Az értekezés célja annak részletes bemutatása, hogy a magyar, a nemzetközi és az UEFA által meghatározott számviteli szabályozásban miként tartjuk nyilván a labdarúgók játékjogait, továbbá, hogy milyen módszerekkel lehetséges ezen immateriális javak értékének meghatározása. A téma aktualitását az adja, hogy a professzionális labdarúgásban a játékos állomány, mint speciális humánerőforrás a klubok legmeghatározóbb erőforrásai közé tartozik, azonban annak számviteli megjelenítése, értékelése és a beszámolókban való kimutatása számos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel. Az értekezés elején áttekintettem a sport gazdasági szerepének jelentőségét. Rávilágítottam arra, hogy a professzionális futballklubok ma már klasszikus értelemben vett gazdálkodó szervezetek, amelyek üzleti modellek mentén működnek (jegybevétel, szponzoráció, közvetítési jogok, merchandising, játékos értékesítés), és ahol a játékoskeret összetétele, minősége és piaci értéke kulcsszerepet játszik a pénzügyi teljesítményben. Kiemeltem, hogy a játékjogok nemcsak sportszakmai, hanem pénzügyi és befektetési szempontból is kiemelt jelentőséggel bírnak, ezért a megfelelő számviteli kezelésük elengedhetetlen a valós, megbízható és összehasonlítható pénzügyi beszámolók kialakításához. Értekezésem fő súlypontja a magyar, a nemzetközi és az UEFA-szintű számviteli szabályozásnak a játékjogok tekintetében történő összehasonlítása. Rámutattam arra, hogy a magyar Számviteli törvény szerint a játékjogok az immateriális javakon belül a vagyoni értékű jogok között mutathatók ki, azonban csak a megszerzett, vásárolt jogok vehetők nyilvántartásba. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy kizárólag azok a játékosok jelennek meg a klub mérlegében, akikért a klub ellenértéket fizetett (átigazolási díj, képzési kártalanítás stb.), és az így megszerzett jog legalább egy éven túli időtartamra szól. Ennek megfelelően azon futballisták, akikkel ugyan szerződéses kapcsolatban áll a klub, de akiket saját utánpótlásából nevelt ki, vagy ingyen igazolt, illetve nem köt velük legalább egyéves időtartamra szerződést, nem kerülnek kimutatásra immateriális jószágként, noha a gyakorlatban sok esetben jelentős vagyoni értéket képviselnek, és a klub értékteremtő képességében meghatározó szerepük lehet. Eredményeim alapján arra jutottam, hogy a nagyobb bevétellel és ráfordítással működő, valamint jelentősebb vagyoni értékű jogokkal rendelkező klubok sportszakmai szempontból sikeresebbek. A látvány-csapatsport támogatás összege és a bajnoki szereplés között nem mutatható ki érdemi összefüggés, ahogy a magasabb adózott eredmény sem párosul feltétlenül kedvezőbb helyezéssel. A határelemzés kimutatta, hogy a tabella alján található, kisebb egyesületek jellemzően hatékonyabban gazdálkodnak erőforrásaikkal. A játékoskeret összetételének vizsgálatakor megállapítottam, hogy a nagyobb arányban vásárolt labdarúgókra építő klubok eredményesebben szerepelnek az NB I-ben. Emellett javaslatot fogalmaztam meg a számvitelben jelenleg nem szereplő játékjogok mérlegben történő megjelenítésére. The dissertation examines how football players’ registration rights are recognised and measured under Hungarian accounting law, International Financial Reporting Standards, and the UEFA regulatory framework, and which valuation methods can be applied to these specific intangible assets. The topic is highly relevant because, in professional football, the playing squad, as a form of human capital, represents one of the most important resources of clubs. Yet its accounting treatment, valuation and presentation in financial statements raise numerous theoretical and practical issues. The dissertation first outlines the economic role of sport and highlights that professional football clubs operate as business entities with complex revenue models (ticketing, sponsorship, broadcasting rights, merchandising, player trading). In this context, the composition, quality and market value of the playing squad are key determinants of financial performance. Player registration rights therefore have not only sporting but also financial and investment significance, making their proper accounting treatment essential for true, fair and comparable financial reporting. The core of the dissertation is a comparative analysis of Hungarian, international and UEFA‑level accounting regulation regarding player rights. Under the Hungarian Accounting Act, player rights are recognised as intangible assets with a pecuniary value, but only when acquired for consideration. Consequently, only those players appear in the club’s balance sheet for whom a transfer fee or training compensation has been paid and whose registration rights extend beyond one year. Players developed by the club’s own academy, signed on a free transfer or under contracts shorter than one year, are not capitalised as intangible assets, despite often representing substantial economic value and playing a crucial role in value creation. To aid interpretation of the main hypothesis, the final chapter presents a case study that uses process flowcharts to illustrate the specific accounting treatments for player rights: initial recognition of acquired rights, capitalisation, scheduled and unscheduled mortisation, and the accounting effects of player sales and contract terminations. The case study also proposes ways, within the existing regulatory framework, for financial statements to better highlight off‑balance‑sheet assets, particularly the value embodied in home‑grown players.