Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balogh István)
Orvostudományi doktori tanács
D183
tudományág:
- elméleti orvostudományok
Böngészés
Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszék"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A miRNS-ek szerepének vizsgálata a glioblastoma diagnosztikájában és a tumorprogresszió meghatározásában(2025) Géczi, Dóra Anikó; Hádáné Birkó, Zsuzsanna; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai TanszékA központi idegrendszert érintő daganatok igen jól ismert képviselője az astrocyta eredetű glioblastoma multiforme (GBM), amely egyben a leggyakoribb és legnehezebben kezelhető primer agytumor. Átlagos túlélési ideje megközelítőleg 15 hónap, míg az 5 éves túlélési aránya mindössze 4-5%. A betegség terápiás kihívásai a daganat nagyfokú heterogenitásából, infiltrációs képességéből, valamint fokozott recidíva hajlamából adódnak, melyek miatt esszenciális fontosságú kialakulásának még mélyebb megértése. Ezzel összefüggésben szükséges további kulcs molekulák azonosítása, melyek új terápiás és/vagy prognosztikai célpontokként szolgálhatnának, lehetővé téve a betegség hatékonyabb kezelését, jobb kimenetelét és a túlélési idő növekedését. Ilyen potenciális marker molekulák lehetnek a miRNS, mint fehérjét nem kódoló, kisméretű, poszttranszkripcionális szintű szabályozó molekulák, melyek az utóbbi évtizedek molekuláris biológiai kutatásainak úgymond forrópontjává váltak. Kutatásunk fókuszában elsősorban új generációs technikák ötvözése (Új generációs szekvenálás (NGS), NanoString technológia) állt a miRNS-ek leghatékonyabb és legmegbízhatóbb kimutatása érdekében. Másodsorban alapvető célunk volt a miRNS-ek körében olyan új diagnosztikai és prognosztikai markereket azonosítani, melyek a klinikumban jelenleg alkalmazott molekuláris markereket kiegészítve hozzájárulhatnának a betegség megbízhatóbb diagnosztizálásához, valamint progressziójának pontosabb meghatározásához. Emellett célunk volt az azonosított miRNS-ek bioinformatikai elemzése, majd az ily módon prediktált miRNS targetek és azok valós funkciójának mélyrehatóbb vizsgálata, illetve megerősítése mRNS szekvenálás segítségével. Végezetül pedig a kapott transzkriptomikai eredmények összevetését céloztuk meg folyadék biopsziás mintavételi eljárással nyert plazmaminták bevonásával. Kutatásunk eredményeként GBM szövetminták felhasználásával egy olyan, öt miRNS-ből (hsa-miR-196a-5p, hsa-miR-10b-3p, hsa-miR-21-3p, hsa-miR-383-5p és hsa-miR-490-3p) álló, GBM-re specifikus miRNS panelt sikerült azonosítanunk NGS alkalmazásával, amelyek a daganatképződésben igazolt szerepükön túl diagnosztikai markerként is funkcionálhatnak. Emellett, szintén szekvenálás segítségével 14, GBM specifikus mRNS molekulát sikerült identifikálnunk (MYBL2, AURKB, VEGFA, CDC45, E2F2, HOXC10, HOXD13, HRH3, CBLN1, RELN, HCN1, NEUROD6, PRLHR, FABP6), melyek a deregulált miRNS-ek szabályozása alatt állnak és szignifikánsan eltérő expressziót mutatnak GBM-ben. Az öt validált miRNS plazmamintákban történő kimutatását is megkíséreltük RT-qPCR módszerrel, melynek során azonban egyik miRNS esetében sem sikerült mérhető amplifikációt detektálnunk. Ezért kutatásunk második felében eltérő elven alapuló módszerrel, a NanoString analízissel céloztuk meg a folyadék biopsziával nyert plazmaminták miRNS expressziós profiljának feltérképezését. A NanoString módszer eredményeinek validálása során sikeresen azonosítottunk három keringő miRNS-t (hsa-miR-29a-3p, hsa-miR-195-5p, hsa-miR-433-3p), melyek részt vehetnek a GBM kialakulásában. Kutatásunk jelentőségét a betegség magas mortalitási és morbiditási mutatói mellett az adja, hogy analíziseinket valódi betegminták segítségével végeztük, melyek a lehető legnagyobb mértékben képesek reprezentálni a betegség során kialakuló változásokat.Tétel Szabadon hozzáférhető A plazma C9 epitópok heterogenitásának vizsgálata(2024) Tornyi, Ilona; Takács, László; Molekuláris Sejt- és Immunbiológia Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai TanszékNapjaink technológiai fejlődése lehetővé teszi a fehérjék proteoformáinak egyre részletesebb megismerését, amely hozzájárulhat funkcióik mélyebb megértéséhez és a biomarker alkalmazások bővítéséhez. Korábbi kutatásaink során protein epitóp profilírozással megállapítottuk, hogy a fehérjék epitópjai eltérő módon asszociálnak tüdőrákos plazában az antitestekkel. Ezen vizsgálatok folytatásaként a C9 fehérje epitópjait elemeztük. A QuantiPlasma könyvtárából három anti-C9 antitestet választottunk ki (BSI0449, BSI0581, BSI0639), amelyek eltérő asszociációt mutattak tüdőrákos mintákban (semleges, negatív és pozitív). Az antitesteket Western blottal validáltuk, majd az epitópok függetlenségét vizsgáltuk, amelyek nagymértékben függetlenek voltak egymástól. Tömegspektrometriával kimutattuk, hogy a C9 fehérje peptideloszlása hasonló volt a kontroll és tüdőrákos mintákban, így a szerkezeti eltérések valószínűleg nem magyarázzák az asszociációs különbségeket. A C9 koprecipitált fehérjéit elemezve három eltérést mutató fehérjét azonosítottunk: a C4A erősen asszociált a BSI0449 mintákkal, de hiányzott a BSI0639 tüdőrákos mintákban; a HSP90AB1 a BSI0639 mintákhoz kötődött, de nem volt jelen a BSI0449 mintákban; a HSPA8 kizárólag a BSI0639 mintákban volt jelen. Továbbá, a C9 415-ös pozíciójában N-glikozilációs heterogenitást figyeltünk meg, amelynek aránya jelentősen eltért a kontroll és tüdőrákos minták között a pozitív epitópok esetében. Eredményeink megerősítik, hogy a C9 fehérjének több proteoformája létezik, amelyek eltérő epitópokon keresztül vizsgálhatók. Ezek a proteoformák és a velük koprecipitált fehérjék jelentős biomarker értékkel bírhatnak a tüdőrák diagnosztikájában.Tétel Szabadon hozzáférhető Ösztrogének által kifejtett patofiziológiai és transzkriptomikai változások összehasonlító vizsgálata humán ovárium sejtkultúrákon(2024) Beke-Varga , Alexandra Edit; Szilágyi-Bónizs, Melinda; Varga, Alexandra Edit; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai TanszékA xenoösztrogének, mint pl. a ZEA (mikotoxin) vagy a BPA (műanyag adalékanyag) a fiziológiás ösztrogénekhez (pl. E2, ösztradiol) hasonló hatás kifejtésére képesek, ezáltal növelhetik egyes hormonfüggő daganatok, tk. a petefészekrák kialakulásának a kockázatát. Munkánk során célunk a ZEA és a BPA hatásának az összehasonítása volt a fiziológiás E2 által kiváltott változásokkal humán ovárium sejtvonalak (PEO1 [ERα+] és A2780[ERα-]) felhasználásával. Transzkriptomikai analízisünk alapján ezen molekulák alacsony dózisban több, a sejtproliferációhoz és RNS metabolizmushoz köthető gén indukcióját okozták, mely hatás az E2 és a ZEA esetében hangsúlyosabbnak bizonyult, mint a BPA alkalmazásakor. Emellett sikerült azonosítanunk 27 miRNS-t, melyek szintén elmozdulást mutattak a kezelések hatására, és feltehetően fontosak lehetnek az ovárium sejtek ösztrogén válaszában. A nagy dózisú E2, ZEA és BPA kezelések ugyanakkor csökkentették a sejtek életképességét és sejthalált indukáltak, mely hatás intenzívebb volt az ERα-val nem rendelkező A2780 sejtvonalban, vagy ha az ezen receptor általi jelátvitelt MPP-vel blokkoltuk a PEO1 sejtvonalban. Ez arra utal, hogy az ERα mediált ösztrogén válasz központi szerepet tölthet be a sejtek proliferációs kapacitásának fenntartásában, ezáltal a sejtek toleranciájának meghatározásában nagy dózisú ösztrogén kezelés hatására. Ugyancsak fontos lehet a PI3K/AKT útvonal működése, ugyanis, ha ezen útvonalat AZD8835, vagy miR-30d-5p mimik alkalmazásával gátoltuk, ugyancsak csökkent a PEO1 sejtek toleranciája. A miR-30d-5p önmagában, vagy tamoxifénnel kombinálva csökkentette a sejtek proliferációs kapacitását, mely felveti ezen molekula alkalmazásának lehetőségét a petefészekrák jövőbeli terápiájában.