Az emlékállítás módozatai Kazinczy Ferenc életművében  – Archiválás, muzealizáció, panteonizáció

Szolyka, Hajnalka

Az emlékállítás módozatai Kazinczy Ferenc életművében – Archiválás, muzealizáció, panteonizáció

dc.contributor.advisor	Bódi , Katalin
dc.contributor.author	Szolyka, Hajnalka
dc.contributor.department	Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola	hu
dc.contributor.submitterdep	Bölcsészettudományi Kar::Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet
dc.date.accessioned	2026-01-05T13:59:43Z
dc.date.available	2026-01-05T13:59:43Z
dc.date.defended	2026-01-26
dc.date.issued	2025
dc.description.abstract	Doktori disszertációmban a Kazinczy Ferenc életművében megfigyelhető emlékállítási módozatokkal foglalkozom. A vizsgálat a magánszférához és a közösségi emlékezethez tartozó eseményekre egyaránt kiterjed. Vizsgálataim során az emlékállítás folyamatának szövegfajtákon átívelő nyomon követését tűzöm ki célul. Minden kiemelt emlékállítási ügy esetében felhasználom Kazinczy levelezésének, önéletírásainak, költeményeinek és akár folyóirat-közleményeinek vonatkozó szakaszait. Különösen érdekel az, hogy milyen eltérések, hasonlóságok, kapcsolódások és rendszerszerűségek figyelhetőek meg a műfaj- vagy éppen médiumváltás során: miként módosul egy történet megírása, amikor például magánlevélből önéletírásba adaptálódik, vagy éppen folyóirat-közleményként is megjelenik. Figyelembe veszem Kazinczy alkotásmódjának azon sajátosságát is, hogy történeteit sokszor újraírja, akár a címzett változása, akár a múlt eseményeinek természetszerű (felejtés okozta) vagy manipulatív átértelmezése okán. Az írás Kazinczynál dokumentálás, rögzítés, megőrzés – de újraírás, újraélés és újrakonstruálás is, olyan interpretációs folyamat, amelynek során dinamikus önértelmezési folyamat is zajlik az emlékek értelmezésével és újraértelmezésével. Ezért lényeges a Kazinczy-szövegek megalkotottságának körülményeire, módszereire és motiváltságára való rákérdezés, amely eljuttathat a kevéssé transzparens jelentésrétegek felfedéséhez is. Értekezésemben az emlékállítási gyakorlatok három fajtájáról beszélek: archiválásról, muzealizációról és panteonizációról. Az archiválást és a muzealizációt kutatásom során Kazinczy emlékezeti tevékenységének alapkarakteréhez tartozóként kezelem, és valamilyen mértékig minden emlékállítási aktusban felfedezhetőnek vélem. Kazinczy dokumentációs, archiváló és újraírási kényszere, illetve a jeles alakok kézírásának, képének, tárgyainak birtoklása visszatérő motívumok az emlékezésben. A muzealizáció szintén a múlttal való kapcsolat kialakításának egy módja. Kazinczynál ez nem csupán a korszakban kialakuló múzeumi kultúra miatt lehet érdekes: Kazinczy ugyanis mint önmaga muzeológusa lép fel, ez a tevékenysége pedig összeköthető az archiválással. A panteon mint a dicsőség temploma olyan szakrális tér, amelyre jellemző az archívumszerűség: kőbe vésett nevek és történetek szolgálják a múlhatatlan érdemek rögzítését. Ez a hely egyúttal múzeumi karakterrel is bír: a haza nagyjainak virtuális galériája. A jeles alakok kiemelésének igénye láthatóan élt Kazinczyban, erre mutat számos emlékműterve is: Csokonai emlékművén kívül többek között a költő Zrínyinek, a zempléni hősöknek és idősebb Wesselényi Miklósnak is tervezett emlékművet. Érdeklődéssel fordult a portrék felé, és a hotkóci angolkert – melyben számos síremlék, illetve emlékmű volt – foglalkoztatja, a kertművészettel való teoretikus számvetésre ragadja. Panteonizációs tevékenysége nem csak a nemzet nagyjainak emlékállításon keresztül történő kijelölésében és költeményekben való eszményítésben, emlékművek létrehozásában nyilvánul meg. A panteonizációs munkát végző, szertartásmesteri tisztet betöltő személy azzal, hogy virtus és glória között közvetít, maga is bejuthat az érdem templomába. Ezt a lehetőséget felismerve Kazinczy így nem egyszerűen csak a szerinte jeles személyeknek, de önmagának is emléket állít, önmagát is panteonizálja. Célkitűzéseim megvalósításához a diskurzuselemzés módszerét találom a legalkalmasabbnak. A diskurzus nem a valóság lenyomata, hanem annak egy értelmezése, hiszen az objektív valóság ellenőrizhetősége csak egy nyelven kívüli pozícióból lenne lehetséges, amihez nincs hozzáférésünk. A különféle diskurzusok így eltérő világértelmezéseket hoznak létre, versengenek egymással, hatóerejüket pedig nagyban befolyásolja, hogy a diskurzus alkotói milyen mértékű hatalommal bírnak. A diskurzuselemzés során nem az igazságra vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy ki állítja magáról, hogy az igazság birtokában van, és hogyan próbálja ezt nyílt vagy rejtett hatalmi narratívákkal igazolni, milyen eszköztárral dolgozik pozíciója megőrzése érdekében. Fő kutatási kérdéseim arra irányulnak, hogy hogyan jelenik meg a Kazinczy-életműben az emlékállítás témája, milyen reflexiókkal él Kazinczy saját emlékállító tevékenysége során, hogyan jelöli ki az emlékállításra méltókat és milyen módon kapcsolja magát hozzájuk. Vizsgálom azt a kapcsolati hálót is, amely az egyes emlékezési ügyek mögött meghúzódik, próbálva feltérképezni azt, hogy milyen tényezők hatnak az emlékállítási tervek intenzitásának változásaira, miért aktivizálódnak vagy enyésznek el. Célkitűzésem része az emlékállítás komplex vizsgálata, minden kapcsolódó szövegfajta és médium bevonásával, a személyes és közösségi szempontok együttes működtetésével. Arra teszek kísérletet, hogy a jelenleg is zajló szövegkiadási és értelmezői folyamatokhoz kapcsolódva újabb példáját mutassam meg az életmű lehetséges interpretációjának.
dc.description.abstract	In my doctoral dissertation, I examine the forms of commemoration observable in the oeuvre of Ferenc Kazinczy. My analysis extends to events belonging both to the private sphere and to collective memory. I aim to trace the processes of commemoration across different textual genres. In each selected case of commemoration, I make use of relevant passages from Kazinczy’s correspondence, autobiographical writings, poems, and even periodical publications. I am particularly interested in the differences, similarities, connections, and systematic patterns that can be observed during shifts of genre or medium: how the narration of an event changes, for example, when adapted from a private letter into an autobiography, or when it also appears in print. I also take into account a characteristic feature of Kazinczy’s creative practice, namely his repeated rewriting of stories, whether due to the change of recipient or to the natural (forgetfulness-induced) or manipulative reinterpretation of past events. For Kazinczy, writing is documentation, recording, preservation – but also rewriting, re-experiencing, and reconstructing: an interpretive process in which dynamic self-interpretation unfolds through the interpretation and reinterpretation of memories. Therefore, it is essential to inquire into the circumstances, methods, and motivations of Kazinczy’s textual constructions, as these may reveal less transparent layers of meaning. In my dissertation, I distinguish three forms of commemorative practice: archiving, musealization, and pantheonization. I regard archiving and musealization as fundamental to Kazinczy’s commemorative activity, and to some extent as present in every act of commemoration. His compulsion to document, archive, and rewrite, as well as his passion for possessing the handwriting, images, and objects of notable figures, are recurring motifs of remembrance. Musealization likewise functions as a way of relating to the past. For Kazinczy, however, this is not only of interest because of the emerging museum culture of his age: he also presents himself as his own museologist, a role closely connected to archiving. The pantheon, as a temple of glory, represents a sacral space characterized by archival qualities: names and stories carved in stone preserve immortal merits. At the same time, the pantheon also bears a museal character: a virtual gallery of the nation’s great figures. The desire to highlight outstanding individuals is clearly present in Kazinczy, as evidenced by his numerous monument plans: besides a memorial for Csokonai, he also envisaged monuments for the poet Zrínyi, the Zemplén heroes, and Baron Miklós Wesselényi the Elder. He showed a deep interest in portraits, and the English garden of Hotkóc – containing numerous tombs and monuments – engaged his attention, prompting him to reflect on garden art theoretically. His pantheonizing activity manifested not only in designating the great men of the nation for commemoration, idealizing them in poems, and creating monuments, but also in the recognition that the master of ceremonies, mediating between virtus and gloria, may himself enter the temple of merit. Realizing this possibility, Kazinczy did not only commemorate those he considered eminent but also memorialized and pantheonized himself. To achieve my aims, I apply the method of discourse analysis. Discourse is not a reflection of reality but an interpretation of it, since the verification of objective reality would only be possible from a position outside of language, which is inaccessible to us. Different discourses thus construct divergent interpretations of the world, competing with each other, their effectiveness greatly influenced by the extent of the power wielded by their producers. In discourse analysis, the focus is not on truth itself, but on who claims to possess it, how they attempt to legitimize this with explicit or implicit narratives of power, and what strategies they employ to maintain their position. My central research questions concern how commemoration appears in Kazinczy’s oeuvre, what reflections Kazinczy himself formulates on his commemorative practices, how he designates those worthy of commemoration, and how he connects himself to them. I also examine the networks of relations underlying specific commemorative projects, seeking to map the factors that influenced the intensity of these plans and explain why they either gained momentum or faded away. An integral part of my objectives is the comprehensive analysis of commemoration, encompassing every related textual form and medium, and integrating both personal and collective perspectives. Ultimately, I seek to contribute to the ongoing editorial and interpretive processes surrounding Kazinczy’s oeuvre by offering a further possible interpretation of his work.
dc.format.extent	205
dc.identifier.uri	https://hdl.handle.net/2437/401598
dc.language.iso	hu
dc.language.iso	en
dc.subject	Kazinczy Ferenc
dc.subject	emlékállítás
dc.subject	emlékezet
dc.subject	archiválás
dc.subject	muzealizáció
dc.subject	panteonizáció
dc.subject	Ferenc Kazinczy
dc.subject	commemoration
dc.subject	memory
dc.subject	archiving
dc.subject	musealization
dc.subject	pantheonization
dc.subject.discipline	Irodalom- és kultúratudományok	hu
dc.subject.sciencefield	Bölcsészettudományok	hu
dc.title	Az emlékállítás módozatai Kazinczy Ferenc életművében – Archiválás, muzealizáció, panteonizáció
dc.title.translated	The Forms of Commemoration in the Works of Ferenc Kazinczy: Archiving, Musealization, and Pantheonization
dc.type	PhD, doktori értekezés	hu