Dolgozatomban azt a kérdést elemzem, hogy a dohánymonopólium magyarországi bevezetése (1850) előtt milyen kezdeményezések, tervek és kísérletek vetődtek fel (és kerültek le a napirendről) ebben a tárgykörben. Azaz a monopólium előzménytörténetének átfogó vizsgálatát tűztem ki célul. Értekezésem időkerete az első datál¬ható, az örökös tartományokban a dohányadóztatást 1658-ban előirányzó adatig nyúlik vissza, és a monopóliu¬mot Magyarországra behozó, 1850-ben kelt császári pátensig tart. A dis¬szertációm tárgyának politika-földrajzi tere a Habsburg Birodalom, vagyis az a nehezen megnevezhető dinasztikus konglomerátum, amelyet összefoglalóan Habsburg- vagy Osztrák Monarchiának („Habsburgermonarchie”, „Österreichische Monarchie”), majd „Osztrák Császárságnak” („Kaisertum Österreich”) neveztek. Mivel a tervezetek és döntési mechanizmusok a kutatás fókuszába a „bécsi Burg”-ot állították, ezért kézenfekvő volt, hogy ne kizárólag az egyik oldal szem¬pontjaira korlátozzam a vizsgálatot, s így a „bécsi-” illetve „magyar nézőpont” is egyenértékű szerepet kapjon − kiegészülve a dohánypiaci szereplők (kereskedők, termelők stb.) egyénített szempontjaival. A kusza piaci viszonyok, a császári regálé és Magyarország gazdasági szimbiózisa, a Habsburg vámpolitika hatá¬sai miatt természetes (és minden bizonnyal előnyös) volt, hogy nem kizárólag az egyik oldal szem¬pontjaira korlátoztam a kutatást. Hiszen leginkább éppen a „nézőpontok” árnyalt elemzése hiányzik a kérdés szakirodalmából, s emiatt maradt el a Magyarországra vonatkozó tervek vizsgálata.
A dohánymonopólium magyarországi bevezetésének akadálya a Magyar Királyság Habsburg Birodalmon belüli eltérő jogi státuszából eredt. A rendi alkotmány következtében az országgyűlés jóváhagyása feltétele volt az örökös tartományokban érvényben lévő egyedáruság bevezetésének. Tekintve, hogy a magyar politikum – néhány kivételtől eltekintve – idegenkedett az egyedáruság gondolatától, mint egy újabb indirekt adónemtől; a termesztést és kereskedést az exportvámokon felül nem korlátozták. A termesztők nem voltak kötelezhetőek dohányuk átadására; a felvásárlás, kereskedés és gyártás piaci keretek között zajlott. Mindennek ellenére a magyarországi agrárium szolgáltatta a császári regálé beszerzésének jelentős hányadát, amely így kénytelen volt a Monarchián belül is magánkereskedőkkel konkurálni, mint bármely más piaci szereplő. Az ebből fakadó problémák megoldásaképpen felmerült az udvarban a kereskedőkkel való szer¬ződéskötés mellett a termesz¬tőktől való közvet¬len felvásárlás, valamint saját kertészetek telepítése. Az éppen aktuális döntéshozóktól függött, mely alternatívát követték. Mikor azonban a jövedék működésének optimalizálása egybeesett a kincstár súlyosbodó pénzügyi zavaraival, rendre felmerült a do¬hánymonopólium bevezetése. 1841-ben titkos határozat született Magyarország és Erdély a Monarchia egységes vámrendszerébe való beolvasztására. A döntés korszakfordulót jelentett a magyarországi dohánymonopólium előzmény-történetében. Maga az egyedáruság, vagy mint egy új indirekt adó kivetéseként, vagy a piaci viszonyok okozta károk megoldásának kontextusában bukkant fel eddig az illetékes kormányzati szervek iratváltásaiban, a vámsorompók felszámolása után vi¬szont kivitelezhetetlenné válik a magyar dohánytermesztés és -kereskedés jövedék alóli mentessége. A legfelsőbb politikai körök számára ettől kezdve nem az volt a kérdés, hogy bevezessék-e az dohányegyedáruságot a Magyar Királyságban, hanem az, hogy mikor és milyen feltételekkel tegyék meg azt. Az egyedáruság bevezetése ugyan többször visszatérő elképzelés volt, az erről szóló iratvál¬tások között azonban jelentős időintervallumok teltek el. Ezért a kísérletek egymástól függetle¬nül, eltérő politikai-gazdasági kontextusban értelmezendőek. S mivel az udvar folyamatosan elállt bevezetési szándékától, valószínűsíthető, nem tekintette gazdaságpolitikai kulcskérdésnek a dohánymonopólium Magyarországra való kive¬tését a közbenső vám eltörléséig. A dohánymonopóliumot az udvar az első bevezetési kísérlettől egé¬szen 1845-ig politikailag ká¬rosabbnak tekintette, mint amennyi anyagi haszonnal járt volna. A pusztán pénzügyi kérdés¬ként kezelt egyedáruság a vámszövetség következté¬ben értelmeződött szélesebb kontextusban.
Az 1847–48-as országgyűlésen nem került napirendre a kincstári trafikok ügye, a már-ciusi események, az első felelős minisztérium pedig új belpolitikai helyzetet terem¬tettek. 1848. június 23-án az udvari kamara tiltakozása ellenére bezáratták a pesti raktárakat, a többi helyen pedig betiltották a kincstári árusítást. A kormányzat monopólium behozását elő¬készítő lépései tehát nem értek célt, Magyarországot nem sikerült a dohányregálé elkép¬zelése mellé állítani. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott a magyar szabadságküzdelem katonai vereségével és a neoabszolutizmus kiépítésével, hiszen így végérvényesen eldőlhetett (császári pátens formájában) a dohánykérdés sorsa, lezárva a dohánymonopólium mintegy kétszáz éves előzménytörténetét. In my dissertation I am examining what kind of proposals, attempts and plans were made before introducing the tobacco monopoly in Hungary (1850). Which means that my aim is to introduce the antecedent events of tobacco monopoly in Hungary. The beginning of my dissertation is the first date when tobacco monopoly was mentioned in the documents as a possible tax, which is 1658. The closure of my dissertation is 1850, when the final imperial decision was made to establish the tobacco monopoly in Hungary too. The geographical place of my dissertation is the area of the Habsburg Empire which was a very complex political environment during this period, and it is very difficult to define as it had different names like „Habsburgermonarchie”, „Österreichische Monarchie” and such as Kaisertum Österreich. Due to it’s complexity I decided to explain not only the viewpoints of the Hungarian and the imperial side but also the opinion of the merchants. Due to complexity of the trade and the political environment, and the influence of the Habsburg custom policy it came naturel to introduce and examine all the different viewpoints. Mostly these different viewpoints are missing from the Hungarian works. Due to the feudal constitution the permission of the parliament was necessary to launch the tobacco monopoly in Hungary too. The major part of the Hungarian politicians was against the individual sales as it meant a new tax; because the only tax which existed in trade and the economy was the export duty. Although the farmers could not have been obliged to give their tobacco; -as the forestalling, the mongering and the production was conducted in a regular way, - the Hungarian agriculture produced the major part of the imperial income. Therefore the Royal Court had to cooperate with merchant, as any other operator. Several ideas were constructed to solve the caused problems, such as: buy the tobacco directly from the farmers, make contracts with the merchants or establish a state owned tobacco garden. In the times when the treasury had financial issues/problems the establishment of the tobacco monopoly was suggested as a resolution. In 1841 a secret decision was made to merge Hungary and Transylvania in the same customs policy with the Monarchy. This decision meant a main step in the antecedent events of tobacco monopoly in Hungary. Previously the tobacco monopoly was suggested as a solution to the financial problems of the treasury or as a new income. After the elimination of the custom policy it was unworkable not to pay tax after the Hungarian tobacco products. After the above described situation, there is no talk off if the monopoly should be introduced in Hungary or not, but when and how. Although the introduction of the tobacco monopoly was a recurring idea, the documents mentioning it occurred between considerable time intervals. The attempt came up in different political-economic contexts, independently from each other. The idea of monopoly kept reoccurring when the treasury faced financial problems. And as the Habsburgs was still hesitating, it probably did not regard the monopoly of tobacco as an industrial or political key question. The Habsburgs considered the tobacco monopoly from the very first attempt to introduce it up to 1848 politically more harmful than profitable. The monopoly that was treated solely as a financial matter got reinterpreted owing to the custom alliance. At the 1847–48 Parliament, the tobacconist’s of the treasury was not discussed, and the March events and the first ministry created a new domestic political situation. On 23rd June 1848, the warehouses of Pest were closed down and the treasury sale was banned, opposed to the protest of the chamber. The first preparatory steps of the government failed and could not convince Hungary about the droit of the régale. The coming of the imperial troops put an end to 200-year old antecedents of the monopoly of the tobacco.