Doktori értekezésem vizsgálati tárgya a székelyföldi román és magyar nyelvű nyomtatott média szerepe a romániai román és magyar párhuzamos társadalmak kiépítésében. Értekezésem kulcsterminusa az etnikai párhuzamosság, amely fogalommal két dolgot jelöltem. Egyrészt az etnicitás szakaszos megélését ragadtam meg ezzel. Romániában a románok és a magyarok a román, illetve magyar intézmények által kijelölt román, illetve magyar világban élnek, egymásról a mindennapokban tudomást sem véve, tehát párhuzamosan. Azaz az etnicitásukat nem feltétlenül élik meg a mindennapokban, a világra nem tekintenek állandóan románként vagy magyarként. Másrészt a párhuzamosság fogalmával próbáltam megragadni az elkülönülés, határképzés folyamatait, amelyeknek a csoportképzésben van fontos szerepük. Így az értekezésben vizsgált párhuzam egy paradox párhuzam, amely lehetővé teszi az átjárást a két világ között, az egymásra való reflektálást. Pontosan az átjárás, a reflektálás lesz az, ami elkülönüléshez, szembenálláshoz vezet. Jelen dolgozatban a székelyföldi román és magyar nyelvű nyomtatott média szerepét vizsgáltam ebben a reflektálásban. Pontosabban a székelyföldi román és magyar nyelvű nyomtatott médiában megjelent szövegeket elemeztem, Van Dijk kritikai diskurzuselemzésének szempontjait követve és arra kerestem a választ, hogy: hogyan alkotnak meg a székelyföldi román és magyar nyelvű nyomtatott média diskurzusai egy román és egy magyar valóságértelmezést, azaz két párhuzamos valóságkonstrukciót avégett, hogy megerősítsék a román és a magyar csoportidentitásokat a határképzés egyszerre megkülönböztető és egymásra vonatkoztató szimbolikus stratégiájával? Egy olyan helyzetet vizsgáltam, az úzvölgyi katonatemetőben történt konfliktust, amikor az etnicitás megélése, az elkülönülés fontossá vált, s elindult mindkét oldalon, azaz román és magyar oldalon a világ románként, illetve magyarként való interpretálása és reprezentálása. Ez a konfliktus arra késztette a két oldal elitjeit – köztük a médiát –, hogy meghatározzák, pontosan milyen ez két világ, kik ennek a világnak a tagjai. Azaz meghatározzák, hogy kik vagyunk Mi és kik tartoznak Hozzánk. Ezt azonban úgy határozzák meg, hogy közben elkülönülnek, szembeállítják magukat a másik világgal. Azaz megmutatják, hogy kik alkotják a Mitőlünk megkülönböztetett másik csoportot, azaz számunkra kik Ők és kik tartoznak Őhozzájuk. Tehát a reflektálás, átjárás célja a csoportképzés: azáltal, hogy reflektálok a másik csoportra, meghatározom önmagamat is. Identitást építek, erősítik fel, majd szembeállítom egy másik identitással. Ennek a szembeállításnak a célja pedig leképezni, újraképezni, felerősíteni a két világot, a párhuzamos társadalmakat. Ahhoz, hogy tapinthatóvá tegyem miként járul hozzá a székelyföldi magyar és román nyelvű nyomtatott média az etnikumközi viszonyok itt felvázolt építéséhez, az értekezésem négy szinten bontakoztattam ki: a fogalmi háló elméletorientált szintje; a tág társadalmi, politikai környezet leírásának történetileg is reflektált szintje; a médiakörnyezet elemzésének tulajdonviszonyokat és használati módokat feltáró praktikus szintje; végül a konkrét médiadiskurzusok szintje. A fogalmi hálót Bourdieu, Luhmann, Brubaker és Van Dijk munkásságára építettem és arra éleztem ki, az eltérő valóságértelmezésekbe foglalt performatív megnyilvánulások miként építenek csoportokat, csoportidentitást. A tág társadalmi, politikai környezet leírásában a romániai románok és magyarok közti társadalmi egyenlőtlenségeket és hatalmi aszimmetriákat mutattam be, a figyelmet a párhuzamosan, mégis egyenlőtlenül épülő intézményrendszerre irányítottam. Arra a párhuzamos intézményrendszerre, amely erőforrásként működik, lehetővé teszi azt, hogy egyáltalán létezzenek román és magyar párhuzamos világok. A médiakörnyezet bemutatásában azt a makro- és mikrokörnyezetet írtam le, amelyben a székelyföldi magyar és román nyelvű nyomtatott média működik, amelyben az elemzésembe beválogatott médiaszövegek létrejönnek, létrejöhetnek. Végül a konkrét médiadiskurzusok szintjén azokat a médiaszövegeket értettem, amelyeken elvégezhető volt a párhuzamos valóságértelmezések kritikai vizsgálata, azon párhuzamos valóságábrázolásoké, amelyeknek célja az etnicitás kifejezése, a párhuzamos társadalmak leképezi. Ez a három dolog – intézmények mint erőforrás, csoportokat létrehozó performatív megnyilvánulások és a valóságábrázolások valóságot átrendező ereje – adja a dolgozatom lényegét.

The subject of my doctoral dissertation is the role of the Hungarian and Romanian-language print media from Szeklerland in the construction of parallel Hungarian and Romanian societies in Romania. The keyword of my dissertation is ethnic parallelism, a term I have given two connotations. First of all, I have used to capture the intermittent experience of ethnicity. Hungarians and Romanians from Romania live in separate Hungarian and Romanian “worlds” defined by/based on Hungarian and Romanian institutions, often completely ignoring each other in everyday life – thus, they live in parallel worlds. This means that they do not experience their ethnicity in daily life, nor do they look at world constantly as Romanians or Hungarians. On the other hand, I have used ethnic parallelism to capture the processes of boundary setting and separation, which are substantial in group formation. Thus, ethnic parallelism in my doctoral thesis is a paradoxical one: it allows passage between the two worlds, it allows mutual reflection between the members of the two worlds. However, this passage and reflection is the key that leads to setting boundaries, separation between the two worlds and the construction of parallel Hungarian and Romanian worlds. In my doctoral thesis I focused on the role of the Hungarian and Romanian-language print media from Szeklerland in accentuating this reflection. More precisely, I analyzed texts that appeared in these media outlets, following the aspects of Van Dijk’s critical discourse analysis, while I tried to find an answer to the following question: How do the discourses of the Hungarian and Romanian print media outlets from Szeklerland construct a Romanian and a Hungarian interpretation of reality – two parallel realities – in order to reinforce Romanian and Hungarian group identities through symbolic strategies of boundary-setting that simultaneously differentiate and refer to one another? I have analyzed a very particular situation – the conflict that happened in the Uz Valley military cemetery –, a situation in which expressing and experiencing ethnicity, setting boundaries and separation became important. When the interpretation and representation of the world as Romanian or Hungarian became central for both Hungarians and Romanians. This conflict urged the Romanian and Hungarian elites – including the media – to define what exactly these two worlds are and who belongs to them. More precisely, they sought to describe who We are and who belongs with Us. But in doing so, they also marked a clear separation between Us and Them, those who belong to Our world and those who belong to the Other world. So not only they have created their own world, they have also described the Other world and accentuated the need to separate from that Other world, from Them. So, the central scope of reflection is group creation: by reflecting on the Other world, one can also describe oneself. By opposing ones identity to Their identity, one can create, strengthen its own identity. The goal of this reflection and opposition is to represent, reconstruct and reinforce the two worlds, the parallel societies. In order to accentuate how the Hungarian and Romanian print media outlets from Szeklerland contributes to the construction of interethnic relations outlined above, I have structured my dissertation on four levels: the theoretically oriented conceptual level, the historically oriented descriptive level of the broader social and political context, the practical level of media environment, and the concrete level of media discourses. I have based my conceptual framework on the work of Bourdieu, Luhmann, Brubaker and Van Dijk, and I have focused on how performative acts embedded in different interpretations of reality build groups and group identities. By describing the broader social and political context, I presented the social inequalities and power asymmetries between Hungarians and Romanians, putting the focus on the parallel, yet inequal Hungarian and Romanian institutional system. These parallel institutional systems function as resources, making the very existence of parallel Romanian and Hungarian worlds possible. By presenting the micro and macro environment of the print media outlets from Szeklerland, I have also described the conditions among which the text I have analyzed are produced and can be created. The last level included the media text, media text that have presented two parallel realities that aim to express ethnicity and map the structure of parallel societies. These three elements – institutions as resources, performative acts that create groups and parallel realities – form the essence of my dissertation.