A vád törvényessége a vádelvű büntetőeljárás olyan sajátos ismérve, amelynek nem alakult ki dogmatikai szempontból általánosan elfogadott jelentéstartalma. Doktori értekezésemben ezért részben arra vállalkoztam, hogy kidolgozzam a törvényes vád – vádirat tartalmi elemein túlmutató – absztrakt definícióját. A konceptualizáláshoz szükséges kutatást a jogtörténeti előzmények feltárásával kezdtem, majd materiális megközelítést alkalmazva törekedtem meghatározni, hogy mely tartalmi elemek vonhatók e fogalmi körbe. Alapjogi szempontból azt elemeztem, hogy a vád törvényes jellegének milyen szerepe van a vádelv és a tisztességes eljárás egyes releváns részjogosítványainak érvényesülése terén: a vádnak milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a bizonyítási eljárás kereteinek kijelöléséhez, valamint a megalapozott bírói döntéshozatalhoz és a hatékony védelemhez való jog biztosításához. A fogalomalkotást követően bemutattam a vád törvényességének vizsgálati szempontjait, kidolgozva egy olyan ellenőrzési szisztémát (checklist), amelynek használatával már a tárgyaláselőkészítés keretében kiszűrhetőek az érdemi elbírálásra nem alkalmas vádiratok. Vizsgáltam továbbá, hogy milyen sajátos eljárási kérdésekre kell figyelemmel lenni a magánvádas és pótmagánvádas eljárásokban, illetve, hogy mik lehetnek a törvényességi kontroll elmulasztásának következményei a jogorvoslati eljárásokban. Egy országos kérdőíves kutatás eredményei alapján vontam le következtetés arra, hogy a vád törvényeségének vizsgálata mennyiben érvényesül a joggyakorlatban, illetve a feltárt jelenségek mögött milyen okok húzódhatnak meg. Végezetül kitértem arra, hogy a vizsgálat rutinszerű lefolytatása milyen összefüggésben áll az ítélkezés megalapozottságával és a védelemhez való jog gyakorlásával. The sufficiency (lawfulness) of the charge is a distinctive feature of accusatorial criminal proceedings, the generally accepted concept of which has not been created from a dogmatic perspective. Thus, partly I have undertaken in my doctoral dissertation to develop an abstract definition of a sufficient charge, namely one that goes beyond the substantive elements of the indictment. I began the research necessary for conceptualization by exploring its legal historical background, and then, using a substantive approach, I sought to determine which substantive elements fall within this conceptual framework. From a fundamental rights perspective, I analyzed the impact of a sufficient charge on the prevalence of the accusatory principle and certain relevant sub-rights of the right to a fair trial: what characteristics the charge must possess to define the framework of the evidentiary proceedings, as well as to ensure well-founded judicial decision-making and effective exercise of the right to defense. After defining the concept, I outlined the criteria for assessing the sufficiency of the charge and developed a checklist that can be used during the preparation of the trial to filter indictments out that are not suitable for adjudication. I also examined which specific procedural questions must be considered in private prosecution and supplementary private prosecution cases, as well as the potential consequences of failing to conduct sufficiency control, affecting appellate proceedings. Based on the results of a nationwide questionnaire survey, I concluded to what extent the examination of sufficiency is enforced in legal practice, and what reasons lie behind the phenomena identified. Finally, I discussed how the routine conduct of such a control mechanism relates to the soundness of judicial decisions and the exercise of the right to defense.