Hallgatói dolgozatok (Fogorvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Böngészés
Hallgatói dolgozatok (Fogorvostudományi Kar) Szerző szerinti böngészés "Bácsné Tóth, Petra Rita"
Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A peri-implantitis és kezelési lehetőségeiMiskolci , Erik Sándor; Varga, István; Fogorvostudományi Kar::Parodontológiai nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Bácsné Tóth, Petra Rita; Reznik, György Imre; Fogorvostudományi Kar::Parodontológiai nem önálló TanszékDiplomamunkámban a periimplantitisz és kezelési lehetőségeiről igyekeztem átfogó képet nyújtani. A periimplantáris tér anatómiájának bemutatása, valamint a dentális implantátumok történetének és az implantátumok típusainak áttekintését követően ismertettem a periimplantális megbetegedések fogalmát, prevalenciáját, etiológiai tényezőit. Számtalan tudományos publikáció és előadás témáját adja a periimplantáris tér lágy- és keményszöveteinek gyulladása. A kezelési lehetőségek sokféleségét jelzi, hogy kiszámítható eredménnyel járó, általánosan alkalmazható eljárást még nem dolgoztak ki. A szisztémásan adott antibiotikumok csak, mint kiegészítő terápia jöhetnek szóba. A sikeres kezelés legfontosabb feltétele a bakteriálisan kontaminálódott implantátumfelszín megtisztítása. A kezelések ismertetésében hangsúlyt fektettem a konzervatív, rezektív sebészi és regeneratív sebészi technikákra. Összegezhetem, hogy a periimplantitisz kezelésének sikere a helyes diagnózishoz, a megfelelő technika megválasztásához, valamint a sebész szakértelméhez kapcsolódik.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A részleges kivehető fogpótlások hatása a maradék fogazat parodontális állapotáraLévay, Balázs Róbert; Varga, István; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; Bácsné Tóth, Petra Rita; Róka, István; Fogorvostudományi KarProtetikai tanulmányaim során számos megoldást tanultam a részleges foghiányok kezelésére. A különböző megoldások más - más előnyökkel és hátrányokkal játnak, ezeknek az összevetése a mai technológiai fejlődés mellett – azt gondolom –, elengedhetetlen. Mint a korábbi fejezetekben is olvasható, a parodontitis a leggyakoribb megbetegedések egyike. Ennek fényében a fogorvostudomány fontos, hogy erre tekintettel végezze a helyreállító beavatkozásokat. Számos új eljárásmód vált elérhetővé az évek során, ami egyes módszerek kontraindikációját is jelentheti, ha azok az újakkal kiválthatóak. A kapcsos elhorgonyzású lemezes fogpótlások közkedveltek azon esetekben, ha olyan foghiány van, mely rögzített fogpótlásokkal nem kezelhető vagy a páciens olcsóbb megoldást keres. A rágófelszíni támasztékokkal elérhető teljes dentális megtámasztás, amely ideális, amennyiben kellő számú támfogon oszlik el, viszont a be- és kihelyezés a kapcsok rugalmas torzulása útján lehetséges, ami minden alkalommal oldalirányú terhelést okoz. Ezen foghiányok a jövőben jelentősen több esetben kezelhető osteointegrációs implantációs kezelések útján mégis rögzített fogpótlással, ám ez csak a jelentős foghiányra megoldás, a páciens pénzügyi korlátaira nem. A teleszkópos elhorgonyzás ígéretes opcióként mutatkozott be, nagy szakmai elismertséget ért el. Parodontális szempontból a legideálisabb a diplomamunkában vizsgáltak közül, ugyanis a támfogak ebben az esetben tengelyirányú terheléseket viselnek és a be- és kihelyezés is kisebb erőket közvetít a parodontiumra. A két egymásba illő korona miatt, amelyek az elhorgonyzást valósítják meg, jelentős foganyag- redukciót kell végrehajtanunk, amely – az esetek többségében – a fogak devitalizációját követeli meg. A preparáció és a primer és szekunder korona illeszkedésének megvalósítása nagy tapasztalatot igényel orvostól és technikustól egyaránt. A módszer, melyet a diplomamunkámhoz feldolgozott kutatási anyagok alapján a legjobb kompromisszumnak tartok, a kombinált fogpótlások. A rögzített rész sínezése megfelelő erőelosztást hoz létre a kivehető rész megtámasztásából származó erőtöbbletnek. Számos eljárás létezik a csoporton belül, ezek közül érdemes azokat a módszereket választani, melyek jelentős erőhatást nem közvetítenek a fogakra ki- és behelyezéskor. Ilyen lehet például a csúsztató a gömbretencióval szemben. A diplomamunkában tárgyalt fogpótlástani módszerek parodontológiai vonatkozása végeredményben az, hogy a ki- és behelyezés terhelését csökkenteni szükséges, a rágóerők tengelyirányú közvetítését pedig az okklúzió megfelelő beállításával, valamint a megtámasztás tervezésével kell kialakítani.