Hallgatói dolgozatok (Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet)

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/153511
A Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet hallgatói dolgozatainak gyűjteménye.

Böngészés

Hallgatói dolgozatok (Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet) Szerző szerinti böngészés "Baranyi, Gergely"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A kortárs fiatal líra mediális és kritikai kontextusa – a Telep csoport példája
    (2013-04-16T12:04:18Z) Baranyi, Gergely; Takács, Miklós; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar
    A 2005-ben létrehozott Telep-blog körül csoportosuló költők tekinthetők a legsikeresebbnek a kortárs fiatal líra képviselői között. Szerzői az internetes nyilvánosság körében érték el első áttörő sikereiket, amit a szövegeiket méltató, pozitív kritikai visszhang tovább erősített. Négyéves fennállásuk egyik jelentős állomásaként tartható számon a Kalligram 2007 novemberében megjelent „Telep Csoport” című tematikus száma, ami azért is fontos, mert a Telep tagjai első alkalommal publikáltak egy kiadványban úgy, mint összetartozó csoport. A lapszám ezt követően egy éles vita tárgya lett, amelyet a Könyvesblog nevű internetes portál az azt bíráló pamfletjével gerjesztett. Az írás, valamint hozzászólásai mai távlatból nézve már marginális jellegűek, de számomra azért lényeges eseménysor ez, mert az internet megjelenésével bekövetkezett médiumváltás, valamint az irodalmi nyilvánosság pozícióváltásának jelensége áll a hátterében. Ezek egyre erősebben jelentkező tényezők a kortárs irodalomban, hiszen az online felületek széleskörűvé válásával szembe kerültek egymással az internet medialitása és a papír alapú irodalommal kapcsolatban támasztott szakmai elvárások. Ezzel a webes felületeket érintő kritikatörténeti, és (jelen esetben) a Telep költészetét érintő líraesztétikai kontextusok is megkerülhetetlenné válnak a vita szempontjából. Kutatásaimmal pedig azt a megállapításomat szeretném bizonyítani, hogy a Telep Csoport működése – gondolok itt a kritikai fogadtatásra, folyóiratoktól való felkérésekre – épp ennek az interferenciának a redukálására tesz kísérletet a blog mint médium gyakorlatias céljain túl.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Produktív recepció–idegenségtapasztalat–metafizika
    Baranyi, Gergely; Takács, Miklós; DE--Bölcsészettudományi Kar
    Krasznahorkai László 2008-ban megjelent Seiobo járt odalent című kötete több szempontból is különleges darabja az eddig körvonalazódó életművének: novellafüzérének darabjai az Aranymetszés arányainak, a Fibonacci-számozásnak megfelelően követik egymást, legfőbb helyszíneik a Távol-Kelet, elsősorban Japán, illetve Nyugat-Európa. Narratívái különböző festmények, szobrok, épületek, színházi előadások elkészülésének, előállításának történetét tárják fel, illetve ágyazzák be saját kulturális közegükbe, amely nem problémamentes: az elbeszélések rendre azt szolgáltatják tanulságul, hogy a jelenkori befogadók számára elérhetetlenné váltak azok a viszonyulási alapok, melyekkel ezekhez az artefaktumokhoz közeledhetnének. Ez a távlat teljesen idegenné vált a novellafüzérben helyet kapó történetek főhőseinek, befogadóinak a szempontjából. A novellák narrációs sajátossága, hogy elbeszélője, elbeszélőik is erre a kultúrantropológiai problémakörre helyezik a hangsúlyt, mégpedig oly módon, hogy a produktív recepció mint szövegszervező eljárás és az idegenségtapasztalat kontextusában tárgyalja/tárgyalják ezen alkotások laikus, különös recepciótörténetét. Ennek köszönhető, hogy a szövegek narrátora(i) egyben fordítói, kommentálói, elbeszélői és elemezői szerepeket vesz(nek) fel és mos(nak) össze, mellyel szélesebb horizontot biztosít(anak) az olvasatok számára. Elemzésemben pedig az alábbi fogalmaknak, a produktív recepció és az idegenségtapasztalat metszetében mutatom be a kötet négy, választott elbeszélését górcső alá véve, hogy a Krasznahorkai-prózapoétikára jellemző „metafizikus világ-vízió” a Seiobo járt odalent egészének távlatában ennek a két dimenziónak a párbeszédén keresztül valósul meg, melynek jócskán vannak a posztmodern irodalomtudományban is kapcsolódási pontjai.