Az értekezés célja, hogy feltárja azokat a személyes és környezeti erőforrásokat, amelyek támogatják a diákok tanulmányi rezilienciáját és a tanulmányi elköteleződés fenntartását. A dolgozat újszerűsége abban rejlik, hogy a tanulmányi rezilienciát nem a szocioökonómiai értelemben vett hátrányos helyzetű gyerekekre alkalmazza, hanem azt a mindennapi iskolai környezetben megjelenő nehézségek kontextusában vizsgálja. Ennek megfelelően egy átfogó modellt dolgoztunk ki, amely magában foglalja a személyes erőforrások és az észlelt iskolai klíma kölcsönhatásait a tanulmányi reziliencia alakulásában. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai oktatási környezetben egyre nagyobb szükség van arra, hogy a diákok erőforrásait és az intézményi lehetőségeket kihasználva növeljék a tanulás iránti elköteleződést, ezzel hozzájárulva a lemorzsolódás csökkentéséhez. Az értekezés elméleti része részletes áttekintést ad az iskolai klímát és a tanulmányi rezilienciát érintő nemzetközi és hazai kutatásokról, majd négy empirikus vizsgálatot mutatunk be, melyek célja a vizsgált változók közötti kapcsolat szisztematikus feltárása. Ehhez többek között olyan mérőeszközöket alkalmaztunk, mint a Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ-H), a Tanulmányi Reziliencia Kérdőív (ARS-30), a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív, valamint az Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata. Az első kutatás célja a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív tesztelése volt 7-8. osztályosok és középiskolások körében (N = 255 fő, M = 15,18 év, SD = 1,8). A kérdőív megfelelő illeszkedést mutatott a mintán és néhány különbséget is találtunk csoportok között. Az észlelt iskolai klíma pozitívabb volt a 7. évfolyamra járók körében, mint a végzős középiskolások esetében. A fejlesztő foglalkozásra járó diákok negatívabban ítélték meg az iskolai klímát. A második kutatás az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés kapcsolatát vizsgálta középiskolások körében (N = 279 fő, M = 16,53 év, SD = 1,2). Utóbbi tényezőt, bár távol áll a hagyományos osztályozáson alapuló koncepciótól, az iskolai sikeresség indikátoraként értelmeztük. A tanulmányai iránt elkötelezett diák aktívan részt vesz az oktatási folyamatban, hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy tanulmányaiban jó teljesítményt érjen el, és pozitív attitűddel van a tanulás iránt. A Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata (UWES-S) a megerősítő faktoranalízis szerint megbízhatóan alkalmazható. Az eredmények alapján az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés között pozitív irányú erős korrelációs kapcsolat mutatható ki. Továbbá az iskolai klíma alskálái közül az iskolához való kötődés, a tanulói jellemvonások, a tanári támogatás és az iskolai fegyelem befolyásolta szignifikánsan a tanulmányi elköteleződést. Ezután a harmadik kutatás a tanulmányi reziliencia, a tanulmányi elköteleződés és az észlelt társas támogatás kapcsolatainak feltárására fókuszált (N = 252 fő, M = 16,4 év, SD = 1,47). A mediációelemzés eredménye szerint a tanulmányi reziliencia részben közvetlen, pozitív kapcsolatban áll a tanulmányi elköteleződéssel, részben pedig közvetett módon, az osztályhoz való tartozás és észlelt társas támogatáson keresztül van hatással rá. Ezen túl az észlelt társas támogatás és a tanulmányi elköteleződés között szintén feltárt egy direkt, pozitív kapcsolatot.
A negyedik kutatás az észlelt iskolai klíma és a személyes erőforrások (reziliencia) hatását vizsgálta a tanulmányi rezilienciára és a tanulmányi elköteleződésre nézve (N = 283 fő, M = 15,07 év, SD = 2,57). A strukturális egyenletmodellezés eredménye kiemelte, hogy a diákok tanulmányi rezilienciájának növelésében szerepe van mind a személyes erőforrásoknak, mind pedig az iskolai környezetnek; a tanulmányi reziliencia pedig egyértelműen hatással volt a tanulmányi elköteleződés kialakulására. Ugyanakkor a tanulmányi elköteleződést az észlelt iskolai klíma közvetlenül nem, csak indirekt módon a személyes erőforrások növelésén keresztül befolyásolta. Moderációs elemzéseink azt is alátámasztották, hogy a széleskörű személyes erőforrások erősítik a kitartás és a tanulmányi reziliencia tanulmányi elköteleződésre gyakorolt hatását. Külön megvizsgáltuk a tanulási nehézséggel rendelkező diákok jellemzőit: negatívabbnak észlelik az iskolai klímát, kevésbé elkötelezettek a tanulmányaik iránt, alacsonyabb mértékű a tanulmányi rezilienciájuk, valamint kevésbé magabiztosak és céltudatosak. Ezek az eredmények intervenciós programok tervezéséhez adhatnak segítséget. Összességében az értekezés hozzájárul a tanulmányi reziliencia kutatásához azáltal, hogy részletesen feltárja a tanulmányi elköteleződés, az iskolai klíma és a személyes erőforrások közötti kapcsolatokat, és új megvilágításba helyezi a tanulmányi sikeresség indikátorait.

The purpose of the dissertation is to explore the personal and environmental resources that support students' academic resilience and the maintenance of academic engagement. The novelty of the thesis lies in the fact that it does not apply academic resilience to disadvantaged children in the socio-economic sense, but examines it in the context of the difficulties that appear in the everyday school environment. Accordingly, we developed a comprehensive model that includes the interactions of personal resources and perceived school climate in the development of academic resilience. The topic's relevance is due to the fact that in today's educational environment, there is an increasing need to use the resources and institutional opportunities of students to increase their commitment to learning, thus contributing to the reduction of dropout rates. The theoretical part of the thesis provides a detailed overview of international and hungarian research on school climate and academic resilience, and then we present four empirical studies, the purpose of which is to systematically explore the relationship between the examined variables. For this, we used measuring instruments such as the Resilience Scale for Adolescents (READ-H), the Academic Resilience Scale (ARS-30), the Georgia School Climate Survey, and the student version of the Utrecht Work-Related Engagement Scale. The purpose of the first research was to test the Georgia School Climate Surevy for grades 7-8. and high school students (N = 255 students, M = 15.18 years, SD = 1.8). The questionnaire showed a suitable fit for the sample and we also found some differences between groups. The perceived school climate was more positive among 7th graders than among high school graduates. The students attending the development session judged the school climate more negatively. The second research examined the relationship between perceived school climate and academic engagement among high school students (N = 279 students, M = 16.53 years, SD = 1.2). The latter factor, although it is far from the concept based on traditional classification, was interpreted as an indicator of school success. A committed student actively participates in the educational process, is willing to make an effort to achieve good academic performance, and has a positive attitude toward learning. According to confirmatory factor analysis, the student version of the Utrecht Work Engagement Scale (UWES-S) can be used reliably. Based on the results, a strong positive correlation between the perceived school climate and academic engagement can be demonstrated. Furthermore, among the subscales of school climate, attachment to school, student characteristics, teacher support and school discipline significantly influenced academic engagement. Then, the third research focused on exploring the relationships between academic resilience, academic engagement and perceived social support (N = 252 people, M = 16.4 years, SD = 1.47). According to the results of the mediation analysis, academic resilience is partially directly, positively related to academic engagement, and partially has an effect on it indirectly, through belonging to the class and perceived social support. In addition, it also revealed a direct, positive relationship between perceived social support and academic commitment. The fourth research examined the effect of perceived school climate and personal resources (resilience) on academic resilience and academic engagement (N = 283 subjects, M = 15.07 years, SD = 2.57). The results of the structural equation modeling highlighted that both personal resources and the school environment play a role in increasing students' academic resilience; and academic resilience had a clear impact on the development of academic engagement. At the same time, academic commitment was not influenced directly by the perceived school climate, but only indirectly through the increase of personal resources. Our moderation analyzes also confirmed that extensive personal resources strengthen the effect of persistence and academic resilience on academic engagement. We separately examined the characteristics of students with learning difficulties: they perceive the school climate as more negative, they are less committed to their studies, they have a lower degree of academic resilience, and they are less self-confident and goal-oriented. These results can help to design intervention programs. Overall, the dissertation contributes to academic resilience research by exploring in detail the relationships between academic engagement, school climate, and personal resources, and sheds new light on indicators of academic success.