A könyv szerzője a 19. század negyvenes éveiben sarjadó, majd a 19-20. század fordulóján már európai színvonalúnak minősülő horvát széppróza alakulástörténetét vizsgálta, az egyes szerzőknél és az egyes művekben-életművekben megjelenő horvát nemzettudat és az ettől elválaszthatatlan magyarságkép aspektusából. A romantikával induló, majd a realizmus, a naturalizmus, végül a modern irányzatok (impresszionizmus, szimbolizmus) jegyében prosperáló horvát széppróza Ljudevit Farkas-Vukotinovictól Mirko Bogovicon, August Senoan, Josip Eugen Tomicon, Ksaver Sándor Gjalskin, Eugen Kumicicon, Josip Kozaracon és Jankó Leskovaron át Krlezáig ívelő folyamatát nyomon követve arra a következtetésre jutott, hogy az erőteljes nemzeti identitás mellett egy igen árnyalt magyarságkép jelenik meg a művekben. Ennek tanulságai a magyar históriában és irodalomtörténet-írásban is kamatoztathatók.