Közgazdaságtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2306

Közgazdaságtudományi Kar

Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
(megszűnt 2014. december 31.)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 56)

Szabadon hozzáférhető
A 6 legnagyobb latin-amerikai ország külkereskedelmének vizsgálata gravitációs modellel
Pöstényi, Andrea; Erdey, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar -- Világgazdasági Tanszék
A latin-amerikai kontinens országai számos hasonló gazdasági, politikai és történelmi jellemzővel rendelkeznek, gondoljunk csak a gyarmatosítás, majd a kizsákmányolás éveire, az elszakadási törekvésekre, majd a különböző diktatúrák megjelenésére, napjainkban viszont mégis jelentős különbségeket fedezhetünk fel a térség egyes országai között. Ezen különbségek megléte és a mögöttük rejlő okok megtalálása motivált a témaválasztáskor, így esett a választásom a gazdaság és gazdaságfejlődés két fő befolyásoló tényezőjére: a kereskedelemre és az intézményekre. Kutatásom során részletesen foglalkozok a latin-amerikai térség gazdasági lehetőségeit meghatározó intézményi háttérrel illetve annak fejlődésével, kiemelten pedig a 6 legnagyobb latin-amerikai ország, Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru gazdaságfejlődésének bemutatásával. Részletesen vizsgálom a latin-amerikai térség kereskedelmének szerkezetét és annak változásait az elmúlt közel 60 évben, az empirikus vizsgálat során nagy hangsúlyt helyezve a bilaterális exportra hatással lévő tényezőkre. A disszertációm fő kutatási kérdése, hogy a LAC-6 országok exportját milyen tényezők befolyásolják, ezek a tényezők mennyiben térnek el az egyes vizsgált országok között és a világátlagot tekintve, illetve kiemelten vizsgálom a regionális kereskedelmi megállapodások kereskedelemre gyakorolt hatásait is. A bevezető szakasz témafelvetése, célkitűzései és a módszertan bemutatása után a 2. fejezet Latin-Amerika gazdaságfejlődését és intézményrendszerének változásait mutatja be a gyarmatosítás és függetlenedés hatásaitól kezdve a nyolcvanas évek válságán és reformintézkedésein valamint a kétezres évek fiskális fordulatán keresztül egészen napjainkig. A 3. fejezet a világkereskedelmi tendenciákat ismerteti a hatvanas évektől a 2007-2009-es világgazdasági válságig, rámutatva a globális erőviszonyok változásaira, majd pedig bemutatásra kerülnek a válságot követő időszak kereskedelmet érintő tényezői. Latin-Amerika külkereskedelmének leíró statisztikai ismertetésére a 4. fejezetben kerül sor, a régió világkereskedelemben betöltött helyének bemutatása után rátérek a legfőbb kereskedelmi partnerek illetve kereskedelmi forgalomba kerülő termékek vizsgálatára, kitérek a kereskedelmi egyezmények valamint az intraregionális kereskedelem szerepére is. Az 5. fejezetben kerül ismertetésre a külkereskedelem gravitációs modelljének elmélete, a fizikából jól ismert egyenletből kiindulva a hetvenes évek elméleti alapjain keresztül egészen napjainkig bemutatva a modell fejlődésének főbb mérföldköveit. Az elmélet fejlődését követően a 6. fejezet tartalmaz egy összefoglalót az empirikus gravitációs vizsgálatokkal kapcsolatban, melynek célja a főbb kereskedelmet befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos empirikus eredmények bemutatása annak érdekében, hogy összevethetőek legyenek a disszertáció kutatási eredményeivel. A 7. fejezet tartalmazza a LAC-6 országok külkereskedelmére kiterjedő saját gravitációs vizsgálatot, az adatok és modellspecifikációk bemutatását követően megvizsgálom a LAC-6 országok külkereskedelmét országonként, majd pedig a 6 országot egybe véve is, ezt követően pedig számos érzékenységvizsgálatot folytatok, majd pedig kitérek a regionális kereskedelmi egyezmények hatásainak mélyebb vizsgálatára és végül a kereskedelmi potenciálok ismertetésére is. A 8. fejezet a kutatómunka téziseit ismerteti, összefoglalja a dolgozat legfőbb eredményeit, a 9. fejezet további kutatási irányokat mutat be.
Korlátozottan hozzáférhető
Az államháztartási fegyelem és a növekedés néhány összfüggése az EU-ban
Vass, Kitti; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Az 1980-as évek elején a nagy költségvetési deficit és a növekvő kormányzati adósság/GDP arány következtében a fenntarthatóan kiegyensúlyozott államháztartás (fiscal sustainability) kérdése lett a közgazdaságtan legégetőbb problémája. Annak a meghatározása, hogy a fiskális politika fenntartható-e, rendkívüli fontossággal bírt a közgazdasági szakemberek és a politikusok számára egyaránt. Nem véletlen, hogy a kérdés megválaszolásával szakértő közgazdászok hada foglalkozik ma is. A második világháború után létrejött jóléti államról azt tartották, hogy felelős az emberek jólétéért. Ennek az elképzelésnek az egyik következménye az állami szektor felelősségének, funkcióinak és feladatainak növekedése lett egészen a hetvenes évek kezdetéig. A hetvenes évek kezdetétől – nem csak a pénzügyi források csökkenésének oka miatt, hanem a „gondoskodó állam” jelentős hátrányainak megjelenése miatt is – a kormányzat alapvető feladatairól és kötelezettségeiről szóló viták mind-mind változásokat szorgalmaznak az állami szektor feladatainak területén. Másrészt, azonban az állampolgárok és a társadalom elvárásai nem csökkennek ugyanabban az arányban. Tehát nem csak az a kormányzat célja, hogy több feladatot lásson el kevesebb ráfordítással, hanem arra is megoldást kell találnia, hogy az állami feladatokat hogyan lehetne kevesebb ráfordítással még jobban ellátni. Nem beszélhetünk tehát általánosan a jóléti állam válságáról, csak újonnan jelentkező gondokról, melyek a jóléti kiadások átalakításának szükségességére hívják fel a figyelmet. Az évtizedek alatt a gazdaságban és a társadalomban bekövetkező változások a jóléti intézmények számos elemének újragondolását és reformját követelik meg, azonban ez nem jelenti az intézmények életképtelenségét vagy merevségét. A jóléti államokra a XXI. században az átstrukturálódás jellemző, ahol célként fogalmazódik meg – többek közt – az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekedésének megállítása, esetlegesen csökkentése. At the beginning of the 1980-s, the substantial budgetary deficit and the growing indebtedness of the government in proportion to the GDP made fiscal sustainability the most pressing question of the economy of the country. It became extremely important both for economists and politicians to determine whether the fiscal policy is sustainable or not. It is not without any reason that a host of expert economists are dealing with this issue even in our days. So, welfare states after the World War II. were thought to be responsible for the citizens’ well-being. This idea led to an increased amount of responsibility, functions and tasks on the part of the public sector until the beginning of 70’s. From the beginning of 70’s (not only due to decreasing financial sources but also due to the appearance of the welfare state’s significant disadvantages) the disputes about the government’s basic tasks and liabilities urged changes in the field of public sector’s tasks. On the other hand, the expectation of the citizens and the whole society have not decreased at the same rate. Consequently, the aim of the government is not only to complete more tasks with less expenditure, but solutions have to be found to complete the public tasks on a higher level with less expenditure. We cannot speak therefore of the crisis of the welfare state in general, just only of new problems, which draw attention to the necessity of reforms of welfare expenditures. The changes of the past decades in the field of the economy and the society require the reconsideration and reform of several elements of the welfare institutions, but it does not mean that welfare institutions are inflexible or are not viable. Welfare states in the 21st century are characterised by restructuring. The aim is, among other things, to stop the rise of the rate of public expenditures compared to the GDP or perhaps to cut them.
Korlátozottan hozzáférhető
Az államháztartási fegyelem és a növekedés néhány összefüggése az eu-ban
Vass, Kitti; Csaba, László; Vass, Kitti; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
Az államháztartási fegyelem és a növekedés néhány összfüggése az EU-ban Az 1980-as évek elején a nagy költségvetési deficit és a növekvő kormányzati adósság/GDP arány következtében a fenntarthatóan kiegyensúlyozott államháztartás (fiscal sustainability) kérdése lett a közgazdaságtan legégetőbb problémája. Annak a meghatározása, hogy a fiskális politika fenntartható-e, rendkívüli fontossággal bírt a közgazdasági szakemberek és a politikusok számára egyaránt. Nem véletlen, hogy a kérdés megválaszolásával szakértő közgazdászok hada foglalkozik ma is. A második világháború után létrejött jóléti államról azt tartották, hogy felelős az emberek jólétéért. Ennek az elképzelésnek az egyik következménye az állami szektor felelősségének, funkcióinak és feladatainak növekedése lett egészen a hetvenes évek kezdetéig. A hetvenes évek kezdetétől – nem csak a pénzügyi források csökkenésének oka miatt, hanem a „gondoskodó állam” jelentős hátrányainak megjelenése miatt is – a kormányzat alapvető feladatairól és kötelezettségeiről szóló viták mind-mind változásokat szorgalmaznak az állami szektor feladatainak területén. Másrészt, azonban az állampolgárok és a társadalom elvárásai nem csökkennek ugyanabban az arányban. Tehát nem csak az a kormányzat célja, hogy több feladatot lásson el kevesebb ráfordítással, hanem arra is megoldást kell találnia, hogy az állami feladatokat hogyan lehetne kevesebb ráfordítással még jobban ellátni. Nem beszélhetünk tehát általánosan a jóléti állam válságáról, csak újonnan jelentkező gondokról, melyek a jóléti kiadások átalakításának szükségességére hívják fel a figyelmet. Az évtizedek alatt a gazdaságban és a társadalomban bekövetkező változások a jóléti intézmények számos elemének újragondolását és reformját követelik meg, azonban ez nem jelenti az intézmények életképtelenségét vagy merevségét. A jóléti államokra a XXI. században az átstrukturálódás jellemző, ahol célként fogalmazódik meg – többek közt – az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekedésének megállítása, esetlegesen csökkentése. Some connections between discipline of state budget and growth in the EU Vass Kitti At the beginning of the 1980-s, the substantial budgetary deficit and the growing indebtedness of the government in proportion to the GDP made fiscal sustainability the most pressing question of the economy of the country. It became extremely important both for economists and politicians to determine whether the fiscal policy is sustainable or not. It is not without any reason that a host of expert economists are dealing with this issue even in our days. So, welfare states after the World War II. were thought to be responsible for the citizens’ well-being. This idea led to an increased amount of responsibility, functions and tasks on the part of the public sector until the beginning of 70’s. From the beginning of 70’s (not only due to decreasing financial sources but also due to the appearance of the welfare state’s significant disadvantages) the disputes about the government’s basic tasks and liabilities urged changes in the field of public sector’s tasks. On the other hand, the expectation of the citizens and the whole society have not decreased at the same rate. Consequently, the aim of the government is not only to complete more tasks with less expenditure, but solutions have to be found to complete the public tasks on a higher level with less expenditure. We cannot speak therefore of the crisis of the welfare state in general, just only of new problems, which draw attention to the necessity of reforms of welfare expenditures. The changes of the past decades in the field of the economy and the society require the reconsideration and reform of several elements of the welfare institutions, but it does not mean that welfare institutions are inflexible or are not viable. Welfare states in the 21st century are characterised by restructuring. The aim is, among other things, to stop the rise of the rate of public expenditures compared to the GDP or perhaps to cut them.
Korlátozottan hozzáférhető
Az értékrend és életminőség összefüggései
Havasi, Virág; Lévai, Imre; Havasi, Virág; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
A dolgozat célja az érték- és életminőség kutatások összekapcsolása, az ingleharti érték kutatások és elemzések kibővítése, mélyítése. Az értekezés első részében tisztáztuk az általunk használt fogalmak jelentését (érték, kultúra, gazdaság, életminőség), megvizsgáltuk a kultúra és az értékek vizsgálatának módját a közgazdaságtanon belül, valamint az érték és életminőség kutatások főbb eredményeit. A saját empirikus kutatás alapján tett főbb megállapításaink: Az emberek értékrendjét a prefelnőtt korban megtapasztalt életminőségük határozza meg és nem csupán a szűk értelemben vett anyagi viszonyok, az életminőség materiális elemei. Emiatt egy országon belül jelentős értékrendi különbségek tapasztalhatók, akár nagyobbak, mint az országok közötti viszonylatban. A civil társadalmi tagság, a posztmaterialista értékorientáció, a nagyobb környezeti tudatosság együtt jár, és nagyobb boldogságérzettel párosul. Az anyagi viszonyaikkal azok az emberek elégedettebbek, akiknek a pénz nem túl fontos cél az életükben, mivel kisebb igényszintjük könnyebben kielégítést nyer. A többi értékterület esetén az elégedettség és a fontosság kapcsolata fordított. Azok az emberek elégedettebbek, akiknek az adott értékterület fontos. Ezen esetekben a teljesítmény eredménynövelő hatása erőteljesebb, mint a fontosság igényszint növelő hatása. A jövedelmi viszonyok kivételével mind az objektív, mind a szubjektív mutatók alkalmasak az életminőség mérésére, egymást helyettesítő módon, az egymással való szoros kapcsolatuk miatt. Az életminőség különböző dimenziói közötti összehasonlíthatóság az értékek bekapcsolásával oldható meg, mivel az átfogó boldogság azon részterületeken tapasztalt-érzékelt elégedettségtől függ különösen, amik relatíve fontosabbak az érintett egyénnek (csoportnak). Amennyiben egy mutatót szeretnénk szerkeszteni a különböző életminőségi dimenziók eredményeiből, a fontosságukkal kell súlyozni azokat. The topic of the thesis is the connection between the system of values and the quality of life. We wanted to know more about their inner structure and about how these two affect each other. In the first chapter we placed this research in the system of theories of social sciences and we also tried to clarify some of the concepts we used, such as economy, culture, value, quality of life. Having a look at the history of economic theories we identified a stream whose purpose among many others was to analyze values. We presented three different economic approaches to values and several theoretical notions concerning happiness and well-being, as well as the method of their measurement and the results of this research. The second chapter contains the hypothesis of our research and the applied methodology of it, which was a survey with questionnaries. The third and fourth chapters show the findings of our research and the fifth represents the scientific results of it. Our main conclusions are: The system of values of people are determined by the quality of life of their childhood. Because of this we can find big territorial differences within a country, even bigger than between countries. Although the system of values of gipsy people is a mixed one but it is not an obstacle to their integration, because the values necessary in a modern economy are favoured by them (the importance of work, the achievment motivation) Membership in the civil society, postmaterialist value orientation and bigger concern about the protection of environment and higher feeling of happiness go together. Those who don’t care much about money seem to be more satisfied with their financial situation, as their lower level of demand can be satisfied easier. But in the case of other value domains the direction of the connection is reverse: those who find a certain value domain important are more satisfied with it. They make more efforts in these value domains which leads to better results. This seems to be more important than the increasing demand caused by the importance. Except for financial conditions, the objective and subjective indicators are substitutively capable of measuring the QOL, because there are strong relations between them. The overall feeling of happiness depends mainly on the satisfaction experienced in those areas which are considered particularly important by the individuals or groups. The thesis ends with our conclusions and suggestions of economic policy.
Korlátozottan hozzáférhető
Az oktatatási sorting elmélet és empirikus tesztelésének problémái
Kun, András István; Losonczi, László; Polónyi, István; Kun, András; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
A disszertáció fókuszában az oktatási sorting (jelző és szűrő) elméletek empirikus tesztelésének problémái állnak. Szakirodalom-kutatásra, valamint szekunder és primer empirikus elemzésre támaszkodva a mellett érvel, hogy az emberi tőke versus sorting vita elméleti háttere, illetve a szakirodalomban domináns empirikus vizsgálatok között szakadék van, és nagyrészt ennek köszönhető az empirikus vizsgálatok több évtizede tartó inkonzisztens volta. A dolgozat elvégzi a sorting modellek és az emberi tőke modellek közti viszony tisztázását, mely kiindulópontja a létező tesztek kritikai vizsgálatának. Azonosít több olyan elméleti és gyakorlati szempontot, amelyek mentén sikeres tesztelési eljárások kidolgozására és lefolytatására van lehetőség. A doktori munka a már létező tesztek és eredményeik kritikai elemzése alapján meghatározza azokat a feltételeket, melyek szükségesek a sorting érvényességének empirikus vizsgálatához, és amelyek nem teljesülése okozta a korábbi vizsgálatok eredménytelenségét. Egy konkrét tesztelés eljárás esetében rámutat annak hibás hipotézisére és ennek javítására javaslatot tesz, melynek kipróbálása a primer vizsgálat során történik meg. A primer kutatás eredményei alapján állítható, hogy a vizsgált tesztelési eljárás a magyar munkapiaci viszonyok közt jelentős további megszorítások mellett lehet sikeres (ezeket a dolgozat azonosítja), de egyben bizonyításra kerül, hogy a javasolt változtatás működőképes. A primer kutatás alapján nem erősíthető meg és nem vethető el az oktatás tisztán információs szerepének jelenlétét állító hipotézis, de igazolható, hogy a kiválasztási eljárás és a végzettségi követelmény mint szűrő között statisztikailag is kimutatható kapcsolat van, melyet befolyásolnak bizonyos vállalat-specifikus és álláshely-specifikus tényezők, míg más tényezők befolyásoló szerepét a minta alapján el kellett vetni. A dolgozat kisebb eredményekkel járul hozzá az emberi erőforrás menedzsment empirikus irodalmához is. In the focus of the dissertation are the empirical testing problems of educational sorting (signaling and screening) theories. The doctoral study argues that the roots of this problems are in the gap between the theoretical background and the empirical works of the “human capital versus sorting debate”. The theoretical part of the dissertation clarifies the relation between human capital and sorting models of education in the context of testing. Based on the analysis of the theoretical literature and the existing tests, the conditions and characteristics of adequate tests of the empirical relevance sorting are identified. The dissertation develops a new testing method (by appropriately modifying an existing one) according to the conditions mentioned earlier. The new test is run on an own sample of vacancies in the private sector. The results of the primary research show that there is statistically significant relation between the relevance of education as a screening device and the validity of simultaneously used selection methods. This relation is affected by firm-specific and job-specific factors (some other factors do not seem to be relevant). Although the new test is proven to be operable, it is hindered by some idiosyncrasy (especially overeducation) of the Hungarian labour market, and the direct measurement of the relevance of sorting failed. The dissertation also has smaller achievements in human resource management.
Korlátozottan hozzáférhető
Determinants of Sovereign Bond Spreads in Emerging Markets
Csontó, Balázs; Horvath, Julius; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Using several estimation methods, we analyzed the determinants of emerging market sovereign bond spreads and their cross-country co-movements in a number of countries from four different perspectives. First, we analyzed emerging market debt spreads with the aim to disentangle the effect of global and country-specific developments as well as showed that the importance of country-specific and global factors is conditional on the time horizon and the degree of volatility in financial markets. Specifically, we showed that (i) while both country-specific and global developments are important determinants of spreads in the long run, it is mostly the global factors that determine spreads in the short run; (ii) while country-specific fundamentals are important determinants of spreads in each regime the importance of global factors increases during high-volatility periods. Second, we investigated whether and how the strength of fundamentals is related to the sensitivity of spreads to global factors. Using three different methods, we showed that countries with stronger fundamentals tend to have lower sensitivity to changes in global risk aversion. Third, we decomposed changes in emerging market sovereign spreads in seven periods over the last decade in order to understand whether they are driven by improving fundamentals and/or global factors, and what role the unexplained part of changes plays. In general, we found that in periods of severe market stress and general lack of public understanding of country-specific developments, such as during the intensive phase of the Eurozone debt crisis, global factors tend to drive the changes in spreads and misalignment tends to increase in magnitude and its share in actual spreads increases. Finally, we also analyzed the cross-country co-movement of spreads using two methods. In short, we showed that co-movements of spreads tend to vary across periods associated with low and high volatility in financial markets. A disszertációban több becslési módszerrel elemezzük a feltörekvő piaci államkötvény-felárak meghatározóit, valamint a felárak együttmozgását négy különböző nézőpontból. Egyrészt, megpróbáljuk beazonosítani az ország-specifikus és a globális tényezők szerepét a felárak alakulásában, valamint rámutatunk, hogy azok jelentősége függ a választott időhorizonttól és a piaci környezettől. Megmutatjuk, hogy (i) míg az ország-specifikus és a globális tényezők egyaránt hatnak a felárakra hosszú távon, rövid távon elsősorban utóbbiak mozgatják őket; (ii) miközben az ország-specifikus fundamentumok az összes rezsimben hatnak a felárak alakulására, a globális környezet jelentősége növekedik a magas volatilitással rendelkező időszakokban. Másrészt, megvizsgáljuk, hogy a fundamentumok erőssége hogyan hat a felárak globális tényezőkre való érzékenységére. Három különböző módszerrel is azt találjuk, hogy az erős fundamentumokkal rendelkező országok felárának kisebb a globális kockázati étvágyra való érzékenysége. Harmadrészt, a felárak változását felbontotjuk a fundamentumok és a globális tényezők hozzájárulására hét időszak során az elmúlt évtizedben. Röviden összefoglalva azt találjuk, hogy a piaci stresszel jellemezhető időszakokban, mint amilyen az Eurózóna adósságválsága, elsősorban a globális tényezők hatnak a felárakra, valamint a félreárazás mértéke növekszik. Végül, két módszerrel elemezzük a felárak országok közötti együttmozgását. Röviden, megmutatjuk, hogy a felárak együttmozgásának mértéke különbözik az alacsony és a magas volatilitással rendelkező időszakokban.
Szabadon hozzáférhető
A diplomás képzés tömegesedésének munkapiaci következményei
Kotsis, Ágnes; Polónyi, István; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar -- Közgazdaságtudományi Doktori Iskola
A dolgozat elkészítésének célkitűzése, hogy tudományos alapokon megválaszolható legyen az a kérdés, vajon a felsőoktatás tömegesedése vezetett-e túlképzéshez Magyarországon a rendszerváltást követően. A dolgozat első része megteremti ennek az elméleti alapjait: foglalkozik azokkal az irodalmakkal, amelyek az oktatás szerepét vizsgálják, ezen belül az emberi tőke, a spence-i szűrő, az állásverseny és a hozzárendelési elméletekkel (3.1-es fejezet), és megvizsgálja, milyen módon lehetséges a túlképzés értékelése. A különböző lehetőségek közül a nemzetközi vizsgálatokban is alkalmazott egyik módszerrel, a munkavállaló munka által megköveteltnél magasabb iskolai képzettsége, azaz a túlképzettség vizsgálatával foglalkozik részletesebben (3.2-es fejezet). A mérés alapját az úgynevezett ORU (Overeducation – Required education – Undereducation) specifikáció jelenti, amely a minceri kereseti függvény továbbfejlesztésének tekinthető, és amely az iskolaévek keresetnövelő hatása helyett megkülönbözteti a túlképzettség (overeducation), az éppen megfelelő iskolai végzettség (required) és az alulképzettség (undereducation) bérre gyakorolt hatását (lásd például Duncan-Hoffman 1981). Bár a módszer a minceri kereseti függvény továbbfejlesztésének tekinthető, az általa kapott eredmények sok esetben ellent mondásban állnak az emberi tőke elmélet alaptételeivel. Így az is érdekes kérdés, hogy ez a módszer hogyan viszonyul az oktatással foglalkozó elméletekhez, beilleszthetők-e azoknak a keretei közé? A dolgozat második része empirikus elemzéseket tartalmaz. Egyrészt a hazai irodalomban fellelhető empirikus elemzések eredményeinek és statisztikai adatok feldolgozásának a segítségével igyekszik átfogó képet adni a felsőfokú végzettek foglalkozási helyzetére vonatkozóan. Vizsgálja a munkapiac kínálati és keresleti oldalának változását, és ezeknek az eredőjeként a diplomások foglalkozási helyzetében és a kereseteiben bekövetkezett változásokat (4.1-es fejezet). Ezek a vizsgálatok elsősorban a felsőfokú végzettek gazdasági pozíciójában bekövetkezett változások bemutatására alkalmasak, és ezek alapján úgy tűnik, hogy a 2000-es éveket követően a felsőfokú végzettségűek bérprémiumában negatív irányú változások figyelhetők meg. Másrészt saját empirikus vizsgálatot is tartalmaz (4.2-es fejezet), amelyben a szerző a Debreceni Egyetem 2007-ben és 2009-ben végzett hallgatóinak esetén keresztül igyekszik részletesebb képet adni a felsőfokú végzettek foglalkoztatási helyzetéről. Bár ilyen formában nyilvánvalóan nem lehetséges az egész országra vonatkozó következtetések levonása, és szükséges a regionális helyzetből adódó torzítások szem előtt tartása, ugyanakkor mint az ország egyik legnagyobb egyeteme, lehetőséget nyújt bizonyos mértékű tendenciák azonosítására, és korlátok között ugyan, de ebből való következtetések megfogalmazására. Az esettanulmány vizsgálja a felsőfokú végzettek különböző rétegeinek egymáshoz képesti (a túlképzetteknek és a túlképzettségen belül elkülöníthető kategóriáknak) a bérhátrányát, mivel középfokú végzettséggel rendelkezők nem szerepelnek az adatbázisban. Az eredmények szerint a túlképzettek rétege nem homogén, mivel a tömegesedéssel rosszabb képességű diákok is bekerülnek a felsőoktatásba, és ha ezeket a csoportokat elkülönítjük, akkor szignifikáns különbséget találunk a kereseteik között, ami azt jelenti, hogy a legrosszabb helyzetben lévő csoport akár 32%-kal is kevesebbet keres, mint a végzettségüknek megfelelően elhelyezkedő társaik. Ez lényegesen több, mint amit a túlképzettek bérhátrányával kapcsolatosan átlagosan megállapítanak – 13% Chevalier (2003) szerint és 12,2% és 16,3% között a saját vizsgálat eredményei szerint. Mivel feltételezzük, hogy ezek a rosszabb képességű rétegek a tömegesedés hatására kerülnek be, így úgy tűnik, hogy a munkapiacon megjelenik egy jelentős kereseti hátrányban levő réteg, ami úgy tűnik, hogy a felsőoktatás túlzott mértékű bővülésének eredménye. Emellett azonosításra kerülnek azok a tényezők is, amelyek hatására a Debreceni Egyetem végzettjei nagyobb valószínűséggel válnak túlképzetté (ezen belül is a túlképzettség különböző csoportjaiba tartozóvá.)The main goal of this paper is to answer the following question on a scientific basis: Has mass education led to overeducation in Hungary? Besides theoretical analyses, which provide a basis for examination, I conduct an empirical analysis. First the author introduces those theories that examine the role of education, such as human capital, screening, job competition and assigning models. (Chapter 3.1) After that, she examines the topic of overeducation in order to collect different definitions and chooses the one which defines overeducation as the discrepancy between the educational attainment of workers and the educational requirements of their job (Chapter 3.2). The basis of the method used is the so called ORU specification, which distinguishes the effect of over-, under- and required education on wages (see Duncan-Hoffman 1981).Although the ORU specification is rooted in the Mincerian earning function, the results seems to be in contrast with human capital principles. So the relationship between ORU and theories is an interesting question. Is it embedded into these theories’ frameworks or not? The empirical analysis can be divided into two parts: in the first part the results and statistical data from domestic and international empirical analyses are introduced, in order to give an overall picture of the employment of graduated students. The author examines the change in both demand and supply on the labour market and introduce the change of employment status and wage premiums of educated workers (Chapter 4.1). These studies are appropriate to introduce the changes in the economic position of graduates; and it seems that after 2000 negative tendencies appeared regarding the wage premiums of these workers. However to evaluate overeducation an own empirical analysis is conducted (Chapter 4.2), which examines the employment status of students graduating from the University of Debrecen (UD) who finished their studies in 2007 and 2009. The main reason is that the domestic statistical databases do not contain questions and data about the overeducation status of individuals. Bias stemming from the regional nature of the sample must be considered, so we cannot make conclusions relating to the whole country. However, as one of the biggest universities in Hungary the case of the graduates of UD can help us to identify the phenomenon mentioned and its effect and make final conclusions. In the case study the author examines the wage penalty of the different categories of overeducated graduates relating to their matching counterparts. We must use wage penalty here, because those with a secondary school education are not represented in the database. So we can only determine the wage premium or wage penalty of higher education categories in relation to each other. According to this, the group of overeducated graduates is not homogenous, since by expansion students with lower abilities can attend higher education. If we differentiate these inner groups, we can find significant differences among wages: the worst group can earn 32% less than those who can find a job which requires their education level. This is more than the wage penalty of the overeducated as determined earlier: 13% according to Chevalier (2003) and 12-16% according to my analysis, as we assume that students with lower abilities start to attend to university under expansion. Thus, as a result of higher education expansion there appears a group of graduates who suffer from a significant and higher wage penalty. In addition, the paper identifies those factors which affect the probability of being a genuinely or an apparently overeducated graduate.
Korlátozottan hozzáférhető
Divergent dynamics of transformation: The role of the European Union
Sigér, Márta Fruzsina; Csaba, László; Sigér, Márta Fruzsina; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
A dolgozat célja, hogy megvizsgálja, egyes országok miért lesznek az európaizáció élenjárói, míg mások lemaradók. Egyes országok miért ragadják meg alkalmat, és csatlakoznak az Európai Unióhoz, míg mások nem. A végsı kimenet mindig a külsı és belsı tényezık egymásra hatásának az eredménye. A második fejtörést okozó kérdés, hogy mely feltételek a maghatározóbbak? Mi a külsı és belsı tényezık „jó keveréke”, amely sikeres európaizációhoz vezet? A dolgozat fı következtetései: (1) A sikeres európaizációhoz nélkülözhetetlen a belsı elkötelezettség, csakúgy, mint a külsı nyomás. A külsı impulzus képes a hazai struktúrákat és folyamatokat új kontextusba helyezni, s kimozdítani a holtpontról. Egy ország válaszadási kapacitása a politikai elit akaratától és elhatározottságától függ. Az elit pedig olyan változások mellett kötelezi el magát, amelynek költsége alacsonyabb az elit számára. (2) A gazdasági, politika és társadalmi struktúrákban a nemegyezés önmagában nem vált ki alkalmazkodási nyomást, csak ha észlelik és tudomásul veszik. (3) Az európaizációs hatás jelenléte kikerülhetetlen; az európaizációs nyomás alatt álló országoknak számolniuk kell vele, akár pozitív, akár negatív válaszadás mellett döntenek. Az európaizációs nyomás a belsı válasz hiánya esetén sem bizonyul hatástalannak. Az európaizáció ezen indirekt formája változó hatékonyságú, sokszor épp a szándékolt hatás ellenkezıje. (4) A kezdeti feltételek egy csoportja „korrigálható” gazdaságpolitikai döntésekkel. Az intézmények ezen (jobbára formális) szintjén a hatalmon lévı politikai elit képes az útfüggıség és a kezdeti feltételek felülírására. (5) Az idızítés alapvetı fontosságú. A meghívott országnak nem mindig van lehetıség eldönteni, mikor fogadja el a meghívást. Ha egyszer nem használták ki a lehetıséget, kétséges, hogy mikor adódik a következı, mivel az Európai Unió preferenciái változhatnak az idık folyamán. (6) A háború számít a gazdasági, politika és intézményi folyamatokban. Egy fegyveres konfliktus és következményei alapjaiban megváltoztatják a társadalom szabályait; speciális feltételeket teremtenek, ahol a kivételbıl szabály lesz. A háború vége nem feltétlen jelenti a speciális idıszak végét, mert a gazdasági, politika és intézményi dinamikákban útfüggıséget hozhat létre.This paper aims to examine why some countries are frontrunners in Europeanization and others lagging behind. Why some countries grasp the opportunity to join the European Union and others do not. The final outcome is always the result of an interaction between external and internal factors. The second puzzling question is which conditions play more determinant role. What is the “good mixture” of external and internal factors that result in successful Europeanization? The main findings of the paper: (1) In order to reach successful Europeanization, internal conviction is inevitable. Just like external pressure. The impulse from outside is able to put domestic processes and structures into new context, and move them out from dead-lock. The responsive capacity of a country depends on the will and determination of the political elite. The political elite will commit themselves to changes only if its costs are lower than its benefits for the elite. (2) Misfit in itself does not induce adaptation pressure in economic, political and social structures unless the misfit is perceived and acknowledged. (3) The presence of Europeanization impact is inevitable; the countries under Europeanization pressure have to count with it whether they choose positive or negative respond. Europeanization pressure does not appear ineffective even in the absence of internal response. This indirect Europeanization impact possesses different degree of efficiency, sometimes even opposite to the intended impact. (4) A set of initial conditions may be “corrected” by policy decisions. Concerning this level of (mostly formal) institutions, the will of the prevailing political elite is able to overwrite path dependence and initial conditions. (5) Timing is fundamental. The invited country may not have the chance to decide when it prefers to accept the invitation. Once the possibility was not utilized, it is doubtful when the next will come because the preferences of the European Union may change with time. (6) War matters for economic, political and institutional dynamics. An armed conflict changes fundamental rules of the society, creates special conditions, where the exception becomes the rule. The end of the war does not mean the end of this special period and it can create path dependence in economic, political and institutional dynamics.
Korlátozottan hozzáférhető
Divergent Dynamics of Transformation: The role of the European Union
Sigér, Márta Fruzsina; Csaba, László; Sigér, Márta Fruzsina; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A dolgozat célja, hogy megvizsgálja, egyes országok miért lesznek az európaizáció élenjárói, míg mások lemaradók. Egyes országok miért ragadják meg alkalmat, és csatlakoznak az Európai Unióhoz, míg mások nem. A végsı kimenet mindig a külsı és belsı tényezık egymásra hatásának az eredménye. A második fejtörést okozó kérdés, hogy mely feltételek a maghatározóbbak? Mi a külsı és belsı tényezık „jó keveréke”, amely sikeres európaizációhoz vezet? A dolgozat fı következtetései: (1) A sikeres európaizációhoz nélkülözhetetlen a belsı elkötelezettség, csakúgy, mint a külsı nyomás. A külsı impulzus képes a hazai struktúrákat és folyamatokat új kontextusba helyezni, s kimozdítani a holtpontról. Egy ország válaszadási kapacitása a politikai elit akaratától és elhatározottságától függ. Az elit pedig olyan változások mellett kötelezi el magát, amelynek költsége alacsonyabb az elit számára. (2) A gazdasági, politika és társadalmi struktúrákban a nemegyezés önmagában nem vált ki alkalmazkodási nyomást, csak ha észlelik és tudomásul veszik. (3) Az európaizációs hatás jelenléte kikerülhetetlen; az európaizációs nyomás alatt álló országoknak számolniuk kell vele, akár pozitív, akár negatív válaszadás mellett döntenek. Az európaizációs nyomás a belsı válasz hiánya esetén sem bizonyul hatástalannak. Az európaizáció ezen indirekt formája változó hatékonyságú, sokszor épp a szándékolt hatás ellenkezıje. (4) A kezdeti feltételek egy csoportja „korrigálható” gazdaságpolitikai döntésekkel. Az intézmények ezen (jobbára formális) szintjén a hatalmon lévı politikai elit képes az útfüggıség és a kezdeti feltételek felülírására. (5) Az idızítés alapvetı fontosságú. A meghívott országnak nem mindig van lehetıség eldönteni, mikor fogadja el a meghívást. Ha egyszer nem használták ki a lehetıséget, kétséges, hogy mikor adódik a következı, mivel az Európai Unió preferenciái változhatnak az idık folyamán. (6) A háború számít a gazdasági, politika és intézményi folyamatokban. Egy fegyveres konfliktus és következményei alapjaiban megváltoztatják a társadalom szabályait; speciális feltételeket teremtenek, ahol a kivételbıl szabály lesz. A háború vége nem feltétlen jelenti a speciális idıszak végét, mert a gazdasági, politika és intézményi dinamikákban útfüggıséget hozhat létre.This paper aims to examine why some countries are frontrunners in Europeanization and others lagging behind. Why some countries grasp the opportunity to join the European Union and others do not. The final outcome is always the result of an interaction between external and internal factors. The second puzzling question is which conditions play more determinant role. What is the “good mixture” of external and internal factors that result in successful Europeanization? The main findings of the paper: (1) In order to reach successful Europeanization, internal conviction is inevitable. Just like external pressure. The impulse from outside is able to put domestic processes and structures into new context, and move them out from dead-lock. The responsive capacity of a country depends on the will and determination of the political elite. The political elite will commit themselves to changes only if its costs are lower than its benefits for the elite. (2) Misfit in itself does not induce adaptation pressure in economic, political and social structures unless the misfit is perceived and acknowledged. (3) The presence of Europeanization impact is inevitable; the countries under Europeanization pressure have to count with it whether they choose positive or negative respond. Europeanization pressure does not appear ineffective even in the absence of internal response. This indirect Europeanization impact possesses different degree of efficiency, sometimes even opposite to the intended impact. (4) A set of initial conditions may be “corrected” by policy decisions. Concerning this level of (mostly formal) institutions, the will of the prevailing political elite is able to overwrite path dependence and initial conditions. (5) Timing is fundamental. The invited country may not have the chance to decide when it prefers to accept the invitation. Once the possibility was not utilized, it is doubtful when the next will come because the preferences of the European Union may change with time. (6) War matters for economic, political and institutional dynamics. An armed conflict changes fundamental rules of the society, creates special conditions, where the exception becomes the rule. The end of the war does not mean the end of this special period and it can create path dependence in economic, political and institutional dynamics.
Szabadon hozzáférhető
Az európai jóléti államok krízise és reformja: újraklaszterezés
Kiss, Marietta; Láng, Eszter; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar --
Az európai jóléti államok – bár az Európán kívüliekkel összevetve egymáshoz némileg hasonlítanak – igen sok eltérést mutatnak. A szakirodalomban rengeteg tipológiát találunk a jóléti államokra, az európai jóléti államokra vagy csupán a nyugat-európai jóléti államokra, melyek elméleti, illetve empirikus megfontolásokon alapulnak. Ezek közül a nyugat-európai jóléti államokra vonatkozó, legtöbb szerző által elfogadott és empirikusan is bizonyított, esping-anderseni típusokon alapuló, azt kiegészítő négyes klasszifikáció vizsgálatából kiderül, hogy az a 2000-es évek végén, a 2010-es évek elején módosításra szorul. Az eredeti csoportosítás szerinti négy típus közül az északi és a déli továbbra is rendre jellemezhető a magas méltányosság – magas hatékonyság, illetve az alacsony méltányosság – alacsony hatékonyság kettősével. Azonban a kontinentális és az angolszász típusban jelentős változások történtek, és nem jelenthetjük ki azt a korábbi évtizedekben számos szerző által hangoztatott állítást, hogy a típusok változatlanul fennmaradnak. A jóléti államok különböző típusai azonos kihívásokkal szembesülve eltérő és különböző mértékben sikeres válaszokat adtak. A globalizáció az egyik kiváltó oka volt a jóléti reformoknak Európában azáltal, hogy a kiadáscsökkentés kényszerét rótta a jóléti államokra. A fokozott versenyben ugyanis hamarabb jelentkeztek azok a problémák, amelyek a belső fejlődés következtében már ott lappangtak a teljesítőképességük határához érkező jóléti államokban. A globalizáció következtében a jóléti államokban a kormányzati kiadások iránti igény megnőtt, ugyanakkor a bevételi források lecsökkentek. Svédország és Franciaország azonos kihívásra adott eltérő reakciója – ellenkező előjellel – a globalista iskola érvelését támasztja alá, miszerint a jóléti rendszer reformja elengedhetetlen a gazdaság minden területén érzékelhető növekedéshez. European welfare states – although they can be seen as being similar compared to those out of Europe – show a lot of differences. In the literature we can find a huge number of typologies of welfare states, European welfare states or Western European welfare states that are based on theoretical or empirical evidences. The examination of the most commonly accepted and empirically proved quadripartite classification of the Western European welfare states based on and complementing Esping-Andersen’s types suggests us that in the late 2000s and early 2010s it has to be modified. Two types of the original classification – the Nordic and the Southern – can still be characterised by high equity – high efficiency and low equity – low efficiency, respectively. However, the Continental and the Anglo-Saxon types show significant changes, and we disagree with the view – expressed in the previous decades by several authors – that the types of welfare states survive in their previous forms in the long run. Different types of welfare states facing the same challenges have given different answers with varying degree of success. Globalization was one of the reasons behind welfare reforms in Europe by posing the constraint of expenditure reduction on welfare states. Namely, in the sharp competition problems which resided in the internal development of welfare states that arrived at the end of their performance appeared earlier. As a result of globalization, demand for public expenditures has grown while sources of income have fallen. The different reactions of Sweden and France – with opposite sign – support argument of globalist school that reform of welfare system is essential to the growth of every field of economy.
Korlátozottan hozzáférhető
Európai privatizációs modellek komparatív közgazdasági és társadalompolitikai elemzése
Török, László; Szanyi, Miklós; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar --
A kutatás központi kérdései 1. Milyen társadalompolitikai elvek és társadalmi-gazdasági célok határozták azt meg, hogy az állami (köz)vagyon mint „szűkösen rendelkezésre álló erőforrás” az általam kiválasztott, a globalizált világgazdaságban jelentősen eltérő helyzetű három országban milyen módszerrel kerüljön magántulajdonba, mik jellemzik az egyes választott privatizációs modelleket, azoknak milyen hatása volt a nemzeti költségvetésekre és államadósságokra? 2. Milyen, a világgazdaság közelmúltjában lejátszódó folyamatok állították – nem rendszerváltással összefüggésben – a politika érdeklődésének előterébe a privatizációt, mint gazdaságpolitikai eszközt a legmélyebb adósságválságban lévő gazdaságok vonatkozásában? Az eurózóna országai közül a finanszírozási plafonba ütközött nemzetgazdaságok államainak (valamennyien az Európai Monetáris Unió tagjai) mekkora mértékű adósságmérséklésre ad lehetőséget a birtokukban lévő és potenciálisan magánbefektetőknek értékesíthető (privatizálható) állami vagyon, valamint milyen egyéb pozitív hatásokat generálhat a magánosítás ezekben a nemzetgazdaságokban? 3. Egy privatizáció-módszer csak látszólag tűnik technikai választásnak, ezért releváns annak megválaszolása, hogy a három nemzetgazdaság jelentős eltérést mutató privatizációs eljárásai társadalompolitikai szempontból hogyan járultak hozzá az érintett társadalmak csoportjai és rétegei erőviszonyainak megváltozásához, a polgárok állammal szembeni elvárásainak módosulásához, milyen intézményi változásokat indukáltak és privatizáció-tipológiai módszertannal ezek a modellek hová sorolhatók be? Következtetések: 1. Magyarország és Csehország kezdeti privatizációs időszakában mért gazdasági növekedések összevetésében a cseh adatoknak elmaradást kell mutatniuk a magyar értékekhez képest, amint azt várni lehet az ellenérték nélkül átadott-szétosztott állami vállalkozói vagyon működtetésétől. Ekkor ugyanis a nem valós, nem prifitérdekelt tulajdonosi struktúrából következően a csak kvázi privatizált vállalatoknak el kell maradniuk a termelési tényezőik hatékony kihasználása által lehetővé tehető maximális termeléstől, ami nemzetgazdasági szinten alacsony gazdasági növekedést eredményez. Ezzel ellentétben a piaci módon, készpénz ellenében magántulajdonba került magyar vállalatok termelési tényezőik hatékonyabb kihasználásával magasabb gazdasági növekedést indukálnak. A kutatás az előző állítást nem igazolta. 2. A privatizáció konkrét módszerének kiválasztásában az államháztartás hiánya, illetve annak korábbi időkben kumulálódott összegéből kialakult államadósság-értéke meghatározó jelentőséggel bírt. Minél magasabb volt ugyanis a bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya, annál nagyobb valószínűséggel döntött bármely kormány a legmagasabb költségvetési bevételeket biztosító piaci típusú, készpénzes privatizációs módszer mellett. 3. A privatizáció társadalompolitikai és közgazdasági megítélése – az eltérő megközelítések miatt – jelentősen különbözik. Társadalompolitikai perspektívából vizsgálva a három ország privatizációjának célját, módszerét és következményeit, azok tipológiailag külön csoportba lettek besorolva. A csoportosításnál már nem annak volt relevanciája, hogy az egyes nemzeti gazdaságpolitikák milyen metodológiával hajtották végre a magánosításra kijelölt állami (köz)vagyonuk privatizációját, hanem annak, hogy mi volt a konkrét célja a privatizációnak. 4. A jelentős mértékű állami vagyon privatizációja alkalmas volt politikai opportunizmusra (trimmings) azzal, hogy a politikai hatalom az általa kiválasztott csoportokat/rétegeket ingyenes és/vagy kedvezményes (diszkont) áron történő vagyonátadással magának megnyerje, támogatásukat megszerezze. Ennek azonban feltétele volt az, hogy az adott privatizációs szegmens átpolitizálható legyen, illetve a magánosítás folyamata során azzá váljon. 5. A rendszerváltó országok esetében a Popper-i értelembe vett zárt társadalomból nyitottba történő átalakulás során szükségszerűen előtérbe kerül az öngondoskodás kényszere, amely a korábbi, személyhez köthető különböző állami támogatások átstrukturálódását, több esetben azok csökkenését, megszűnését, esetenként újak kialakítását vonja maga után. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy a kormányzatok gazdasági-jóléti transzfereiben a rendszerváltás paradigmaváltást kényszerít ki. The main issues of the research 1. What social political principles and social economic purposes defined that by which privatization method shall state (public) property, as “scarce resource,” be privatized in the selected three countries being in a significantly different position in the globalized world economy; what are the characteristics of each selected privatization model; how did they affect national budgets and public debts? 2. What processes, in recent years of the world economy, did – not in relation to transition – raise the interest of politics in privatization as an economic political instrument, in relation to economies being in the deepest debt crisis? What size of a debt reduction is made possible by the possessed state assets that could potentially be privatized by private investors, for states of national economies of Eurozone countries (all members of the European Monetary Union) encountering a financial ceiling, and what other positive effects can be generated by privatization in these national economies? 3. A privatization method seems to be a technical choice only at first sight, so it is relevant to answer how the significantly different privatization procedures of the three national economies contributed, from a social political aspect, to the change of powers of the concerned societies’ groups and layers, to the modification of the citizens’ expectations towards the state, what institutional changes did they induce and how these models can be classified by privatization classification methodology? The theses of the dissertation When comparing economic increases measured in the initial privatization period of Hungary and the Czech Republic, the data of the Czech Republic shall indicate a leeway compared to Hungarian numbers, as expected from the operation of state corporate assets handed over/distributed without an offset. In this case, as a result of unreal, not profit-oriented ownership structure, companies that have only been quasi-privatized shall fall away from the maximum production allowed by the efficient use of their production factors, which results in a low economic growth on a national economic level. As opposed to this, Hungarian companies, privatized by a market method against cash, induce higher economic growth, by utilizing their production factors more efficiently. The research did not confirm the previous claim. In selecting the specific method of privatization, the shortage of the national budget and the public debt value rooted in its cumulated amount of earlier times had a determining significance. The higher the proportion of gross public debt compared to GDP was, the higher the probability was that any government chose the market-type cash privatization method ensuring the highest budget incomes. The social political and economic judgments of privatization – due to various approaches – are significantly different. By examining the purpose, method and consequences of the privatization of the three countries from a social political perspective, they were classified into separate groups. The question of what the specific aim of privatization was, was relevant in the classification, and not the question of by what methodology the national economic policies performed the privatization of their appointed state (public) properties. The privatization of state assets of significant amount was suitable for trimmings with the political power attaining the selected groups/layers and their support by the transfer of assets for free and/or at a discount price. But the condition of this was that the given privatization segment could be transformed to political or to become political during privatization. In case of transition countries, the constraint of self-care necessarily appears during the transformation from the closed society, in the Popper sense, to the open one, which implies the rearrangement, in several cases the decrease, termination of former various state subsidies related to a person or the creation of new ones. In other words, this means that transition enforces a paradigm shift in the economic-welfare transfers of governments.
Korlátozottan hozzáférhető
Az Európai Unió regionális politikájának céljai és eredménye
Trón, Zsuzsanna; Süli-Zakar, István; Trón, Zsuzsanna; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar -- Doktori Iskola
A dolgozat központi problémája (kutatási kérdése), hogy hogyan tekintsünk az Európai Unió regionális politikájára a közgazdasági elméletek szemszögéből. Az egyes elméleti iskolák eszköztárával hogyan vizsgálhatunk meg olyan kérdéseket, mint hogy van-e az uniós fejlesztési pénzeknek növekedésgeneráló hatása, valamint hogy elérik-e az Unió által deklarált azon célt, hogy csökkentsék a társadalmi, gazdasági és területi különbségeket, és mindez milyen feltételek esetén következik be a legnagyobb valószínűséggel. Ezekre a kérdésekre alapvetően a kritikai irodalomfeltárás módszerén keresztül keresi a válaszokat a szerző, és illusztrációként Görögországot használta, hogy a felmerült feltételek érvényesülését szemléltesse. The central problem of the doctoral dissertation (its research question) is how to look at the regional policy of the European Union with regard to the economic theories. Given the tools of special economic models how we can investigate questions like: Does the financial support from the European Union generate large growth surplus? or To what extent those objectives of the European Union to reduce social, economic and spatial disparities have been attained? and Which conditions should be given to reduce these disparities? Answering such questions the author used the method of critical literature review and Greece as an illustration where the conditions discussed were mostly realised.
Korlátozottan hozzáférhető
Az Európai Unió regionális politikájának céljai és eredménye
Trón, Zsuzsanna; Süli-Zakar, István; Trón, Zsuzsanna; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
A dolgozat központi problémája (kutatási kérdése), hogy hogyan tekintsünk az Európai Unió regionális politikájára a közgazdasági elméletek szemszögéből. Az egyes elméleti iskolák eszköztárával hogyan vizsgálhatunk meg olyan kérdéseket, mint hogy van-e az uniós fejlesztési pénzeknek növekedésgeneráló hatása, valamint hogy elérik-e az Unió által deklarált azon célt, hogy csökkentsék a társadalmi, gazdasági és területi különbségeket, és mindez milyen feltételek esetén következik be a legnagyobb valószínűséggel. Ezekre a kérdésekre alapvetően a kritikai irodalomfeltárás módszerén keresztül keresi a válaszokat a szerző, és illusztrációként Görögországot használta, hogy a felmerült feltételek érvényesülését szemléltesse.The central problem of the doctoral dissertation (its research question) is how to look at the regional policy of the European Union with regard to the economic theories. Given the tools of special economic models how we can investigate questions like: Does the financial support from the European Union generate large growth surplus? or To what extent those objectives of the European Union to reduce social, economic and spatial disparities have been attained? and Which conditions should be given to reduce these disparities? Answering such questions the author used the method of critical literature review and Greece as an illustration where the conditions discussed were mostly realised.
Szabadon hozzáférhető
A fejlesztő állam fennmaradása a globalizációban
Fikó, Imre László; Győrffy, Dóra; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A 2007-2009-es pénzügyi világválság során ismét felértékelődött az állam szerepe a gazdasági folyamatok terén. Ezen világgazdasági fejlemények különösen aktuálissá teszik az ázsiai fejlesztő állam tanulmányozását, mivel az egyetlen valóban sikeres államilag vezérelt iparosodási program az érintett országokban valósult meg. Mivel a tapasztalatok szerint a globalizálódó világgazdaságban a fejlesztő állam hagyományos intézményrendszere nem volt működőképes, ezért a dolgozat arra keres választ, hogy hogyan maradhat fenn a fejlesztő állam a globalizációban. A kései iparosodás feltételezi az állami szerepvállalást, az állam ugyanakkor nem válhat az érdekcsoportok foglyává, mert ebben az esetben képtelen megvalósítani fejlesztési terveit. A fejlesztő állam társadalmi csoportokkal szembeni beágyazott autonómiája teszi lehetővé a fejlesztési tervek kivitelezését.During the 2007-2009 global financial crisis the role of the state has acquired more importance in economic procedures. Such global economic developments bring especially about the study of the Asian developmental states, because the only truly successful government conducted industrial program occurred in such Asian states. However, in the globalized world economy the traditional institutional system of the developmental state could not function. In this research, I am attempting to find answers to the following question: how and in what context can the Asian developmental state survive in the globalized world? First, I shape up a theoretical framework, which will be able to describe the relations between the interest groups and the developmental state. This theoretical framework is based on the Olson- and Putnam group theories, as well as their critical reception. After reviewing group theories, I conclude that the strengthening of interest groups is responsible for the transition, the slow democratization of authoritarian regimes through natural (that is, organic) development. In this way, resulting from the quick economic growth of the authoritarian regimes, the bargaining power of social interest groups against the state increases, which launches pluralist processes. The shaping up of inclusive institutional systems stimulates trust on the social level. Confidence in institutions allows that such institutions can operate effectively. Long-term planning becomes possible, which is beneficial for economic activity. Economic successes further strengthen the confidence in institutions, bringing about the angelic circle of trust and success. According to the transformative mechanism the inclusive institutions are favorable to the development of civic groups through economic development, which, after all, leads to the completion of democratic processes. I will illustrate the findings of my mechanism through case studies that present the experiences of South Korea and Singapore. The authoritarian developmental states started an export-oriented industrialization in the mid 1960s. While the Korean developmental state put accent on the loans of national corporations and state governed financial institutions, the industry policy of Singapore focused on the attraction of transnational corporations. This initial difference led to the different experiences of the developmental states through its effect on the evolution of interest groups. In light of our theoretical framework and through comparing the long term developmental patterns we can already draw conclusions regarding the factors of the developmental state’s survival. It is worth mentioning that the process described in our theoretical framework, following the 1997-1998 Asian financial crisis, is different from the traditional case studies. It seems that during the crisis the state reacquired some of its autonomy against the social groups. The appearance of the regulatory state and the full democratic transformation are still awaited. The novelty of the dissertation lies in the shaping up of a theoretical framework that was designed with the help of group theories, which, using the case studies as illustrations, is able to describe the process of development of the developmental state with the help of internal factors, and attempts to provide answers to the questions formulated in the thesis statement. The developmental state does not disappear in globalization, it gets adapted to globalization. It has as its continuous task to ensure economic growth, and, as a result, society accepts the state’s interventions and the limitations of democratic processes. Instead of immediate market coordination, FDI attraction became the most important tool of industry policy A dolgozatban először egy elméleti keretet alkotok meg, amely képes leírni az érdekcsoportok és a fejlesztő állam közötti összefüggéseket. Ezt az elméleti keretet az olsoni és a putnami csoportelmélet, valamint azok szakirodalmi kritikái alapján építem fel. Ennek értelmében autoriter rendszerekben végbement gyors gazdasági növekedés eredményeként idővel az érdekcsoportok állammal szembeni alkupozíciója megnövekszik, pluralista folyamatokat indít el. A kiépülő befogadó intézményrendszer kedvez a társadalmi szinten megnyilvánuló bizalom növekedésének. Az intézményekbe vetett bizalom lehetővé teszi azok hatékony működését. Lehetővé válik a hosszú-távú tervezés, ami kedvező a gazdasági tevékenységeket illetően. A gazdasági sikerek tovább erősítik az intézményekbe vetett bizalmat, létrehozva a bizalom és a siker angyali körét. A befogadó intézmények a gazdasági növekedésen keresztül kedveznek a civil csoportok fejlődésének, ami végül a demokratikus folyamatok elmélyüléséhez vezet. A felvázolt átalakulási mechanizmust Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait bemutató esettanulmányok segítségével illusztrálom. Az autoriter fejlesztő államok az 1960-as évek közepén exportvezérelt iparosításba fogtak. Amíg a koreai fejlesztő állam a hazai nagyvállalatokra és az állami pénzintézetek célzott hitelkihelyezéseire fektette a hangsúlyt, addig a szingapúri iparpolitika a transznacionális vállalatok vonzására támaszkodott. Ez a kezdeti eltérés az érdekcsoportok fejlődésére gyakorolt hatásán keresztül vezetett a fejlesztő állam eltérő tapasztalataihoz. A koreai fejlesztő állam esetében átalakulási folyamatok vették kezdetüket, ellentétben Szingapúrral. Az elméleti keret fényében a hosszú távú fejlődési pályák összehasonlítása révén már képesek vagyunk következtetéseket levonni a fejlesztő állam fennmaradásának tényezőit illetően. Az elméleti keretben felvázolt folyamat az 1997-1998-as ázsiai pénzügyi válságot követően eltér az esettanulmányok során tapasztaltaktól. Úgy tűnik, hogy a válság során a koreai fejlesztő állam visszanyerte társadalmi csoportokkal szemben korábban meglévő autonómiája egy részét. A szabályzó állam megjelenése és a teljes demokratikus átalakulás ezért várat magára. Az értekezés újszerűségét a csoportelméleti irodalom segítségével kialakított elméleti keret jelenti, amely az esettanulmányokkal illusztrálva képes leírni a fejlesztő állam belső tényezők által meghatározott fejlődési pályáját, ennek során pedig válaszokkal képes szolgálni a felmerült kutatási kérdés kapcsán. A fejlesztő állam nem vész el a globalizációban csak alkalmazkodik hozzá. Feladata továbbra is a gazdasági növekedés biztosítása, amiért cserébe a társadalom eltűri az állami beavatkozást és a demokratikus folyamatok korlátozását. A piac közvetlen terelése helyett az iparpolitika legfontosabb eszközévé az FDI vonzás lépett elő.
Korlátozottan hozzáférhető
A fejlődés új paradigmája: elmélet és gyakorlat
Ricz, Judit; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar--
-
Korlátozottan hozzáférhető
A fejlődés új paradigmája: elmélet és gyakorlat
Ricz, Judit; Csaba, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaságtudományi Kar --
From the beginnings during my studies, and later during my research I was always especially interested in the problems of developing countries. I wrote my master thesis at the Faculty of Economics and Business Administration of the University of Debrecen (DE KTK) about the debt crisis in developing countries, and the trials of its solution in 2001 with the supervision of István MUSTÓ. After graduating I took part in the postgraduate course of the Institute of Regional Sciences / Regional Planning at the University of Karlsruhe in Germany. This course was international (with 80% of the students coming form developing countries) and interdisciplinary (due to the characteristics of the discipline and the courses taught). In 2004 I started with my doctoral research and teaching activities also with emphasis on development economics at the Department of World Economy and International Relations at the DE KTK. Among others I prepared, introduced and taught two new courses at the department: Global Problems and Economic Development was a specialisation course in English, and Globalisation Processes was held in Hungarian. Thanks to the invitation of my supervisor, Prof. László CSABA I took part on the doctoral course The New Political Economy of Development in the winter trimester 2006/07 of the Central European University. My doctoral thesis profited invaluable of the added value of the lectures and readings of this course, as well as that of the discussions raised among the participants. During the doctoral research period I participated on national and international conferences, and these professional meetings all contributed to the final limitation of my research topic as well as to the final form of the thesis. The Southern Engines of Growth UNU WIDER2 conference held in September 2007 is especially to emphasize. It gave me the possibility to learn the newest results of international research in development economics from first hand and provided me not just with useful knowledge but also with motivation for further research. I was further motivated by the fact, that in the Hungarian literature the newest results if the international research of development economics hardly or incompletely appeared. According to this I tried to document my doctoral research with own publications, which can be seen on numerous book reviews and scientific articles written in the last three years.A fejlődés a kezdetek óta a társadalomtudományok és különösképpen a közgazdaságtan központi kérdése volt. A „nemzetek jólétének” tudományos vizsgálata Adam Smith-ig nyúlik vissza, aki 1776-ban publikált fő művében (1940/1776) a gazdasági növekedést meghatározó tényezőket, valamint a társadalmi jólétet kutatta. Több mint két évszázaddal később Robert Lucas India gazdasági fejlődését kutatva megállapította, hogy ha ”… az ember egyszer elkezd gondolkodni ezen [gazdasági fejlődést érintő] kérdések emberi jólétre vonatkozó következményein, akkor utána már nehéz bármi másra gondolni…” (Lucas, 1988:5). Bár a fejlődés tudományos felfogása alapjaiban megváltozott a kezdetek óta, a gazdaságok fejlődési folyamatának értelmezése napjainkban is az egyik központi témája a modern közgazdaságtannak. Disszertációnkban azonban ennél szűkebb keretek között, konkrétan fejlődés-gazdaságtani megközelítést alkalmazva vizsgálódunk. Ez a tudományág, a fejlődés-gazdaságtan (development economics) kialakulása óta a fejlődést állította vizsgálatai középpontjába, és a társadalmi relevancia mellett kimondott célja volt, hogy gazdaságpolitikai döntések hátteréül is szolgáljon. Alkalmazott tudományág révén egyértelmű, hogy az elméletek és a gyakorlati kísérletek, tapasztalatok közötti oda-visszahatások következtében hullámvölgyek és –hegyek jellemzik a fejlődés-gazdaságtan történelmét. De állításunk szerint annak létjogosultsága töretlen, sőt mind a tartalmi, mind a területi relevancia szélesebb ma, mint volt bő félévszázaddal ezelőtt. Ezen állításunk alátámasztásához felvázoljuk a napjainkban érvényes fejlődés-gazdaságtani paradigmát, majd azt alkalmazzuk egy gyakorlati problémára, az urbanizációs válságra, végül empirikusan teszteljük két ország, Brazília és Egyiptom esetére a megközelítésmódunkat. Zárásként az elméletekből és az esettanulmányokból adódó megállapításainkat az állam fejlődésben betöltött szerepvállalása tekintetében összegezzük. Elsőként bemutatjuk a fejlődés-gazdaságtani szakirodalom egy lehetséges rendszerezését, majd felvázoljuk mit értünk napjainkban fejlődés alatt, melyek a tudományág, és annak képviselői előtt álló nyitott kutatási kérdések. Első, viszonylag átfogó kutatási kérdésünk tehát arra vonatkozik, hogy milyen relevanciával rendelkezik napjainkban a fejlődés-gazdaságtani kutatási irány, mi jelenti napjaink paradigmáját a fejlődés tekintetében, és mi következik mindebből az állami szerepvállalás tükrében. Látni fogjuk, hogy kérdés első része inkább speciálisan hazai aktualitással rendelkezik, míg a második és harmadik része a kérdésnek a nemzetközi irodalomban is releváns kutatási „puzzle”-t jelent.
Szabadon hozzáférhető
A feltörekvő országok tőkepiacai a pénzügyi globalizációban
Pálosi-Németh, Balázs; Csaba, László; Kormos, János; Közgazdaságtudományok doktori iskola
-
Korlátozottan hozzáférhető
Fiatal diplomások foglalkoztathatósága Magyarországon
Kiss, Zsuzsanna; Kun, András; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A felsőoktatás tömegesedésének hatására a munkaerőpiac is átalakult. Ilyen átalakulás után fontos és érdekes kutatási terület a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci integrációjának sikerességét elemezni. Ezen a témakörön belül különböző tanulmányokban, esszékben találkozhatunk a foglalkoztathatóság kifejezéssel, esetenként a diplomások körére szűkített értelmezési keretben, vagy ennél tágabb kontextusban. Munkám motivációját az adta, hogy a szakirodalomban számos megközelítése létezik a foglalkoztathatóságnak, a téma kutatói különböző nézőpontokból vizsgálják a fiatal diplomások elhelyezkedésének körülményeit. A foglalkoztathatóság konceptualizálása során úgy is lehet fogalmazni, hogy bár a szakirodalomban a téma kutatói különböző aspektusokból közelítik meg a kérdést, a foglalkoztathatóság-definíciók közös eleme, a munkaerő-piaci sikeresség szinonimájaként az egyén munkavállalásának esélyét, valószínűségét tekintik foglalkoztathatóságnak, melyet számos tényező befolyásol. Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy melyek ezek a tényezők, és hogyan hatnak a foglalkoztathatóságra, különös tekintettel a napjainkra egyre nagyobb számban munkaerőpiacra kilépő diplomásokéra? A felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatot többek között a jól képzett munkaerő jelenti. E kapcsolat elsődleges érintettjei a felsőoktatásból kikerülő frissdiplomások, akik el szeretnének helyezkedni, elképzeléseiknek megfelelő állást szeretnének találni. A dolgozat az oktatás és a munkavállalás közötti átmenet elemzésére vállalkozik. A doktori értekezés fő, összefoglaló kérdése: Milyen tényezők befolyásolják a fiatal diplomások foglalkoztathatóságát Magyarországon? A kérdés megválaszolásához négy kapcsolódó alkérdést fogalmaz meg az értekezés, melyekhez egy-egy hipotézis tartozik. A kérdések empirikus tesztelése során elsődleges forrás a Diplomás Pályakövető Rendszer 2012-es adatbázisa, mely kiegészül a 2011-es adatbázis adataival, valamint a KSH adataival. A dolgozat feltérképezi azokat a tényezőket, melyek szignifikánsan befolyásolják a fiatal diplomások első álláskeresési idejét, a nettó béreket, a szakmai illeszkedést, valamint rávilágít a szakterületek közötti hasonlóságokra és különbségekre. Due to the higher education expansion a transformation occured in the labour market. After such a transformation it is an important and interesting research field to analyse the success of labour market integration for higher educated people. In different essays and studies in this topic we can meet with the concept of employability sometimes as a restricted scope of the graduates frame of interpretation or in a broader context. My work was motivated by the fact that in the special literature there are numerous approaches to employability, and researchers in the field investigate the circumstances of the employment of young graduates from different perspectives. When conceptualising employability it can be noted that while researchers in the field approach it from different perspectives, the common element of employability is that it deals with the employability of the individual job-seeker and his/her likelihood of finding employment, which is affected by numerous factors. In this context we can ask the question, what are these factors and how they influence employability, particularly in the labour market today with increasing numbers of entering graduates. The relationship between higher education and the labour market means, among other things, a well-trained work force. Those primarily affected by this relationship are recently graduates who are looking to find themselves a job that will meet their expectations. This study undertakes an analysis of the transition between education and starting work. The main questions of the thesis: What factors affect the employability of young graduates in Hungary? To answer this question, four sub-questions are related to formulate the thesis to which belong four hypotheses. In empirical testing the primary resource for questions was the Graduate Course Tracking System (DPR) 2012 database, to which the database DPR 2011 and the CSO data were added. The dissertation explores the factors which significantly affect the first job search time for young graduates, their net wages, professional congruence and highlights the similarities and differences between the disciplines.
Szabadon hozzáférhető
Financial Risk Evaluation Methods in the Economics of Education
Vona, Máté; Losonczi, László; Vona, Máté; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A disszertációm fő kérdése a következő: mi a kockázat szerepe az egyéni felsőoktatási választásokban is mi ennek a rövidtávú makroökonómiai következménye? Vagyis okozhat-e makroökonómiai válságot, ha az egyének tömeges mértékben tapasztalnak negatív oktatási megtérülési rátát? A disszertációm a téma és a dolgozatom felépítésének bemutatásával kezdődik. A dolgozatomat 4 fő fejezetre tagoltam. Az első és második fejezetek a téma irodalmi összefoglalását adják. A harmadik fejezetem az empirikus elemzés során használt adatbázis bemutatást tartalmazza, míg a negyedik fejezetben található ez az empirikus elemzés. A dolgozatom konklúzióval zárul, amely kiemeli a legfontosabb eredményeket és azok értelmezését, valamint a jövőbeli kutatási lehetőségeket vizsgálja. Az oktatási választások kockázatának vizsgálata motiválta a dolgozatot. A közgazdaságtani megközelítést alkalmaztam a kutatás során. Az elméleti és empirikus eredményekkel foglalkozó fejezetek az emberi tőke befektetések kockázatával foglalkozó irodalomhoz járulnak hozzá. Könnyen beláthatjuk, hogy milyen összetett ez a kérdés, ha arra az irodalmi vitára gondolunk, amely azt taglalja, hogy vajon az oktatás csökkenti, vagy növeli a munkapiaci kockázatokat. Vajon kockázatos beruházásként, vagy munkapiaci kockázatokkal szembeni biztosításként kell tekinteni az oktatásra? E kérdések irodalma és a számomra elérhető adatbázisok alapján három hipotézist fogalmaztam meg és vizsgáltam. A kutatásom 6 tézis megfogalmazását tette lehetővé. Az első tézist az elméleti irodalomból vezettem le. Azt találtam, hogy beruházás típusú oktatás-elméletek kis eltéréseket mutatnak a kockázat szerepének tekintetében. Habár fontos megjegyezni, hogy a sorting megközelítésben egy sikeresen befejezett oktatási program is lehet tökéletesen értéktelen. Az emberi tőke beruházás esetén ez nagyon valószínűtlen. A második eredményemet az empirikus irodalomra alapoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy a diákhitelek a költségmegosztás eszközei és növelik az oktatási ráfordításokat. A hallgatók támogatásának eszközei. Egy nagyméretű diákhitel-piac kiépülése akár évtizedekig is eltarthat és nehéz megjósolni, hogy mekkora szerepet fog betölteni egy adott oktatás-finanszírozási rendszeren belül. Vannak azonban olyan országok, ahol relatíve magas a magánköltés aránya, a diákhitelezés komoly hagyományokkal rendelkezik és jelentős szereppel bír. A harmadik és negyedik tézisem magyar diákhitel-törlesztők 2008-2012 vett mintájának empirikus elemzésével kaptam. Egy Markowitz-elméletre alapozott nemzetközileg bevett módszertant alkalmaztam. Az eredmények újdonságát adja, hogy Közép-Kelet Európában hasonló módszertannal még nem készítettek elemzést és különösen nem céloztak még diákhiteleseket az elemzéssel. A megfigyeléseim illeszkednek a nemzetközi tanulmányok eredményeihez abban az értelemben, hogy a diákhitel felvevőkre sem jellemző, hogy kizárólagosan kockázat-megtérülés alapú döntéseket hoznának. Vitatható, hogy egyáltalán szükséges-e, hogy ilyen magatartást kövessenek, azonban ebben az esetben makróökonómiai kockázat lehet az eredmény. Ezt elemeztem a 4. fejezetben és egy szisztematikus cáfolatát adtam a diákhitelezés alapú makroökonómiai válságnak. Elsőként az Egyesült Államokra mutattam rá, mint lehetséges válság kiinduló pont, de még az Egyesült Államok esetén sem kellően nagy a diákhitel piac. Másrészről pedig az emberi tőke beruházások piacán nem lehet exponenciálisnövekedésre számítani. The main question of the thesis is the following: what is the role of risk in individual higher educational choice and what are its short-term macroeconomic implications? Namely, whether it can cause a macroeconomic crisis if individuals experience negative rate of return to education on a mass level? My thesis begins with an introduction to the topic and to the structure of the thesis. My thesis has 4 main chapters. Chapter 1 and 2 gives introduction to the literature of the topic of the research. Chapter 3 introduces the dataset I have used and Chapter 4 contains the empirical results of the thesis. It ends with a conclusion highlighting my main results and the implications of them and will also outline future research possibilities. Risk of education investment is pointed out as the motivation for the dissertation. First of all, the economics approach was chosen from among the branches of sciences that conduct education research. Both theoretical and empirical studies have been made on the risks of human capital investment. As an example of the complex issue in question, there is an ongoing argument in the literature as to whether education increases or decreases labour market risk. Should it be approached as a risky investment or an insurance against a larger risk? Based on the literature of these questions and the databases available for the research three hypotheses were tested. My research has produced 6 results. My first result is derived with the aid of the theoretical literature. I found that the investment type education theory has minor differences in the role of risk. However it should be kept in mind that in case of sorting a finished education programme can turn out to be fully valueless. In case of human capital investment it is highly unlikely. The second result is based on the empirical literature and it states that student loans are elements of cost-sharing and they tend to increase spending on education. They are the tools of financial support for students. Building up a large student loan market takes decades and the features of a market are difficult to predict. Some countries, however, stand out; here private investment is relatively high, and student lending has an important role and tradition. This result is against the idea of a rapid spontaneous growth of a student loan market. The third and fourth result of the thesis is the result of an empirical analysis of a dataset of Hungarian student loan borrowers, who repaid their debt during 2008-2012. A well-established methodology based on the Markowitz theory was used. It is new that such methods were not used in Central-Eastern European samples and it is the first time that especially student loan borrowers gave the sample. My results are similar to the findings of the literature in the sense that student loan borrowers seem to not only follow the risk-return trade-off based behaviour. It can be argued that they should not necessarily follow such behaviour however in that case it can result in macroeconomic risk. This macroeconomic risk was analysed in Chapter 4 as well where a systematic denial of the student loan based macro crisis was given. First the United States was shown as the potential candidate for such a crisis, but even in that case the student loan market is relatively too small to produce such a crisis. On the other I hand I showed that human capital investment is not such an investment where exponential growth is likely to be observed.
Szabadon hozzáférhető
A foglalkoztatás változásai szektorális megközelítésben, különös tekintettel egyes munkapiaci intézmények hatásaira
Máté, Domicián; Földvári, Péter; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar -- Közgazdaságtudományi Doktori Iskola; DE--TEK--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar --
A munkapiaci tökéletlenségek már az 1970-es évek óta jelentós súllyal szerepelnek a makroökonómiai kutatásokban. Az indokolatlanul alacsony szintű foglalkoztatás, és a tartóssá váló kényszerű munkanélküliség, nem beszélve a nagyobb válságok hatásairól, a legfőbb világgazdasági és egyben társadalmi problémák közé sorolandók. A munkatényező és a gazdasági növekedés viszonya, amely a közgazdaságtanban mindig kiemelt figyelmet kapott, az utóbbi évtizedekben látszólag megváltozott. Az értekezésben a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés kapcsolatának jellegét meghatározó tényezők azonosítása a kiindulópont. A kutatási téma számára az egyik ilyen meghatározó tényező az idő, amely egyben a további vizsgálataim keretét szabja meg, ugyanis teljesen eltérő magyarázatok adhatók a különböző megközelítéseknek megfelelően. A vizsgálataim során továbbá mindvégig amellett érvelek, hogy a foglalkoztatás és a kibocsátás kapcsolatának jellegét egy másik lényeges tényezőként a szektorális különbségek szintén meghatározzák. Az értekezésben ezért megkülönböztetek ún. piaci és nem piacorientált szektorokat. Az eltérő ágazatokban ugyanis a szektorális változások és bizonyos munkapiaci intézmények (a szakszervezetek, a munkanélküli ellátások és a minimálbérek) hatásai különbözőek lehetnek a foglalkoztatás alakulásában. Az értekezésben az alábbi főbb kutatási kérdésekre keresem a válaszokat: (1) A korábbi időszakokhoz képest a gazdasági növekedés a foglalkoztatatást és a munkanélküliséget (rátákat) napjainkban hogyan befolyásolja aggregált szinten. (2) A foglalkoztatásban bekövetkezett szektorális elmozdulások mely ágazatokban eredményeznek strukturális veszteségeket, illetve nyereségeket a munkatermelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó kibocsátás) növekedésén keresztül. (3) Az utóbbi évtizedekre megváltozott makrogazdasági környezetben egyes munkapiaci intézmények, milyen hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra a vizsgált piac és a nem piacorientált szektorokban, illetve a különböző idődimenziókban. Az általam elvégzett vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a kibocsátás egységnyi változása csak egyre kisebb növekedést okozott a foglalkoztatási, illetve csökkenést a munkanélküliségi ráták eltéréseiben a korábbi időszakokhoz képest. A napjainkra megváltozott makrogazdasági környezetben tehát a foglalkoztatást és a természetes munkanélküliség rátáját célzó és javító gazdaságpolitikai intézkedések az elkövetkező időszakokban csak egyre kevesebb sikerrel járhatnak. A munkatermelékenység alakulását az egyes piac és nem piacorientált ágazatokban megvizsgálva szintén kiderült, hogy főként a válságokat követő években a foglalkoztatás szektorális elmozdulásai (sectoral shifts) a nem piacorientált szférákban „strukturális nyereséggel” párosultak az aggregált munka-termelékenység növekedésén keresztül. Az utóbbi időkben jelentősen felerősödtek a foglalkoztatás kérdéskörében a munkaerő-piaci intézményekkel kapcsolatos viták. Az intézmények sajátosságainak a kutatása manapság már hatalmas szakirodalmi háttérrel rendelkezik. Mind a mai napig azonban számos nyitott kérdés maradt például, hogy vajon milyen hatást gyakorolnak a gazdaságra és annak szereplőire, illetve milyennek kellene lenniük ezeknek az intézményeknek. A vizsgálati eredményeim az empirikus szakirodalomban megjelenteket lényegében alátámasztották, hiszen a vizsgált időszakban és OECD tagországokban a szakszervezetek lefedettségében átmenetileg bekövetkezett egységnyi változás egyértelműen csökkentette a foglalkoztatást a piac és a nem piacorientált szektorokban egyaránt. A minimálbéreknek emellett nincs szignifikáns hatása a foglalkoztatásra a nem piacorientált szektorokban, illetve a piacorientált szektorokban a növekedése nagyon kis mértékben, de növelte a foglalkoztatást. A munkanélküliek ellátások továbbá mind a piac és a nem piacorientált szektorokban egyaránt csökkentette a foglalkoztatást. A piacorientált szektoroknál hosszú távon viszont erőteljesebb foglalkoztatás csökkenést eredményezett. Over the last two centuries the developed world has experienced steady and relatively stable economic growth, contributing to a constant improvement in standards. Empirical research has found that one-third of total income represents physical capital accumulation, the larger proportion, around two thirds, originates in earnings by workers. The existence of labor economics is justified by the fact that, in industrialized countries, a large part of the population is made up of wage-earners or those aspiring to become employees. More generally, labor economics covers a very large field of economics, and also sheds light on its most important problems. Its main areas of concern are varied, and include wages, (un)employment, the cost of labor, the numbers of hours worked per week, employees being fired and resigning, decisions by individuals to participate in the labor market, institutions such as unions, strikes etc. and many other subjects on which public debate frequently turns in modern society. Labor market imperfection has played a great role in macroeconomic research since the 1970s. Nowadays, i.e. the causes of unduly low employment, durable involuntary unemployment and recessions in business cycles are primary economic and also social problems. In this dissertation the changing macroeconomic environment are firstly examined by different time horizon (short, long and very long run), which is one of the key determinants. Thus, our research is not only related to macro- and labor economics, so the relation of employment and economic growth also should be revisited in the context of institutional economics. According to the theories we also distinguish market economies and non-market oriented sectors. The main difference between them is that sectors of i.e. health, education, general administration and other services etc. are not profit oriented vis-à-vis the market branches. The dissertation is structured by these approaches as follows: In section (I.), we first analyze the relevant macroeconomic tendencies from the early 1970s to the present and provide empirical results in economic growth, productivity and employment. In addition, over the period between 1980 and 2009, the so-called Okun’s coefficients are estimated by a rolling regression method in OECD countries. In section (II.), we summarize the main theories, which deal with features of employment and economic growth in short, long and very long run. Besides the explanations of ‘jobless’ recoveries and growth phenomenon, other growth and institutional economic theories are also reviewed by the functions of labor and impacts of institutions. In the empirical section (III.) we apply various statistical methods and basic econometric tests to identify i.e. unit-roots, cointegration and other characteristics of employment and output time series. We develop and employ a modified version of growth accounting method to further decompose components of GDP growth. Then we examine sectoral changes of employment and productivity in market and non-market oriented sectors. Finally, in this section, we choose an error-correction method (ECM) to identify the effects of various labor market institutions on employment. Using also the same sectoral approach, we could demonstrate that unions, minimum wages and unemployment benefits have influenced employment in different ways.

Böngészés

Közgazdaságtudományok Doktori Iskola Cím szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek