Az elmeolvasási készségünk tesz képessé bennünket arra, hogy megértsük más embereknek gondolatait, szándékait és vágyait. A gyermekek már négy éves korukra képesek elmeolvasásra és e készség téves vélekedés tesztekkel mérhető. Eddig még csak kevés olyan kutatást végeztek, mely a gyermekek vadállatoktól való félelmeit foglalta volna magába. Saját vizsgálatainkban egy korai fejlődésű motivációs rendszer aktiválása volt a célunk, amelyet ragadozó elkerülésként ismerünk. Mivel a ragadozók okozta halál és sérülések folytonos veszélyt jelentettek a gyermekekre, így az emberi evolúció során a természetes szelekció valószínűsíthetően kedvezett egy olyan a fejlődésünk során korán megjelenő pszichológiai mechanizmusnak, mint a ragadozó elkerülés. Úgy véljük, hogy e korai megjelenésű evolúciósan adaptív válaszrendszer gyengíti a gyermekek logikai teljesítményét olyan téves vélekedés tesztekben ahol nyilvánvaló a ragadozó általi sérülés/halál esélye a főszereplő esetében. Két vizsgálatot végeztünk 5-8 éves gyermekek, akik erre az életkorra már meglehetősen stabil elmeolvasási készséggel rendelkeznek. Mindkét vizsgálatunkban elme elméleti történetet játszottunk el a gyerekeknek egy kísérleti táblán, melyre háromdimentziós objektumok voltak ragasztva (pl. fa, szikla). A négy téves vélekedés feladat közül kettő játékos fogócskát vagy bújócskát mutatott be két állatszereplő között (Játszótárs Kereső és Elkerülő Tesztek), a másik kettő pedig egy vadállatot amint egy zsákmány állatot üldöz (Zsákmány Kereső és Ragadozó Elkerülő teszek). Ezt követően kérdéseket intéztünk a kísérleti személyhez a történettel és lehetséges menekülési útvonalakkal kapcsolatban. Az első vizsgálat célja e valóság alapú, speciális adaptív problémákra alakult, evolúciósan kanalizált válaszok kutatása volt, melyek feltételezésünk szerint versengenek az olyan absztraktabb terület általános vélekedési folyamatokkal, mint az elmeteótia. Továbbá célunk volt azon kognitív folyamatok részletes tanulmányozása, melyek segítik a gyermekek a téves vélekedés tesztekben nyújtott teljesítményét köztük a Ragadozó Elkerülő feladat megoldását. E vizsgálatban csak elkerülő típusú téves vélekedés feladatokat adtunk a kísérleti személyeknek (Játszótárs és Ragadozó Elkerülés) és vezérlő funkciókat mérő teszteket. Az adatok elemzése során azonban nem találtunk kapcsolatot a vezérlő funkciók (memória és gátlási készség) színvonala és a téves vélekedés tesztek (köztük a Ragadozó Elkerülő teszt) megoldása között. Ezen eredmények tovább erősítették a feltételezésünket, hogy a ragadozó elkerülés egy evolúciósan adaptív válasz, mely valószínűleg a fejlődés korai szakaszában alakul ki és nincs kapcsolatban a magasabb színvonalú vezérlő funkciók működésével. A második vizsgálatsorozatot már arra a feltételezésre építettük, hogy az olyan történetek láttán, ahol egy ragadozó vadállat kerget egy zsákmány állatot azzal a céllal, hogy megegye erőteljes emócionális reakciókat vált ki a gyermekekből. Vizsgálatunk fő célja az lett, hogy a gyermekek érzelmi állapotait módosítsuk a tesztek felvétele előtt. Jelen tanulmányunkban négy téves vélekedés tesztet alkalmaztunk: Játszótárs Kereső, Zsákmány Kereső, Játszótárs Elkerülő és Ragadozó Elkerülő feladatokat. A Játszótárs Kereső és Elkerülő feladatoknál, ahol a tartalom vidám volt, ártalmatlan háziállatok képeit mutattuk a gyerekeknek a tesztek felvétele előtt. A Zsákmány Kereső és a Ragadozó Elkerülő tesztek felvételét megelőzően viszont vicsorgó vadállatok képeit mutattuk a kísérleti személyeknek. Eredményeink igazolták a feltételezést: míg a kerső típusú tesztfeladatok esetén és a Játszótárs Elkerülő feladatban nem voltak jelentős eltérések a kísérleti és kontroll csoportok teljesítményében addig a Ragadozó Elkerülő tesztben a kísérleti személyek rosszabbul teljesítettek, mint a kontroll csoport tagjai. A kísérlet eredményei arra a feltételetésre adnak okot, hogy a felfokozott emócionális állapot miatt a téves vélekedés tesztek megoldásához szükséges készségek gátlódnak és egy fontosabb funkció lép működésbe, a menekülés, illetve jelen vizsgálatunkban a zsákmány állat kimenekítése. Hipotéziseinket tovább erősítette a gyermekek téves vélekedés tesztekben nyújtott válaszainak elemzése. A gyermekek ugyanis megindokolták miért az adott útvonalat választották kereső és elkerülő téves vélekedés tesztekben. Magyarázataikat három kategóriába sorolva (hit, elkerülés, és más válasz) azt tapasztaltuk, hogy azok a gyerekek, akik helytelenül oldották meg a feladatot többnyire „elkerülő” magyarázatot adtak választásukra, mind az első, mind a második vizsgálatunk esetén. Feltehetően a menekülésre összpontosítottak és a logikus gondolkodás ezalatt háttérbe szorult.

Mind reading skills make us capable of understanding the thoughts, intentions and desires of other people. By four years of age children are capable of reading other minds and this ability can be tested by false belief tasks. So far, only little research was conducted involving children’s evolutionary fears from predatory animals. The goal of our studies was to activate an early developing motivational system known as predator avoidance. As death and injury has posed a persistent threat to children throughout the course of evolution natural selection would have favored a reliably and early developing psychological mechanism for predator avoidance. Supposedly such an early developing evolutionary adapted response system impairs children’s logic and achievement on false belief tasks where injury/death by predators is an obvious risk regarding the main character of the story. Two studies were conducted with children of 5-8 years of age as they possess relatively stable mind reading skills by this age. In both studies false belief tasks were enacted on an experimental set with attached 3D objects (e.g. tree, rock). In two out of the four false belief tasks a playful hide and seek game was presented to the children with two docile animal characters (Playmate Seeking and Avoidance tasks), in the other two false belief tests a predatory animal chased a prey animal (Prey Seeing and predator Avoidance). Following the subject was asked questions regarding the story and the escape pathways. The goal of the first study was the exploration of the evolutionary canalized answers created for specific adaptive problems that supposedly compete with more abstract domain specific reasoning processes, like theory of mind. Further our goal was the detailed exploration of those cognitive processes that facilitate children’s achievement on theory of mind tasks including the Predator Avoidance task. Only avoidance false belief tasks (Playmate and Predator Avoidance tasks) were administered to the subjects of this study and a bunch of executive functioning tasks. However, data analysis didn’t discover any relationship between the level of executive functioning (memory and inhibitory skills) and achievement on the false belief tasks (including the Predator Avoidance task). These results further strengthened the hypothesis that predator avoidance is an evolutionary adapted response supposedly developing early in ontogeny and has no relationship with higher level cognitive functioning. The second study was based on the assumption that stories where a predatory animal chases a prey with the intent to eat it evoke strong emotions from children. The modification of children’s emotional states before taking the false belief tasks became the main goal of our study. Four false belief tasks were administered in the current study: Playmate Seeking, Predator Seeking, Playmate Avoidance and Predator Avoidance tasks. In the Playmate Seeking and Playmate Avoidance tasks, where the content was cheerful, pictures of docile domesticated animals were presented to the children before test taking. However, pictures of growling wild animals were presented to subjects before the Prey Seeking and Predator Avoidance tasks. Our results proved the hypothesis: there were no significant differences among experimental and control groups regarding the seeking and Playmate Avoidance tasks, but in case of the Predator Avoidance task subjects from the experimental group achieved lower scores than those in the control group. The results of the experiment allow for the assumption that as a result of increased emotional states, abilities used in solving false belief tasks were inhibited and a more important function took place, a flight reaction, specifically in the current study, helping the prey animal to escape danger. Our hypotheses were strengthened by the analysis of children’s answers provided in the false belief tasks. Children provided explanations for their pathway choices. These explanations were sorted in three categories (Belief, Avoidance, and Other) and it was found that children providing an incorrect answer for the test were much more prone to provide ”avoidance” explanations for their answer choices in both of the first and second studies. Supposedly they focused their attention on escaping while logic thinking was repressed.