A tudásalapú társadalom és -gazdaság kialakulásával a magas szintű tudás a fejlődés, a versenyképesség és a tartós növekedés egyik meghatározó elemévé vált a XXI. század elejére. Az új tudományos eredmények egyre rövidebb idő alatt új, piacképes termékekben, szolgáltatásokban jelennek meg. A tudás egyben az életminőség fontos tényezőjévé is vált. Európa akkor lehet igazán sikeres és versenyképes a globális gazdaságban és akkor érhet el az életszínvonal fenntartásához szükséges növekedést, ha fejleszti és jobban kihasználja kreatív erejét és azon képességét, hogy a tudást magas színvonalú termékekké, szolgáltatásokká és új üzleti modelekké alakítja át. Éppen ezért az Európai Tanács 2005-ben döntött az európai állam- és kormányfők által 2000-ben elfogadott lisszaboni stratégia felülvizsgálatáról. A felülvizsgált lisszaboni stratégia középpontjában a növekedés és a foglalkoztatás áll, a tudást és az innovációt az európai növekedés mozgatórugójaként határozza meg. Az Európai Unió 2007-ben kezdte meg új költségvetési ciklusát. Ezen költségvetéshez igazodott az EU KFI (EU Struktúrális Alapjaival finanszírozott fejlesztési programok) támogatási, fejlesztési programjának tervezése és összehangolása. A kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet alapvetően meghatározza az irányítási, finanszírozási és szabályozási környezet alakulása. A Kormány ezért 2003-ban kezdte meg kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer átfogó megújítását. A 2004-ben megalapozott keretek 2006 augusztusában megváltoztak. Létrejött a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Technológiai Hivatal, amely többek között az ország és a régiók tudomány-, technológia- és innováció politikájának kialakításáért és végrehajtásáért felel, ápolja a nemzetközi, tudományos kapcsolatokat és kezeli a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap eredményes felhasználását. Az innováció meghatározásánál az OECD (1993) által megalkotott és használt Frascati kézikönyvben közzétett fogalmat tekintettem meghatározónak. Ennek a kiindulópontja a kutatásfejlesztés. Az innováció, a versenyképesség egyik legfontosabb tényezője, ezért a népesség, munkatermelékenység, foglalkoztatottság, beruházások, hazai és külföldön működő válalkozások közül a KSH statisztikai adatai alapján, összefüggéseket keresve vizsgáltam az Észak-alföldi régiót. Ez az a régió, ahol a tudományos élet és a régiófejlesztés összefüggésrendszere és hatásmechanizmusa legközvetlenebbül érvényesül. Az Észak-alföldi régió Magyarország északkeleti részén fekszik, központja Debrecen, ahol a Régió szellemi kapacitásának nagy része koncentrálódik. A régió kiterjedt határszakaszokon érintkezik Ukrajnával és Romániával, illetve egy nagyon rövid határszakasz mentén Szlovákiával. A régió területe 17.729 km², amely hazánk területének 19,1 %-át teszi ki. A népesség száma 1.525.317 fő, enyhén csökkenő. Az Észak-alföldi régió három megyéből áll (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok) Multiregionális értelemben nyitott régió. Rendelkezik egyrészt szlovákiai határszakasszal, másrészt ukrajnai és romániai határszakasszal, bilaterális együttműködés keretei között két megyéje érintett, két romániai megyével (Bihar megye és Szatmár megye) a határ menti térségfejlesztési koncepció és program megvalósításában. Az Észak-alföldi régió integrált, széles képzési spektrummal rendelkező, legnagyobb felsőoktatási intézménnye a Debreceni Egyetem. A felsőoktatási intézmények hagyományos szerepe és a velük szemben támasztott elvárás megváltozott. Az innováció fogalma megjelent a felsőoktatásban, hiszen a versenyképességet biztosító tudásalapú gazdaság legfontosabb szereplői az egyetemek. A felsőoktatás, a tudományos együttműködés és a régiófejlesztés szempontjából nyilvánvalóan meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai oktatási intézmények, amelyek hatóköre a régión túlterjed. A tudományos, szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A Debreceni Egyetem és Centrumai kutatóegyetemként mint a gazdasági fejlesztés egyik kulcsszereplője elősegíti a versenyszféra, az üzleti élet, a helyi önkormányzat és a központi kormányzat összefogását a regionális és a határokon átívelő oktatási, kutatási és fejlesztési programokban. A cél a térség gazdasági és társadalom-kulturális fejlődésében betöltött eddigi szerep további erősítése. A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma a magyar agrárferlsőoktatásban kiemelt szerepet betöltő, az idén 140 éves oktatási-kutatási központ. A Centrum az agrár-felsőoktatás, kutatás, szaktanácsadás központja és koordinátora a Tiszántúlon. Az Agrártudományi Centrum küldetése a mezőgazdaság, a környezet- és vidék fejlesztése Kelet-Magyarországon. Az intézmény a mezőgazdasági oktatás, kutatás, termelés, szaktanácsadás, szolgáltatás, kereskedelem valamint a szakigazgatás és pénzintézetek számára képez jó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező, tanult, ismereteket alkalmazni és önállóan továbbfejleszteni tudó magas szintű szervezési és irányító feladatra képes, innovatív szakembereket. Az Agrártudományi Centrum a képzés minőségi fejlesztését tartja fontosnak, a hallgatói létszám egyidejű növelése és a képzési formák sokszínűsége mellett. A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma az alapfeladatok magasabb színvonalú ellátása, küldetésének teljesítése érdekében széleskörű, nyitott és kölcsönös tudományos előnyökön alapuló kapcsolatrendszert tart fenn az oktatás és kutatás valamennyi területén az egyetem más karaival, intézeteivel valamint vállalatokkal, vállalkozásokkal. A doktori értekezés a Centrum vállalati kapcsolataira világít rá, különös tekintettel az innovációra. A kvalitatív és kvantitatív vizsgálatban az agrárvállalatok vezetőit kérdeztem az egyetemen megszerzett tudásról, a szakmai elvárásokról, a szakmai véleményekről és az innovatív javaslatokról. Az Észak-alföldi régió három megyéjében összesen 206 értékelhető kérdőívet dolgoztam fel. A kérdőívet dimenziókra bontottam: humán erőforrás, kulcskompetencia, ATC regionális funkció, elvárás, innováció, továbbképzés. A nem paraméteres statisztikákra alkalmazható leíró statisztika mellett hipotézis vizsgálatot (Kruskal-Wallis), a skálatranszformációk után pedig paraméteres leíró statisztikát és adatredukciós eljárásokat (cluster analízis, faktor analízis és MDS-t vagyis többdimenziós skálázást) alkalmaztam. A kvalitatív interjú keretében az Észak-alföldi régió legnagyobb agrárvállalat vezetőit kérdeztem meg az oktatás és képzés színvonaláról, a kutatás-fejlesztés lehetőségeiről és az innováció szerepéről. Az interjúkat a dimenziók empírikus súlyozásával elemeztem. A kérdőíves vizsgálataimból kiderült, hogy az Agrártudományi Centrumnál szerzett tudást a vállalatvezetők egyaránt hasznosnak és értékesnek ítélik meg. A Centrummal szemben támasztott szakmai elvárások és szakmai vélemények szorosan összefüggenek egymással. Az egyetem olyan kompetenciával rendelkező hallgatókat bocsát ki, akiknek egyenlő esélyük van az elhelyezkedésre a különböző méretű és tulajdonviszonyú agrárvállalkozásoknál. A munkaerő toborzás módszere és a vállalkozások nagysága között összefüggés figyelhető meg. Az Agrártudományi Centrumnál szerzett innovatív tudás más-más területei kerülnek előtérbe a vállalkozások nagysága, tulajdon formája és tevékenységi köre szerint. Számos tennivaló körvonalazható. A kutatóknak és oktatóknak egyaránt el kell fogadniuk, hogy a jövőben tovább erősödnek az oktatás és a kutatás kölcsönhatásai. A kutatómunka során a korábbiaknál szélesebb körben kell érvényesíteni a piaci/gazdasági meggondolásokat, törekedni kell a gyakorlat K+F igényeinek jobb megismerésére, valamint kielégítésére. Egyes oktatói körökben gazdagítani kell a kutatási tapasztalatokat. Emelni kell az egyetemi K+F menedzsment színvonalát. Kiemelkedő fontosságú lenne a kutatókat támogató egyetemi tanácsadó/ügyintéző osztály létrehozása. Növelni kell a "tudás" presztízsét. A cél elérését lehetővé tevő legfontosabb tennivaló a nemzetközi versenyképesség követelményeinek érvényesítése az oktatók és kutatók előmeneteli lehetőségeinek és reálkeresetének alakításánál. Kiemelkedően fontos a tudásáramlás erősödésének támogatása. Elő kell segíteni az egyetemek és a vállalatok közti innovációs információk cseréjét, a közös kutatásokat, a kutatói mobilitást. Segíteni kell, hogy a „hídképző” intézmények a jelenleginél szélesebb körben, érdemben töltsék be közvetítő szerepüket. Az innováció és a vállalati kapcsolatok világa ezzel a vizsgálattal került hozzám a legközelebb, így annak fogalma számomra nem pusztán definíció, folyamat és forma, hanem a szó felbukkanása embereket, terveket, vágyakat és tájakat jelenít meg képzeletemben. A téma feldolgozása számomra nemcsak szellemi megújulást jelentett, nemcsak a viszonylag gazdag források fellelését és feltárását, hanem a téma sokoldalú megközelítésének lehetősége emberi közelségbe hozta a felsőoktatás és a vállalatok kapcsolatát. Interjúim alkalmával a kölcsönös együttműködés ügye iránt olyan elkötelezett személyiségekkel, területi és gazdasági szakemberekkel találkoztam, akik küzdelmeik nehézsége ellenére a fejlődés és az együttműködés lehetőségeit látják, és az eredmények ellenére is meggyőződtek arról, hogy van perspektívája az új formáknak. Maguk is teljes meggyőződéssel vallják, hogy adott területen csak az együttműködés vezet eredményre. Véleményem szerint leginkább ezért kell megkülönböztetett figyelmet szentelni az innovatív vállalkozások és a felsőoktatás kapcsolatának elemzésére, értékelésére - a kutatások folytatásával is. The establishment of a knowledge-based society has made high-level knowledge a primary driver of development, competitiveness and sustainable growth in the early XXI. Century. New scientific results have manifested in new, marketable products and services in an increasingly shorter time. Knowledge has also become one of the key issues of life quality. The innovative performance of the EU gradually lags behind its competitors – the USA and Japan, whose performance boosted at a higher rate and whose investments in R+D areas have also proved more significant. The situation has been further hampered by the appearance of new competitors: China and India. European companies, taking the opportunities of globalization perform their R+D investments beyond EU territories. This trend is significantly affected by the decreasing interest of European youth in research careers. Europe can become genuinely successful and competitive in global economy and can reach a development level indispensable for sustaining its standard of living if it can improve and exploit its creative power and its potentials to convert its accumulated knowledge into quality products and new business models. Therefore, in 2005 the European Council brought a decision on the supervision of the Lisbon Strategy adopted by the European Heads of State and Government in 2000. The supervision of the Lisbon Strategy focuses on growth and employment and it defines knowledge and innovation as the key drivers of European growth. The European Union launched its new budgetary cycle in 2007. This budget serves as a framework for the planning and harmonization of EU KFI (development programs financed by the EU Structural Funds) support and development programs. The development of the administrative, financing and regulatory framework is critical to formatting activities of research-development and innovation. Therefore, the Government commenced the comprehensive renewal of its research-development and innovation systems in 2003. This framework, which was established in 2004, was amended in 2006. The National Office for Research and Technology was established and its main responsibility became to plan and to perform scientific, technological and innovative policies all over the regions and the country, to maintain international and scientific relations and to exploit the Research and Technology Innovation Fund effectively.
For the definition of innovation I adopted the core notion of the Frascati Manual, compiled by the OECD (1993). R&D is a priority in this manual. Innovation is one of the most significant factors of competitiveness; therefore, on the grounds of KSH (Central Statistical Office) data I investigated the North-East Great Plain Region and searched for correlations as regards population, productivity of labour, investments, national and international companies. This is the region where the system of relations between scientific life and regional development gets manifested the most directly. The North-Great Plain Region is located in the north-east part of Hungary with Debrecen in its centre, which concentrates the major part of the region’s intellectual capital. The region has extended borders with Ukrainian and Romania and a very short one with Slovakia. The area of the region is 17.729 km², which amounts to 19.1 % of the total area of Hungary. The number of inhabitants is 1.525.317, slightly decreasing. The North-Great Plain Region consists of three counties (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok). In terms of multi-regions, the Region is open. It has bilateral cooperation with Slovakia, Ukrainian and Romania (including two Hungarian, Bihar and Szatmár counties and two Romanian ones) for the realization of the concept of cross-border regional development and program. The Debrecen University is the largest, integrated institution of higher education with a wide range of training courses in the North-Great Plain Region. The traditional roles of higher education institutions and requirements for them have undergone a transformation. The notion of innovation has emerged in higher education, as competitiveness originating in a knowledge-based economy is a key motivator for the university. As regards higher education, scientific cooperation and regional development, high-level educational institutions of universities and high-schools are of vital importance, with their scope far exceeding the region. The scientific and intellectual base is closely connected to the region; however, it is not fully exploited for the establishment of local development. The Debrecen University and its Centres, as research institutions and key drivers of economic development, trigger cooperation among the competitive sector, local and central governments in the framework of regional and cross-border programs of research, education and development. Its objective is to further enhance its existing role of the region in social-cultural development. The Agricultural Centre of the Debrecen University is a 140 year-old centre of research and education, which plays an outstanding role in Hungarian agricultural higher-education. The Centre is the focal point and the coordinator of agricultural higher education, research and extension in the East-Tisza Region. The mission of the Agricultural Centre is agricultural, environmental and rural development in the eastern part of Hungary. The institution trains innovative experts, who are capable of high-level organization and management, and who have sound theoretical and practical knowledge for agricultural education, research, production, extension, services, trade, local administration and financial institutions. The development of quality training, as well as the continual growth of the number of students and a wide range of diploma courses, is a priority for the Centre of Agricultural Sciences. The Agricultural Centre of the University of Debrecen maintains a comprehensive and open system of relations based on mutual scientific advantages in all the areas of education and research with the other institutions and faculties of the university, with companies and corporations to fulfil its mission on the highest possible level. The doctoral thesis highlights the corporate relations of the Centre, with special regard to innovation. In qualitative and quantitative investigations, I interviewed the managers of agricultural companies about their knowledge acquired at the university, their professional expectations, opinions and innovative proposals. Altogether, I evaluated 206 questionnaires in the three countries of the North-Great Plain. I broke down the questionnaire into sub-categories: human resources, key competencies, ATC regional function, expectations, innovation and continuing training. As well as descriptive statistics, which can be applied for non-parametral statistics, I used variance analysis (Kruskall-Wallis), and following scale transformations, I performed various methods of parametral descriptive statistics and data reduction (cluster analysis, factor analysis and MDS, i.e. multidimensional scaling. In the framework of a qualitative interview, I asked the leaders of the high-ranking agricultural companies in the region about the level of education and training, the opportunities of research and development and the role of innovation. I analyzed the interviews with the empirical weighing of these sub-categories. My survey findings revealed that company leaders regarded the knowledge acquired at the Centre of Agricultural Sciences as useful and valuable. Professional demands on the Centre and experts’ views closely correlated with one another. The university trains graduates who have various competencies, who have equal opportunities to find jobs at agricultural enterprises of various sizes and ownership relations. There is a correlation between the method of staff recruitment and the size of concerned enterprises. As regards the sizes of corporations, ownership conditions and spheres of activities, various areas of the knowledge base acquired at the Centre of Agricultural Sciences come to the forefront. We can outline several agendas. Both researchers and lecturers have to accept that the interactions of education and research will get increasingly enhanced in the future. Research activities should focus on market/economic considerations more extensively and practice should be based on R+D requirements. Certain lecturers should carry out more intensive research activities. The level of R+D management is to be raised at the university. The establishment of a department for consultancy /administration to support researchers would be desirable. The prestige of “knowledge” should also be improved. To reach these objectives, the principal step is to enforce the requirements of international competitiveness in the formation of promotion opportunities and real wages for educators and researchers. Supporting the flow of knowledge is of vital significance. The exchange of innovative information among universities and corporations, joint research projects and mobility for researchers should gain more grounds. Institutions serving as “bridges” should be able to fulfil their go-between roles more comprehensively than today. On the basis of the above mentioned, the world of innovations and corporate relations has become personal experience for me, so its notion is not merely a definition, a process and a form, but it means living human beings, plans, wishes and landscapes in my imagination. Processing this topic was not only spiritual renewal and the exploration of relatively rich resources in my life, but its multilateral approach lent itself for revealing a close relationship with the world of higher education and corporations as well. In the course of my interviews I met experts in regional development and economic areas who were devoted to mutual cooperation and who clearly saw the opportunities of development and interaction in spite of facing emerging difficulties and who were convinced that new, innovative formations would have perspectives. They were fully convinced that cooperation is the only way to tackle the problems of various fields. To my understanding, special attention is to be paid to the analysis and evaluation of relations between innovative corporations and higher education, and the performance of further research activities is highly desirable.