Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2312

Általános Orvostudományi Kar

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D45

Doktori program:

  • Mikrobiológia
    (programvezető: Dr. Gergely Lajos)
  • Farmakológia
    (programvezető: Dr. Tósaki Árpád)

Böngészés

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"

Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Humán polyomavírusok prevalencia és in vitro vizsgálata
    (2025) Katona, Melinda; Csoma, Eszter; Katona, Melinda; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
    A kutatómunkám során három, humán polyomavírus, a HPyV9, az MWPyV és az STLPyV szeroprevalenciáját nagyszámú, egészséges immunrendszerű gyerekektől és felnőttektől vett szérummintával vizsgáltuk. Ehhez virális antigéneket állítottunk elő, valamit ELISA módszert fejlesztettünk. A vírusok légúti terjedésének és a légútban való replikációjának tanulmányozására DNS prevalencia vizsgálatot végeztünk mandula- és tüdőszövet, valamint légúti váladék mintákkal. Emellett a HPyV9 virális szabályozó régióját, a promoterek aktivitását in vitro, különböző sejttípusokban tanulmányoztuk. Eredményeink alapján a HPyV9 és az MWPyV szeropozitivitási arány a gyermekek és fiatal felnőttek közt az életkor előrehaladtával nőtt. A 21 évnél idősebbek körében az átfertőzöttségi arány jelentősen már nem változott. A felnőttek (>18 év) 36,2%-a esett már át HPyV9 fertőzésen, 54%-a MWPyV fertőzésen, vagyis a felnőttek jelentős része fogékony mindkét vírusfertőzésre. Az STLPyV primer fertőzések jelentős része kisgyermekkorban, 6 év alatt történik, a felnőttek 81,2%-a szeropozitív, a vírus a populáció nagy részét fertőzi. Tüdőszövetekben egyik vírust sem detektáltuk. Garatmandulák 1%-ában HPyV9 DNS-t, míg orrmandulák 1%-ában STLPyV jelenlétét mutattuk ki. A mandulaműtét során vett torokváladékokban HPyV9-et nem, viszont MWPyV DNS-t a minták 2,7%-ában, STLPyV DNS-t pedig 3,4%-ában detektáltunk. Sőt, egy-egy közpfülváladékban is kimutattuk a két vírust. A COVID-19 világjárvány alatt gyűjtött orrgarati minták 5,2%-ában HPyV9, 4,9%-ában MWPyV és 1,4%-ában STLPyV DNS-t mutattunk ki, döntően SARS-CoV-2 RNS negatív mintákban. A HPyV9 gyakorisága magasabb volt felnőttek mintáiban, az MWPyV és az STLPyV pozitivitás pedig a gyermekekében. Eredményeink alapján mindhárom vírus légúti terjedése, légútba, szájüregbe behatolása felmerül, az MWPyV és STLPyV akár a középfülbe is bejuthat. Értékes teljes genom és NCCR szekvenciákat nyertünk ki a mintákból, szekvenciaelemzéseket végeztünk. Új MWPyV és STLPyV NCCR variánsokat, mutációkat azonosítottunk. A HPyV9 két jelentősen eltérő NCCR szekvenciáját, a korai és késői promoterek aktivitását kétirányú expressziót lehetővé tevő, luciferáz riporter vektorral tanulmányoztuk légúti, vese- és bélepitél, valamint endotél sejtvonalban, tüdő fibroblasztban és primer, légúti epitél sejtben. A promoter aktivitások az A549 légúti epitél sejtekben voltak a legmagasabbak, míg a fibroblasztokban és a primer sejtekben a legalacsonyabbak. A referencia szekvenciától jelentősen eltérő UF-1 NCCR mindkét promoterének aktivitása egy kivétellel minden sejtben erősebbnek bizonyult. A vírus nagy T antigénje minden sejtben fokozta a késői promoter aktivitásokat. Az in vitro kísérletek alapján az A549 légúti epitél sejtvonal, illetve a HEK-293 vese epitél alkalmas lehet a HPyV9 vírusreplikációjára.
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Humán polyomavírusok prevalenciájának vizsgálata
    (2024) Jeles, Krisztina; Csoma, Eszter; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
    A doktori kutatómunka során hat, a Polyomaviridae családba tartozó polyomavírus prevalenciáját tanulmányoztuk. A KIPyV, WUPyV, MCPyV, HPyV6, HPyV7 és TSPyV szeroprevalencia vizsgálatainkhoz mind a hat vírus kapszid antigénjét, VP1 proteinjét sikeresen állítottuk elő bakteriális fehérje expressziós rendszerben. Az antigénekkel a VP1 elleni IgG ellenanyagok detektálására alkalmas, indirekt, kolorimetriás ELISA módszert fejlesztettünk és optimalizáltunk mind a hat vírusra. A vizsgálatokat nagyszámú, immunkompetenes gyermekektől és felnőttektől származó szérummintával végeztük, a hazai szeroprevalenciát különböző korcsoportokban mértük és elemeztük. Megállapítottuk, hogy valamennyi vizsgált polyomavírus Magyarországon ubiquiter, amit a felnőtt szeropozitivitási adatok támasztanak alá. Eredményeink alapján a felnőttek 93,7%-a KIPyV, 89,2%-a WUPyV, 69,3%-a MCPyV, 87,7%-a HPyV6, 83,8%-a HPyV7 és 85%-a TSPyV fertőzésre szeropozitív. Az ellenanyag-pozitivitási ráta életkorral növekvő volt mind a hat vírus esetében, a primer fertőzések zömmel gyermekkorban, KIPyV és WUPyV esetében kisgyermekkorban (<6 év) zajlottak. Fiatal felnőttkortól már csak kismértékű változást tapasztaltunk. A nők körében magasabb MCPyV, HPyV6 és HPyV7 szeropozitivitási arányt figyeltünk meg. TSPyV esetében az idős korosztályban, 60 év felett szignifikáns növekedést tapasztaltunk az átfertőzöttségi arányban. Adatainkat a nemzetközi publikációk adataival összevetve megállapítottuk, hogy a hazai szeropozitivitás hasonló vagy egyező a mások által mértekkel. A publikált átfertőzöttségi értékekben mutatkozó viszonylag nagy különbségek hátterében vélhetően nem a mérési módszerek vagy az antigén előállítási különbségek állnak. A SARS-CoV-2 világjárvány idején légúti mintákban vizsgáltuk a KIPyV és a WUPyV DNS prevalenciáját, az esetleges koinfekciót. A polyomavírusok és a SARS-CoV-2 fertőzés közt összefüggést nem tártunk fel. Mindkét vírus prevalenciája a várthoz képest jóval alacsonyabbnak bizonyult, gyermekek mintáiban KIPyV DNS-t nem, WUPyV DNS-t pedig mindössze egy esetben detektáltunk. Feltételezésünk szerint mindkét vírus terjedését a korlátozó intézkedések gátolhatták.
  • Bélyegkép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Vadmadarak szerepe az antibiotikum rezisztencia terjedésében
    (2024) Nagy, József Bálint; Kardos, Gábor; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet
    Az Egy egészség elv tekintetében az emberek és az állatok egészsége és a környezet szoros kölcsönhatásban áll egymással, ami az antibiotikum rezisztenciára is vonatkozik, ennek fényében pedig vadmadarak szerepét vizsgáltuk az antibiotikum rezisztencia terjedésében. A 2016. október és 2017. március között vizsgált vetési varjak 33%-ában, a rutin diagnosztikai vizsgálatra érkező humán székletminták 1,7%-ában találtunk ESBL-termelő E. coli-t. Az ESBL gének szekvenálásából kiderült, hogy a varjakban a blaCTX-M-55 és blaCTX-M-27 gének, míg a humán széklet és klinikai mintákban a blaCTX-M-15 és blaCTX-M-27 domináltak. A PFGE alapján a humán klinikai és széklet izolátumok jól elkülönültek a varjú izolátumoktól néhány kivétellel. Az ST131 a varjú, széklet és klinikai mintákban is előfordult, a domináns alklád a C1-M27 volt. Az EC069-es PFGE klaszterbe tartozó varjú eredetű ST131 C1-M27 izolátumok WGS és cgMLST alapján közeli kapcsolatban álltak a humán izolátumokkal. A varjakban ST24-be tartozó atipikus EPEC törzsek, blaCTX-M-55 hordozó ST162 törzsek és APEC törzsek is előfordultak. A 2019 és 2020-ban mintázott dankasirályok 7,4%-a illetve 6,7%-a hordozott CRE törzset, a Duna esetében csak a 2020-as Budapest alatti szakaszból gyűjtött mintákban találtunk CRE-t. A domináns faj az E. coli volt, ezeket hasonlítottuk össze humán carbapenem rezisztens E. coli (CREc) törzsekkel. A WGS eredménye alapján a blaNDM-1 volt a domináns karbapenemáz gén, melyek közvetlen genetikai környezete minden esetben ugyanaz volt. A sirály és dunai izolátumokban a blaVIM-4 csak blaNDM-1-gyel együtt volt jelen, míg a klinikai izolátumokban önmagában, vagy a blaOXA-48-cal együtt fordult elő. Alapvetően az emberi, vízi és sirály CREc izolátumok különböző ST-okba tartoztak. A klinikai izolátumok döntő többségét jellemzően humán patogén ST-ok adták, de a sirály és dunai törzsek között is találtunk fontos magas kockázatú klónokat (ST224, ST372, ST744 és ST10, ST354, ST410). A humán és sirály izolátumok között nem találtunk közvetlen kapcsolatot. A dunai és humán ST410 törzsek kapcsolatban álltak egymással. A 2019-ben gyűjtött ST1437 törzsek teljesen azonosak voltak míg a 2020-as sirály és dunai izolátumok között 22-24 allél allélnyi különbség volt. A mindenevő, urbanizált, kóborló és vándorló viselkedésük miatt ezek a sirályok és varjak fontos rezervoárok, helyi és hosszútávú vektorok a rezisztens törzsek, MGE-ek és rezisztencia gének számára, felhívva ezzel a figyelmet a vadmadarak szerepére illetve az Egy egészség elv fontosságára az antibiotikum rezisztencia terjedésében