának tekinthető, amennyiben megfelel a kötődési figura fogalma alapvető ismertető jegyeinek: a stresszel és szorongással járó helyzetekben biztonságos menedéket nyújt a hívő számára, kielégíti továbbá azt a vágyát, hogy a közelében legyen, s biztos bázisként lehetővé teszi a számára, hogy időnként eltávolodjon tőle, majd érzelmi feltöltődésért újra visszatérjen hozzá. A vallásosság értelmezésében két meghatározó kötődéselméleti hipotézis született. Az összeillési hipotézis szerint a felnőtt ember olyan képet alakít ki az istenről, amely megfelel a koragyerekkori tapasztalatok nyomán kialakuló belső munkamodelleknek. A kompenzációs hipotézis szerint a hithez és az istenhez mint kötődési figurához azok az emberek menekülnek, akik eredeti kötődési figurájukban nem találták meg a biztos menedéket és a biztos bázist: bizonytalanul kötődnek. A hipotézisek ellenőrzésére irányuló empirikus kutatások szerint a felnőttkori vallásosság kialakulása mindkét folyamattal összefügghet. A vallásosság fejlődésének ez a kettősfolyamat-modellje (KIRKPATRICK, 2005). Tanulmányunkban két különböző kutatást végeztünk, két különböző mintán, amelyeket a vallásosság és a kötődés ugyanolyan mérése kapcsolt össze. Az első kutatásban, melyben különböző vallásos attitűdű, de átlagosan kevésbé vallásos személyek vettek részt (átlagosan 27 évesek, 267 nő és 214 férfi), azt vizsgáltuk, hogy a vallásosság különböző dimenziói milyen kötődési stílusokkal vannak kapcsolatban. A vallásosság különböző dimenzióit a Kritika Utáni Vallásosság Skálával (transzcendens bevonása és szimbolikus értelmezés) és a 12 tételes Életkor-Független I-E–Skálával (intrinzik, extrinzik-személyes és extrinzik-társas vallásosság) mértük. Azt találtuk, hogy az istenbe vetett hit (a transzcendens bevonása) a biztonságos és a belebonyolódó kötődési stílusban volt a legmagasabb. Az első az összeillési, a második pedig inkább a kompenzációs hipotézist támogatja. Az elutasító kötődés esetén minden vallásosság-dimenzióban alacsony értékeket kaptunk (az összeillési hipotézisnek megfelelően), a félelemteli kötődés pedig az extrinzik-személyes vallásosság megemelkedésével jár (a kompenzációs hipotézisnek megfelelően). A szimbolikus értelmezés nem függött össze a kötődéssel, viszont férfiaknál magasabb értéket kapott, hidegebb és kontrollálóbb apai bánásmód esetén. A második kutatásban nagyrészt vallásos személyek vettek részt (átlagosan 26 évesek. 466 nő és 208 férfi). A vallásosság dimenziói és a kötődési stílus kapcsolatának tanulmányozását a szülők vallásosságának a figyelembe vételével és a vallásos kételkedés vizsgálatával egészítettük ki. Korábbi kutatásoknak megfelelően mi is azt találtuk, hogy mind az anyák, mind az apák vallásossága erősen korrelál a gyermekeik vallásosságával. Ez igaz a transzcendens bevonására, a kételkedésre valamint a vallásossággal kapcsolatos önbeszámolókra. A szimbolikus értelmezésmód skálája viszont függetlennek bizonyult a szülők vallásosságától. Továbbá azt találtuk, hogy a vallásos kételkedés mögött a férfiaknál és a nőknél eltérő „kötődési mélystruktúra” húzódik meg: a kétely mértéke nőknél a szelfről, a férfiaknál a Másik-ról alkotott negatív képpel összefüggő kötődési skálával mutatott erősebb együttjárást. Végül a különböző vallásosság-dimenziók vizsgálatában arra az eredményre jutottunk, hogy a különböző vallásosság-dimenziók különböző módon függenek össze a szülők vallásosságával, a kötődési stílusokkal és a nemmel. A transzcendens bevonásának értéke mindkét nemnél azoknál magas, akiknek a szülei vallásosak, s azoknál alacsony, akiknek a szülei nem vallásosak. Az elkerülő kötődésű nők viszont akkor adták a legmagasabb értékeket a transzcendens bevonása skálán, ha a szüleik nem voltak vallásosak. Ez az eredmény valószínűleg azt jelenti, hogy ebben az esetben az elkerülő kötődés esetén is megjelenhet a kompenzációs vallásosság. A szimbolikus értelmezés magasabb értékeit a pozitív Másik-reprezentáció, a biztonságos kötődés és az támogatja, ha a szülők közül csak az anya vallásos. A vallásos kételkedés értéke mindkét szülő vallásossága és pozitív Másik-reprezentációval járó kötődési stílusok esetén bizonyult alacsonynak mindkét nemnél. A valláslélektan kötődéselméleti megközelítésében megfogalmazott hipotézisek egyike sem érvényes általánosságban; önállóan érdemes tanulmányozni a vallásosság-dimenziók, kötődési stílusok, szocializációs hatások és nemi szerepek különböző mintázatait, amelyekben különböző folyamatok működését feltételezhetjük.

Present dissertation would like to contribute to empirical attacment-theoretical investigation of some actual problem of psychology of religion. The attachment –theoretical approach, as a theoretical framework, has an important role in linking the very diverse researches in these field, and in the integrating psychology of religion into the mainstream psychology. God can be considered as an attachment-figure also in attachment-theoretical point of view because God bears the determinative attributes of the construct of attachment-figure. Numerous psychological studies provide evidences that God can be haven of safety for the believers in the stressful situation, satisfies their needs to be close to Him (proximity maintenance), and God as a secure base can allow the autonomy in the lifestyle of believers and their return for emotional charge. Two dominant hypotheses was developed for interpreting the connection between the attachment styles and adult religiosity. Under the correspondence hypothesis the image of god suits to the internal working models created by the experiences with the primary caregiver. However, from the compensation hypothesis God is a substitute attachment figure: people who haven’t found the secure base and haven of safety in their primary attachment figures (mainly in their parents) seek God, and often have sudden and dramatic religious conversion experience. Both hypotheses was supported by numerous investigations. These two processes create the two-process model of religious change We carried out two different studies (one with religious, and the other with religious and non-religious participants), which were linked by the identical measures of religiosity and attachment. In the first study were 381 participants (267 women and 214 men, mean age was 27 years); most of them were less religious. The connections between different dymensions of religiosity and attachment styles were investigated. Post-Critical Belief Scale (Inclusion of transcendence and Symbolic interpretation subscales) and Age-Universal I-E Scale – 12 (intrinsic, extrinsic-personal, and extrinsic-social religiosity subscales) were used to measure the dymensions of religiousness. We have found that the highes values of belief in God were in secure and preoccupant attachment styles. The first one supposes the correspondence hypothesis, the second one supposes the compensation hypothesis. In the cases of dismissing attachment styles low values of religiousness were found (accordance with the correspondence hypothesis), while in the cases of fearful attachment styles we have found higher values of extrinsic-social religiosity (accordance with the compensation hypothesis). The Symbolic interpretation didn’t associate with attachment styles; however, in men it was in connection with colder and more controlling paternal bonding. In our second study were 672 participants (466 women and 208 men, mean age was 26 years), whose vast majority were catholic and committed to religious belief. The research of relationship between attachment and religiosity was continued respect to two another factors: namely the role of the parental religiosity (ie religious socialization), and the religious doubt. In accordance with previous researches we have found that the religiosity of parents ar in strong positive correlation with the children’s religiousness. This is true for Inclusion of transcendence, religious doubts, and self-reported religiosity, the Symbolic interpretation, in turn, isn’t in connection with parental religiosity. Furthermore, it has been found that there are different deep structure underlying the religious doubts in women and men. The female doubts can be characterized primarily as anxiety and ambivalence, however in the doubts of men the keeping distance from religion and God plays an important role. The scale value of „Inclusion of transcendent” was primarily influenced by parental religiosity in both sexes: if both parents were religious, their children reached high values on this scale, if neither parent was religious, the children reached very low values. However, in women there was an important exception: the dismissively attached persons reached have proved to be very religious by this scale, even if neither of their parents were religious; ie. in the case of dissmissing attachment evidences of compensation hypothesis were found (in contrast the results of the first study). The scale of „Symbolic interpretation” were primarily influenced by attachment style in both sexes (also in contrast the results of the first study). We have found higher values on this scale in both styles associated to positive Model of Other in women, in men, in turn, only in the preoccupant attachment style (independent from the parental religiosity). In our studies we have shown that neither hypotheses of attachment-theoretical approach of psychology of religion are generally valid. It’s important to examine the different patterns of dymensions of religiosity, attachment styles, socialization effects, and gender roles to understand the relationship between attachment and religiousness.

Leírás
Kulcsszavak
Valláspszichológia, Psychology of religion, Kötődési Stílus Kérdőív, I-E vallásosság, Kritika Utáni Vallásosság Skála, vallásos kételyek, vallásos szocializáció, kompenzációs hipotézis, összeillési hipotézis, kötődéselmélet, Attachment Style Questionnaire, I-E religiosity, Post-Critical Belief Scale, religious doubts, religious socialization, compensation hypothesis, correspondence hypothesis, attachment-theory
Forrás