Háttér és célkitűzések A családi/partneri kapcsolatok, interakciók minősége kulcsfontosságú a mentális egészség alakulásának tekintetében is (Buehler, 2020; Umberson és Thomeer, 2020). A mai modern családmodellek összetett és változékony kapcsolati struktúrákat eredményeznek (Sassler és Lichter, 2020), mely változások hatással vannak a családi szerepekre, munkamegosztásra, illetve a munkavállalásra (Geszler, 2014; Haupt és Gelbgiser, 2024). A társadalmi-gazdasági változások következtében a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése és fenntartása központi jelentőségűvé vált. A két életszféra összehangolása a mindkét irányból érkező - sok esetben, egy időben - igények és elvárások miatt azonban komoly kihívást jelent (Makra és mtsai., 2012). Ez a fajta „kettős teher” leginkább a dolgozó, gyermeket/gyermekeket nevelő nőket terheli, munkaerőpiaci szerepük növekedését nem feltétlenül követi a családi életen belüli munkamegosztás kiegyenlítődése (Engler és mtsai., 2021). A disszertáció központi célkitűzése az volt, hogy feltárja, hogyan befolyásolják a magánélet különféle dimenziói a munkahelyi szerepkörhöz kapcsolódó tényezőket, továbbá, hogy ezek a hatások a munkahelyi szféra irányából a családi élet irányába is megmutatkoznak-e, befolyásolva ezáltal a családi rendszer dinamikáját és a gyermekes nők által megélt egyensúlyi állapot fenntartását. Módszer A kutatás során a jól-lét érzet, párkapcsolattal-, élettel való elégedettség, a munka-család konfliktus, valamint a családi struktúra közötti összefüggéseket vizsgáltuk a kérdőívek kitöltésének időpontjában aktívan dolgozó, gyermeket/gyermekeket nevelő édesanyák körében (N=522). A vizsgálatok során felhasznált kérdőívek papír alapon- és online felületen is elérhetőek voltak a résztvevők számára. Az önbevalláson alapuló kérdőívcsomag tartalmazott két saját készítésű kérdéssort, melyek közül az első, a demográfiai adatokra vonatkozott, a másik pedig a munkavégzés jellemzőivel kapcsolatos kérdéseket foglalt magában. Kutatásunkban magyar nyelven adaptált és validált kérdőíveket is alkalmaztunk: Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS), Munka-család konfliktus kérdőív, WHO Jól-lét kérdőív (WBI-5), és az Olson-féle Családteszt (FACES-IV). Eredmények A gyermekek száma, valamint a legfiatalabb gyermek életkora, vagyis az, hogyha több és kisebb gyermekek vannak a családban, nem befolyásolja negatívan a párkapcsolati elégedettség szintjét. Kiegészítő eredményként az élettel való elégedettség és a legfiatalabb gyermek életkora között negatív szignifikáns kapcsolatot azonosítottunk. A munkából származó család konfliktusnál sem a gyermekek száma, sem pedig a legfiatalabb gyermek életkora tekintetében nem volt szignifikáns kapcsolat, míg a családból származó munka konfliktus és a legfiatalabb gyermek életkora esetében negatív kapcsolat mutatkozott meg. A munkahelyi- és családi szerepekből eredő konfliktusok kölcsönösen erősítik egymást, a munkába- és a családba való bevonódás között pedig negatív kapcsolat jelent meg. A családba való bevonódás mértéke összefügg a párkapcsolati elégedettség magasabb szintjével, ugyanakkor nem volt szignifikáns kapcsolat a gyermekek száma, a legfiatalabb gyermek életkora és a családba való bevonódás között. A munkával való elégedettség, jól-lét érzet, élettel- és párkapcsolattal való elégedettség között feltételezett kölcsönös pozitív kapcsolat igazolódott. Az élettel való elégedettség legjelentősebb pozitív prediktorai a családdal-, párkapcsolattal való elégedettség, a családba való bevonódás, a munkával való elégedettség, valamint a pszichés jól-lét mutatói-, míg a párkapcsolati elégedettség legerősebb előrejelzője az élettel való elégedettség, valamint a családi kommunikáció minősége volt. Azok a családok kiegyensúlyozottabbak, ahol támogató belső légkör és optimális kommunikáció jellemzi a kapcsolatokat, jobban bevonják a tagokat a családi folyamatokba, és összetartóbbak. A családon belüli megfelelő működésmód hozzájárul a magasabb szintű élettel-, párkapcsolattal való elégedettséghez és jól-lét érzethez. Következtetések Nem csupán a kívülről érkező igények és elvárások kezelése-, hanem a belső családi működési mintázatok is jelentős szerepet játszanak az élettel-, munkával-, párkapcsolattal való elégedettség és a pszichoszociális jól-lét fenntartásában. A kiegyensúlyozott, jól funkcionáló családi egység továbbá kulcsfontosságú szerepet játszik a munka-család konfliktus csökkentésében is, valamint jelentős hatással van az egyensúly megteremtésére irányuló törekvések sikerességére. Az eredmények kiemelik a családi rendszer komplex megközelítésének jelentőségét, amely a gyakorlati intervenciók tervezése és megvalósítása szempontjából is nélkülözhetetlen. A disszertáció limitációihoz sorolható, hogy a kutatás korrelációs jellegéből adódóan nem vonhatók le egyértelmű ok-okozati következtetések, ezáltal az eredmények nem általánosíthatók a teljes populációra. A kérdéskör mélyebb megértése érdekében, a jövőben indokolt lenne egy nagyobb, reprezentatív mintán végzett, komplexebb vizsgálat megvalósítása.

Background and objectives The quality of family/partner relationships and interactions is crucial regarding mental health (Buehler, 2020; Umberson and Thomeer, 2020). Today's modern family models result in complex and changing relationship structures (Sassler and Lichter, 2020), which affect family roles, division of labour and employment (Geszler, 2014; Haupt and Gelbgiser, 2024). As a result of socio-economic changes, achieving and maintaining a work-life balance has become central. However, reconciling the two spheres of life poses a serious challenge due to the demands and expectations coming from both sides, often at the same time (Makra et al., 2012). This type of ‘double burden’ weighs most heavily on working women raising children, whose increasing role in the labour market is not necessarily accompanied by a more balanced division of labour within the family (Engler et al., 2021). The central objective of the dissertation was to explore how different dimensions of private life influence factors related to workplace roles and whether these effects also manifest themselves from the workplace to family life, thereby influencing the dynamics of the family system and the maintenance of the balance experienced by women with children. Methods During the research, we examined the correlations between well-being, satisfaction with relationships and life, work-family conflict, and family structure among mothers who were actively working and raising children at the time of completing the questionnaire (N=522). The questionnaires used in the study were available to participants in both paper and online formats. The self-report questionnaire package contained two sets of questions, the first relating to demographic data and the second to work characteristics. Our research also used questionnaires that had been adapted and validated in Hungarian: Relationship Assessment Scale (RAS), Work-Family Conflict Questionnaire, WHO Well-Being Index (WBI-5), and Olson's Family Scale (Family Adaptability and Cohesion Evaluation Scales (FACES IV)). Results The number of children and the age of the youngest child, i.e. whether there are more and younger children in the family, do not have a negative impact on relationship satisfaction. As an additional finding, we identified a significant negative correlation between life satisfaction and the age of the youngest child. There was no significant correlation between work-to-family conflict and either the number of children or the age of the youngest child, while there was a negative correlation between family-to-work conflict and the age of the youngest child. Conflicts arising from work and family roles reinforce each other, and a negative relationship was found between involvement in work and family. The degree of involvement in the family is associated with higher levels of relationship satisfaction, but there was no significant relationship between the number of children, the age of the youngest child and involvement in the family. The assumed positive relationship between job satisfaction, well-being, and satisfaction with life and relationships was confirmed. The most significant positive predictors of life satisfaction were satisfaction with family and relationships, involvement in the family, job satisfaction and indicators of psychological well-being, while the strongest predictors of relationship satisfaction were life satisfaction and the quality of family communication. Families are more balanced when they have a supportive internal atmosphere and optimal communication, involve their members more in family processes, and are more cohesive. Proper functioning within the family contributes to higher levels of life satisfaction, relationship satisfaction, and well-being. Conclusions Not only the management of external demands and expectations, but also internal family functioning patterns play a significant role in maintaining satisfaction with life, work, relationships and psychosocial well-being. A balanced, well-functioning family unit also plays a key role in reducing work-family conflict and has a significant impact on the success of efforts to achieve balance. The results highlight the importance of a complex approach to the family system, which is also essential for the planning and implementation of practical interventions. One of the limitations of the dissertation is that, due to the correlational nature of the research, no clear causal conclusions can be drawn, and therefore the results cannot be generalised to the entire population. In order to gain a deeper understanding of the issue, it would be worthwhile to conduct a more complex study on a larger, representative sample in the future.