Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Közgazdaságtudományi Kar
Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
(megszűnt 2014. december 31.)
Böngészés
Közgazdaságtudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Csaba, László"
Megjelenítve 1 - 9 (Összesen 9)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az államháztartási fegyelem és a növekedés néhány összfüggése az EU-banVass, Kitti; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskolaAz 1980-as évek elején a nagy költségvetési deficit és a növekvő kormányzati adósság/GDP arány következtében a fenntarthatóan kiegyensúlyozott államháztartás (fiscal sustainability) kérdése lett a közgazdaságtan legégetőbb problémája. Annak a meghatározása, hogy a fiskális politika fenntartható-e, rendkívüli fontossággal bírt a közgazdasági szakemberek és a politikusok számára egyaránt. Nem véletlen, hogy a kérdés megválaszolásával szakértő közgazdászok hada foglalkozik ma is. A második világháború után létrejött jóléti államról azt tartották, hogy felelős az emberek jólétéért. Ennek az elképzelésnek az egyik következménye az állami szektor felelősségének, funkcióinak és feladatainak növekedése lett egészen a hetvenes évek kezdetéig. A hetvenes évek kezdetétől – nem csak a pénzügyi források csökkenésének oka miatt, hanem a „gondoskodó állam” jelentős hátrányainak megjelenése miatt is – a kormányzat alapvető feladatairól és kötelezettségeiről szóló viták mind-mind változásokat szorgalmaznak az állami szektor feladatainak területén. Másrészt, azonban az állampolgárok és a társadalom elvárásai nem csökkennek ugyanabban az arányban. Tehát nem csak az a kormányzat célja, hogy több feladatot lásson el kevesebb ráfordítással, hanem arra is megoldást kell találnia, hogy az állami feladatokat hogyan lehetne kevesebb ráfordítással még jobban ellátni. Nem beszélhetünk tehát általánosan a jóléti állam válságáról, csak újonnan jelentkező gondokról, melyek a jóléti kiadások átalakításának szükségességére hívják fel a figyelmet. Az évtizedek alatt a gazdaságban és a társadalomban bekövetkező változások a jóléti intézmények számos elemének újragondolását és reformját követelik meg, azonban ez nem jelenti az intézmények életképtelenségét vagy merevségét. A jóléti államokra a XXI. században az átstrukturálódás jellemző, ahol célként fogalmazódik meg – többek közt – az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekedésének megállítása, esetlegesen csökkentése. At the beginning of the 1980-s, the substantial budgetary deficit and the growing indebtedness of the government in proportion to the GDP made fiscal sustainability the most pressing question of the economy of the country. It became extremely important both for economists and politicians to determine whether the fiscal policy is sustainable or not. It is not without any reason that a host of expert economists are dealing with this issue even in our days. So, welfare states after the World War II. were thought to be responsible for the citizens’ well-being. This idea led to an increased amount of responsibility, functions and tasks on the part of the public sector until the beginning of 70’s. From the beginning of 70’s (not only due to decreasing financial sources but also due to the appearance of the welfare state’s significant disadvantages) the disputes about the government’s basic tasks and liabilities urged changes in the field of public sector’s tasks. On the other hand, the expectation of the citizens and the whole society have not decreased at the same rate. Consequently, the aim of the government is not only to complete more tasks with less expenditure, but solutions have to be found to complete the public tasks on a higher level with less expenditure. We cannot speak therefore of the crisis of the welfare state in general, just only of new problems, which draw attention to the necessity of reforms of welfare expenditures. The changes of the past decades in the field of the economy and the society require the reconsideration and reform of several elements of the welfare institutions, but it does not mean that welfare institutions are inflexible or are not viable. Welfare states in the 21st century are characterised by restructuring. The aim is, among other things, to stop the rise of the rate of public expenditures compared to the GDP or perhaps to cut them.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az államháztartási fegyelem és a növekedés néhány összefüggése az eu-banVass, Kitti; Csaba, László; Vass, Kitti; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--Az államháztartási fegyelem és a növekedés néhány összfüggése az EU-ban Az 1980-as évek elején a nagy költségvetési deficit és a növekvő kormányzati adósság/GDP arány következtében a fenntarthatóan kiegyensúlyozott államháztartás (fiscal sustainability) kérdése lett a közgazdaságtan legégetőbb problémája. Annak a meghatározása, hogy a fiskális politika fenntartható-e, rendkívüli fontossággal bírt a közgazdasági szakemberek és a politikusok számára egyaránt. Nem véletlen, hogy a kérdés megválaszolásával szakértő közgazdászok hada foglalkozik ma is. A második világháború után létrejött jóléti államról azt tartották, hogy felelős az emberek jólétéért. Ennek az elképzelésnek az egyik következménye az állami szektor felelősségének, funkcióinak és feladatainak növekedése lett egészen a hetvenes évek kezdetéig. A hetvenes évek kezdetétől – nem csak a pénzügyi források csökkenésének oka miatt, hanem a „gondoskodó állam” jelentős hátrányainak megjelenése miatt is – a kormányzat alapvető feladatairól és kötelezettségeiről szóló viták mind-mind változásokat szorgalmaznak az állami szektor feladatainak területén. Másrészt, azonban az állampolgárok és a társadalom elvárásai nem csökkennek ugyanabban az arányban. Tehát nem csak az a kormányzat célja, hogy több feladatot lásson el kevesebb ráfordítással, hanem arra is megoldást kell találnia, hogy az állami feladatokat hogyan lehetne kevesebb ráfordítással még jobban ellátni. Nem beszélhetünk tehát általánosan a jóléti állam válságáról, csak újonnan jelentkező gondokról, melyek a jóléti kiadások átalakításának szükségességére hívják fel a figyelmet. Az évtizedek alatt a gazdaságban és a társadalomban bekövetkező változások a jóléti intézmények számos elemének újragondolását és reformját követelik meg, azonban ez nem jelenti az intézmények életképtelenségét vagy merevségét. A jóléti államokra a XXI. században az átstrukturálódás jellemző, ahol célként fogalmazódik meg – többek közt – az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekedésének megállítása, esetlegesen csökkentése. Some connections between discipline of state budget and growth in the EU Vass Kitti At the beginning of the 1980-s, the substantial budgetary deficit and the growing indebtedness of the government in proportion to the GDP made fiscal sustainability the most pressing question of the economy of the country. It became extremely important both for economists and politicians to determine whether the fiscal policy is sustainable or not. It is not without any reason that a host of expert economists are dealing with this issue even in our days. So, welfare states after the World War II. were thought to be responsible for the citizens’ well-being. This idea led to an increased amount of responsibility, functions and tasks on the part of the public sector until the beginning of 70’s. From the beginning of 70’s (not only due to decreasing financial sources but also due to the appearance of the welfare state’s significant disadvantages) the disputes about the government’s basic tasks and liabilities urged changes in the field of public sector’s tasks. On the other hand, the expectation of the citizens and the whole society have not decreased at the same rate. Consequently, the aim of the government is not only to complete more tasks with less expenditure, but solutions have to be found to complete the public tasks on a higher level with less expenditure. We cannot speak therefore of the crisis of the welfare state in general, just only of new problems, which draw attention to the necessity of reforms of welfare expenditures. The changes of the past decades in the field of the economy and the society require the reconsideration and reform of several elements of the welfare institutions, but it does not mean that welfare institutions are inflexible or are not viable. Welfare states in the 21st century are characterised by restructuring. The aim is, among other things, to stop the rise of the rate of public expenditures compared to the GDP or perhaps to cut them.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Divergent dynamics of transformation: The role of the European UnionSigér, Márta Fruzsina; Csaba, László; Sigér, Márta Fruzsina; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --A dolgozat célja, hogy megvizsgálja, egyes országok miért lesznek az európaizáció élenjárói, míg mások lemaradók. Egyes országok miért ragadják meg alkalmat, és csatlakoznak az Európai Unióhoz, míg mások nem. A végsı kimenet mindig a külsı és belsı tényezık egymásra hatásának az eredménye. A második fejtörést okozó kérdés, hogy mely feltételek a maghatározóbbak? Mi a külsı és belsı tényezık „jó keveréke”, amely sikeres európaizációhoz vezet? A dolgozat fı következtetései: (1) A sikeres európaizációhoz nélkülözhetetlen a belsı elkötelezettség, csakúgy, mint a külsı nyomás. A külsı impulzus képes a hazai struktúrákat és folyamatokat új kontextusba helyezni, s kimozdítani a holtpontról. Egy ország válaszadási kapacitása a politikai elit akaratától és elhatározottságától függ. Az elit pedig olyan változások mellett kötelezi el magát, amelynek költsége alacsonyabb az elit számára. (2) A gazdasági, politika és társadalmi struktúrákban a nemegyezés önmagában nem vált ki alkalmazkodási nyomást, csak ha észlelik és tudomásul veszik. (3) Az európaizációs hatás jelenléte kikerülhetetlen; az európaizációs nyomás alatt álló országoknak számolniuk kell vele, akár pozitív, akár negatív válaszadás mellett döntenek. Az európaizációs nyomás a belsı válasz hiánya esetén sem bizonyul hatástalannak. Az európaizáció ezen indirekt formája változó hatékonyságú, sokszor épp a szándékolt hatás ellenkezıje. (4) A kezdeti feltételek egy csoportja „korrigálható” gazdaságpolitikai döntésekkel. Az intézmények ezen (jobbára formális) szintjén a hatalmon lévı politikai elit képes az útfüggıség és a kezdeti feltételek felülírására. (5) Az idızítés alapvetı fontosságú. A meghívott országnak nem mindig van lehetıség eldönteni, mikor fogadja el a meghívást. Ha egyszer nem használták ki a lehetıséget, kétséges, hogy mikor adódik a következı, mivel az Európai Unió preferenciái változhatnak az idık folyamán. (6) A háború számít a gazdasági, politika és intézményi folyamatokban. Egy fegyveres konfliktus és következményei alapjaiban megváltoztatják a társadalom szabályait; speciális feltételeket teremtenek, ahol a kivételbıl szabály lesz. A háború vége nem feltétlen jelenti a speciális idıszak végét, mert a gazdasági, politika és intézményi dinamikákban útfüggıséget hozhat létre.This paper aims to examine why some countries are frontrunners in Europeanization and others lagging behind. Why some countries grasp the opportunity to join the European Union and others do not. The final outcome is always the result of an interaction between external and internal factors. The second puzzling question is which conditions play more determinant role. What is the “good mixture” of external and internal factors that result in successful Europeanization? The main findings of the paper: (1) In order to reach successful Europeanization, internal conviction is inevitable. Just like external pressure. The impulse from outside is able to put domestic processes and structures into new context, and move them out from dead-lock. The responsive capacity of a country depends on the will and determination of the political elite. The political elite will commit themselves to changes only if its costs are lower than its benefits for the elite. (2) Misfit in itself does not induce adaptation pressure in economic, political and social structures unless the misfit is perceived and acknowledged. (3) The presence of Europeanization impact is inevitable; the countries under Europeanization pressure have to count with it whether they choose positive or negative respond. Europeanization pressure does not appear ineffective even in the absence of internal response. This indirect Europeanization impact possesses different degree of efficiency, sometimes even opposite to the intended impact. (4) A set of initial conditions may be “corrected” by policy decisions. Concerning this level of (mostly formal) institutions, the will of the prevailing political elite is able to overwrite path dependence and initial conditions. (5) Timing is fundamental. The invited country may not have the chance to decide when it prefers to accept the invitation. Once the possibility was not utilized, it is doubtful when the next will come because the preferences of the European Union may change with time. (6) War matters for economic, political and institutional dynamics. An armed conflict changes fundamental rules of the society, creates special conditions, where the exception becomes the rule. The end of the war does not mean the end of this special period and it can create path dependence in economic, political and institutional dynamics.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Divergent Dynamics of Transformation: The role of the European UnionSigér, Márta Fruzsina; Csaba, László; Sigér, Márta Fruzsina; Közgazdaságtudományok doktori iskolaA dolgozat célja, hogy megvizsgálja, egyes országok miért lesznek az európaizáció élenjárói, míg mások lemaradók. Egyes országok miért ragadják meg alkalmat, és csatlakoznak az Európai Unióhoz, míg mások nem. A végsı kimenet mindig a külsı és belsı tényezık egymásra hatásának az eredménye. A második fejtörést okozó kérdés, hogy mely feltételek a maghatározóbbak? Mi a külsı és belsı tényezık „jó keveréke”, amely sikeres európaizációhoz vezet? A dolgozat fı következtetései: (1) A sikeres európaizációhoz nélkülözhetetlen a belsı elkötelezettség, csakúgy, mint a külsı nyomás. A külsı impulzus képes a hazai struktúrákat és folyamatokat új kontextusba helyezni, s kimozdítani a holtpontról. Egy ország válaszadási kapacitása a politikai elit akaratától és elhatározottságától függ. Az elit pedig olyan változások mellett kötelezi el magát, amelynek költsége alacsonyabb az elit számára. (2) A gazdasági, politika és társadalmi struktúrákban a nemegyezés önmagában nem vált ki alkalmazkodási nyomást, csak ha észlelik és tudomásul veszik. (3) Az európaizációs hatás jelenléte kikerülhetetlen; az európaizációs nyomás alatt álló országoknak számolniuk kell vele, akár pozitív, akár negatív válaszadás mellett döntenek. Az európaizációs nyomás a belsı válasz hiánya esetén sem bizonyul hatástalannak. Az európaizáció ezen indirekt formája változó hatékonyságú, sokszor épp a szándékolt hatás ellenkezıje. (4) A kezdeti feltételek egy csoportja „korrigálható” gazdaságpolitikai döntésekkel. Az intézmények ezen (jobbára formális) szintjén a hatalmon lévı politikai elit képes az útfüggıség és a kezdeti feltételek felülírására. (5) Az idızítés alapvetı fontosságú. A meghívott országnak nem mindig van lehetıség eldönteni, mikor fogadja el a meghívást. Ha egyszer nem használták ki a lehetıséget, kétséges, hogy mikor adódik a következı, mivel az Európai Unió preferenciái változhatnak az idık folyamán. (6) A háború számít a gazdasági, politika és intézményi folyamatokban. Egy fegyveres konfliktus és következményei alapjaiban megváltoztatják a társadalom szabályait; speciális feltételeket teremtenek, ahol a kivételbıl szabály lesz. A háború vége nem feltétlen jelenti a speciális idıszak végét, mert a gazdasági, politika és intézményi dinamikákban útfüggıséget hozhat létre.This paper aims to examine why some countries are frontrunners in Europeanization and others lagging behind. Why some countries grasp the opportunity to join the European Union and others do not. The final outcome is always the result of an interaction between external and internal factors. The second puzzling question is which conditions play more determinant role. What is the “good mixture” of external and internal factors that result in successful Europeanization? The main findings of the paper: (1) In order to reach successful Europeanization, internal conviction is inevitable. Just like external pressure. The impulse from outside is able to put domestic processes and structures into new context, and move them out from dead-lock. The responsive capacity of a country depends on the will and determination of the political elite. The political elite will commit themselves to changes only if its costs are lower than its benefits for the elite. (2) Misfit in itself does not induce adaptation pressure in economic, political and social structures unless the misfit is perceived and acknowledged. (3) The presence of Europeanization impact is inevitable; the countries under Europeanization pressure have to count with it whether they choose positive or negative respond. Europeanization pressure does not appear ineffective even in the absence of internal response. This indirect Europeanization impact possesses different degree of efficiency, sometimes even opposite to the intended impact. (4) A set of initial conditions may be “corrected” by policy decisions. Concerning this level of (mostly formal) institutions, the will of the prevailing political elite is able to overwrite path dependence and initial conditions. (5) Timing is fundamental. The invited country may not have the chance to decide when it prefers to accept the invitation. Once the possibility was not utilized, it is doubtful when the next will come because the preferences of the European Union may change with time. (6) War matters for economic, political and institutional dynamics. An armed conflict changes fundamental rules of the society, creates special conditions, where the exception becomes the rule. The end of the war does not mean the end of this special period and it can create path dependence in economic, political and institutional dynamics.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fejlődés új paradigmája: elmélet és gyakorlatRicz, Judit; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar---Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fejlődés új paradigmája: elmélet és gyakorlatRicz, Judit; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --From the beginnings during my studies, and later during my research I was always especially interested in the problems of developing countries. I wrote my master thesis at the Faculty of Economics and Business Administration of the University of Debrecen (DE KTK) about the debt crisis in developing countries, and the trials of its solution in 2001 with the supervision of István MUSTÓ. After graduating I took part in the postgraduate course of the Institute of Regional Sciences / Regional Planning at the University of Karlsruhe in Germany. This course was international (with 80% of the students coming form developing countries) and interdisciplinary (due to the characteristics of the discipline and the courses taught). In 2004 I started with my doctoral research and teaching activities also with emphasis on development economics at the Department of World Economy and International Relations at the DE KTK. Among others I prepared, introduced and taught two new courses at the department: Global Problems and Economic Development was a specialisation course in English, and Globalisation Processes was held in Hungarian. Thanks to the invitation of my supervisor, Prof. László CSABA I took part on the doctoral course The New Political Economy of Development in the winter trimester 2006/07 of the Central European University. My doctoral thesis profited invaluable of the added value of the lectures and readings of this course, as well as that of the discussions raised among the participants. During the doctoral research period I participated on national and international conferences, and these professional meetings all contributed to the final limitation of my research topic as well as to the final form of the thesis. The Southern Engines of Growth UNU WIDER2 conference held in September 2007 is especially to emphasize. It gave me the possibility to learn the newest results of international research in development economics from first hand and provided me not just with useful knowledge but also with motivation for further research. I was further motivated by the fact, that in the Hungarian literature the newest results if the international research of development economics hardly or incompletely appeared. According to this I tried to document my doctoral research with own publications, which can be seen on numerous book reviews and scientific articles written in the last three years.A fejlődés a kezdetek óta a társadalomtudományok és különösképpen a közgazdaságtan központi kérdése volt. A „nemzetek jólétének” tudományos vizsgálata Adam Smith-ig nyúlik vissza, aki 1776-ban publikált fő művében (1940/1776) a gazdasági növekedést meghatározó tényezőket, valamint a társadalmi jólétet kutatta. Több mint két évszázaddal később Robert Lucas India gazdasági fejlődését kutatva megállapította, hogy ha ”… az ember egyszer elkezd gondolkodni ezen [gazdasági fejlődést érintő] kérdések emberi jólétre vonatkozó következményein, akkor utána már nehéz bármi másra gondolni…” (Lucas, 1988:5). Bár a fejlődés tudományos felfogása alapjaiban megváltozott a kezdetek óta, a gazdaságok fejlődési folyamatának értelmezése napjainkban is az egyik központi témája a modern közgazdaságtannak. Disszertációnkban azonban ennél szűkebb keretek között, konkrétan fejlődés-gazdaságtani megközelítést alkalmazva vizsgálódunk. Ez a tudományág, a fejlődés-gazdaságtan (development economics) kialakulása óta a fejlődést állította vizsgálatai középpontjába, és a társadalmi relevancia mellett kimondott célja volt, hogy gazdaságpolitikai döntések hátteréül is szolgáljon. Alkalmazott tudományág révén egyértelmű, hogy az elméletek és a gyakorlati kísérletek, tapasztalatok közötti oda-visszahatások következtében hullámvölgyek és –hegyek jellemzik a fejlődés-gazdaságtan történelmét. De állításunk szerint annak létjogosultsága töretlen, sőt mind a tartalmi, mind a területi relevancia szélesebb ma, mint volt bő félévszázaddal ezelőtt. Ezen állításunk alátámasztásához felvázoljuk a napjainkban érvényes fejlődés-gazdaságtani paradigmát, majd azt alkalmazzuk egy gyakorlati problémára, az urbanizációs válságra, végül empirikusan teszteljük két ország, Brazília és Egyiptom esetére a megközelítésmódunkat. Zárásként az elméletekből és az esettanulmányokból adódó megállapításainkat az állam fejlődésben betöltött szerepvállalása tekintetében összegezzük. Elsőként bemutatjuk a fejlődés-gazdaságtani szakirodalom egy lehetséges rendszerezését, majd felvázoljuk mit értünk napjainkban fejlődés alatt, melyek a tudományág, és annak képviselői előtt álló nyitott kutatási kérdések. Első, viszonylag átfogó kutatási kérdésünk tehát arra vonatkozik, hogy milyen relevanciával rendelkezik napjainkban a fejlődés-gazdaságtani kutatási irány, mi jelenti napjaink paradigmáját a fejlődés tekintetében, és mi következik mindebből az állami szerepvállalás tükrében. Látni fogjuk, hogy kérdés első része inkább speciálisan hazai aktualitással rendelkezik, míg a második és harmadik része a kérdésnek a nemzetközi irodalomban is releváns kutatási „puzzle”-t jelent.Tétel Szabadon hozzáférhető A feltörekvő országok tőkepiacai a pénzügyi globalizációbanPálosi-Németh, Balázs; Csaba, László; Kormos, János; Közgazdaságtudományok doktori iskola-Tétel Korlátozottan hozzáférhető A kelet-közép-európai új tagállamok eurózónás csatlakozásának pénzügypolitikai kérdései, különös tekintettel MagyarországraJankovics, László; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola-Tétel Korlátozottan hozzáférhető A transzformatív erejű fiskális konszolidáció közgazdaságtana – Elmozdulás az innovatív fiskális politika koncepciója feléKovács, Olivér István; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --Az értekezésben arra a kérdésre keressük a választ, hogy létezhet-e egyszerre stabilizáló és dinamizáló hatással bíró konszolidáció – amely egyrészt a fiskális fenntarthatóság eléréséhez, másrészt a gazdaság növekedési képességének javításához is képes hozzájárulni –, s ha igen, akkor milyen elméleti keret lehet az, amely segítő támasza az ilyen jellegű konszolidációk fölfejtésének, s amely a fiskális politika számára értelmező keretként is szolgálhat. Az értekezés fókuszában az európai fejlett országok állnak. Az a fölismerés hatja át, hogy a fiskális konszolidációkkal foglalkozó szellemi áramlatnak nem a növekedési hatás kiváltására képes egyetemleges konszolidációs „best practice” fölfejtésére kellene törekednie, hanem az intelligens és kontextus-függő, az adott technológiai-gazdasági paradigmában gondolkodva előremutatónak vélt „next practice” fontosságát kellene hangsúlyoznia. A téma aktualitásához nem férhet kétség, hisz a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságra, majd a kialakuló adósságválságra adott válaszreakciók során sem a fiskális élénkítés, sem a mechanisztikusan származtatott és optimálisnak gondolt deficit és adósságszintek irányába történő elmozdulást szorgalmazó megszorítás nem tűnt járható útnak abban az értelemben, hogy a válságból való kilábaláshoz nélkülözhetetlen növekedést mindkettő csak rontani tudta. Egyfajta aurea mediocritas konszolidációra mutatkozik igény – amikor tehát pro- és anti-ciklikus elemek mixéről van szó –, amiről az irodalom és empíria nem ad átfogó képet, különösen akkor nem, ha nem alakítunk ki egy lehetséges értelmezési keretet hozzá és csupán a fiskális diszciplínán belül maradva szemlélődünk. Értekezésünkben egy ilyen keretre teszünk javaslatot rendszerszemléletű megközelítésen keresztül. Amellett érvelünk, hogy a technológiai-gazdasági paradigma jellegével kalkuláló és ahhoz idomuló – ezért dinamikus és evolutív módon fejlődő – konszolidációs megközelítésre és gyakorlatra van szükség. Így a fiskális politika már konszolidáció alatt képes lehet az új technológiai-gazdasági paradigma installációs szakaszára (új fejlődési pálya) történő rálépést előmozdítani, csillapítván a az úgynevezett strukturális beragadásnak (lock in) nevezett jelenség valószínűségét. Értekezésünkben ezért beszélünk transzformatív erejű fiskális konszolidációról. Szerkezeti felépítését tekintve az értekezés először vázolja, hogy a fiskális fönntarthatóság a szélesen értelmezett fenntarthatóság sine qua non-ja (2. fejezet); majd definiálja a fiskális fenntarthatóság diszciplínáját és a vele kapcsolatos megfontolásokat (pl. hitelesség, rugalmasság, optimális adósságállomány kérdése) (3. fejezet). Ezt követően (4. fejezet) fölfejtjük a konszolidációk stilizált tényeit, különös tekintettel azok növekedési hatásaira, majd konstatáljuk, a nem-keynesi hatások léte elválaszthatatlanul összefügg a gazdaság növekedési képességével, amit a technológiai-gazdasági paradigmabeli pozíció befolyásol. Ezután (5. fejezet) részletesen tárgyaltuk a technológiai-gazdasági paradigmaváltások kérdését, s az ötödik technológiai-gazdasági paradigmára koncentrálva igyekeztünk rámutatni a fiskális konszolidáció transzformatív erejére. Két illusztratív esettanulmányt (Finnország, Portugália) mutattunk be a jó és a rossz gyakorlat együttes szemrevételezése érdekében. Értekezésünkben ezen felül elkezdtük lerakni az innovatív fiskális politika koncepciójának alapjait (6. fejezet), amely voltaképp az értekezés fiskális fenntarthatósággal és konszolidációkkal kapcsolatos, egyik oldalról az irodalomból, másik oldalról az empíria kapcsán levezetett megfontolásainak szintézise. Our basic question is whether there is a fiscal consolidation with stabilising and dynamising functions at the same time – which targets achieving fiscal sustainability, while supports the cultivation of the general growth capability of the economy – and if so, what sort of theoretical framework may help unravelling such consolidation, and offering an explanatory framework for fiscal policy. The dissertation concentrates on developed European countries and it is pervaded by the view that the intellectual stream of economics community dealing with fiscal consolidations should not want to decipher a joint and several ‘best practice’ of non-Keynesian fiscal adjustment, instead, they should always pursue the intelligent and context-specific form of it, which can be seen as a promising ‘next practice’ within the confines of the given techno-economic paradigm. The actuality of the dissertation is given by the fact that neither the fiscal stimuli nor the fiscal austerity seemed to be a prospectively instructive way forward in the sense that both had a negative effect on economic growth during last year’s crisis management invoked to curb the deleterious effect of the 2008 financial and economic crisis and its entailing sovereign debt crisis. Although, it per se implies that some kind of aurea mediocritas fiscal consolidation is needed, the literature and empiric do not offer us a comprehensive picture about such a fiscal consolidation – having a mix of pro- and anti-cyclical elements –, unless we are to establish a potential interpretative frame and go beyond the narrow fiscal discipline. We argue that fiscal policies need fiscal consolidations tailored towards the features of techno-economic paradigm, developed in a dynamic and evolutive way. Thus, fiscal consolidation can contribute to the shift to the installation phase of the new techno-economic paradigm by mitigating the probability of the so-called structural lock-in. As a consequence, the fiscal consolidation bears the stamp of transformative power. One of the pivotal statements of Section 2 is that the state’s fiscal sustainability is the sina qua non of the broader concept of sustainability because unsustainable public finances (and therefore unsustainable state) perceptibly undermine and endanger the fulfilment of the state’s development functions required to deal with social and environmental problems. In Section 3, we define fiscal sustainability and then (Section 4) we put the issue of how to achieve fiscal sustainability through fiscal consolidation under the loupe by devoting special attention to the non-Keynesian effect of fiscal consolidations. Section 4 conveys the message that the emergence of non-Keynesian effects depends inextricably on the economy’s capability to grow. With this recognition, we call for using a systemic approach in getting a better understanding on such stabilising as well as dynamising consolidations. In Section 5, we shed light on the potential of fiscal consolidation bearing transformative power. Taking into account the features of the given techno-economic paradigm (5th one) during fiscal consolidations in order to underpin its potential from fiscal side would be of key importance and can serve as a guide for all-time fiscal policy engineers. We present two illustrative examples (Finland, Portugal) in order to underpin our reasoning. Finally, we have started to lay the foundations of the concept of innovative fiscal policy (Section 6), which is the synthesis of the cohort of conclusions unravelled from the theoretical and empirical literature related to fiscal sustainability and consolidations.