Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
(vezető: Dr. Szegedi Andrea)
Orvostudományi doktori tanács
tudományág:
- klinikai orvostudományok
Böngészés
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati Tanszék"
Megjelenítve 1 - 4 (Összesen 4)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Az immun és permeabilitási barrier vizsgálata hidradentis suppurativában(2025) Somogyi, Orsolya; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékA hidradenitis suppurativa az apokrin mirigyekben gazdag bőrrégióra lokalizálódó immunmediált gyulladásos bőrbetegség, mely pathomechanizmusában a Th1/17 citokin környezet már jól ismert; a betegségre jellemző immunmiliő kialakulásának stádiumai, időbeli lefolyása azonban még nem. A HS kialakulásnak kezdeti lépéseinek megismerése érdekében végzett vizsgálat során a CD4+ T-sejtek, CD11c+ myeloid DC-k és CD163+ makrofágok számát, valamint a Th1/Th17 immunmiliőhöz kapcsolódó molekulák, KC-eredetű faktorok, pro inflammatorikus molekulák és kemokinek expresszióját elsőként mRNS szinten RNASeq, kvantitatív valós idejű PCR (RT-qPCR) módszerekkel tanulmányoztuk, majd fehérjeszinten IHC és IF segítségével vizsgáltuk meg. Eredményeink alapján elmondható, hogy az összes vizsgált AMP, valamint az IL-1β, IL-23 és TNF- α már a nem léziós HS bőr epidermiszében is jelentős mértékben kifejeződött. Másrészt a dermális IL-23 és a TNF- α csak a léziós HS bőrben mutatott szignifikáns növekedést, a T-sejtek, DC-k és makrofágok beáramlásával, valamint az IL-12, IFNγ, IL 17A, IL-10, TGFβ és CCL20 expressziós szintjének megemelkedésével együtt. Összességében ezek az eredmények megerősítik, hogy a KC-k a HS patomechanizmusában kulcsfontosságú iniciáló szerepet töltenek be. A második kutatásunk során megvizsgáltuk a HS permeabilitási barrierjét, mint a KC aktivációban szerepet játszó tényező lehetséges szerepét, mivel számos krónikus gyulladásos bőrbetegségben a permeabilitási barrier károsodása feltehetően a KC-k aktiválódásán keresztül váltja ki a betegség elsődleges lépéseit. Elsőként mértük meg a TEWL-t a HS-betegek léziós és nem léziós területein, és összehasonlítottuk egészséges önkéntesek AGR régióiban mért értékeivel. A léziós HS és nem léziós HS bőrben végzett TEWL-mérések nem különböztek jelentősen az AGR bőrben mért értéktől, ami arra utal, hogy a HS-ben nincs kimutatható barrier diszfunkció. Ezt követően mRNS és fehérje szinten tanulmányoztuk a permeabilitási barrier két fő barrierelemét az SC-t és a TJ-t. A cornified envelope kialakulásával, a stratum corneum deszkvamációval, az intercelluláris lipidlamellák kialakulásával és a korneodezmoszómák szerveződésével kapcsolatos molekulákat, és a barrier alarminokat is vizsgáltuk. Eredményeink szerint a nem léziós HS bőrben a vizsgált molekuláknak sem az mRNS-, sem a fehérjeexpressziója nem különbözött jelentősen a normál bőrtől. A HS léziós bőrben bár néhány molekula mRNS-szintje jelentős különbséget mutatott az AGR bőrhez képest, fehérje szinten csak enyhe, ellentétes irányú változásokat tudtunk detektálni (a KRT1 és a KLK5 csökkent, a KLK7, a KRT6 és a DSG1 nőtt). Közülük csak a KRT6 mutatott nagymértékű, és azonos irányú változást a léziós HS bőrben mind mRNS, mind fehérje szinten. A konfokális mikroszkópos vizsgálataink megerősítették immunhisztokémiai eredményeinket, mivel nem jelezték a permeabilitási barrier működésének vagy a junction struktúrák kifejeződésének jelentős károsodását. Eredményeink alapján valószínűleg nem a barrier károsodása aktiválhatja a genetikailag érzékeny KC-ket, hanem más kiváltó okok, például mutációk, mechanikai stressz, hormonális változások, a verejték megváltozott termelése vagy pH-ja, valamint a diszregulált mikrobióta, melyek együttesen indíthatják el a gyulladást, ami a HS klinikai megjelenéséhez vezet.Tétel Szabadon hozzáférhető Diagnosztikai tesztek értékének vizsgálata immunológiai bőrbetegségekben(2025) Steuer-Hajdu, Krisztina; Gáspár, Krisztián; Hajdu, Krisztina; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékVizsgálataink során gyakori immunológiai bőrbetegségekben vizsgáltunk olyan biomarkereket, melyek költséghatékonyan segíthetik egyes betegségek diagnosztikáját vagy a terápia hatékonyságának követését. Az autoimmun urticaria (AIU) esetében olyan kombinált diagnosztikus tesztet dolgoztunk ki, melynek segítségével a sajátszérum teszt szenzitivitása (70%) és specificitása (80%) szignifikánsan emelhető volt (97% szenzitivitás, 86% specificitás) és közel hasonló lett a ma gold standardként használható költséges in vitro tesztekével (basophil hisztamin felszabadulási assay, CD63 basophil assay). Meghatároztuk az AIU-ra jellemző anamnesztikus és laboratóriumi paramétereket, majd ezekből kombinációkat állítottunk össze. A végső kombinált teszt egy laboratóriumi vizsgálatból (anti-thyreoid peroxidáz szint) és anamnesztikus adatokból (éjszakai tünetek, > 5 nap/hét tünetek, angioedema jelenléte) áll. Atópiás dermatitisben (AD) bizonyos betegeknél szenzitizáció alakulhat ki különböző allergénekre, leggyakrabban a háziporatkára, mely romló klinikai tünetekhez vezethet. Az allergén specifikus immunterápia (AIT) oki kezelést jelent meglévő allergiában. Vizsgálatunkban háziporatka monoszenzitizált, szénanáthás AD betegek részesültek AIT-ben. Elsőként vizsgáltuk az AIT bőr barrierre gyakorolt hatását. Mind a klinikai paraméterek, mind a bőr barrier paraméterei javultak AIT hatására. Az atopy patch teszt minden AIT-ben részesülő beteg esetében negatívvá vált, mely így jól mutatta a terápia hatékonyságát. Az atopy patch tesztekből bőrbiopsziát vettünk, melyben immunhisztokémiai vizsgálattal az AD-re jellemző gyulladásos citokin környezet csökkenését láttuk AIT hatására, de nem csökkent az egészséges szintre. A bőr barrier javulását szintén észleltük a biopsziával vett mintákban.Tétel Szabadon hozzáférhető Investigation of innate and adaptive immune components in psoriasis(2025) Khasawneh, Ahmad Mohammad Khaleel; Kapitány, Anikó; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékPsoriasis is one of the most common immune-mediated skin diseases. Although its pathomechanism has been extensively studied, there are still unexplored areas. The crucial role of skin-resident dendritic cells (DCs) in the development and maintenance of the disease has long been recognized. However, the characteristics and functions of one of their presumed precursors - the blood-circulating DCs - have not yet been fully elucidated. Therefore, we examined the activity of circulating DCs (myeloid and plasmacytoid DCs) in the blood of patients with psoriasis, as well as their cytokine and chemokine production. We have found that psoriatic blood mDCs are in an early maturation phase and are capable of producing Th1 type cytokines (IL-12) and inflammatory chemokines (CXCL9, CCL20, CXCL8 and CXCL10). These findings suggest that not only skin DCs, but also their blood precursors can serve as potential source of cytokines and chemokines, since CD1c+ mDCs in psoriatic patients possess an increased potential to produce disease-specific mediators even in the peripheral blood. On the other hand, pDCs appear to be functionally inactive in the bloodstream, suggested by the lack of maturation/activation markers and their functional inactivity. According to these results blood pDCs’ activation primarily occurs within the skin microenvironment. The sebaceous gland-rich and gland-poor regions of healthy skin are characterised by different physical, chemical, microbiological and immunological barriers. This may contribute to the fact that certain immune-mediated skin diseases are localised to certain skin regions, such as atopic dermatitis, which is a disease of the gland-poor regions, or rosacea, which is a disease of the sebaceous gland-rich regions. There are also skin diseases such as psoriasis, which affects both gland poor (psoriasis vulgaris) and sebaceous (scalp psoriasis) regions. We compared the cellular and molecular immune characteristics of psoriasis vulgaris in SGP skin and scalp psoriasis to investigate, whether the immune characteristics of the two subtypes of psoriasis are influenced by the specific immune milieu of the skin regions where they develop. We studied the disease-specific innate and adaptive immune cells, the expression of Th1/Th17 related cytokines, chemokines, AMPs, and barrier-related molecules at mRNA and protein levels. We have found that both innate immune responses, Th1/Th17 adaptive immune pathways and the expression of barrier molecules are similar in psoriasis vulgaris and scalp psoriasis, since we could detect only some minor differences between the two conditions. According to our results psoriasis localised to different skin parts share similar IL-17 related immune characteristics, therefore to develop active ingredients with different mechanisms-of-action for psoriasis vulgaris and scalp psoriasis is unnecessary.Tétel Szabadon hozzáférhető Keratinocita eredetű mediátorok vizsgálata egészséges bőrben és atópiás dermatitisben(2024) Szabó, Lilla; Szegedi, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati TanszékElső lépésként a citokin típusú epimmunom molekulák vizsgálatát végeztük el az egészséges SGR, AGR és GP bőrrégiókban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC). Eredményeink alapján a GP régiót az IL-25, IL-33, IL-36RA, IL-38 és IL-18 molekulák jelenléte jellemzi, az SGR területetre az IL-23, IL-17C és IL-18 molekulák jellemzőek, míg az AGR régióban mind az IL-25, IL-33, IL-23 és IL-18 jelen van, tehát az SGR és GP területek jellemzőit is hordozza. Az irodalmi analízis alapján arra következtethettünk, hogy a különböző régiókat pro-Th2-es vagy pro-Th17-es epimmunom profil jellemzi, így gyulladásos körülmények között is megvizsgáltuk a legfontosabb KC által termelt Th2- és Th17-hez kapcsolódó citokinek jelenlétét. Atópiás dermatitisben (AD) ben a GP régiót jellemző IL-33, IL-25, IL-36RA és IL-38 citokinek magas expressziója volt jellemző, míg rosaceaban (PPR) az egészséges SGR régiót jellemző IL-23 és IL-17C citokinek intenzitása volt erősen megemelkedett. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a külső epidermális challange által kialakult outside-in bőrbetegségben (AD és PPR) azon citokinek expressziója emelkedett meg, amelyek már az adott bőrterületen homeosztatikus körülmények között is jellemző citokinek voltak. Ezzel szemben, psoriasisban (PsV), amely egy inside-out bőrbetegség, a kialakuló gyulladásos epidermális citokin miliő független az adott bőrterület homeosztatikus epimmunom milliőjétől. A második munkámban az AMP típusú epimmunom molekulákat vizsgáltunk (öt funkcionális csoportban) AD-ben és PsV-ban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC) az egészséges GP bőrhöz viszonyítva. Eredményeink alapján, az AD L és a PsV L minták összehasonlításakor a legtöbb AMP mindkét betegségben indukálódott, hasonló expressziós mintázatot mutatva; azonban sok esetben az adott AMP szintje AD-ben nem érte el a PsV-ben tapasztalt értéket. Az LL-37 esetében találtuk a legnagyobb különbséget a két betegség között, hiszen míg PsV léziókban a szintje szignifikánsan megemelkedett, addig AD-ben csökkent a kontroll csoporthoz képest. A jelenlegi eredményekkel összhangban a legtöbb AMP emelkedett szintjét mindkét betegségben kimutatták, azonban AD-ben a szakirodalmi adatok az LL-37-tel kapcsolatban ellentmondásosak. E molekulának kiemelkedő szerepe az AD patogenezisében elképzelhető, hiszen az LL-37 az AD mindhárom fő patogenetikai jellemzőjével összefüggésbe hozható (barrier károsodás, Staphylococcus hiperkolonizáció, Th2-es gyulladás). Az LL-37 szignifikánsan csökkent szintje az AD NL bőrben azt is jelezheti, hogy a molekulának iniciáló szerepe van az AD patogenezisében, így felveti ezen molekulának a terápiás célpont lehetőségét az betegség kezelésében.