Közgazdaságtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2306

Közgazdaságtudományi Kar

Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
(megszűnt 2014. december 31.)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 56)

Szabadon hozzáférhető
Az újraelosztás és a növekedés összefüggései
Nádasi, Levente; Czeglédi, Pál; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A legújabb növekedéselméletek tanulsága alapján a gazdasági növekedésnek lehetnek domináns okai, de pusztán egyetlen faktorral nem magyarázható. Az okok között az állam mérete is szerepet játszik. A gazdasági növekedés alapvető modelljei nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, így a dolgozatban három specifikus modellt hívtam segítségül a kérdés elméleti keretének felvázolására. Az első kettő (Barro és Scully) növekedéselméleti modellnek tekinthető, melyekben a kormányzati kiadások helyet kapnak a termelési függvényben is. Mindkét elmélet szerint az újraelosztás és a gazdasági növekedés közötti összefüggést egy fordított U alakú görbe (továbbiakban BARS-görbe) írja le. A dolgozat ezzel a fordított U-alakú BARS-görbével foglalkozik, illetve az egész elméleti koncepció e görbe köré épül. Ezt az irodalom egy szelete empirikusan is teszteli, azonban egyes országcsoportokra az országok heterogenitása miatt empirikusan nehéz kimutatni. A közösségi választások elméletén belül azonban több megközelítés is rámutat arra, hogy a gazdasági növekedés is visszahat az újraelosztásra. Ezek között a legjelentősebb a Wagner-törvény. A kapcsolatot lineáris specifikációval tesztelő – tehát a fordított U alakú görbe által megjelenített nemlinearitástól eltekintő – terjedelmes empirikus irodalom szerint a gazdagabb országokban inkább a negatív, a szegényebb országokban a pozitív kapcsolat dominál. A négyzetes specifikációt használó – tehát a fordított U alakú görbét feltételező – tanulmányok 2000 óta több országra illetve országcsoportra is belátták a BARS-görbét, bár összességében az eredmények itt is nagyon széttartóak. Mueller hipotézise szerint a BARS-görbe helyzetét a jövedelem (mint fejlettséget meghatározó exogén tényező) megváltoztatja, ezért egyetlen BARS-görbe feltételezése nem elegendő. A dolgozat egyik fő észrevétele, hogy a jövedelem helyett indokoltabb lenne az intézményi minőség alapján differenciálni az országokat. A dolgozat a feltételes konvergencia modelljére építve bemutatja, hogy a gazdagabb országok esetében lineáris specifikációt tekintve negatív a kapcsolat, viszont a fejlődő országok esetében bizonytalan. A négyzetes specifikációt használva a világ majdnem összes országát tartalmazó mintára belátható a BARS-görbe, a különböző jövedelmi csoportokban azonban nem találtam erre utaló jeleket. Ha nem a jövedelem, hanem az intézményi minőség alapján teszünk különbséget, akkor azt láthatjuk, hogy a jobb minőségű intézményekkel rendelkező országokban a BARS-görbe jobbra helyezkedik el, vagyis nagyobb az újraelosztás kritikus (növekedésmaximalizáló) szintje. According to the latest theories, economic growth can have some dominant causes, but it cannot be explained by only one factor. The size of the government is a significant one among these causes. The basic models of economic growth do not explicitly include any measure of redistribution, for example, as a factor of production, however the ways redistribution influences other factors of growth can be examined within the framework of these models. Two specific models (Barro 1991b, Scully 1998) are presented in Chapter 2, from which an inverted U-shaped relationship between the two variables can be derived. This function was later named BARS curve after researchers who discovered and also tested it. The whole theoretical argument of this thesis is built around this curve. Many public choice models point out that economic growth affects redistribution as well. The most important among them is Wagner's law. The empirical literature using a linear specification, therefore abstracting away from the possibility of the non-linearity represented by the U-shaped curve, claims that the richer countries the relationship is rather negative, while in poor countries it is rather positive. Studies using the quadratic specification, therefore assuming a form of the U-shaped relation, tried to test the BARS curve, however the results were also quite mixed. Mueller’s (2003) hypothesis is concerned with the location of the BARS Curve, which makes it possible to demonstrate the supposed relationship for sufficiently homogenous countries grouped in terms of their income. One of the most important observations of the thesis is that institutional quality would be more appropriate as a group-forming factor than income is. The thesis uses a conditional convergence model on modern data, which also confirms that in terms of linear specification, for rich countries there exists a negative relationship, which, however, is uncertain for developing countries. Using the quadratic specification, the BARS curve can be shown on a sample including almost all the countries of the world. For the sample of countries with more developed institutions the BARS curve is located to the right of the BARS curve of the sample of countries with less developed institutions. The critical (growth maximizing) value is therefore higher for those with more developed institutions than for those with less developed ones.
Szabadon hozzáférhető
Financial Risk Evaluation Methods in the Economics of Education
Vona, Máté; Losonczi, László; Vona, Máté; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A disszertációm fő kérdése a következő: mi a kockázat szerepe az egyéni felsőoktatási választásokban is mi ennek a rövidtávú makroökonómiai következménye? Vagyis okozhat-e makroökonómiai válságot, ha az egyének tömeges mértékben tapasztalnak negatív oktatási megtérülési rátát? A disszertációm a téma és a dolgozatom felépítésének bemutatásával kezdődik. A dolgozatomat 4 fő fejezetre tagoltam. Az első és második fejezetek a téma irodalmi összefoglalását adják. A harmadik fejezetem az empirikus elemzés során használt adatbázis bemutatást tartalmazza, míg a negyedik fejezetben található ez az empirikus elemzés. A dolgozatom konklúzióval zárul, amely kiemeli a legfontosabb eredményeket és azok értelmezését, valamint a jövőbeli kutatási lehetőségeket vizsgálja. Az oktatási választások kockázatának vizsgálata motiválta a dolgozatot. A közgazdaságtani megközelítést alkalmaztam a kutatás során. Az elméleti és empirikus eredményekkel foglalkozó fejezetek az emberi tőke befektetések kockázatával foglalkozó irodalomhoz járulnak hozzá. Könnyen beláthatjuk, hogy milyen összetett ez a kérdés, ha arra az irodalmi vitára gondolunk, amely azt taglalja, hogy vajon az oktatás csökkenti, vagy növeli a munkapiaci kockázatokat. Vajon kockázatos beruházásként, vagy munkapiaci kockázatokkal szembeni biztosításként kell tekinteni az oktatásra? E kérdések irodalma és a számomra elérhető adatbázisok alapján három hipotézist fogalmaztam meg és vizsgáltam. A kutatásom 6 tézis megfogalmazását tette lehetővé. Az első tézist az elméleti irodalomból vezettem le. Azt találtam, hogy beruházás típusú oktatás-elméletek kis eltéréseket mutatnak a kockázat szerepének tekintetében. Habár fontos megjegyezni, hogy a sorting megközelítésben egy sikeresen befejezett oktatási program is lehet tökéletesen értéktelen. Az emberi tőke beruházás esetén ez nagyon valószínűtlen. A második eredményemet az empirikus irodalomra alapoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy a diákhitelek a költségmegosztás eszközei és növelik az oktatási ráfordításokat. A hallgatók támogatásának eszközei. Egy nagyméretű diákhitel-piac kiépülése akár évtizedekig is eltarthat és nehéz megjósolni, hogy mekkora szerepet fog betölteni egy adott oktatás-finanszírozási rendszeren belül. Vannak azonban olyan országok, ahol relatíve magas a magánköltés aránya, a diákhitelezés komoly hagyományokkal rendelkezik és jelentős szereppel bír. A harmadik és negyedik tézisem magyar diákhitel-törlesztők 2008-2012 vett mintájának empirikus elemzésével kaptam. Egy Markowitz-elméletre alapozott nemzetközileg bevett módszertant alkalmaztam. Az eredmények újdonságát adja, hogy Közép-Kelet Európában hasonló módszertannal még nem készítettek elemzést és különösen nem céloztak még diákhiteleseket az elemzéssel. A megfigyeléseim illeszkednek a nemzetközi tanulmányok eredményeihez abban az értelemben, hogy a diákhitel felvevőkre sem jellemző, hogy kizárólagosan kockázat-megtérülés alapú döntéseket hoznának. Vitatható, hogy egyáltalán szükséges-e, hogy ilyen magatartást kövessenek, azonban ebben az esetben makróökonómiai kockázat lehet az eredmény. Ezt elemeztem a 4. fejezetben és egy szisztematikus cáfolatát adtam a diákhitelezés alapú makroökonómiai válságnak. Elsőként az Egyesült Államokra mutattam rá, mint lehetséges válság kiinduló pont, de még az Egyesült Államok esetén sem kellően nagy a diákhitel piac. Másrészről pedig az emberi tőke beruházások piacán nem lehet exponenciálisnövekedésre számítani. The main question of the thesis is the following: what is the role of risk in individual higher educational choice and what are its short-term macroeconomic implications? Namely, whether it can cause a macroeconomic crisis if individuals experience negative rate of return to education on a mass level? My thesis begins with an introduction to the topic and to the structure of the thesis. My thesis has 4 main chapters. Chapter 1 and 2 gives introduction to the literature of the topic of the research. Chapter 3 introduces the dataset I have used and Chapter 4 contains the empirical results of the thesis. It ends with a conclusion highlighting my main results and the implications of them and will also outline future research possibilities. Risk of education investment is pointed out as the motivation for the dissertation. First of all, the economics approach was chosen from among the branches of sciences that conduct education research. Both theoretical and empirical studies have been made on the risks of human capital investment. As an example of the complex issue in question, there is an ongoing argument in the literature as to whether education increases or decreases labour market risk. Should it be approached as a risky investment or an insurance against a larger risk? Based on the literature of these questions and the databases available for the research three hypotheses were tested. My research has produced 6 results. My first result is derived with the aid of the theoretical literature. I found that the investment type education theory has minor differences in the role of risk. However it should be kept in mind that in case of sorting a finished education programme can turn out to be fully valueless. In case of human capital investment it is highly unlikely. The second result is based on the empirical literature and it states that student loans are elements of cost-sharing and they tend to increase spending on education. They are the tools of financial support for students. Building up a large student loan market takes decades and the features of a market are difficult to predict. Some countries, however, stand out; here private investment is relatively high, and student lending has an important role and tradition. This result is against the idea of a rapid spontaneous growth of a student loan market. The third and fourth result of the thesis is the result of an empirical analysis of a dataset of Hungarian student loan borrowers, who repaid their debt during 2008-2012. A well-established methodology based on the Markowitz theory was used. It is new that such methods were not used in Central-Eastern European samples and it is the first time that especially student loan borrowers gave the sample. My results are similar to the findings of the literature in the sense that student loan borrowers seem to not only follow the risk-return trade-off based behaviour. It can be argued that they should not necessarily follow such behaviour however in that case it can result in macroeconomic risk. This macroeconomic risk was analysed in Chapter 4 as well where a systematic denial of the student loan based macro crisis was given. First the United States was shown as the potential candidate for such a crisis, but even in that case the student loan market is relatively too small to produce such a crisis. On the other I hand I showed that human capital investment is not such an investment where exponential growth is likely to be observed.
Korlátozottan hozzáférhető
Politikai költségvetési ciklusok – fiskális ciklushatások az állami kiadásokban, új demokráciákban: Magyarország és Lengyelország komparatív elemzése
Halász, Ágnes; Benczes, István; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A PhD disszertáció a politikai költségvetési ciklusok (political budget cycles: PBC) jelenlétét vizsgálja két új demokrácia – Magyarország és Lengyelország – komparatív, esettanulmányi szintű vizsgálata révén. A PBC irodalom eddigi eredményeire (különösen Adi Brender és Allan Drazen munkáira) építve, a disszertáció kiinduló hipotézise szerint a két országban, az államháztartási egyenlegben, és ezen belül különösen az állami kiadásokban található ciklikus mozgást tipikusan a parlamenti választások által előidézett időszakos fluktuáció és szavazatvásárlási szándék (pork barrel spending) okozza a kormányzati fiskális politikában. A fiskális ciklus azonban fokozatosan eltűnik, ahogy a választók megismerik a demokratikus intézmények és a politikai manipuláció működését. Az esettanulmányok ezt az elméletet azonban csak részlegesen erősítik meg. Magyarországon a PBC jelensége a fokozatos lecsengés helyett erősödött, és 2002-ben, illetve 2006-ban csúcsosodott ki. A ciklusok tipikus formái pedig a közszféra bérek és a pénzbeli szociális transzferek voltak. Eközben Lengyelország mintája nem erősítette meg a politikai költségvetési ciklusok jelenlétét. A költségvetési egyenleg ciklikus mozgását a kilencvenes években tipikusan nem a PBC okozta. Enyhe ciklushatást az 1997-es és 2001-es mintában azonosítottuk – a nyugdíjak és közszféra bérek terén –, ezek azonban átmeneti jellegűek voltak és a pozitív szavazatvásárlási hatásukat sokszor egyéb tényezők mérsékelték. A heterogén eredményekből az következik, hogy az új demokráciák nem tekinthetőek homogén országcsoportnak a fiskális ciklusok tekintetében. Ilyen formán pedig nem vonhatunk általános következtetéseket a PBC-re. A ciklusok fejlődésének megértéséhez az új demokráciákban is elengedhetetlen ugyanis a kontextusfüggőség elméletének figyelembe vétele. Végső soron számos tényező – politikai, gazdasági, intézményi stb. – együttes hatásától függ az, hogy kialakul-e ciklus egy országban vagy sem. A kontextusok lehetőséget teremtenek arra, hogy a PBC empíriában alkalmazott és vizsgált egyedi magyarázótényezőket keretrendszerbe foglaljuk és csoportosítsuk. A disszertáció összehasonlító fejezete erre a kategorizálásra építve azt vizsgálja, hogy az eltérő magyar és lengyel eredmények mögött mely tényezők húzódnak meg. Az eredmények a következőképpen foglalhatók össze: 1) A nemzetközi intézmények pénzügyi szerepvállalása alapvetőn a fegyelmezetlen fiskális politika és a ciklushajlam ellen ható tényezőt jelentenek, amennyiben megfelelő kikényszerítő mechanizmusok is életbe lépnek. 2) A gazdasági fejlettség és jólét, valamint a politikai költségvetési ciklusok között nem azonosítható egyértelmű közvetlen kapcsolat. Ha ugyanis a társadalom tagjai saját jövedelmi helyzetüket negatívan ítélik meg, akkor fokozzák az állami paternalizmus iránti keresletüket. Továbbá, az alacsony intézményi bizalommal rendelkező országokban erőteljesebbek a politikai költségvetési ciklusok. 3) A költségvetési intézmények minőségének szerepe a politikai költségvetési ciklusok korlátozásában meghatározó. A kemény költségvetési intézmények és szabályok, úgy, mint a hiteles és konzervatív makrogazdasági prognózis, valamint a középtávú, távlatos és reformorientált stratégiai költségvetési tervezés fokozzák a fiskális transzparenciát, egyúttal csökkentik a fiskális ciklusokat. 4) A politikai instabilitás és a fiskális ciklusok között nem azonosítható közvetlen pozitív irányú kapcsolat. Önmagában a politikai élet fragmentáltsága, és a politikai polarizáció nem magyarázza a PBC-t, ha politikailag turbulens időszakban is fennmarad a reformfolyamatok kontinuitása és a gazdaságpolitikai következetesség. 5) A poszt-szocialista országok esetében a makrogazdasági stabilizálás időzítésének és alkalmazott módszerének mélyreható vizsgálata elengedhetetlen annak megértésében, hogy miért mutatnak eltérő empirikus eredményt az új demokráciák a fiskális ciklusok terén. The PhD dissertation is examining the presence of political budget cycles (PBC) in the comparative case study of two new democracies namely Hungary and Poland. Building on the results of the PBC literature (especially the work of Adi Brender and Allan Drazen), according to the initial hypothesis of the PhD dissertation, the cyclical evolution of the overall budget balance and especially the state expenditures is the consequence of the regularly returning periodical fluctuation in the governmental fiscal policy caused by the parliamentary elections as well as the phenomenon of pork barrel spending. However, these fiscal cycles are gradually disappearing as voters learn how democratic institutions and political manipulation operate. The case studies confirm this theory only partially. In Hungary, the PBC strengthened and peaked in the election period of 2002 and 2006, instead of gradually disappearing. Forms of the fiscal cycles were typically public wages and social transfers. Meanwhile, the Polish pattern did not confirm the presence of political budget cycles at all. The cyclical development of the general government balances in the nineties was typically not the result of PBC. Slight pork barrel spending was perceived in 1997 and 2001 in case of public sector wages and pensions. Nevertheless, these proved to be temporary, and the positive cycle effect of these was moderated by other measures. Following these heterogeneous empirical results, new democracies cannot be actually considered as a homogenous group of countries in terms of fiscal cycles. As a result of this, one might not conclude general statements on political budget cycles. To understand the development of fiscal cycles in new democracies, the consideration of context conditionality is inevitable. Ultimately the emergence of PBC in a country depends on the overall combined effect of several factors – political, economic and institutional etc. The time factor itself or the experience of voters do not have the sufficient explanatory power. The value added to the theory of context conditionality lies partly in the possibility it provides to explain different empirical results. Furthermore, it also serves as a framework for the grouping of the main individual explanatory factors of the fiscal cycles and complex analysis. Based on this classification, the comparative section of the dissertation is analysing the underlying factors of the diverging empirics of Hungary and Poland. The results might be summarized as follows: 1) The financial engagement of international institutions basically affect against the undisciplined fiscal policy and cycle bias as long as adequate enforcement mechanisms are also called for life in parallel. 2) No unequivocal direct connection can be identified between economic development, social welfare and political budget cycles. If the members of the society judge their own income position as negative, they might increase the demand for state paternalism, which in turn strengthens fiscal cycles. Furthermore, countries with lower level of institutional confidence face stronger political budget cycles. 3) The quality of the budget institutions affects PBC significantly. Hard budget institutions and rules like reliable and conservative economic forecasts, as well as mid-term, reform-oriented and prospective fiscal planning enhance fiscal transparency thus decrease fiscal cycles. 4) No direct positive link between political instability and fiscal cycles can be identified. The fragmentation of political life and political polarization do not explain PBC, if in times of political turbulences the continuity of reform process and consistency in the reform process is maintained. 5) To understand why new democracies show divergent results regarding fiscal cycles, it is necessary to analyze the timing and applied method of macroeconomic stabilization. Underlying reasons are of political, economic as well as social type. The more drastic the stabilization is, the smaller the possibility of the emergence of PBC.
Korlátozottan hozzáférhető
Generosity Trends of Welfare State Regimes Before and After the Crisis
Orosz, Ágnes; Szanyi, Miklós; Közgazdaságtudományok doktori iskola
The overall aim of this dissertation is to provide a comprehensive analysis of the generosity trends of the different welfare state regimes in order to assess whether there is convergence between the distinct welfare state regimes. The financial and economic crisis, has led to an ongoing legacy of turbulence in the euro zone. The severe indebtedness problem in parts of the European Union and the lack of economic growth that has followed in the years since, combined with the already existing challenges of ageing population, has the inevitable consequence or assumption that the universalist and generous welfare states are no longer sustainable. In light of these processes the dissertation questions and analyses the reactions of the distinct welfare state regimes to these challenges, especially to the current financial and economic crisis. Therefore, the thesis is three-folded in its purpose: to investigate the convergence of the distinct welfare state regimes; to analyse the effects of the financial crisis on the evolution of the welfare state regimes; and to summarize the common features of the welfare state model in East Central Europe. The relevance of the thesis is two-folded. First, the already existing challenges of the welfare state, the new social risks and aging population is coupled with the new phenomena of financial crisis, euro-crisis, debt crisis and the lack of economic growth that has followed in recent years since which might lead to converging or diverging welfare outcomes. These processes affect the sustainability of the welfare state. Second relevance of the dissertation is linked to the commonalities and differences of the welfare state model in the East Central European region. Since the form and existence of the distinct ECE welfare state regime is so debated, the dissertation is aimed at collecting the common characteristics. The thesis is composed of 10 main sections. After the introductory part, the second chapter consists of the theoretical framework, literature review and definitions of concepts used in this research. Taking into account the theoretical framework, the hypotheses are proposed at the end of the second chapter. The research design and the applied methodology are presented in the third chapter. Trends of general government expenditures and aggregated public social spending are the basis of the comparison and analysis carried out in Chapter 4. Chapter 5-9 consist of detailed examination of the distinct welfare state regimes and five illustrative case studies for each regime type, leading to conclusions and new scientific results and theses which are proposed in Chapter 10. A disszertáció legfontosabb célja a jóléti modellek generozitási trendjeinek átfogó elemzése, amely révén meghatározható, hogy az egyes rezsimek konvergáltak-e a 90-es éveket követő időszakban napjainkig. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság, az eurókrízis, az elmúlt évek adósság- és növekedési válsága Európa egyes területein, amelyek együttesen a jóléti állam működését megnehezítő öregedő társadalom problematikájával egyértelműen megkérdőjelezik a jóléti állam fenntarthatóságát. Ezen kihívások tükrében a disszertáció megvizsgálja a jóléti állam rezsimek reakcióit, különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság okozta folyamatokra. A disszertáció ezért három fő területre fókuszál: a jóléti állam rezsimek közötti konvergencia vizsgálatára; a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság jóléti államok alakító hatására; valamint a közép-kelet-európai modell sajátosságainak meghatározására. A disszertáció két tekintetben is relevánsnak tekinthető. Egyrészt, a 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság, az eurókrízis, az adósságválság, a gazdasági növekedés lassulása, valamint az elöregedő társadalom és egyéb „új társadalmi kockázatok” (new social risks) hatásai megkérdőjelezték az univerzális, kiterjedt jóléti államok fenntarthatóságát. Ezért is fontos megvizsgálni, hogy konvergáltak-e a jóléti modellek, valamint hogy erre a feltételezett konvergenciára hogyan hatott a jelenlegi válság. Másik szempontból relevánsnak tekinthető a dolgozat, hiszen a KKE jóléti modell sajátos jegyeit is összefoglalja. A többi modell vizsgálatához képest a KKE-régió országaival alaposabban foglalkozik a disszertáció, hiszen ők többnyire kimaradnak a jelentős összehasonlító szociálpolitikai vagy jóléti elemzésekből. A disszertáció tíz fejezetből áll. A bevezető fejezetet az elméleti keret követi, amely magába foglalja az irodalmi összefoglaló és a disszertációban alkalmazott definíciók meghatározását. Az elméleti keret alapján kerülnek meghatározásra a hipotézisek a második fejezet végén. Az elméleti keret ismertetését követően kerül bemutatásra a kutatási és alkalmazott módszertan a harmadik fejezetben. A disszertáció negyedik fejezetében bemutatom az állami szerepvállalás változó trendjeit, elemzem az államháztartás kiadási oldalának alakulását a kilencvenes évek közepétől az öt modell esetében. A szociális kiadások értékeléséhez mindenképpen szükséges az általános kép az állami redisztribúció mértékének alakulásáról. Ezután térek át az aggregált szociális kiadások elemzésére a különböző modellek esetében, és általános megállapításokat teszek arra nézve, hogy a válság hogyan formálta át ezt a területet az Európai Unión belül. Az ötödik fejezetet az északi modell és a dán illusztratív esettanulmány részletes bemutatása alkotja, amelyet a hatodik fejezetben az angolszász modell és Nagy Britannia esete követi. A kontinentális modell sajátosságai, valamint a német eset feldolgozása a hetedik fejezetben történik meg, amelyet a nyolcadik fejezetben a mediterrán modell és a spanyol eset részletes elemzése követ. A kilencedik fejezet tárgyalja a KKE modell sajátos jegyeit, valamint a magyar jóléti rendszer alakulását. Az összehasonlító elemzés az illusztratív esettanulmányokkal együtt konklúziók levonására ad lehetőséget, amely biztosítja a tézisek és új tudományos eredmények meghatározását a tízedik fejezetben.
Szabadon hozzáférhető
Az intézmények és a humán tőke szerepe az Európai Unió országainak felzárkózásában
Bartha, Attila; Szanyi, Miklós; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Az intézmények és a gazdasági fejlődés közötti kapcsolatot számos tanulmány vizsgálta az utóbbi évtizedben. Ezek az empirikus kutatások általában világmintán történtek, és hosszabb időhorizontot, jellemzően 30-50 évet ölelnek fel. Az Európai Unió tagállamainak szűkebb körében, az utolsó két évtized rövidebb időhorizontján viszont kevés ilyen elemzés készült; ez esetben ugyanis a finomabb ökonometriai eljárások technikailag szükséges feltételei nem állnak fenn. Intézményi perspektívából ugyanakkor az Európai Unió a gazdasági-politikai fejlődés sajátos laboratóriumának tekinthető, hiszen az EU-tagországokban a formális intézmények kiépülése jórészt harmonizáltan történik. Az europanizáció, amely a kevésbé fejlett dél-európai és posztszocialista országok esetében a szabad gazdasági és politikai versenyt biztosító intézmények, illetve a legjobbnak tekintett szakpolitikai gyakorlatok átültetésének kísérletét is jelenti, különösen a felzárkózással összefüggésben talányos. A formális intézményi harmonizációra törekvés ugyanis nem vezetett egyértelműen az EUtagországok közötti makroszintű jövedelmek konvergenciájához; sőt, számos jel utal arra, hogy a 2008-tól elmélyülő válság óta a fejletlenebb tagországok felzárkózása megállt. Ez a disszertáció az európai országok közelmúltbeli gazdasági fejlődése és a felzárkózás szempontjából releváns intézményeket, illetve a kapcsolódó mechanizmusokat vizsgálja. Fő kérdése, hogy mely intézmények számítanak elsősorban a hosszú távú növekedésben, illetve mi az intézményi magyarázatok relatív fontossága egymáshoz, továbbá a gazdasági fejlődés hagyományos magyarázataihoz és a humán tőke primátusát tételező alternatív magyarázathoz képest. A dolgozat kevert módszertani megközelítést használ. Az EU-országok sokaságán végzett keresztmetszeti statisztikai elemzést a nagyon különböző esetek elvét követve kiválasztott két ország, Svédország, illetve Spanyolország esettanulmánya egészíti ki. A kvantitatív statisztikai elemzésben a függő változó a gazdasági növekedés, a magyarázó változókat pedig egyrészt az országok két évtizeddel ezelőtti fejlettségi szintje, másrészt a feltételes konvergencia értelmezési keretében specifikált növekedési egyenlet klasszikus makrogazdasági változói és a humán tőke, végül pedig az intézményi típusú változók jelentik. Az egymással rivalizáló iskolák nyomán az intézmények minőségének operacionalizálása és mérése négy metszetben történik: egyrészt a jogrendszer és a tulajdonjogok, másrészt a hatalmi politikai intézmények, harmadrészt a szakpolitikai intézmények, végül pedig a Northféle informális intézmények, azaz a gazdasági-politikai szereplők viselkedését alakító kultúra komponenseinek formájában. A kvalitatív esettanulmányok az országspecifikus jellemzőket tárják fel: ilyen Svédországnál a jóléti állam megújuló ideológiája, Spanyolország esetében pedig a makrogazdasági fundamentumoktól gyakran elszakadó befektetetői megítélés hullámzása, valamint a speciális munkaerőpiaci környezet. Az eredmények szerint a felzárkózás pályájának alakításában hosszabb távon a humán tőke és az informális intézmények számítanak elsősorban, válságperiódusokban ugyanakkor kiemelt a percepciós hatások és a történetileg felhalmozott intézményi tapasztalat szerepe.
Szabadon hozzáférhető
A technológiai fejlődés kettőssége: az innováció- és imitáció-vezérelt gazdaságok intézményi sajátosságai
Csugány, Julianna; Czeglédi, Pál; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Napjainkban a közgazdaságtan egyik alaptézise, hogy a gazdasági növekedés hajtóereje a technológiai haladás, mely a technológia és az intézmények sajátos ötvözetében valósul meg. Számos empirikus kutatás alátámasztja, hogy a magasabb jövedelmű országok technológiailag jellemzően fejlettebbek, innovációs aktivitásuk élénkebb, az újdonságok többségét ők hozzák létre, szemben az alacsony jövedelmű, technológiai követő országokkal, akik főként imitáció útján tudják az új technológiákat alkalmazni. A világ országaiban a technológiai haladás megvalósulhat tehát önálló kutatás-fejlesztési tevékenység révén, azaz innováció-vezérelt módon, valamint a más országban már eredményesen működő újdonságok adaptálásával, azaz imitáció útján is. Ebből adódik a technológiai fejlődés kettőssége. A technológiai vezető és követő országokban eltérő ösztönzőkre lehet szükség ahhoz, hogy a technológiai fejlődés megvalósuljon. A kutatás során választ kerestem arra, hogy a fejlett, innováció-vezérelt gazdaságok és a fejlődő, jellemzően imitáció-vezérelt országok intézményi környezete eltér-e, s ha igen, akkor melyek – fejlettségtől függően – a technológiai fejlődésnek kedvező intézményi környezet legfontosabb elemei. A technológia közgazdasági tulajdonságaiból kiindulva, a növekedéselméleti modellezés főbb tanulságait kiemelve juthatunk el a diffúzió sajátosságainak köszönhetően az országok között kialakuló technológiai fejlettségbeli eltérések intézményi magyarázatának vizsgálatához. Az empirikus kutatás során főkomponens-elemzéssel létrehoztam a technológiai-intézményi környezet indexét, mely jól illusztrálja az országokban a technológiai fejlődés feltételrendszerét, s alkalmas az innovátor és imitátor országok megkülönböztetésére is. Korreláció-elemzéssel alátámasztottam, hogy a létrehozott index és a gazdasági fejlettség között szoros, pozitív irányú összefüggés mutatható ki, mely lehetővé teszi e két dimenzió mentén az országok homogén klaszterekbe rendezését. Diszkriminancia elemzéssel az is kimutatható, hogy a technológiai-intézményi környezet elemei közül melyek determinálják leginkább, hogy egy ország az innovátor vagy az imitátor csoportba tartozik. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a technológiailag vezető és követő országok intézményi környezetének struktúrája között nincs szignifikáns különbség, az intézmények minősége azonban eltérő. Az intézményi minőség imitáció-vezérelt országokban jellemzően alacsonyabb, de az imitációhoz nem eltérő adottságok, hanem a kiemelt területek fejlesztése szükséges. One of the basic principles of contemporary economics is the thesis that technological progress is the driving force of economic growth. This is realized in a special combination of technology and institutions. Several empirical studies confirm that the higher-income countries are typically technologically more advanced, their innovation activity is more intensive and they create the majority of the innovations, in contrast to the lower-income countries, which are typically technology followers, and can adapt new technologies through the imitation of technological leaders. Technological progress can be realized in a country either in an innovative way, through independent research and development activity, or in an imitation-driven way, through the adaptation of innovations which have been successfully operating in other countries. This is the duality of this process. Technological progress may require different incentives in technological leader and technological follower countries. During my research, I would like to answer the question whether the institutional environments of innovation- and imitation-driven economies are typically different, and if so, which are the key elements of a favorable institutional environment for technological progress, depending on the level of economic development. The aim of the research based on the literature is to identify the institutional features of technological progress, in other words, how institutions feature in this process. Institutional features of technological disparities can be examined based on the economic characteristics of technology, through major discoveries of growth theory modeling. In my empirical research, the index of technological-institutional environment created by principal component analysis is a good indicator of the conditions of technological progress in different countries and the index is also able to distinguish between innovator and imitator countries. The correlation-analysis showed a strong positive relationship between the index of technological-institutional environment and GDP per capita, so it allows us to create homogeneous clusters of countries along these dimensions. The question I attempted to answer in the discriminant analysis was which variables of the principal component are the ones that primarily determine whether a country belongs in the innovator or in the imitator cluster. The results of my empirical research allow us to conclude that there is no significant difference with respect the structure of institutional environment between technological leaders and followers. The quality of institutions is typically lower in lower-income countries, but what is required for imitation is the development of priority areas rather than specific given conditions.
Szabadon hozzáférhető
A kockázati tőke aktivitása a nemzetközi piacokon és a kockázatitőke-befektetések kiválasztására vonatkozó vizsgálatok magyar mikro- és kisvállalkozások körében
Futó, Judit Edit; Gáll, József Mihály; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Egy gazdaság egészséges növekedéséhez nélkülözhetetlenek az innovatív, gyors növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások, amelyek komoly tőkeigénnyel rendelkeznek, és nagy kockázatot hordoznak. A pénzügyi közvetítők egyik szereplője a kockázati tőkés pont az ilyen típusú vállalkozásoknak nyújt segítséget külső tőkebevonással. Ezért fontosnak tartom, hogy olyan eszközöket/ mutatókat javasoljak a kockázatitőke-társaságok számára, amelyek relevánsak lehetnek a potenciális vállalkozás kiválasztásában a kockázatitőke-befektetés során. A disszertáció fő célja, hogy bemutassam, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a kockázati tőke jelenlétét, aktivitását világszerte; milyen eszközökkel és lépések mentén történik egy potenciális befektetés kiválasztása; és milyen kapcsolat áll fenn a potenciális vállalkozások gazdasági és egyéb jellemzői, és a kockázatitőke-befektetés kiválasztási szempontjai között. A disszertáció újdonságértéke a kockázati tőkés számára javasolt kiválasztáshoz használható indexek és azok teszteléséből származó állításokban rejlik. A disszertáció hozzáadott értéke a következőképpen foglalható össze. • Választ adok arra, hogy mennyire adaptálható az amerikai típusú kockázatitőke-modell más országokban, emellett ismertetem a kockázati tőke aktivitását a nemzetközi piacokon. Továbbá meg is adom, hogy melyek azok a tényezők, amelyek korlátozzák az amerikai modell elterjedését. • A nemzetközi szakirodalom szintetizálásával javaslok egy sikeres kockázatitőke-befektetés folyamatot, és részletezem a kiválasztás során használt kritériumokat. • A leggyakoribb kiválasztási kritériumok alapján javasolok három indexet, amelyeket az értékelésben/kiválasztásban fel lehet használni. • Egy 300 magyar mikro- és kisvállalkozásokból álló mintára alapozva kapcsolatot keresek a javasolt indexek és a vállalkozás ismérvei között, amely során lineáris regressziós modelleket illesztek, klaszteranalízissel osztályokat képzek és ehhez kapcsolódó statisztikai eszközöket használok. For a healthy economic growth innovative companies with high growth potential are essential, which have significant capital needs and carry high risk. The venture capitalist, as a financial intermediary helps these kind of companies with external equity financing. That’s why I consider it important to suggest such tools/indexes for the venture capitalists, which can be useful in selecting the potential company during a venture capital investment. The main goal of the dissertation is to present the factors that affect the presence and activity of the venture capital worldwide; what means and steps are taken during selecting a potential investment; and what is the relationship between the potential companies’ economic and other characteristics, and the selection criteria of a potential venture capital investment. The novelty value of the dissertation is the suggested indexes for the venture capitalist to be used in the selection process, and the statements that are derived from testing these indexes. The added value of the dissertation can be summarized in the following: • I answer that, how adaptable is the American type venture capital model in other countries, besides that I present the activity of the venture capital in international markets. Furthermore I give the factors that prevent the spread of the American model. • Synthetizing the international literature I propose a successful venture capital investment process, and detail the criteria used during the selection. • Based on the most common selection criteria I suggested three indexes, which can be used in the valuation/selection process. • I was looking for connection based on a sample of 300 Hungarian micro- and small sized companies between the proposed indexes and the company’s characteristics, during that I suited linear regression models, created classes with cluster analysis and used statistical tools related with this.
Szabadon hozzáférhető
A vállalat értékteremtése és annak mérése, különös tekintettel a 2007-2008-as pénzügyi válság hatására
Kiss, Anita; Ujhelyi, Mária; Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
A megváltozott piaci környezeti kihívásokhoz igazodva új elvárások jelennek meg a vállalatértékelés esetében is. A vállalatértékelő számára kulcsfontosságú, hogy több évre vonatkozó, hatékony, hasznos és pontos információ álljon rendelkezésre. Ezeket az információkat felhasználva a menedzsment operatív és stratégiai szintű döntések meghozatalára képes. Ezek a mutatók alkalmasak arra válság idején is, hogy jelezzék azt, hogy valamennyi értékteremtőre jelentős figyelmet kell fordítani. A globális pénzügyi válság hatására a vállalatértékelésben tehát előtérbe kerül valamennyi érték meghatározó szerepének a vizsgálata. Ezt a szemléletet vállalati mérettől függetlenül, mind a nagyvállalatoknál, mind a kis-és közepes vállalatoknál követni kell. Dolgozatom megírásának alapvető célja az volt, hogy választ kapjak arra a kérdésre, milyen tényezők befolyásolják a vállalat értékét és ezeknek a tényezőknek a befolyásoló ereje hogyan alakul az egyes iparágakban és országcsoportokban, illetve a 2007-2008-as globális pénzügyi válság következtében. Disszertációm megírása során négy kulcsterületnek a kidolgozására koncentráltam. Az első az elméleti rész, a szakirodalom feldolgozásával foglalkozik, a második a gyakorlati rész, amely a vállalatértékelés tevékenységének és módszereinek a kategorizálását és áttekintését tartalmazza, részletesen bemutatva a vállalatértékeléshez használható eszközöket, azok alkalmazásának előnyeit és hátrányait. A harmadik rész a gazdasági válsággal foglalkozik, kiemelve annak pénzügyi vetületét. A fentieket követi a negyedik empirikus rész, amelyben, az adatbázis vállalati adatain keresztül vizsgáltam az értékteremtő tényezőket. Zárásként megválaszoltam a kutatási kérdésemet, következtetéseket vontam le, összefoglaltam a kutatási eredményeimet, amelyeknek gyakorlati hasznosíthatósága és alkalmazhatósága érvényesül valamennyi gazdasági társaság esetében, továbbá kijelöltem a lehetséges új kutatási irányokat. In the 1980s and 1990s the fields of corporate finance and corporate strategy became significantly interconnected. The transformational processes by which these two areas became interconnected have been highlighted by Copeland et al [1999] and Bartek-Lesi et al [2007]. The theme of my study lies within the field of these interconnected fields. The basic aim of the dissertation was that after a study of the literature relevant to the theme, I examined the value-creating factors in the firm which most influence the value of the firm. After having identified the value creators, I analysed the changes following the effects of the 2007-2008 financial crisis in their industrial sector and country group dimensions. While writing my dissertation I concentrated on dealing with four key areas. The first was the theoretical part, in which, after introducing the value creation of the firm and the processes involved I summarised the background to the literature of firm evaluation and its historical development. The second was the practical part, which included the description and categorisation of the activities and methods of the evaluation of the firm, and which introduced in detail the tools used in evaluating the firm, and the advantages and disadvantages of their application. The third part concentrated on the economic crisis, particularly its financial aspects. Finally in the fourth empirical part, I examined the value-creating factors through the data in the firm database. During the analysis I also examined the effects of the 2007-2008 global financial crisis, in the various industrial sectors and in the different country groups. To close the dissertation I draw conclusions, demonstrate the validity of my theses, answer the research questions, summarise the new and novel aspects of the dissertation and introduce possible directions for new research.
Korlátozottan hozzáférhető
Social trust and the Legal System Through the Lens of the Puzzle of Great Britain
Hodosi, Anett; Győrffy, Dóra; Gilányi, Attila; Hodosi, Anett; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Social trust has been widely regarded among researchers as a critical condition for economic growth, effective governance and subjective welfare long before the recent economic crisis. At an individual level it enhances one’s views on democratic institutions, increases the likelihood of participating in politics and makes people more tolerant towards each other (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). On the level of the society, trust is associated with more democratic institutions, less inequality, crime and corruption and larger growth (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). As formal and informal institutions are interlinked; one cannot be changed without affecting the other (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). The stickiness of new formal institutions is highly dependent on the past and the level of closeness to the metis, which is “the set of informal practices and expectations that allow ethnic groups to construct successful trade networks” (BOETTKE ET AL., 2008:9) If formal changes are in synchrony with local informal background, long-term effect can be ensured. ROTHSTEIN (2005) argued that there is a positive link between legal institutions and social trust. To create trustworthy institutions, two features of the institutions play a crucial role, namely impartiality and efficiency (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005). Thus our expectations are that we find high-quality legal institutions accompanied by a high level of social trust when examining their correlation among 24 European Union member states. This expectation is satisfied by all countries with the exception of Great Britain, which constitutes an anomaly. In the fatherland of the Rule of Law (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) high legal institutional quality is paired by an unusually low level of social trust. It is a puzzling case, one which suggests that a high quality legal framework is a necessary but not sufficient condition to build social trust. It leads to the question of what other factors are needed on top of ‘good’ institutions to allow people to trust in each other in general. We suggest a new comprehensive approach incorporating the analysis of immigration, inequality and access to impartial justice data to shed light on the trust-eliminating mechanisms based on the comparison of two sub-populations of Great Britain: the minority and majority ethnic groups. We conduct the research within the framework of an embedded within-case analysis with the help of a qualitative and quantitative examination. The key argument of the dissertation is that a high-quality legal system at a macro level is a necessary but not a sufficient condition to augment social trust. The additional framework condition of access to impartial justice has to be fulfilled on the level of minority and majority ethnic groups as well to allow the legal system to generate social trust. When ethnic heterogeneity is combined with considerable variance in the level of income inequality and poverty between the majority and minority ethnic groups, impartial access to a fair justice system becomes even more crucial. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik.
Korlátozottan hozzáférhető
Determinants of Sovereign Bond Spreads in Emerging Markets
Csontó, Balázs; Horvath, Julius; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Using several estimation methods, we analyzed the determinants of emerging market sovereign bond spreads and their cross-country co-movements in a number of countries from four different perspectives. First, we analyzed emerging market debt spreads with the aim to disentangle the effect of global and country-specific developments as well as showed that the importance of country-specific and global factors is conditional on the time horizon and the degree of volatility in financial markets. Specifically, we showed that (i) while both country-specific and global developments are important determinants of spreads in the long run, it is mostly the global factors that determine spreads in the short run; (ii) while country-specific fundamentals are important determinants of spreads in each regime the importance of global factors increases during high-volatility periods. Second, we investigated whether and how the strength of fundamentals is related to the sensitivity of spreads to global factors. Using three different methods, we showed that countries with stronger fundamentals tend to have lower sensitivity to changes in global risk aversion. Third, we decomposed changes in emerging market sovereign spreads in seven periods over the last decade in order to understand whether they are driven by improving fundamentals and/or global factors, and what role the unexplained part of changes plays. In general, we found that in periods of severe market stress and general lack of public understanding of country-specific developments, such as during the intensive phase of the Eurozone debt crisis, global factors tend to drive the changes in spreads and misalignment tends to increase in magnitude and its share in actual spreads increases. Finally, we also analyzed the cross-country co-movement of spreads using two methods. In short, we showed that co-movements of spreads tend to vary across periods associated with low and high volatility in financial markets. A disszertációban több becslési módszerrel elemezzük a feltörekvő piaci államkötvény-felárak meghatározóit, valamint a felárak együttmozgását négy különböző nézőpontból. Egyrészt, megpróbáljuk beazonosítani az ország-specifikus és a globális tényezők szerepét a felárak alakulásában, valamint rámutatunk, hogy azok jelentősége függ a választott időhorizonttól és a piaci környezettől. Megmutatjuk, hogy (i) míg az ország-specifikus és a globális tényezők egyaránt hatnak a felárakra hosszú távon, rövid távon elsősorban utóbbiak mozgatják őket; (ii) miközben az ország-specifikus fundamentumok az összes rezsimben hatnak a felárak alakulására, a globális környezet jelentősége növekedik a magas volatilitással rendelkező időszakokban. Másrészt, megvizsgáljuk, hogy a fundamentumok erőssége hogyan hat a felárak globális tényezőkre való érzékenységére. Három különböző módszerrel is azt találjuk, hogy az erős fundamentumokkal rendelkező országok felárának kisebb a globális kockázati étvágyra való érzékenysége. Harmadrészt, a felárak változását felbontotjuk a fundamentumok és a globális tényezők hozzájárulására hét időszak során az elmúlt évtizedben. Röviden összefoglalva azt találjuk, hogy a piaci stresszel jellemezhető időszakokban, mint amilyen az Eurózóna adósságválsága, elsősorban a globális tényezők hatnak a felárakra, valamint a félreárazás mértéke növekszik. Végül, két módszerrel elemezzük a felárak országok közötti együttmozgását. Röviden, megmutatjuk, hogy a felárak együttmozgásának mértéke különbözik az alacsony és a magas volatilitással rendelkező időszakokban.
Korlátozottan hozzáférhető
Divergent dynamics of transformation: The role of the European Union
Sigér, Márta Fruzsina; Csaba, László; Sigér, Márta Fruzsina; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
A dolgozat célja, hogy megvizsgálja, egyes országok miért lesznek az európaizáció élenjárói, míg mások lemaradók. Egyes országok miért ragadják meg alkalmat, és csatlakoznak az Európai Unióhoz, míg mások nem. A végsı kimenet mindig a külsı és belsı tényezık egymásra hatásának az eredménye. A második fejtörést okozó kérdés, hogy mely feltételek a maghatározóbbak? Mi a külsı és belsı tényezık „jó keveréke”, amely sikeres európaizációhoz vezet? A dolgozat fı következtetései: (1) A sikeres európaizációhoz nélkülözhetetlen a belsı elkötelezettség, csakúgy, mint a külsı nyomás. A külsı impulzus képes a hazai struktúrákat és folyamatokat új kontextusba helyezni, s kimozdítani a holtpontról. Egy ország válaszadási kapacitása a politikai elit akaratától és elhatározottságától függ. Az elit pedig olyan változások mellett kötelezi el magát, amelynek költsége alacsonyabb az elit számára. (2) A gazdasági, politika és társadalmi struktúrákban a nemegyezés önmagában nem vált ki alkalmazkodási nyomást, csak ha észlelik és tudomásul veszik. (3) Az európaizációs hatás jelenléte kikerülhetetlen; az európaizációs nyomás alatt álló országoknak számolniuk kell vele, akár pozitív, akár negatív válaszadás mellett döntenek. Az európaizációs nyomás a belsı válasz hiánya esetén sem bizonyul hatástalannak. Az európaizáció ezen indirekt formája változó hatékonyságú, sokszor épp a szándékolt hatás ellenkezıje. (4) A kezdeti feltételek egy csoportja „korrigálható” gazdaságpolitikai döntésekkel. Az intézmények ezen (jobbára formális) szintjén a hatalmon lévı politikai elit képes az útfüggıség és a kezdeti feltételek felülírására. (5) Az idızítés alapvetı fontosságú. A meghívott országnak nem mindig van lehetıség eldönteni, mikor fogadja el a meghívást. Ha egyszer nem használták ki a lehetıséget, kétséges, hogy mikor adódik a következı, mivel az Európai Unió preferenciái változhatnak az idık folyamán. (6) A háború számít a gazdasági, politika és intézményi folyamatokban. Egy fegyveres konfliktus és következményei alapjaiban megváltoztatják a társadalom szabályait; speciális feltételeket teremtenek, ahol a kivételbıl szabály lesz. A háború vége nem feltétlen jelenti a speciális idıszak végét, mert a gazdasági, politika és intézményi dinamikákban útfüggıséget hozhat létre.This paper aims to examine why some countries are frontrunners in Europeanization and others lagging behind. Why some countries grasp the opportunity to join the European Union and others do not. The final outcome is always the result of an interaction between external and internal factors. The second puzzling question is which conditions play more determinant role. What is the “good mixture” of external and internal factors that result in successful Europeanization? The main findings of the paper: (1) In order to reach successful Europeanization, internal conviction is inevitable. Just like external pressure. The impulse from outside is able to put domestic processes and structures into new context, and move them out from dead-lock. The responsive capacity of a country depends on the will and determination of the political elite. The political elite will commit themselves to changes only if its costs are lower than its benefits for the elite. (2) Misfit in itself does not induce adaptation pressure in economic, political and social structures unless the misfit is perceived and acknowledged. (3) The presence of Europeanization impact is inevitable; the countries under Europeanization pressure have to count with it whether they choose positive or negative respond. Europeanization pressure does not appear ineffective even in the absence of internal response. This indirect Europeanization impact possesses different degree of efficiency, sometimes even opposite to the intended impact. (4) A set of initial conditions may be “corrected” by policy decisions. Concerning this level of (mostly formal) institutions, the will of the prevailing political elite is able to overwrite path dependence and initial conditions. (5) Timing is fundamental. The invited country may not have the chance to decide when it prefers to accept the invitation. Once the possibility was not utilized, it is doubtful when the next will come because the preferences of the European Union may change with time. (6) War matters for economic, political and institutional dynamics. An armed conflict changes fundamental rules of the society, creates special conditions, where the exception becomes the rule. The end of the war does not mean the end of this special period and it can create path dependence in economic, political and institutional dynamics.
Korlátozottan hozzáférhető
Az értékrend és életminőség összefüggései
Havasi, Virág; Lévai, Imre; Havasi, Virág; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
A dolgozat célja az érték- és életminőség kutatások összekapcsolása, az ingleharti érték kutatások és elemzések kibővítése, mélyítése. Az értekezés első részében tisztáztuk az általunk használt fogalmak jelentését (érték, kultúra, gazdaság, életminőség), megvizsgáltuk a kultúra és az értékek vizsgálatának módját a közgazdaságtanon belül, valamint az érték és életminőség kutatások főbb eredményeit. A saját empirikus kutatás alapján tett főbb megállapításaink: Az emberek értékrendjét a prefelnőtt korban megtapasztalt életminőségük határozza meg és nem csupán a szűk értelemben vett anyagi viszonyok, az életminőség materiális elemei. Emiatt egy országon belül jelentős értékrendi különbségek tapasztalhatók, akár nagyobbak, mint az országok közötti viszonylatban. A civil társadalmi tagság, a posztmaterialista értékorientáció, a nagyobb környezeti tudatosság együtt jár, és nagyobb boldogságérzettel párosul. Az anyagi viszonyaikkal azok az emberek elégedettebbek, akiknek a pénz nem túl fontos cél az életükben, mivel kisebb igényszintjük könnyebben kielégítést nyer. A többi értékterület esetén az elégedettség és a fontosság kapcsolata fordított. Azok az emberek elégedettebbek, akiknek az adott értékterület fontos. Ezen esetekben a teljesítmény eredménynövelő hatása erőteljesebb, mint a fontosság igényszint növelő hatása. A jövedelmi viszonyok kivételével mind az objektív, mind a szubjektív mutatók alkalmasak az életminőség mérésére, egymást helyettesítő módon, az egymással való szoros kapcsolatuk miatt. Az életminőség különböző dimenziói közötti összehasonlíthatóság az értékek bekapcsolásával oldható meg, mivel az átfogó boldogság azon részterületeken tapasztalt-érzékelt elégedettségtől függ különösen, amik relatíve fontosabbak az érintett egyénnek (csoportnak). Amennyiben egy mutatót szeretnénk szerkeszteni a különböző életminőségi dimenziók eredményeiből, a fontosságukkal kell súlyozni azokat. The topic of the thesis is the connection between the system of values and the quality of life. We wanted to know more about their inner structure and about how these two affect each other. In the first chapter we placed this research in the system of theories of social sciences and we also tried to clarify some of the concepts we used, such as economy, culture, value, quality of life. Having a look at the history of economic theories we identified a stream whose purpose among many others was to analyze values. We presented three different economic approaches to values and several theoretical notions concerning happiness and well-being, as well as the method of their measurement and the results of this research. The second chapter contains the hypothesis of our research and the applied methodology of it, which was a survey with questionnaries. The third and fourth chapters show the findings of our research and the fifth represents the scientific results of it. Our main conclusions are: The system of values of people are determined by the quality of life of their childhood. Because of this we can find big territorial differences within a country, even bigger than between countries. Although the system of values of gipsy people is a mixed one but it is not an obstacle to their integration, because the values necessary in a modern economy are favoured by them (the importance of work, the achievment motivation) Membership in the civil society, postmaterialist value orientation and bigger concern about the protection of environment and higher feeling of happiness go together. Those who don’t care much about money seem to be more satisfied with their financial situation, as their lower level of demand can be satisfied easier. But in the case of other value domains the direction of the connection is reverse: those who find a certain value domain important are more satisfied with it. They make more efforts in these value domains which leads to better results. This seems to be more important than the increasing demand caused by the importance. Except for financial conditions, the objective and subjective indicators are substitutively capable of measuring the QOL, because there are strong relations between them. The overall feeling of happiness depends mainly on the satisfaction experienced in those areas which are considered particularly important by the individuals or groups. The thesis ends with our conclusions and suggestions of economic policy.
Korlátozottan hozzáférhető
A fejlődés új paradigmája: elmélet és gyakorlat
Ricz, Judit; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
-
Korlátozottan hozzáférhető
A kockázati tőke hozzáadott és „elvett” értéke
Becskyné Nagy, Patrícia; Karsai, Judit; Nagy , Patrícia; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
The main research focus of the Ph.D. thesis is how and where (in which sectors of the economy) the venture capital exerts its value creating effect based on international and Hungarian experiences. During my research, following the comprehensive process of the relevant literature, a three-dimensional dynamic model has been developed about the sources of value creation by venture capital based on a synthesis of the results of international qualitative research, whose main findings were confirmed by Hungarian case studies as well. These case studies are the primary research results of this thesis. This part is followed by an analysis of statistical data on the venture capital industry of the USA, Europe, East and Middle Europe, and Hungary, which were comparatively analyzed by the help of quantitative methods. The main conclusions of the research include: Thesis 1: The sources of the value creation by venture capital investments – based on a three-dimension model developed from international experiences and case studies from Hungary – are the following: Special competences (in investment, industry, and entrepreneurship/management) of venture capitalists, which completes the competences of the management. Besides, the capital provided by venture capitalists improves the value creation by a ownership structure harmonizing interests and creating mutual interests, and by a large capital injection. The value creating mechanisms of knowledge and capital are conditional on the cooperation of investors, and company. The value creating activity of venture capitalist promotes the selection of portfolio companies with large growth potential, the management of their growth, and the production of value added, i.e. it influences the whole investment process resulting in an improvement of the sources of value creation of the investor. The value creating mechanisms work as catalysts, they are valid independently on the geographic situation of the investment, and contribute to the development of structural factors (fund size, business size, geographic focus, industrial focus). Thesis 2: The classical, innovation facilitating function of venture capital is still having a stimulating effect on the US economy. Investment decisions are made based on strict company evaluations and selection methods, with a primary focus on the expanding businesses with large growth potential. The relative reduction of the weight of classical venture capital within this sector is primarily the result of the increase of the number of buyouts, but it does not mean the a reduction in the value of classic venture capital investments. In Europe, on the other hand, growth stimulating effect of classical venture capital is only slightly traceable due to the small number of institutional investors, the relatively low willingness to take risk, the lack of local investors with the required professional experience, the small size of funds, the small profits relative to the risk, and limited possibilities of exiting the market by stock exchanges. In Hungary the classical venture capital does not finance the early phases, while supports expansive financing in a limited way since the same structural problems as in Europe are present here even more. Thesis 3: Venture capital supports ventures mainly by buyouts of mature companies with high-value capital leverage in the USA, Europe, East and Middle Europe, and Hungary. The increase in the number of buyouts takes place in conjunction with ownership structures of funds and investment strategies becoming global. In East and Middle Europe, and especially in Hungary, the high weight of venture capital in the economy, and the investment strategies focusing on buyouts are attributable to the behaviour of foreign investors having mainly regional, and partly global objectives since most of the capital originates from foreign resources and while the Hungarian private resources has just a small contribution to the resource structure of existing funds. A doktori disszertáció kutatási kérdése, hogy a kockázati tőke milyen módon (hogyan?) és a gazdaság milyen szektoraiban (hol?) fejti ki értékteremtő hatását a nemzetközi és magyar tapasztalatok alapján. A kutatás során a témakörhöz kapcsolódó szakirodalom széleskörű feldolgozását követően kvalitatív módszerrel készült nemzetközi kutatások eredményeinek szintetizálásával született egy háromtényezős dinamikus modell a kockázati tőke értékteremtésének forrásairól, amit a primer kutatás eredményeként feldolgozott magyarországi esettanulmányok is alátámasztottak. Ezt követően az Egyesült Államok, Európa, Kelet-Közép-Európa és Magyarország kockázatitőke-iparágához kapcsolódó szekunder forrásokból származó statisztikai adatok összehasonlító elemzésére került sor, kvantitatív módszer segítségével. A kutatás fő megállapításai a következők: 1. tézis: A kockázatitőke-befektetések értékteremtésének forrásai – a nemzetközi tapasztalatok és a magyarországi esettanulmányok tanulságai alapján készített háromtényezős dinamikus modell szerint – egyrészről a kockázati tőkések speciális (befektetési, iparági és vállalkozói/vezetői) tudása (competence), amely kiegészíti a menedzsment kompetenciáit. Emellett a kockázati tőkések által biztosított tőke (capital) lehetővé teszi az értékteremtést az érdekeket harmonizáló, kölcsönös érdekeltséget teremtő tulajdonosi struktúra és nagyösszegű tőkeinjekció által. A tudás és a tőke értékteremtő mechanizmusai csak a befektetők és a vállalat együttműködése (cooperation) esetén érvényesülnek. A kockázati tőkés értékteremtő tevékenysége segíti a nagy növekedési potenciállal rendelkező portfoliócégek kiválasztását, növekedésének menedzselését és a hozzáadott érték realizálását, vagyis áthatja az egész befektetési folyamatot, melynek eredményeként a befektető értékteremtésének forrásai is gyarapszanak. Az értékteremtő mechanizmusok katalizátorként működnek, a befektetés földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül érvényesülnek, és hozzájárulnak a strukturális tényezők (alap méret, ügylet méret, földrajzi fókusz, iparági fókusz) fejlődéséhez. 2. tézis: A kockázati tőke klasszikus, innovációt előmozdító funkciója az USA-ban továbbra is kifejti gazdaságélénkítő hatását. A befektetések reális vállalatértékelések és szigorú kiválasztási módszerek mellett jönnek létre, elsősorban a nagy növekedési potenciállal rendelkező expanzív ügyletekre koncentrálva. A klasszikus kockázati tőke ágazaton belüli relatív súlyának csökkenése elsősorban a kivásárlások elszaporodása miatt következett be, és nem jelenti a klasszikus kockázatitőke-befektetések értékének abszolút értéken számított csökkenését. Európában ezzel szemben a klasszikus kockázati tőke gazdaságélénkítő hatása csak mérsékelten érvényesül, az alacsony számú intézményi befektető, a relatíve alacsony kockázatvállalási hajlandóság, a helyi ismeretekkel rendelkező, szakmailag tapasztalt befektetői réteg hiánya, az alapok nem megfelelő mérete, a kockázathoz képest alacsony hozamok és a tőzsdei úton történő kiszállás korlátozott lehetősége miatt. Magyarországon a klasszikus kockázati tőke a korai fázisok finanszírozását nem, az expanzív finanszírozást pedig korlátozottan segíti, mivel az Európában tapasztalt strukturális problémák fokozottan jelentkeznek. 3. tézis: A kockázati tőke az USA-ban, Európában, Kelet-Közép-Európában és Magyarországon egyaránt, elsősorban érett cégek nagy értékű tőkeáttételes kivásárlása útján segíti a vállalkozásokat. A kivásárlások elterjedése együtt jár az alapok tulajdonosi szerkezetének és befektetési stratégiájának globálissá válásával. Kelet-Közép-Európában és különösen Magyarországon a kockázati tőke gazdaságban betöltött magas súlyát és a kivásárlásokra koncentráló befektetési stratégiát elsősorban a regionális és részben a globális fókusszal rendelkező külföldi befektetők magatartása határozza meg, mivel a tőke túlnyomórészt külföldi forrásból származik és a jelenlévő alapok forrásszerkezetéhez magyarországi magánforrások kis mértékben járulnak hozzá.
Korlátozottan hozzáférhető
Modern világgazdasági áramlások - Mexikó külgazdasági stratégiájának hatása a gazdaságfejlődésre
Erdey, László; Muraközy, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
-
Szabadon hozzáférhető
A diplomás képzés tömegesedésének munkapiaci következményei
Kotsis, Ágnes; Polónyi, István; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar -- Közgazdaságtudományi Doktori Iskola
A dolgozat elkészítésének célkitűzése, hogy tudományos alapokon megválaszolható legyen az a kérdés, vajon a felsőoktatás tömegesedése vezetett-e túlképzéshez Magyarországon a rendszerváltást követően. A dolgozat első része megteremti ennek az elméleti alapjait: foglalkozik azokkal az irodalmakkal, amelyek az oktatás szerepét vizsgálják, ezen belül az emberi tőke, a spence-i szűrő, az állásverseny és a hozzárendelési elméletekkel (3.1-es fejezet), és megvizsgálja, milyen módon lehetséges a túlképzés értékelése. A különböző lehetőségek közül a nemzetközi vizsgálatokban is alkalmazott egyik módszerrel, a munkavállaló munka által megköveteltnél magasabb iskolai képzettsége, azaz a túlképzettség vizsgálatával foglalkozik részletesebben (3.2-es fejezet). A mérés alapját az úgynevezett ORU (Overeducation – Required education – Undereducation) specifikáció jelenti, amely a minceri kereseti függvény továbbfejlesztésének tekinthető, és amely az iskolaévek keresetnövelő hatása helyett megkülönbözteti a túlképzettség (overeducation), az éppen megfelelő iskolai végzettség (required) és az alulképzettség (undereducation) bérre gyakorolt hatását (lásd például Duncan-Hoffman 1981). Bár a módszer a minceri kereseti függvény továbbfejlesztésének tekinthető, az általa kapott eredmények sok esetben ellent mondásban állnak az emberi tőke elmélet alaptételeivel. Így az is érdekes kérdés, hogy ez a módszer hogyan viszonyul az oktatással foglalkozó elméletekhez, beilleszthetők-e azoknak a keretei közé? A dolgozat második része empirikus elemzéseket tartalmaz. Egyrészt a hazai irodalomban fellelhető empirikus elemzések eredményeinek és statisztikai adatok feldolgozásának a segítségével igyekszik átfogó képet adni a felsőfokú végzettek foglalkozási helyzetére vonatkozóan. Vizsgálja a munkapiac kínálati és keresleti oldalának változását, és ezeknek az eredőjeként a diplomások foglalkozási helyzetében és a kereseteiben bekövetkezett változásokat (4.1-es fejezet). Ezek a vizsgálatok elsősorban a felsőfokú végzettek gazdasági pozíciójában bekövetkezett változások bemutatására alkalmasak, és ezek alapján úgy tűnik, hogy a 2000-es éveket követően a felsőfokú végzettségűek bérprémiumában negatív irányú változások figyelhetők meg. Másrészt saját empirikus vizsgálatot is tartalmaz (4.2-es fejezet), amelyben a szerző a Debreceni Egyetem 2007-ben és 2009-ben végzett hallgatóinak esetén keresztül igyekszik részletesebb képet adni a felsőfokú végzettek foglalkoztatási helyzetéről. Bár ilyen formában nyilvánvalóan nem lehetséges az egész országra vonatkozó következtetések levonása, és szükséges a regionális helyzetből adódó torzítások szem előtt tartása, ugyanakkor mint az ország egyik legnagyobb egyeteme, lehetőséget nyújt bizonyos mértékű tendenciák azonosítására, és korlátok között ugyan, de ebből való következtetések megfogalmazására. Az esettanulmány vizsgálja a felsőfokú végzettek különböző rétegeinek egymáshoz képesti (a túlképzetteknek és a túlképzettségen belül elkülöníthető kategóriáknak) a bérhátrányát, mivel középfokú végzettséggel rendelkezők nem szerepelnek az adatbázisban. Az eredmények szerint a túlképzettek rétege nem homogén, mivel a tömegesedéssel rosszabb képességű diákok is bekerülnek a felsőoktatásba, és ha ezeket a csoportokat elkülönítjük, akkor szignifikáns különbséget találunk a kereseteik között, ami azt jelenti, hogy a legrosszabb helyzetben lévő csoport akár 32%-kal is kevesebbet keres, mint a végzettségüknek megfelelően elhelyezkedő társaik. Ez lényegesen több, mint amit a túlképzettek bérhátrányával kapcsolatosan átlagosan megállapítanak – 13% Chevalier (2003) szerint és 12,2% és 16,3% között a saját vizsgálat eredményei szerint. Mivel feltételezzük, hogy ezek a rosszabb képességű rétegek a tömegesedés hatására kerülnek be, így úgy tűnik, hogy a munkapiacon megjelenik egy jelentős kereseti hátrányban levő réteg, ami úgy tűnik, hogy a felsőoktatás túlzott mértékű bővülésének eredménye. Emellett azonosításra kerülnek azok a tényezők is, amelyek hatására a Debreceni Egyetem végzettjei nagyobb valószínűséggel válnak túlképzetté (ezen belül is a túlképzettség különböző csoportjaiba tartozóvá.)The main goal of this paper is to answer the following question on a scientific basis: Has mass education led to overeducation in Hungary? Besides theoretical analyses, which provide a basis for examination, I conduct an empirical analysis. First the author introduces those theories that examine the role of education, such as human capital, screening, job competition and assigning models. (Chapter 3.1) After that, she examines the topic of overeducation in order to collect different definitions and chooses the one which defines overeducation as the discrepancy between the educational attainment of workers and the educational requirements of their job (Chapter 3.2). The basis of the method used is the so called ORU specification, which distinguishes the effect of over-, under- and required education on wages (see Duncan-Hoffman 1981).Although the ORU specification is rooted in the Mincerian earning function, the results seems to be in contrast with human capital principles. So the relationship between ORU and theories is an interesting question. Is it embedded into these theories’ frameworks or not? The empirical analysis can be divided into two parts: in the first part the results and statistical data from domestic and international empirical analyses are introduced, in order to give an overall picture of the employment of graduated students. The author examines the change in both demand and supply on the labour market and introduce the change of employment status and wage premiums of educated workers (Chapter 4.1). These studies are appropriate to introduce the changes in the economic position of graduates; and it seems that after 2000 negative tendencies appeared regarding the wage premiums of these workers. However to evaluate overeducation an own empirical analysis is conducted (Chapter 4.2), which examines the employment status of students graduating from the University of Debrecen (UD) who finished their studies in 2007 and 2009. The main reason is that the domestic statistical databases do not contain questions and data about the overeducation status of individuals. Bias stemming from the regional nature of the sample must be considered, so we cannot make conclusions relating to the whole country. However, as one of the biggest universities in Hungary the case of the graduates of UD can help us to identify the phenomenon mentioned and its effect and make final conclusions. In the case study the author examines the wage penalty of the different categories of overeducated graduates relating to their matching counterparts. We must use wage penalty here, because those with a secondary school education are not represented in the database. So we can only determine the wage premium or wage penalty of higher education categories in relation to each other. According to this, the group of overeducated graduates is not homogenous, since by expansion students with lower abilities can attend higher education. If we differentiate these inner groups, we can find significant differences among wages: the worst group can earn 32% less than those who can find a job which requires their education level. This is more than the wage penalty of the overeducated as determined earlier: 13% according to Chevalier (2003) and 12-16% according to my analysis, as we assume that students with lower abilities start to attend to university under expansion. Thus, as a result of higher education expansion there appears a group of graduates who suffer from a significant and higher wage penalty. In addition, the paper identifies those factors which affect the probability of being a genuinely or an apparently overeducated graduate.
Korlátozottan hozzáférhető
Az oktatás, mint humántőke-beruházás jelentőségének és megtérülésének vizsgálata
T.Kiss, Judit; Polónyi, István; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
A kutatás fő területét az emberi tőke elmélete adta, amely alapján az egyénben megtestesült tudás és képességek összessége tőkeként értelmezhetőek, és minden olyan tevékenység, amely jelenbeli ráfordítás mellett jövőbeli hozamokat eredményezhet, miközben nő az egyén termelékenysége beruházásként értelmezhető. Abban az esetben, ha a beruházásokkal kapcsolatos kiadásokat és a jövőben felmerült hozamokat nevesíteni és egyben mérni is tudjuk, akkor az ilyen beruházások megtérülése meghatározható, vagy legalábbis jó közelítéssel megbecsülhető. Az oktatás megtérülésének elemzése az oktatás-gazdaságtan egyik leginkább vizsgált terrénuma, hiszen számos tanulmányt készítettek már az oktatás hozamának vizsgálatával kapcsolatban, az oktatás egy-egy pótlólagos évének, vagy egy magasabb iskolai végzettség megszerzésének az egyéni és a társadalmi megtérülésére vonatkozóan. Ugyanakkor az állam is beruház az ország állampolgárainak emberi tőkéjébe, vagy akár saját alkalmazottjainak humán tőkéjébe, amelynek megtérülése, az egyéni és a társadalmi megtérülésekhez hasonlóan vizsgálható. A disszertáció középpontjában egyrészt a humán tőke jelentőségének a vizsgálata, másrészt az oktatás, mint humán tőkébe történő beruházás megtérülésének az elemzése áll. A dolgozatban tárgyalom a humán tőke elméletének előzményeit, kibontakozását és kiteljesedését, az oktatás makroszintű jelentőségét, az oktatás externális hatásait, a humán tőke mérésének lehetőségeit, és az oktatás opcióként történő megközelítését. Disszertációmban elemeztem az oktatás egyéni, társadalmi és fiskális megtérülési rátáinak az alakulását, az 1999. év és a 2008. év közötti időszakban. A dolgozatban kitértem az egyéni, a társadalmi és a fiskális megtérülési rátákat meghatározó releváns tényezők vizsgálatára, a megtérülési ráták összehasonlítására és nemenként történő elemzésére. Vizsgáltam, hogyan jellemezhető a munkából származó jövedelmeket terhelő adó és adójellegű kifizetéseknek, valamint az oktatás állami támogatásának a hatása a humántőke-beruházásokra nézve. Elemeztem, hogy vajon a munkából származó jövedelmeket terhelő elvonásoknak, röviden az adóztatásnak az ellenösztönző, vagy az oktatás támogatásának ösztönző hatása érvényesül-e jobban az oktatással kapcsolatos emberitőke-beruházásokra. The main area of my research was given by the theory of the human capital which means that knowledge and skills incorporated in the individual can be referred to as capital and all activities with which present input make future yields while the productivity of the individual grows can be interpreted as an investment. If we can name the investment related costs and the future yields and if we can measure them, then the returns of these investments can be defined or at least estimated. The analysis of the return to education is a much researched area of education economics because several studies have been made in relation to the examination of education yields, the individual or social returns of the extra year or a higher educational level. The state also invests in the human capital of her citizens or the human capital of her own employees, whose return can be examined in the same way as the individual or social return. In the focus of the dissertation are the examinations of the significance of the human capital, the returns of education as a human capital investment. I discussed the backgrounds, establishment and fulfilment of human capital theory, the significance of macro-level analysis of the human capital, the external effects of education, the measurement possibilities of human capital, the risk of human capital and interpreting the education as an option. I analysed the change of the individual, social and fiscal rates of returns to education between 1999-2008. I presented the trend of the defining relevant factors of the individual, social and fiscal rates of returns. I covered the comparison and the analysis of gender specific point of view. I examined how to describe the effect of work related income taxes and tax-like charges and the state support of education concerning the human capital investments. I analysed the disincentive effect of taxation and incentive effect of state support on education, and of which has a greater effect on the human capital investments connected to education.
Korlátozottan hozzáférhető
A fejlődés új paradigmája: elmélet és gyakorlat
Ricz, Judit; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
From the beginnings during my studies, and later during my research I was always especially interested in the problems of developing countries. I wrote my master thesis at the Faculty of Economics and Business Administration of the University of Debrecen (DE KTK) about the debt crisis in developing countries, and the trials of its solution in 2001 with the supervision of István MUSTÓ. After graduating I took part in the postgraduate course of the Institute of Regional Sciences / Regional Planning at the University of Karlsruhe in Germany. This course was international (with 80% of the students coming form developing countries) and interdisciplinary (due to the characteristics of the discipline and the courses taught). In 2004 I started with my doctoral research and teaching activities also with emphasis on development economics at the Department of World Economy and International Relations at the DE KTK. Among others I prepared, introduced and taught two new courses at the department: Global Problems and Economic Development was a specialisation course in English, and Globalisation Processes was held in Hungarian. Thanks to the invitation of my supervisor, Prof. László CSABA I took part on the doctoral course The New Political Economy of Development in the winter trimester 2006/07 of the Central European University. My doctoral thesis profited invaluable of the added value of the lectures and readings of this course, as well as that of the discussions raised among the participants. During the doctoral research period I participated on national and international conferences, and these professional meetings all contributed to the final limitation of my research topic as well as to the final form of the thesis. The Southern Engines of Growth UNU WIDER2 conference held in September 2007 is especially to emphasize. It gave me the possibility to learn the newest results of international research in development economics from first hand and provided me not just with useful knowledge but also with motivation for further research. I was further motivated by the fact, that in the Hungarian literature the newest results if the international research of development economics hardly or incompletely appeared. According to this I tried to document my doctoral research with own publications, which can be seen on numerous book reviews and scientific articles written in the last three years.A fejlődés a kezdetek óta a társadalomtudományok és különösképpen a közgazdaságtan központi kérdése volt. A „nemzetek jólétének” tudományos vizsgálata Adam Smith-ig nyúlik vissza, aki 1776-ban publikált fő művében (1940/1776) a gazdasági növekedést meghatározó tényezőket, valamint a társadalmi jólétet kutatta. Több mint két évszázaddal később Robert Lucas India gazdasági fejlődését kutatva megállapította, hogy ha ”… az ember egyszer elkezd gondolkodni ezen [gazdasági fejlődést érintő] kérdések emberi jólétre vonatkozó következményein, akkor utána már nehéz bármi másra gondolni…” (Lucas, 1988:5). Bár a fejlődés tudományos felfogása alapjaiban megváltozott a kezdetek óta, a gazdaságok fejlődési folyamatának értelmezése napjainkban is az egyik központi témája a modern közgazdaságtannak. Disszertációnkban azonban ennél szűkebb keretek között, konkrétan fejlődés-gazdaságtani megközelítést alkalmazva vizsgálódunk. Ez a tudományág, a fejlődés-gazdaságtan (development economics) kialakulása óta a fejlődést állította vizsgálatai középpontjába, és a társadalmi relevancia mellett kimondott célja volt, hogy gazdaságpolitikai döntések hátteréül is szolgáljon. Alkalmazott tudományág révén egyértelmű, hogy az elméletek és a gyakorlati kísérletek, tapasztalatok közötti oda-visszahatások következtében hullámvölgyek és –hegyek jellemzik a fejlődés-gazdaságtan történelmét. De állításunk szerint annak létjogosultsága töretlen, sőt mind a tartalmi, mind a területi relevancia szélesebb ma, mint volt bő félévszázaddal ezelőtt. Ezen állításunk alátámasztásához felvázoljuk a napjainkban érvényes fejlődés-gazdaságtani paradigmát, majd azt alkalmazzuk egy gyakorlati problémára, az urbanizációs válságra, végül empirikusan teszteljük két ország, Brazília és Egyiptom esetére a megközelítésmódunkat. Zárásként az elméletekből és az esettanulmányokból adódó megállapításainkat az állam fejlődésben betöltött szerepvállalása tekintetében összegezzük. Elsőként bemutatjuk a fejlődés-gazdaságtani szakirodalom egy lehetséges rendszerezését, majd felvázoljuk mit értünk napjainkban fejlődés alatt, melyek a tudományág, és annak képviselői előtt álló nyitott kutatási kérdések. Első, viszonylag átfogó kutatási kérdésünk tehát arra vonatkozik, hogy milyen relevanciával rendelkezik napjainkban a fejlődés-gazdaságtani kutatási irány, mi jelenti napjaink paradigmáját a fejlődés tekintetében, és mi következik mindebből az állami szerepvállalás tükrében. Látni fogjuk, hogy kérdés első része inkább speciálisan hazai aktualitással rendelkezik, míg a második és harmadik része a kérdésnek a nemzetközi irodalomban is releváns kutatási „puzzle”-t jelent.
Korlátozottan hozzáférhető
A kelet-közép-európai új tagállamok eurózónás csatlakozásának pénzügypolitikai kérdései, különös tekintettel Magyarországra
Jankovics, László; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola
-
Szabadon hozzáférhető
A feltörekvő országok tőkepiacai a pénzügyi globalizációban
Pálosi-Németh, Balázs; Csaba, László; Kormos, János; Közgazdaságtudományok doktori iskola
-

Böngészés

Közgazdaságtudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek