Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2312

Általános Orvostudományi Kar

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tósaki Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D45

Doktori program:

Mikrobiológia
(programvezető: Dr. Gergely Lajos)
Farmakológia
(programvezető: Dr. Tósaki Árpád)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 8 (Összesen 8)

Szabadon hozzáférhető
3D nyomtatóval előállított implantátumok biokompatibilitási vizsgálatai
Arany, Petra; Bácskay, Ildikó; Arany, Petra; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
Kísérleti munkánk célja implantálható gyógyszerleadó rendszerek előállítása 3D nyomtatással, mellyel komplex és egyedi termékek állíthatóak elő és hosszú időn keresztül, folyamatosan biztosítják a hatóanyag leadását. Az első kísérletsorozatban vizsgált mintákat PLA polimerekből állítottuk elő FDM nyomtatási technológiát alkalmazva, majd a felszíni oldalláncokat kémiailag módosítottuk. A minták anyagszerkezet vizsgálatához nedvesedési peremszög vizsgálatot, FT-IR spektroszkópiát, pásztázó elektronmikroszkópiát, optikai mikroszkópiát és pozitron annihilációs élettartam spektroszkópiát használtunk. A minták biokompatiblitását MTT teszttel és kristályibolya esszével vizsgáltuk meg. A második kísérletsorozatban PLA, antibakteriális PLA, PETG és PMMA polimerekből állítottunk elő diclofenac hatóanyagú mintákat 3D nyomtatással. A nyomtatás során különböző átmérőjű és kitöltöttségi százalékkal rendelkező mintákat állítunk elő annak feltérképezésére, hogy ezen tulajdonságok változtatása milyen hatással van a kioldódási profilra, melyet Erweka USP I apparátussal vizsgáltunk. [3] A minták biokompatibilitását MTT teszttel ellenőriztük. Az anyagszerkezet vizsgálatához TG/DSC, nedvesedési peremszög, Raman-spektroszkópia, pásztázó elektronmikroszkópia és micro CT vizsgálatokat alkalmaztunk. Eredményeink az első kísérletsorozat alapján, hogy sikeres volt a minták 3D nyomtatással történő előállítása és kémiai módosítása. A felhasznált kémiai anyagtól függően változtak a minták felszíni és biokompatibilitási tulajdonságai. A második kísérletsorozatban sikeresen állítottunk elő hatóanyag tartalmú mintákat 3D nyomtatással. A minták hatóanyagleadása diffúzióval történik pórusokon keresztül, melyet a SEM és MicroCT felvételek alátámasztanak. 3D printing represents a very interesting and modern technique in the fields of drug manufacturing. The first 3D printed product was approved by FDA in 2015. This technique enables to manufacture complex, personalized products on-demand. Our aim is to manufacture a drug delivery system which enables a long-term and constant liberation of the active pharmaceutical ingredient can be provided even for years. Biocompatibility is a compulsory examination through the pharmaceutical technological development because implanted devices must be biologically compatible with the human tissues. Pizzoferrato et al. described that cytotoxicity is a compulsory experiment so with our colleagues we developed a long-term, modified MTT assay which is a high efficacy screening test. For the final interpretation we also performed biofilm formation by crystal violet assay to gain extensive information. Biofilm formation ability on the surface of the devices is measured because it can be a limitation of the application. The determined data enables to sort out which samples are the most proper for further examinations. Also the material structure of the samples was examined by different methods to characterize the modifications and the polymers. Based on the results the applicability of the different samples can be determined and it can give us information for the scale enlargement.
Szabadon hozzáférhető
Biocompatibility evaluation and synthesis of macrocyclic compounds
Róka, Eszter; Bácskay, Ildikó; Perret, Florent; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
A gyógyszerhatóanyagok rossz vízoldékonysága nagy kihívást jelent formulálásuk során, ugyanis a vízoldékonyság elengedhetetlen feltétele a megfelelő biohasznosulásnak. A makrociklusos vegyületek belső ürege viszonylag hidrofób, ez alkalmassá teszi őket vendégmolekulákkal való komplexképzésre. A ciklodextrinek és kalixarének széles körben tanulmányozott vegyületek, egyes CD-ek bejegyzett oldékonyságnövelő segédanyagok. A makrociklusok felépítése számos kémiai módosításra ad lehetőséget, amelyek nem csupán a fiziko-kémiai tulajdonságok változását eredményezik, hanem az élő organizmusokra kifejtett hatásokat is módosítják. Ezen származékok biokompatibilitás vizsgálata tehát elengedhetetlen. Számos β-CD származék biokompatibilitása ismert már, így kutatásunk célul tűzte ki ezen vizsgálatok α-CD-ekre történő kiterjesztését. Az α-CD-ek alkalmazása ritkább, azonban vannak származékok, amelyek in vitro vizsgálata még nem történt meg, de jelentőségük a nanopartikulum-képzésben már igazolt. A szerkezet-toxicitás összefüggések feltárása érdekében olyan alkil-éter CD származékokat szintetizáltunk, amelyek növekvő szénatomszámú alkil-csoportokkal rendelkeznek, eltérő pozíciókban. A para-szulfonáto-kalix[n]aréneket hatóanyag-komplexáló tulajdonságuk, valamint sokoldalú biológiai aktivitásuk miatt széles körben tanulmányozták már, azonban a paracelluláris anyagtranszportra gyakorolt hatásuk ezidáig még nem volt ismert. A sejtéletképességi és hemolízis vizsgálatok hozzásegítettek az egyes α-CD-ek rangsorolásához, továbbá a vegyületek különböző rendszerekben mért toxikussága is összevethetővé vált. A megegyező kémiai módosításokon átesett α- és β-CD-ek biokompatibilitása rávilágított a CD-gyűrű mértének jelentőségére. Egyértelmű összefüggést fedeztünk fel a toxicitás és a szabad hidroxil-csoportok száma között. A hosszú alkil-csoporttal rendelkező CD-ek rossz oldékonysága további kémiai módosításokat tett szükségszerűvé; a szulfát csoportok jelenléte jótékony hatással volt az oldhatóságra, és a citotoxicitásra is. A szulfatálás a kalixarének oldékonyságát is növelte. A C4S és C8S vegyületek növelték a paracelluláris felszívódás mértékét szubtoxikus koncentrációban, azonban a C6S nem mutatott hasonló hatást. Ezen eredmények további kérdéseket vetnek fel a pontos hatásmechanizmusról. Eredményeink rávilágítanak a makrociklusok szerkezetének és biokompatibilitásának összefüggéseire, valamint ezen ismeretek fontosságára annak érdekében, hogy minden formulációban a legbiztonságosabb segédanyagok legyenek alkalmazhatóak.
Szabadon hozzáférhető
Formulation and investigation of Self-Emulsifying Drug Delivery System (SEDDS) containing natural herb extract or different antitumor agents
Kalantari, Azin; Bácskay, Ildikó; Kalantari, Azin; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
Approximately 70-75% of medications marketed worldwide are administrated per os and are proven to be less effective than desired. The majority of newly developed drugs represent poor aqueous solubility and stability. Drug instability results in lack of dose appropriateness after oral administration. Many different methods have been found to enhance drug dissolution rate and improve the physicochemical stability of drugs by applying surface-active agents, Cyclodextrins, nanoparticles or liposomes. Lipid-based drug delivery systems represent one of the most popular technologies for improving oral bioavailability and solubility. Micro- and nanoemulsions are lipid-based formulations that have a significant potential for drug delivery applications and self-micro/nanoemulsifying drug delivery systems (SM/NEDDS) considered as the best of these systems. Many studies suggested that SM/NEDDS are suitable carrier systems drugs which are very sensitive to hydrolysis. SM/NEDDS are characterized as isotropic mixtures of synthetic or natural oil and solid or liquid surface active agents or, alternatively, a single or several hydrophilic solvents and co-solvents and a drug which spontaneously forms oil-in-water (o/w) nanoemulsion/microemulsion droplets with water following a gentle stirring. In gastrointestinal fluid, this system spreads readily in the GI lumen and the agitation necessary for self-emulsification is provided by the gastric and intestinal digestive motility. After dilution with aqueous media, the oil droplets keep the drug inside of them or they form a micellar solution due to the very high surface-active agent concentration of such formulations. The drug will be delivered to the GI mucosa in dissolved state by these fine droplets; therefore, it will be readily available for absorption and its efficacy and bioavailability will also be increased. Micro/nanoemulsions improve oral bioavailability, protect drugs from enymatic hydrolysis and have high drug solubilization capacity and outstanding thermodynamic stability. The phenomenon of self-emulsification occurs only when specific combinations of pharmaceutical excipients are present. Several chemotherapeutic agents are used in the treatment of cervical cancer. Cisplatin is considered to be among the most effective drugs that treat advanced uterine and cervical cancer. Bleomycin sulfate is a mixture of glycopeptide antitumor antibiotics that has a unique mechanism of antitumor activity in cervical cancer. Ifosfamide is an anti-cancer drug and is widely used in the treatment of cervical, ovarian and testicular malignancies. In recent chemotherapy, cisplatin, bleomycin and ifosfamide (BIP) in combination has also been applied against inoperable cervical cancer. To decrease the serious side effects resulted from use of cytostatic medications it is necessary to formulate modern drug delivery systems which can reduce toxicity by decreasing the dose of potent therapeutic agent. SMEDDS are frequently used to increase the bioavailability of poorly soluble drugs by presenting and maintaining API in a dissolved state, in small droplets of oil with a ability to penetrate through various biological barriers. Plantago lanceolata has been widely used for medical purposes, such as the treatment of bleeding and tissue damage, antioxidant, anti-inflammatory, antibacterial antiviral and hepatoprotective. Some prominent pharmacological studies are outlined in the following section. Iridoid glucoside aucubin and its derivatives have been identified as important biologically active compounds in plantain by several studies. The main bioactive component of Plantago lanceolata is verbascoside (acteoside), which is a phenylpropanoid glycoside. However the high capability of its bioactive components for hydrolysis resulted in poor stability of this natural extract. SNEDDS is frequently used for the stabilization of natural products and these carrier systems may also increase the bioavailability of natural bioactive materials.
Szabadon hozzáférhető
Gyógyszerészeti segédanyagok és külsőleges gyógyszerformák biokompatibilitási, in vitro és in vivo vizsgálata
Pető, Ágota; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Gyógyszerésztudományi Kar
Manapság a természetes eredetű, növényi hatóanyagok reneszánszukat élik, a betegek részéről egyre növekszik az igény a természetes összetevőket tartalmazó készítményekre. A gyógyszertárakban egyre növekvő kínálat található a gyógynövénytartalmú étrendkiegészítőkből és egyéb készítményekből. . A növényi eredetű hatóanyagok azonban nem feltétlenül jobbak a szintetikusan előállított hatóanyagoknál. Alkalmazásuk esetében a biztonsággal kapcsolatban aggályok merülhetnek fel, ezért a növényi hatóanyagok felhasználását megelőzően preformulációs vizsgálatokat kell elvégezni. A gyógynövények termesztése kellő odafigyelést igényel, feldolgozásuk kihívásokkal teli feladat, ráadásul sok gyógynövény esetében csupán a népgyógyászat tapasztalati úton szerzett információi állnak rendelkezésünkre. A gyógynövényből történő hatóanyagkivonás mellett az aktív komponenseket azonosítani kell, továbbá a hatóanyag standardizálása is elengedhetetlen A természetes eredetű hatóanyagok mellett az új farmakonok, gyógyszerjelöltek kutatása, tudományos ismerete is fontos és rohamosan fejlődő terület, hiszen számos olyan kórkép és indikáció létezik, melynek kezeléséhez nem áll rendelkezésünkre megfelelő gyógymód, vagy a jelenleg használatos terápia nem teljes mértékben kielégítő és hatékonyabb, kevesebb mellékhatást okozó, jól tolerálható gyógyszerre van szükség. A gyógyszerek bőrön keresztül történő bejuttatása a gyógyszerészet egy vonzó és kihívásokkal teli területe. A modern technológiák gyors fejlődésének köszönhetően a gyógyszerek egyre nagyobb hányadát igyekeznek transzdermális úton bejuttatni, beleértve a konvencionális terápiás módszerekkel jól alkalmazható hatóanyagokat is. Ennek oka, hogy a transzdermális gyógyszerbevitel számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, kikerüli a gasztrointesztinális traktust, ezáltal a máj first-pass effektjét is, lokális és szisztémás hatást egyaránt elérhetünk vele. Lehetővé teszi egyes kórképek helyi kezelését, ezáltal kevesebb mellékhatással kell számolnunk, valamint nem invazív, fájdalommentes kezelési mód, a páciensek saját maguk is képesek a gyógyszer adminisztrációjára, így a bőrön keresztüli gyógyszerbevitel a betegek által az egyik leginkább kedvelt beviteli kapu. Mindez a fokozott beteg compliance-ben nyilvánul meg, különösen hosszútávú kezelés esetén.
Szabadon hozzáférhető
Gyógyszerészeti tartósítószerek biokompatibilitási vizsgálata különböző sejtkultúrás modell rendszereken
Nemes, Dániel; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
A folyékony, bevételre szánt gyógyszerek vizes közegük lévén mikrobiológiai tartósítást igényelnek. Erre a célra a leggyakrabban különböző p-hidroxi-benzoesav észtereket (parabéneket) alkalmaznak, kisebb részben szorbátokat, benzoátokat. A különböző vegyületcsoportokat nem csak a gyógyszer-, hanem az élelmiszer- és a kozmetikai ipar is használja így elterjedt segédanyagoknak számítanak. Az elmúlt évtizedben a parabének kapcsán jelentős, endokrin rendszert befolyásoló hatásokat tártak fel, melyek pontos kockázata jelenleg vitatott, azonban már több területen is jogszabállyal korlátozták alkalmazhatóságukat. Ugyanakkor egyik érintett iparág sem kezdett el széleskörben új, biztonságosabb vegyületeket alkalmazni. A kutatás során olyan kísérletsorozatokat dolgoztunk ki, melyek segíthetnek a fennálló problémát megoldani. Ehhez a humán Caco-2 sejtvonalon MTT és NR citotoxicitási teszteket végeztünk, Galleria mellonella lárvákon befecskendezéses toxicitási vizsgálatokat hajtottunk végre, illetve a különböző kísérletek mikrobiológiai mérésekkel lettek kiegészítve. A munka során segédanyag-tartósítószer interakciókat, szorbát-észtereket, különböző tartósítószer sókat, illóolaj tartalmú emulziókat és parabének szerkezet-hatás összefüggéseit vizsgáltuk. A disszertációban ismertetett eredmények alapján a segédanyag-tartósítószer interakciók és a szorbát-észterek megoldást nyújthatnak a parabének jelentette problémákra, valamint sikerült a citotoxicitási tesztek és az in vivo toxicitási vizsgálat összekapcsolásával egy rugalmas, biokompatibilitást mérő protokollt kidolgozni.
Szabadon hozzáférhető
Investigation of biocompatibility of polyethylene glycol derivatives and preparation of solid dispersion containing ketoprofen
Pham, Le Khanh Ha; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; Gyógyszerésztudományi Kar
Polyethylene glycols (PEGs) are widely used polymer that have a variety of applications in many fields, including biomedical, chemical, and industrial processes. It has many applications in various industries, including pharmaceuticals, cosmetics, and food. These compounds are important group of excipients due to their widespread use in different pharmaceutical formulations, especially is a favorable choice to reach the optimal drug delivery system. Polyethylene glycols (PEGs) possess a range of physicochemical properties that make it an invaluable polymer in pharmaceutical sciences. Its solubility, viscosity, molecular weight, thermal behavior, and interactions with biological systems play pivotal roles in drug delivery system, formulation design, and therapeutic applications. PEGs have a favorable safety profile. They are ideal excipients due to their excellent features such as inert, non-immunogenicity, hydrophilicity, high biocompatibility making them ideal for pharmaceutical formulations. Its ability to increase solubility and stability of drugs makes it a valuable tool in pharmaceutical and biomedical research. For PEG to be used to theirs full potential in the creation of novel drug delivery systems, a thorough understanding of these properties is essential. In recent years, the quest for biocompatible materials has become paramount in biomedical research and applications. Every stage of the drug formulation process must take the drug safety profile into consideration. In order to ensure the safe and efficient interaction of biomedical materials with living systems, biocompatibility is a crucial component in their development. The aim of biocompatibility testing is to make sure that a substance or device will offer the patient the greatest benefit with the least amount of risk. The evaluation of a biomaterial's biocompatibility at the cellular and tissue levels is one of the primary requirements for its suitability for clinical use. Cytotoxicity testing, which illustrates how cultured cells are exposed directly to the test material or to its extract, is the fundamental and required component of biocompatibility evaluation at early stages of drug development. The cytotoxicity assays are a low-cost and quick in vitro techniques that assess the impact of drugs on cultured cells. This assay is applied to evaluate and characterize the potentially harmful/toxic of the tested compound to the cells. Based on the concept that living cells have quantifiable intrinsic metabolic activities, cytotoxicity assays are designed to measure the toxicity of a sample. The reduction in cell viability due to drug exposure can be measured through various endpoints, including cell proliferation, membrane integrity, enzymatic activity, and mitochondrial function. Ketoprofen, which has chemical name that is 2-(3-benzoylphenyl)-propionic acid, belongs to a propionic acid group of a non-steroidal anti-inflammatory drug (NSAID). By blocking the production of prostaglandins, ketoprofen helps to reduce pain, swelling, fever and inflammation. This medication is commonly used to relieve symptoms associated with various conditions, including rheumatoid arthritis, osteoarthritis, ankylosing spondylitis, gout, menstrual cramps, and musculoskeletal injuries such as sprains and strains. It is available in various formulations, including oral tablets, capsules, extended-release capsules, and topical gels. The solubility of ketoprofen is an important characteristic that affects its dissolution rate, absorption, and bioavailability. The solubility of ketoprofen in water is 51 mg/L at 22oC which means that ketoprofen is practically insoluble in water. This solubility profile is critical for formulation development, as it affects the choice of appropriate solvents, co-solvents, and surfactants to enhance drug solubility and bioavailability. As solubility and permeability play a critical role in determining the bioavailability of the drug, The Biopharmaceutics Drug Classification System (BCS) is a system that categorizes a drug (API) based on aqueous solubility and permeability across intestinal membrane properties which is classified in to four classes which are class I: high solubility (S), high permeability (P), class II: low S, high P, Class II: high S, low P, class IV: low S, low P. More than 70% of medications are reported to be poorly soluble and belong to BCS classes II and IV. It is estimated that most compounds undergoing development at the present time are subjected to poor bioavailability of these compounds. The solubility is an important factor for drug release which is an essential and limiting step for oral drug bioavailability. The poor solubility and low dissolution rate of poorly water-soluble drugs in the gastro intestinal fluid often lead to an insufficient efficacy. The solubilization behavior of the drug is the key determinant for the oral bioavailability determination The low solubility of the drugs which leads to low dissolution rate is the biggest obstacle in the performance of poorly water-soluble (PWS) drugs. . The creation of efficient drug formulations presents many difficulties in the field of pharmaceutical sciences, especially when dealing with poorly soluble drugs. Poor solubility and limited permeability significantly hinder the successful delivery of therapeutic compounds. Therefore, improving the solubility and permeability of poorly soluble/permeable drugs is necessary to increase the drug bioavailability, thereby enhancing therapeutic efficacy, and optimizing the pharmacokinetic parameter of pharmaceutical products for better patient outcomes. To solve this problem, various strategies for solubilization enhancement have been developed such as nanoparticle, inclusion complex, lipid formulation, salt formation and solid dispersion. Among these strategies, solid dispersion (SD) is a well-known method for improvement in the solubility, dissolution rate and bioavailability of poorly water-soluble drugs. Solid dispersion is defined as dispersion of one or more active ingredients (hydrophobic) in an inert carrier matrix (hydrophilic) at in the solid state. The characteristics of the API, the carriers or the excipient should be evaluated carefully before selecting appropriate method to prepare the SD because each method have its own advantages and disadvantages. Solid dispersion shows many mechanisms to become one of the promising techniques for the low solubility drugs. The underlying mechanisms for improvement of the bioavailability of poorly water soluble (PWS) drug by SD technique are particle size reduction, particles with high porosity, wettability and dispersibility improvement, drug in amorphous state. Based on the points mentioned above, solid dispersion techniques have the potential to significantly increase the bioavailability and dissolution rate of drugs with poor water solubility, such as NSAID. General objective of my thesis was to investigate various PEGs derivatives and their characteristics and followed by the preparation of ketoprofen-containing solid dispersion using selected PEG derivatives.As most studies involved only a limited number of derivatives and I wished to better understand the cytotoxicity of these compounds, eleven substances of various molecular weights on a much wider scale: PEG 200, PEG 300, PEG 400, PEG 600, PEG 1000, PEG 1500, PEG 4000, PEG 8000, PEG 10000, PEG 12000, PEG 20000 were examined. Also, I would like to check how the change of PEGs’ molecular weight affects on the properties of PEGs and their SDs. In the first part of my thesis is to examine the toxicity of various PEG derivatives based on cellular effects (cytotoxicity and autophagy) and in vivo toxicity which is a necessary step before investigating the solid dispersion containing PEG derivatives and poorly soluble API. Because PEGs are a common excipient used to increase the solubility of active pharmaceutical ingredients, I looked for an API that is not well soluble. The solubility of ketoprofen was improved by solid dispersion preparation using PEG derivatives that I had previously studied for the first section of my thesis. In the second part of the thesis, the aim is to formulate binary ketoprofen - PEG hot melt homogenization solid dispersions with low molecular weight polymers which were PEG 1000, 1500 and 2000. The physicochemical characteristics and the dissolution profiles of theses solid dispersions were examined. The relationship between low molecular weight PEG derivates and ketoprofen-SD characterization were also investigated regarding the effects of molecular weight of PEGs.
Szabadon hozzáférhető
Növényi hatóanyagokat tartalmazó belsőleges gyógyszerhordozó rendszerek formulálása és vizsgálata
Sinka, Dávid; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Gyógyszerésztudományi Kar::Gyógyszertechnológiai Tanszék
A növényi hatóanyagok terápiás felhasználása egyidős az orvoslással, és a modern medicina minden korszakában jelen van. Napjainkban a szintetikus és biológiai úton előállított farmakonok széles választéka mellett is mutatkozik igény a fitofarmakonokra, részben a természetes gyógymódok pozitív megítélése miatt a betegek részéről, részben használatuk számtalan előnye okán. A növényi hatóanyagok olcsóak és könnyen hozzáférhetők, megelőzésre és terápiára egyaránt alkalmazhatók, a komplex hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények esetén szinergista hatással számolhatunk, gyakran kedvező mellékhatás-profil mellett. A modern, tudományos bizonyítékokon alapuló terápiás gyakorlat azonban számos elvárást támaszt a gyógynövényekkel szemben. Az egységes, jól definiált hatóanyagtartalom és minőségbiztosítás a tradicionálisan használt szárított növényi részek esetében nem mindig biztosítható, a fitofarmakonok fizikai-kémiai tulajdonságai, a vízoldhatóság, permeabilitás és a stabilitás gyakran rossz, ami elégtelen biohasznosuláshoz vezet. Az utóbbi évtizedek gyógyszertechnológiai kutatásai között jelentős számban találunk olyanokat, amelyek ezen elvárásoknak megfelelve növényi hatóanyagok biohasznosulásának növelését tűzték ki célul, vagy fizikai-kémiai paramétereik befolyásolásával, vagy modern gyógyszerleadó rendszerekbe történő inkorporálásuk útján. Doktori értekezésem témájául két gyógynövény biohasznosulásának növelését választottam különböző gyógyszertechnológiai formulációk segítségével. Az első esetben a görögszénát (Trigonella foenum-graecum) használtam, mely leginkább antidiabetikus hatása miatt érdemel figyelmet. A szénhidrátbontó enzimek gátlásán keresztül hipoglikémiás hatást vált ki, diabétesz és inzulinrezisztencia terápiájában és prevenciójában egyaránt felhasználható. Emellett antioxidáns, a gasztrointesztinális rendszert érintő, hepatoprotektív és immunmodulátor hatásai is vannak. A görögszéna hatóanyagainak oldhatósága, permeabilitása és stabilitása változó. A hatóanyagtartalomra standardizált szárított görögszénamag-kivonatot ön-emulgeáló gyógyszerhordozó rendszerekké formuláltam, melyeknek vizsgáltam a fizikai paramétereit, antioxidáns hatását, felszívódási tulajdonságait, és kioldódását az adagolást megkönnyítő kapszulákból. A második esetben máriatövis (Silybum marianum) hatóanyagával, a szilimarinnal végeztem kísérleteket. Ez a flavonolignán keverék számos hatása mellett elsősorban hepatoprotektív hatóanyagként, daganatos megbetegedések megelőzésére és kezelésére kiegészítő terápiaként, illetve gasztrointesztinális panaszok esetén használatos. Mind a vízoldhatósága, mind a felszívódása a vékonybélből rossz. Biohasznosulásának növelését nyújtott hatóanyag-leadású hidrofil mátrix tabletták formulálásával növeltem, ezt a technológiát ciklodextrinekkel képzett zárványkomplexekkel is kombináltam. A tabletták fizikai tulajdonságait vizsgáltam, valamint a belőlük történő hatóanyag felszabadulást különböző pH-jú közegben, így a kioldódási görbéket összehasonlítva meghatároztam a biohasznosulás növelésére legalkalmasabb összetételt. A természetes, növényi eredet nem feltétlenül jelent biztonságos alkalmazhatóságot, ezért az általam készített formulációk biokompatibilitását is szem előtt tartva sejtéletképességi vizsgálatokat végeztem a kísérletek során felhasznált összetételekkel és anyagokkal történő kezelés után.
Szabadon hozzáférhető
Önemulgeáló rendszerekben alkalmazott felületaktív anyagok élő sejtekre gyakorolt hatásának gyógyszertechnológiai jellemzése
Ujhelyi, Zoltán; Bácskay, Ildikó; Gyógyszertudományok doktori iskola; DE--Gyógyszerésztudományi Kar -- Gyógyszertechnológiai Tanszék
1. A Debreceni Egyetem Gyógyszertechnológiai Tanszékén különböző, önemulgeáló rendszerek képzéséhez használt felületaktív anyagokat jellemeztem azok fiziko-kémiai és élő sejtekre gyakorolt hatása alapján. 2. A felületi feszültség változás alapján történő Du Nüoy pull out ring és Wilhelmy pull out plate módszer beállításával meghatároztam a tenzidek kritikus micellaképzési koncentrációját, így jellemeztem ezen segédanyagokat oldékonyság növelő tulajdonságuk alapján. 3. Caco-2 sejtvonalon jellemeztem a felületaktív anyagok bélhámsejtek életképességére gyakorolt hatását MTT illetve LDH teszt segítségével. 4. A parenterális felhasználásra szánt segédanyagok toxikus hatását, humán vörös vértesteken a hemolizáló tulajdonság mérésével vizsgáltam. 5. Kísérletsorozataink alapján megállapítható, hogy összefüggés van a tenzidek szerkezete és citotoxikus karaktere valamint a membrán permeabilitás változásra gyakorolt hatása között, azonban a megállapítások általános igazolására a megvizsgált tenzidtípusok további bővítésére van szükség. 6. Az alacsony CMC mellett magas IC50-nel jellemzett additívek önmagukban és keverékekben alkalmazva is előnyösnek bizonyultak. Ugyanis jobb tolerálhatóságuk mellett reverzibilis membránon keresztüli permeabilitás fokozó tulajdonságuk is jelentős. 7. A tenzidek jellemzése során kapott, koncentrációfüggő sejtmembrán károsító hatást különböző mértékűnek találtuk Caco-2 illetve a humán vvt-k esetében. Ez a tulajdonság igazolja azt, hogy a gyógyszerbiztonság érdekében a toxicitási vizsgálatok során a komponensek élő szervezetere gyakorolt hatását a jövőben az alkalmazás módjának megfelelő sejtvonalon illetve sejteken is szükséges megvizsgálnunk. 8. Kísérleti eredményeim gyakorlati hasznát abban látom, hogy a beállított módszereink alkalamasak a tenzidek új rutin gyógyszerbiztonsági vizsgálatának elvégzéséhez. A gyártók az így kapott IC50 illetve HC50 értékeket a termékükön feltüntetve segítséget nyújthatnak a formulálást végző szakembernek jól tolerálható és minden szempontból leginkább megfelelő gyógyszerkészítmény kialakításához. 1. New generation of surface active agents as Self Emulsifying Drug Delivery System components have been characterized at the Department of Pharmaceutical Technology, University of Debrecen, according to their physio-chemical properties and their effects on cell viability. 2. To determine the CMC as solubilishing ability of the surfactants, Nüoy pull out ring and Wilhelmy pull out plate method has been installed. 3. For the cytotoxicity evaluation of the surfactants, two markers of toxicity were employed: the plasma membrane integrity as characterized by LDH release and the mitochondrial dehydrogenase activity by the reduction of MTT by viable Caco-2 human adenocarcinoma cells. 4. Hemolitic activity of tensides for parenteral application has been investigated by the concentration that induces hemolysis in 50 percent of the erythrocytes (HC50) . 5. According to our series of cytotoxicity investigations, it can be concluded that there is connection between the chemical properties, the toxic charcter and the effect on paracellular transport alteration ability of the tensides, however for the guiding principle on the connections further investigations are necessary. 6. Excipients with low CMC and high IC50 values may refer to good ability of micelle solubilization and increase drug permeability on Caco-2 monolayers with safer applicability of surfactants. 7. The concentration dependent toxic effect of the excipients was different in Caco-2 viability test and hemolitic activity measurements. According to this observation in case of specific application field of the tensides specific assay suggested to determine cell viability to avoid the over or underestimation of the cytotoxicity of toxic agents in vitro studies. 8. The benefit of our investigation might be that novel pharmaceutical safety rutin tests has been installed, that can be used for industrial purposes. The evaluation of citotoxic and hemolitic activity properties of the tensides could be a valuable supplement of safety data sheets in the future. Our methods, and these results ensure useful data for the selection of the suitable, more tolerable tensides, cotensides and tenside mixtures or SMEDDS formulations.

Böngészés

Gyógyszerészeti Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Bácskay, Ildikó"

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek