Hipotézisünk szerint a nihilizmus az a rendezőelv, amely mentén valamilyen módon összeilleszthetők Nietzsche politikai gondolkodásának mozaikdarabjai. Célunk tehát annak föltárása, hogy Nietzsche szerint melyek azok a körülmények és feltételek, amelyek ennek az átfogó problémának a kialakulását lehetővé tették, milyen következményekkel jár ennek az eseménynek a bekövetkezte, és ami legalább ugyanilyen fontos, milyen terápiát javasol, milyen antidotumot ír fel ennek kezelésére. Szeretnénk rámutatni arra, hogy Nietzsche milyen értékes a politikaelmélet számára – elismerve ugyanakkor pozíciójának antidemokratikus voltát is. Az első fejezetben a nietzschei életmű egyik alapvető problémáját, és Nietzsche alapvető eszközét, módszerét, technikáját exponáljuk: a genealógiát. Bizonyos tekintetben ez a fejezet kilóg a tartalmi fejezetek sorából. Ha azonban igaz az a feltevés, hogy bizonyos országok, kultúrák és civilizációk eljuthatnak fejlődésük során egy olyan pontra, ahol már képtelenekké válnak arra, hogy megoldják mindazon problémákat és kezeljék mindazon konfliktusokat, amelyekkel szembekerülnek, akkor a genealógiának fontos szerepe van a nihilizmus politikai aspektusai létrejöttének elemzésénél is. A második fejezet első részében a bázeli évek korai politikai gondolkodását a természet és a kultúra/konvenció/törvény – phüszisz (φύσις) és nomosz (νόμος) – viszonyának kontextusába (szofisták és Platón vitája) próbáljuk elhelyezni. Nietzsche a korabeli Európa kulturális és politikai újjászületéséhez szükséges előfeltételnek tekintette egyrészt az ókorihoz hasonló elnyomást és kizsákmányolást, másrészt pedig a polgár az állammal szembeni morális kötelességének felélesztését is. A fejezet második részében A történelem hasznáról és káráról című könyve alapján azt szeretnénk megmutatni, hogy a történetiség túlburjánzásából fakadó betegséget Nietzsche szerint a történeti, a történelemfeletti és a történetietlen arányosításával, egyensúlyba hozásával lehet és kell gyógyítani. A fejezet harmadik része egy kitérő, amelyben Nietzsche (ki)fejlődését, stílusának alakulását és perspektíva-fogalmának néhány aspektusát mutatjuk be. A harmadik fejezetben az Emberi, nagyon is emberi nyolcadik, Pillantás az államra című főrészének elemzésével a mítosz, a vallás és az állam kapcsolata kerül vizsgálódásunk homlokterébe. Nietzsche legfőbb meglátása a modern kori politika kapcsán az, hogy – a vallásos tekintély hanyatlásával, a hagyományos állam pusztulásával és a tradicionális jog és szokások erodálódásával – az individuum és a társadalom közötti kapcsolat átértékelésre és átépítésre szorul. Itt jelenik meg Nietzschénél a szabad szellem is. A negyedik fejezet első részében az ellenmítoszként értelmezett Így szólott Zarathustra elemzése kapcsán arra igyekszünk rámutatni, hogy Nietzsche számára a kereszténység értékei, a jézusi tanítások veszítették el az emberek mindennapi életvitelére, életgyakorlatára és életmódjára tett hatásukat az újkorban, de leginkább az ő saját korában. A fejezet második részében, egy exkurzus keretében az európai kultúra történetének talán két legfontosabb személyiségének, Szókratésznek és Jézusnak és/vagy az őt az egyház hatalmi ambícióinak „kiszolgáltató” Pál apostolnak Nietzschére gyakorolt hatásáról, velük szemben megfogalmazott kritikájáról, illetve a hozzájuk való vonzódásáról van szó. Végül az ötödik fejezetben, magát a nihilizmust, és a belőle fakadó, a tekintélyt és a hatalmat érintő válság problémáját mutatjuk be. Nietzsche célja utolsó korszakában a történelem erői feletti ellenőrzés megszerzése és új előkelők vezetésével új európai emberiség létrehozása. Ebben a fejezetben Nietzsche Európa-koncepcióját, az ezt irányító, vezető egységes előkelő réteg kinevelését, „kitenyésztését” célzó elképzelését és a fenti két dolog megteremtését elősegítő „nagypolitika” fogalmát elemezzük.

In our hypothesis, nihilism is that paradigm along which the jigsaw puzzle pieces of Nietzsche’s political thinking might be put together. Our goal is to discover that in Nietzsche’s view what are those circumstances and conditions under which this overall problem occurred, what are the consequences of this event, and what must be at least equally important, what kind of therapy and antidote prescribes Nietzsche for that malady. Accordingly, we want to point out in our thesis for the values of Nietzsche’s thought as far as the political theory is concerned – and at the same time for the antidemocratic nature of his position. In the first chapter we try to expose one of the fundamental problems of Nietzsche’s œuvre, and his basic tool, method, technique: the genealogy. In some ways, this chapter is out of the line of those chapters that are dealing with the subject-matter. However, if the assumption is true that in some countries, cultures and civilizations during their development would reach a certain point where they become unable to solve all the problems and handle all the conflicts they face, then the genealogy has an important role in the analysis of how the political aspects of nihilism is created. The first part of the second chapter tries to place the early political thinking of the Basel-period in the context of relationship between the nature and culture / convention / Law - physis (φύσις) and nomos (νόμος) – i. e. in the context of the polemic between the Sophists and Plato. According to Nietzsche for the revival of contemporary European culture and politics oppression and exploitation were necessary preconditions in such an extent as it was usual in the ancient world, and on the other hand it needs to revive the citizens’ moral duty towards the state. The second part of the chapter we would like to show on the basis of the book titled ‘On the Use and Abuse of History for Life’ that the disease resulting from proliferation of historical sense should be cured by balancing the historical, the superhistorical and the unhistorical. The third part of the chapter is an excurse, in which we present Nietzsche’s individual and scientific development, and the development of his style and a few aspects of his concept of perspective. In the third chapter with the analysis of the eighth main part of the ‘Human, all too human’, titled ‘A Glance at the State’ the relationship between religion, the myth and state is the forefront of our investigation. One of Nietzsche’s main reflections on modern politics is that by declining religious authority and by destruction of traditional State, by deterioration of the traditional law and customs and social practices – the relationship between the individual and society needs to be reconstructed. In this book appears his free spirit too. In the first part of the fourth chapter Nietzsche’s key work, his ‘Thus spake Zarathustra’ is analyzed and interpreted as a counter-myth. We try to point out that for Nietzsche the Christian values, Jesus’ teachings have lost their impact on the people’s everyday way of life, lead of life in modern times, but mostly in his own age. In the second part of this chapter, in the context of an excurse we write about what sort of effect had taken Socrates, Jesus, and Apostle Paul on Nietzsche and about his expressed criticism against them or his affiliations to them. Finally, we present in the fifth chapter the problem of nihilism itself, and the resulting crisis, that affects authority and power. Nietzsche’s goal in his last period is to acquire control over the forces of history and to create a new European humanity under the leadership of a new aristocracy. In this chapter, Nietzsche’s concept of Europe, his idea of ‘breeding’ a single European leadership, and what facilitate these two things, his “grand politics”-concept is analyzed.