Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Bagoly, Zsuzsa"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető In vitro alvadék lízis vizsgálatok az akut iszkémiás és a vérzéses stroke kimenetelének megítéléséreOrbán-Kálmándi, Rita Angéla; Bagoly, Zsuzsa; Kálmándi, Rita Angéla; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Laboratóriumi Medicina Intézet, Klinikai Laboratóriumi Kutató TanszékÖSSZEFOGLALÁS A stroke az egyik vezető halálok, és a leggyakoribb rokkantságot okozó kórkép a világ fejlett országaiban. A kialakult stroke esetek kb. 80%-át iszkémiás stroke (AIS), kb 15-18%-át intracerebrális vérzéses stroke (ICH) teszi ki. A stroke prognózisa mindkét esetben nehezen becsülhető. Célul tűztük ki megvizsgálni, hogy egy módosított in vitro alvadék lízis módszer, mely tartalmazza a neutrofil extracelluláris csapda (NET) egyes komponenseit képes-e megjósolni az AIS és az ICH klinikai kimeneteleit. Munkánk során két prospektív obszervációs tanulmányban 231 intravénás trombolízis előtt álló AIS beteget, és 89 ICH beteget válogattunk be. A hagyományos alvadék lízis vizsgálatot (CLA) és a módosított CLA-t mely cfDNA-t és hisztont tartalmazott, a betegek felvételkor levett trombocitaszegény plazmamintáiból végeztük el. A stroke súlyosságának megállapítására az NIHSS skálarendszert alkalmazták. A terápia asszociált vérzés klasszifikációja az ECASS II kritériumok alapján történt. A betegek rövid- és hosszútávú funkcionális kimenetelének meghatározása az eseményt követő 7. és 90. napon történt a ΔNIHSS és a modifikált Rankin Skála (mRS) alapján. A cfDNA és hiszton jelenléte szignifikánsan nyújtotta az alvadék lízist a vizsgált betegpopulációkban. Az AIS betegekben a stroke felvételkori súlyossága és az 50% alvadék lízis idő (50%CLT) között lépcsőzetes összefüggés volt megfigyelhető. ROC analízis javuló diagnosztikai hatékonyságot mutatott a módosított CLA esetén a hagyományos teszttel szemben. Logisztikus regresszió során a megnyúlt 50%CLT a kedvezőtlen rövidtávú kimenetel (OR:2,19; 95%CI:1,17-4,11; p=0,015), míg az alacsony AUC paraméter a vérzéses szövődmény független prediktorának bizonyult (OR:5,85; 95%CI:1,24-27,7; p=0,026). Az ICH populációban a súlyosabb stroke-ban szenvedő betegek szignifikánsan rövidebb 10%CLT paraméterrel rendelkeztek a módosított CLA mérés során (10%CLT: NIHSS 0-10: medián 31,5 [IQR: 21,0-40,0] perc vs. NIHSS>10: medián 24,0 [18,0-31,0] perc, p=0,032). A rövidebb alvadék lízis paraméterek szignifikáns összefüggést mutattak a 14. napig bekövetkező mortalitással és a kedvezőtlen hosszútávú kimenetellel (mRS 0-1: medián 36,0 [22,5-51,0] perc vs. mRS: 2-5: medián 23,5 [18,0-36,0] perc vs. mRS 6: medián 22,5 [18,0-30,5] perc, p=0,027). Kaplan-Meier analízis alapján a 38,5 perc 10%CLT paraméterrel rendelkező betegek szignifikánsan jobb túlélést mutattak (p= 0,010). A módosított CLA mérés cfDNA-el és hisztonnal kiegészítve ígéretes módszer lehet a jövőben a trombolízissel kezelt AIS betegek rövidtávú funkcionális kimenetelének, és terápia asszociált vérzéses szövődményeknek, valamint az ICH betegek hosszútávú funkcionális kimenetelének és mortalitásának előrejelzésére.Tétel Korlátozottan hozzáférhető The Regulation of Blood Coagulation Factor XIII by Human Neutrophil ProteasesBagoly, Zsuzsa; Muszbek, László; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Kutató KözpontBlood coagulation factor XIII (FXIII) is a protransglutaminase of tetrameric structure (A2B2). The first step in the activation of pFXIII is the cleavage of R37-G38 bond in the A subunit (FXIII-A) by thrombin, which makes the subsequent formation of an active transglutaminase possible. No active form of FXIII-A, other than G38-FXIII-A* has been identified. The main task of activated FXIII (FXIIIa) in hemostasis is the cross-linking of fibrin chains, which, together with the cross-linking 2 plasmin inhibitor to fibrin renders the clot resistant to fibrinolysis. Although all activated clotting factors have known pathways of inactivation, in the case of FXIII, no such mechanism has been reported. As the hemostatic plug contains polymorphonuclear granulocytes (PMNs) rich in proteolytic enzymes, we tested if these proteases are released in fibrin clots and if they become involved in the regulation of FXIII activity. Purified human neutrophil elastase (HNE) induced a limited cleavage of the inactive FXIII, resulting in the rapid activation of FXIII, followed by a much slower inactivation. HNE-activated FXIII cross-linked fibrin - and -chains in the clot formed by batroxobin moojeni. MALDI-TOF analysis and N-terminal sequencing identified V39-N40 as the primary cleavage site and N40-FXIII-A* as a novel active form of FXIII. The supernatant of stimulated PMNs proteolytically degraded FXIIIa, resulting in the parallel loss of transglutaminase activity. It was demonstrated that in the fibrin clot HNE, cathepsin G and matrix metalloprotease-9 (MMP-9) were released from PMNs, they exerted a fibrinolytic effect and degraded both FXIII subunits. It was shown that HNE is involved in the down-regulation of FXIIIa within the fibrin clot, while the task of MMP-9 and to a lesser extent that of cathepsin G is the further degradation of the split products. The proteolytic degradation of FXIII by PMNs was also significant when clots were made from whole plasma or from fibrinogen supplemented with 1-antitrypsin (1AT). In the presence of 1AT the degradation of FXIIIa by PMN proteases occurred significantly faster than that of cross-linked fibrin. These results suggest that proteases released from PMNs could effectively be involved in the inactivation of FXIIIa within the fibrin clot. For the first time, a mechanism, which down-regulates FXIIIa in the clot, was described. This mechanism could prevent the formation of over-cross-linked fibrin clot difficult to eliminate when it is no longer needed. ----- A véralvadás XIII-as faktora (FXIII) egy tetramer struktúrájú zymogen (A2B2). A FXIII aktivációja során első lépésként a trombin hidrolizálja az R37-G38 peptidkötést az A alegységben (FXIII-A), mely lehetővé teszi az aktív transzglutamináz kialakulását. Az így létrejött G38-FXIII-A* az egyetlen eddig ismert aktív FXIII-A forma. Az aktivált FXIII (FXIIIa) fő funkciója a fibrin láncok keresztkötése és az 2 plazmin inhibitor fibrin láncokhoz való kötése, mely stabilizálja a fibrint és védi a fibrinolízissel szemben. Bár az összes aktivált alvadási faktornak van ismert inaktivációs szabályozó mechanizmusa, a FXIII esetében erről eddig nem született közlés. Mivel a trombusban proteolitikus enzimekben gazdag polymorphonucleáris (PMN) granulocyták halmozódnak fel, megvizsgáltuk, hogy a PMN sejtekből felszabaduló proteázoknak van e szerepük a FXIII aktivitás szabályozásában. Tisztított humán neutrophil elasztáz (HNE) az inaktív FXIII-at részlegesen hasította, a FXIII gyors aktivációját majd lassabb inaktivációját eredményezve. A HNE-aktivált FXIII a fibrin -, és -láncait keresztkötötte a batroxobin moojenivel megalvasztott fibrin alvadékban. MALDI TOF analízis és N-terminális szekvenálás segítségével azonosítottuk az elsődleges hasítási helyet (V39-N40) és egy új, aktív FXIII formát írtunk le (N40-FXIII-A*). Stimulált PMN sejtek felülúszójának hatására a FXIIIa proteolitikusan degradálódott, a transzglutamináz aktivitás parallel csökkenésével. Kimutattuk, hogy a fibrin alvadékban HNE, katepszin G és mátrix metalloproteáz 9 (MMP-9) szabadul fel a PMN sejtekből, melyek a fibrint bontották és degradálták mindkét FXIII alegységet. Kimutattuk, hogy a FXIIIa down-regulációjában a HNE részt vesz, míg az MMP-9 és a katepszin G elsődleges szerepe a hasítási termékek további lebontása. A FXIII PMN proteázok által bekövetkező degradációja teljes plazmából illetve 1-antitripszinnel kiegészített fibrinogénből készült alvadékok esetén is jelentős volt. Az 1-antitripszint is tartalmazó fibrin alvadékban a FXIIIa degradációja szignifikánsan gyorsabban ment végbe, mint a keresztkötött fibrin degradációja. Eredményeink azt bizonyítják, hogy a PMN sejtekből felszabaduló proteázok szerepet játszhatnak a FXIIIa inaktiválásában a fibrin alvadékban. A FXIII PMN proteázok által bekövetkező degradációja a FXIII down-regulációjának egyetlen eddig ismert, új mechanizmusa, mely meggátolhatja a túlzottan keresztkötött, nehezen eliminálható fibrin alvadék kialakulását.Tétel Szabadon hozzáférhető A VIII-as faktor és a von Willebrand faktor szintek vizsgálata pitvarfibrilláló és ischaemiás stroke-on átesett betegekbenTóth, Noémi Klára; Bagoly, Zsuzsa; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Laboratóriumi Medicina Intézet, Klinikai Laboratóriumi Kutató TanszékBevezetés: A cardio- és cerebrovascularis betegségek népegészségügyi jelentőségük miatt intenzíven kutatottak, mégis, kihívást jelent patomechanizmusuk jobb megértése, továbbá a kialakulásuk rizikóját előrejelző és/vagy a kimenetel szempontjából prognosztikai értékkel bíró biomarkerek azonosítása. Betegek és módszerek: Munkánk során két obszervációs klinikai tanulmányban vizsgáltuk az egyes haemostasis és fibrinolitikus faktorok szintjét, különös tekintettel a VIII-as faktorra (FVIII) és a von Willebrand faktorra (VWF) pitvarfibrilláló betegekben, továbbá akut ischaemiás stroke-on átesett betegekben. Az első vizsgálatba összesen 24, pitvarfibrillációban szenvedő beteg és 14, egyéb supraventricularis tachycardiában szenvedő kontroll került be. Mindkét csoport esetén a vérvétel az elektív katéterabláció során a beavatkozás előtt történt három mintavételi helyről: v. femoralis, bal pitvar és bal fülcse. A vérmintákból elvégeztük a FVIII aktivitás, VWF antigén szint, fibrinogén, XIII-as faktor, α2 plazmin inhibitor aktivitás, trombin-antitrombin (TAT) -komplex, kvantitatív fibrin monomer (FM) szint, plazminogén, plazmin-α2 antiplazmin (PAP) -komplex, PAI-1 aktivitás, D-dimer teszteket. A másik tanulmányban 131, ischaemiás stroke miatt trombolízisen átesett beteg vérmintájából határoztuk meg a FVIII aktivitás és VWF antigén szinteket a rekombináns szöveti faktor terápia beadása előtt, közvetlenül a terápia után és 24 órával a lízist követően. Eredményeinket összevetettük a stroke súlyosságával és a terápia rövid-és hosszú-távú kimenetelével. Eredmények: Pitvarfibrilláló betegekben a FVIII aktivitás és a VWF antigén szint szignifikánsan emelkedett volt az intracardialis és perifériás vérmintákban a nem pitvarfibrilláló kontrollokhoz képest. A haemostasis lokális aktivációjára az emelkedett TAT-komplex, FM, PAP-komplex és D-dimer szintek utaltak, azonban ezek az eltérések nem voltak specifikusak pitvarfibrillációra nézve. Az ischaemiás stroke-ban szenvedő betegek vizsgálata során a súlyosabb stroke-ot elszenvedett betegekben szignifikánsan magasabb VWF antigénszintet detektáltunk. Logisztikus regressziós modellt alkalmazva igazoltuk, hogy a trombolízist követően emelkedett FVIII és VWF antigén szintek a rossz hosszú távú kimenetel független rizikótényezői (lízis után közvetlenül FVIII: OR:7,1, 95% CI: 1,7-28,4, p=0,006; VWF: OR: 6,31, 95% CI: 1,8-21,7, p=0,003). Konklúzió: Az emelkedett FVIII és VWF szintek jelezhetik a pitvarfibrillációval társuló thromboemboliás rizikót, míg az ischaemiás stroke trombolízis terápiája után mért emelkedett FVIII és VWF szintek a kedvezőtlen hosszú távú kimenetel független prediktorai.