A sportolás mint támogató faktor a felsőoktatásban

Absztrakt

Értekezésemben arra vállalkoztam, hogy feltérképezzem a partiumi hallgatók sportolási szokásait, s meghatározzam milyen társadalmi, társas-környezeti és intézményi tényezők befolyásolják ezeket, illetve hogy milyen hatással vannak a sportolási szokások mint védő- és támogató faktor a hallgatók egészség-magatartására, valamint rezilienciájára, egészségük önértékelésére, szubjektív jóllétére mint a hallgatói jóllét indikátoraira és tanulmányi eredményességükre. Az elemzésekhez a HERD kutatás magyar-román határ menti régióban végzett kérdőíves felméréséből származó adatbázist használtam fel (N=2619). A sportolási szokások mentén négy hallgatói csoport különült el: 1. az élménykereső versenysportolók, 2. a rendszeres, rekreációs szabadidő-sportolók, 3. az alkalmi, társak kedvéért sportolók és 4. a nem sportolók. A férfiak és a romániaiak versenyszerűen vagy alkalomszerűen, a nők szabadidejükben sportolnak vagy nem sportolnak, a magyarországiak pedig szabadidejükben. Bourdieu tőke- és habituselméletéhez kapcsolódóan egyik klasszikus, osztályspecifikus társadalmi háttérváltozónak (a kulturális és gazdasági tőkének, illetve a család támogatásának mint tőkének, a lakóhelynek) sincs szerepe a hallgatók sportolási szokásaiban. Ezen kívül a versenysportolást valószínűsíti még a sportoló szülők, testvérek, legjobb barát és középiskolai tanár(ok), mint követendő példák. A rendszeres, rekreációs szabadidő-sportolók közé nagyobb eséllyel kerül be egy vallásos, közösségorientált vagy sportos-elitista, civil kezdeményező miliővel, sportoló partnerrel és legjobb baráttal jellemezhető hallgató, míg az alkalmi sportoláshoz az egyetemi oktatók sporttevékenysége járul hozzá. A káros egészség-magatartási formák kerülését mint a nem tanulmányi eredményesség dimenzióit vizsgálva azt tapasztathattuk, hogy a versenysportolók a legkevésbé eredményesek: nagyobb arányban találhatunk köztük rendszeresen alkoholt fogyasztókat és a drogot már kipróbálókat, így ezek tekintetében rizikófaktornak számít a versenysportolás. Azonban kevésbé jellemző rájuk a depressziós tünetek előfordulása, tehát csak ezzel szemben funkcionál védőfaktorként. Azt láthatjuk, hogy a rendszeres testmozgás támogató faktorként hozzájárul az egészség mindhárom dimenziójához: a fizikai egészség önértékeléséhez, a mentális jólléthez és a társas kapcsolatokhoz, elégedettséggel és boldogsággal tölti el a hallgatókat, így összességében is rendszeresen sportoló diákok magasabb hallgatói jólléttel jellemezhetők. A tanulmányi karrierre vonatkozó elemzési eredmények azt mutatják, hogy két felsőoktatási eredményességi komponens kivételével a verseny- és szabadidő-sportolók érték el a legmagasabb pontszámokat. A komplex eredményességi mutatóra gyakorolt társadalmi tényezők közül a lelki rugalmasságnak van a legnagyobb hatása, ez után a szabadidő-sportolás befolyásoló ereje a legmagasabb, s szintén pozitív hatása van a versenysportolásnak a hagyományos társadalmi háttérváltozók hatásának kontrollálása mellett. Azonban meglepő eredmény, hogy a szubjektív jóllétnek negatív hatása van a tanulmányi eredményességre. A sportolás támogató funkciója abban is tetten érhető, hogy a sportoló hallgatók elkötelezettebbek a tanulmányok és a munka iránt is, értelmesebbnek tartják tanulmányaikat.

In our thesis we aimed to examine students’ sporting habits to identify the social, environmental and institutional factors that influence these, and the way sporting habits as supportive factor affects students’ health behaviours and resilience, health perception, subjective well-being as indicators of student well-being. The analyses – the first ones in these countries – were performed using data collected within the “Higher Education for Social Cohesion – Cooperative Research and Development in a Cross-border Area” project (N=2619). We distinguished four student groups along sporting habits: 1. experience-seeking competitive, 2. regular leisure - recreational, 3. occasional, social-community-focused and 4. non-athletes. Our results show that men and Romanian students exercise competitively or casually, women do not do sports or play sports as a leisure activity, while Hungarians play sports more in their free time. In connection with Bourdieu’ s theory of capitals and habits neither of the classic, class-specific social background variables (cultural and economic capital, family support as social capital, place of residence) play role in students’ sporting habits. In addition, competitive sport is more likely to occur if students are surrounded by sporty parents, siblings, best friends and high-school teacher(s). Students have a better chance to become recreational athletes, if they are characterized by a religious, community-oriented or sporty – elitist, civic milieu, or they have sporty partners, best friend, while HE teachers’ sport activities contribute to causal sport activities. If we examine the avoidance of health - risk behaviours as a dimension of non- academic achievement, we found that competitive athletes are the least effective: they drink more alcohol and there are more students among them that try some drugs, so competitive sport can be a risk factor with regard to these health behaviour forms. However, the occurrence of depression symptoms is less typical, so competitive sport functions as a protective factor against these. We can see that regular exercise as a supportive factor contributes to the all three dimensions of health: physical health self-assessment, mental well-being and social relations, students’ satisfaction with life and happiness, so regular sporting students are characterized with higher student well-being. Our research results related to academic career showed that with the exception of two academic achievement components, competitive and recreational athletes have the highest scores. Resilience has the biggest impact on academic performance, followed by recreational sport activity and competitive sport also has a positive effect on students’ academic achievement, if the impact of traditional social background variables is controlled. However, a surprising result was that subjective well-being had a negative effect on academic performance. The supportive function of sport activity is identified in that athletes are more committed to students' studies and work, and they consider their studies more meaningful.

Leírás
Kulcsszavak
sportolási szokások, hallgatói jóllét, egészség, eredményesség, felsőoktatás, sporting habits, student well-being, health, achievement, Higher Education
Forrás