A kutatás célja a katonai oktatás-nevelés hosszútávú hatásainak, különösképpen a képzés során szerzett kompetenciák konvertálhatóságának vizsgálatához való hozzájárulás. Nemzetközi és hazai viszonylatban is ritkaság a katonai középiskolákban végzett tanulók longitudinális vizsgálata, noha ezt a katonai iskolákkal foglalkozó kutatók kifejezetten fontosnak tartják (Moon et al., 2010; Bertram et al., 2018). Az értekezésünkben arra vállalkoztunk, hogy kvalitatív adatgyűjtési és adatelemzési eljárás során az interjúalanyok elbeszélései alapján feltárjuk a korábbi kutatások és más, a szakirodalomban megfogalmazódott általános tendenciák hátterében húzódó, ugyanakkor jelen célcsoport esetében eddig még nem vizsgált jelenséget, a katonai nevelés hozzáadott értékét. Hazánkban a hadsereg az államszervezet meghatározó része volt, tagjai pedig hagyományosan a társadalom jelentős szegmensét képezték. Az 1989-90-es rendszerváltást megelőzően a katonaság két fontos egysége a reguláris – sorozott – és az oktatási rendszer különböző szintjein képzett, hivatásos állományból tevődött össze. Az oktatási rendszer segítségével pallérozódott fiatalok a középiskolai képzés során (vagy anélkül), majd pedig a katonatiszti főiskolák valamelyikén juthattak hozzá a katonai hivatáshoz szükséges kompetenciákhoz. A képzések a katonaság égisze alatt valósultak meg, ami garanciát biztosított a végzősök elhelyezkedésére nézve is. A biztosnak hitt pálya azonban a demokratikus fordulatot követően számos bizonytalanságot hordozó területté vált. A haderő fokozatos csökkentésével a szocialista néphadsereg által kiképzett katonatiszti állomány egy részének szakmai karrierje veszélybe került. Vajon milyen lehetőségei adódtak az érintett katonatiszteknek a pályán maradásra? Ha el kellett hagyniuk a hivatásukat, akkor milyen utak nyíltak előttük a szakmai boldoguláshoz? Vajon a katonai képzés során szerzett kompetenciák, a tudás konvertálhatóságának a képessége mennyiben határozta meg az egyéni életutakat? A katonai pályát választó fiatalok többsége már az általános iskolás éveiben is vonzódik ehhez a hivatáshoz (Kanyóné, 2002). Egy másik részük azonban csak jóval később, a középiskola vége felé közeledve kezd el érdeklődni iránta (Papuláné, 2013). A korai azonosulás és mintakövetés hátterében gyakran családi vagy más közeli rokon által hordozott minta, gyermekkori könyv- vagy filmélmények állhatnak. Ilyen esetekben a fiatal általában vonzalmat érez bizonyos külső identitásjegyekhez (egyenruha, fegyverek) is (Kanyóné, 2002; Varga 2011; 2012). A rendszerváltást megelőzően azonban a pálya választásakor különösen hangsúlyos objektív tényező volt a pálya szociális hozadéka, hiszen segítségével a katonai pálya társadalmi mobilitási tényezőként funkcionált (Martinkó, 1996; Kozma, 1999). A rendszerváltást követően a hadsereg fokozatosan indult el a haderőátalakítás útján, amely jelenséget a vizsgált korszakban leginkább a hadsereg létszámának drasztikus csökkentése jellemzett. Kvalitatív kutatásunk módszertani alapját életútinterjúk nyújtották. A mélyinterjú típusú megkérdezés interjúalanyainak felkutatásához hólabda módszer segítségével fogtunk hozzá, melynek eredményeként szám szerint tíz hasonló katonatiszti életútra bukkantunk. A több órás interjúkból aztán többszáz oldalnyi nyers szöveganyag formálódott, amelynek problémaorientált leszűkítése, elrendezése majd analizálása valósult meg. Interjúalanyaink életútjának elemzése során hasonlóságok és eltérések egyaránt kimutathatók. Egyik legfontosabb közös pontnak azt találtuk, hogy a katonai nevelés, illetve a katonai szolgálat során megszerzett kompetenciákat az interjúalanyok a katonaságon kívül is tudták hasznosítani, ezért a karriertörésük több esetben egy új szakmai út kezdetét is jelentette. A pályafutások eltéréseit klaszterek kialakításával tettük szemléletessé. A kutatás eredményei segítségével megbizonyosodhattunk arról, hogy a vizsgált interjúalanyok életében meghatározó jelentőségű volt a katonai pálya választása, valamint maga a katonai hivatás gyakorlása is. A szakmai karrierek nagyobb hányadában okozott törést a rendszerváltás, ugyanakkor a kihívásokra adott válaszok szempontjából minden vizsgált interjúalany esetében meghatározó jelentősége volt a további tanulmányok folytatásának is.

The aim of the research is to contribute to the examination of the long term effects of military education especially the convertibility of the competencies acquired during the training. Longitudinal studies of students graduating from military high schools are rare both internationally and domestically, although researchers dealing with military schools consider this to be especially important (Moon et al., 2010; Bertram et al., 2018). In our dissertation, we undertook to reveal the added value of military education in the background previous research and other general trends expressed in the literature, , but which has not yet been investigated in the case of the present target group, based on the narratives of the interviewees during a qualitative data collection and data analysis procedure. In our country, the army was a defining part of the state organization, and its members traditionally formed a significant segment of society. Before the regime change of 1989-90, two important units of the military were composed of regular - conscripted - and professional staff trained at different levels of the education system. With the help of the education system, the young people who gained experience during secondary school education (or without it) and then at one of the military officer colleges were able to acquire the competencies necessary for a military career. The trainings were carried out under the auspices of the military, which also guaranteed the employment of the graduates. However, after the democratic revolution, the path that was believed to be secure became an area with many uncertainties. With the gradual reduction of the armed forces, the professional careers of a part of the military officers trained by the Socialist People's Army were endangered. What opportunities did the military officers concerned have to stay on the field? If they had to leave their profession, what paths were open to them for professional success? To what extent did the competences acquired during military training, the ability to convert knowledge, determine individual life paths? The majority of young people who choose a military career are already attracted to this profession in their elementary school years (Kanyóné, 2002). However, another part of them only becomes interested in it much later, towards the end of high school (Papuláné, 2013). The background of early identification and pattern following can often be a pattern carried by family or other close relatives, childhood book or film experiences. In such cases, the young person usually feels an attraction to certain external signs of identity (uniform, weapons) (Kanyóné, 2002; Varga 2011; 2012). Before the change of regime, however, the social benefit of the career was a particularly important objective factor when choosing a career, as the military career functioned as a social mobility factor with its help (Martinkó, 1996; Kozma, 1999). After the regime change, the army gradually embarked on the path of force transformation, a phenomenon that was mostly characterized by the drastic reduction of the army's personnel during the examined period. The methodological basis of our qualitative research was provided by life course interviews. We used the snowball method to search for the interviewees of the indept interview type survey, as a result of which we found ten similar life paths of military officers. Hundreds of pages of raw text material were then formed from several hours of interviews, which were narrowed down, arrenged and then analyzed in a problem-oriented manner. When analyzing the life paths of our interviewees, both similarities and differences can be detected. As one of the most important common points, we found that the competencies acquired during military education and military service could be used by the interviewees outside the military, so in several cases their career break marked the beginning of a new professional path. We illustrated the differences in careers by creating clusters. With the help of the results of the research, we were able to make sure that the choice of a military career, as well as the exercise of the military profession itself, were of decisive importance in the lives of the examined interviews. The system change caused a break in the majority of professional careers, but at the same time, in terms of responses to the challenges, the continuation of further studies was also of decisive importance in the case of all examined interviews.