Hallgatói dolgozatok (Fogorvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Böngészés
Hallgatói dolgozatok (Fogorvostudományi Kar) Cím szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 513)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az 1-es típusú diabetes mellitus és hatása a parodontális egészségrePetrovai, Zsuzsanna; Varga, István; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; Szép, Alexandra; Erdélyi, Rita; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi KarNapjainkban az 1-es típusú diabetes mellitus egyre gyakrabban diagnosztizált betegség, amely már gyerekkorban kialakul a pácienseknél. A betegekben nem fog megfelelő mennyiségű inzulin termelődni, emiatt pedig meg fog emelkedni a vércukorszintjük. Ez az állapot a szervezet egészét érintő, vissza nem fordítható károsodásokat tud okozni hosszú távon, mint pl.: az érelmeszesedés, amely több szerv károsodását is okozza, de vannak kifejezetten szájüregi vonatkozásai is a betegségnek, amelyekkel a fogorvos is gyakran találkozik. Ezek közül a parodontitist érdemes kiemelni, amely a magas vércukorszint okozta összetett folyamatoknak köszönhetően a fogágy rapid pusztulását fogja eredményezni. Ez rövidesen a páciens fogelvesztését is okozhatja, amely akár kiskorú betegben is kialakulhat, hiszen az 1-es típusú diabetes már gyerekkorban kialakul és hosszú fennállása miatt jóval súlyosabb következményei lehetnek a fogágy szempontjából. Emellett gyakran előfordul az ilyen pácienseknél szájszárazság, orális candidiasis, különböző nyálkahártya elváltozások vagy csak szimplán a cariesek előfordulásának gyakorisága ugrik meg hirtelen. A diabetes kezelésének elhanyagolása nagymértékben rontja a szájüregi folyamatok kimenetelét is, ezért fontos a diabetesre kapott gyógyszerek pontos adagolása a szájüregi kórképek kezelésénél. Megfelelő glykaemiás kontroll mellett a szájüregi tünetetek jól kezelhetőek, és gyakori ellenőrzésekkel közel normális orális viszonyok alakíthatóak ki cukorbetegeknél is. A diplomamunka felhívja a figyelmet az 1-es típusú diabetesnek fogágyra gyakorolt hatására, valamint a kórkép mellékhatásaként előforduló egyéb betegségekre, tünetekre. Magába foglalja továbbá a diabetes kezelésének fontosságát, hatását a szájüregre, azon belül is a parodontális egészségre.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A 2-es típusú diabetes mellitus következtében kialakuló orális-, és parodontális elváltozások vizsgálataTörök, Kitti; Varga, István; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi KarA diabetes mellitus előfordulása drámaian megnőtt az elmúlt évtizedekben, és ez várhatóan megháromszorozódik a következő évtizedben. A fogágybetegségeket a 6. leggyakoribb komplikációnak tartják. Gyakrabban fordulnak elő orális szövődmények elégtelen glikémiás kontroll mellett. A korai felfedezésük és kezelésük ezeknek az orális megbetegedéseknek segíthetnek a diabetes korai diagnosztizálásában és ezáltal a glikémiás kontroll is létrejöhet. Az orális manifesztációk közé tartozik a periodontális megbetegedések, nyáltermelési zavarok, ízérzési zavar, orális gomba-, és baktérium fertőzések, orális mucosa léziók, elhúzódó nyálkahártya sebgyógyulás, nyálkahártya neuro-szenzoros zavarok, dentalis caries és fogelvesztés. A diabetes mellitus és a periodontális elváltozások közötti kapcsolatot nem teljesen elismert az orvostársadalomban. A közöttük lévő mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A cukorbetegség egy rizikófaktor a gingivitis és a periodontitis kialakulásában, mely súlyosabb formát vesz fel elhanyagolt glikémiás kontroll esetén. Háromszor magasabb a periodontitis kialakulásának kockázata diabeteses betegeknél, mint az átlagos populációnál. Fontos a cukorbetegek esetében a dohányzásról való leszokás. Több tanulmány kimutatta, hogy a parodontális betegségek kezelése hatással van a glikémiás kontroll szabályozására, mind az 1-es, mind a 2-es típus esetén.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A betétek készítésének legújabb irányelveiSzabó, Klaudia; Suta, Márton József; Fogorvostudományi Kar::Bioanyagtani és Fogpótlástani Nem Önálló Tanszék; DE--Fogorvostudományi Kar; Fogorvostudományi KarA diplomamunkám a fogászati betétek készítésének legújabb irányelveit és technikáit részletezi, különös tekintettel a biomimetikus fogászat irányelveire. A legfrissebb irányelveket követve arra törekedtem, hogy bemutassam azokat a lépéseket, amelyek segítik a foganyag maximális megőrzését, a fogak strukturális integritásának fenntartását, az adhezív technikák optimalizálását és a fogak hosszú távú vitalitásának megőrzését. Ezen célok megvalósítása érdekében végzett főbb lépések, a morfológia vezérelt preparálási technika (MDPT), az azonnali dentin lezárás (IDS) és a ládaemelés (DME), melyek mindegyike hozzájárul a restaurációk és a fogak hosszú távú stabilitásához és funkcionális integritásához. Igyekeztem kifejteni, hogy a hagyományos módszerekhez képest a legújabb irányelvek alkalmazása, hogyan teheti lehetővé a fogszövetekkel való szorosabb integrációt, hogyan javíthatja a restaurációk esztétikai és funkcionális eredményeit, és hogyan csökkentheti a későbbi beavatkozások szükségességét. A siker elérése azonban széleskörű tudást és speciális technikai készségeket igényel a fogorvos részéről, valamint fontos a páciensek felvilágosítása a technikával járó magasabb költségekkel és a hosszabb kezeléssel kapcsolatban. Célom az volt, hogy bemutassam az új irányelvek alapján készült fogászati betétek előnyeit és kihívásait, kiemelve, hogy ezek a technikák hogyan segíthetnek a fogorvosoknak és pácienseiknek a hosszú távú orális egészség megőrzésében. A tudásanyag elsajátítása után a fogorvosok feladata meghatározni az adott klinikai helyzetben a páciens igényeinek leginkább megfelelő restaurációs technikát, míg a páciensek a megfelelő tájékoztatás után felelős döntést hozhatnak az őket érintő kezelésekkel kapcsolatban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A dohányzás hatása a nem sebészi és sebészi parodontális terápiáraProkk, Johanna Blanka; Varga, István; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi KarDiplomamunkám megírása során több tanulmányon keresztül vizsgáltam meg a dohányzás különféle hatásait és mindazon módjait, amin keresztül befolyásolja a nem sebészi és sebészi parodontális terápiát. Sajnos általánosan elmondható, hogy előrehaladott állapotban kerülnek felismerésre a dohányzók fogágybetegségei. Voltak olyan vizsgálati eredmények, amelyek nem mutattak szignifikáns különbséget a dohányzó és nem dohányzó csoportok között, bár összességében elmondható az a következtetés, hogy szisztémásan és lokálisan is káros hatással van valamennyi parodontális kezelésre. Rosszabbul reagáltak a terápiákra, ami többek között megnyilvánult abban, hogy kevésbé csökkent náluk a PD vagy éppen a CAL értékei sem javultak olyan mértékben, mint a kontroll csoportokénál. A dolgozatomban található tanulmányok leírják, hogy különböző antimikrobiális szerek használata, mint például a doxiciklin, a nem sebészi terápia mellett kedvezőbb klinikai és mikrobiológiai eredményeket mutatnak a dohányzóknál, azon dohányzókhoz képest, akiknél csak önállóan alkalmazták a nem sebészi terápiát. A cigarettázó páciensek jellemzően rosszabb szájápolási rutint követtek, főleg az erős dohányzók tisztították legkevésbé a fogukat, ebből adódóan náluk különösen észrevehetőbb volt a halitózis megléte. A dohányzás rontja a parodontális műtétek kimenetelét, kiváltképp, ha emellett még más, a műtéteket alapból is hátrányosan befolyásoló betegségeik is voltak, akár diabetes mellitus vagy immunhiányos állapotok. A sebészi terápiák hatása a PD és CAL értékeire a cigarettázó betegeknél alulmaradt a nem dohányzó páciensekhez viszonyítva. A mucogingivális sebészet tervezése során a cigarettázó alanyoknál nem szabad megfeledkezni arról, amit a tanulmányok is kimutattak, úgymint a nikotin káros hatását a hámképződésére, a vérellátás csökkenését, továbbá azt is, hogy hajlamosabb náluk a lebeny a zsugorodásra. Megállapítható, hogy a sebgyógyulás a cigarettázóknál lassabban következett be. Az erős dohányzóknál nagyobb eséllyel fordult elő a kezelések utáni visszaesés is, továbbá a parodontális kezelések sem voltak olyan hatékonyak. A parodontális terápiák mellett nikotinpótló kezelésben is részesülő leszokó csoportban lévőknél jelentősebben javultak a klinikai paraméterek, ami bizonyítja, hogy már ez is milyen lényeges a betegek parodontális egészségének újbóli helyreállításában. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy már a terápiák tervezése során ösztönözni kell őket a leszokásra, és ebben a fogorvosoknak és a dentálhigiénusoknak kiemelkedően fontos szerepe van.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fogágybetegség hatása az általános egészségreTóth, Ágnes; Dremákné Tar, Ildikó; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Skopkó, Boglárka; Gebri, Enikő; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi KarDiplomamunkámban részleteztem azokat a betegségeket, melyek kialakulásában vagy progressziójában szerepet játszhat a fogágybetegség. A parodontitisz gócnak tekinthető, mivel a gyulladás és a baktériumok képesek terjedni és különböző szervek megbetegedését okozhatják. Az utóbbi időben a fogorvosok és orvosok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gócok felkutatására és eliminálására. Ezt valószínűleg a korszerű mintavételi-, tenyésztési-és baktérium azonosítási módszerek tették lehetővé. A gyakorlatban a fogorvosoknak nem csak a szájüreggel kapcsolatos dolgokra kell hangsúlyt fektetni, hanem a szisztémás, általános betegségeket is figyelembe kell venniük, amik egymásra hatással lehetnek, befolyásolhatják, megváltoztathatják egymást. Napjainkban is sok kutatás folyik a szisztémás megbetegedések és a fogágybetegség kapcsolatáról. Számos lehetséges mechanizmus merül fel, amelyek egy része már hivatalosan is elfogadott, sokak által ismert, azonban a másik része még további kísérleteket, elemzéseket kíván. Ezeket a kutatásokat több tényező nehezíti, mint például az, hogy átfedés van a szisztémás betegségek és a parodontitisz kockázati tényezői között, úgy, mint az életkor, nem, dohányzás, társadalmi-gazdasági helyzet. Az emberek sokszor nincsenek tudatában annak, hogy ők fogágybetegségben „szenvednek”, hiszen ennek a csendes betegségnek a tüneteit gyakran túl későn vagy nem is veszik figyelembe. Véleményem szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra, illetve a szájüregi betegségekkel kapcsolatos megfelelő tájékoztatásra. Hiszen általában a páciensek nincsenek tisztában ezek következményeivel. A későbbiekben, várhatóan a kutatások és kísérletek eredményeképpen egyre több betegséget tudunk majd ehhez a témához kapcsolni, egyre részletesebben, pontosabban leszünk képesek magyarázni a különböző mechanizmusokat, útvonalakat. Valamint az ok-okozati összefüggésekről is további információkat tudhatunk meg.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fogakat ért traumák és ellátásuk felnőtt korban, a repedt fog szindróma kapcsánTirkala, Laura Szilvia; Bukovinszky, Katalin; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar::Bioanyagtani és Fogpótlástani Nem Önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Bistey, Tamás; Biacsko, Csilla; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar::Bioanyagtani és Fogpótlástani Nem Önálló TanszékA középkorú felnőttek fogait érő traumák jelentős része egy többtényezős tünetegyüttesre, a törött fog szindrómára vezethető vissza, mely főleg a hátsó fogakat érinti. Az Amerikai Endodontisták Szövetsége öt kategóriába sorolta a repedt fogakat, egészen a terápiát nem igénylő hajszálrepedésektől a legrosszabb prognózisú ötödik típusig, a vertikális gyökér fraktúráig. A törött fog szindróma kialakulásának nagyon sok oka lehet, odontoiatrogén és nem iatrogén tényezőkre vezethetjük vissza. A korral előre haladva a fog szerkezete destruálódik és a restaurátumok száma is megnő, ami kedvez a fraktúrák kialakulásának. A kedvezőtlen textúrájú, keménységű és hőmérsékletű ételek fogyasztása és a parafunkciók negatívan befolyásolják a fogak épségét. Ezeken kívül a fej-nyak tájékot érő sugárterápia, fogfejlődési rendellenességek, a traumás okklúzió jelenléte és a gyökérkezelés, valamint a restaurációk készítése során okozott változások hozzájárulnak ahhoz, hogy megrepedjenek a fogak, hiszen romlik a strukturális tartósságuk. Nagyon fontos a megelőzés. A megfelelő kezelés csak a korrekt diagnózis után tud megvalósulni. A harapási és a hidegstimulációs tesztek, illetve a plakkfestő anyagok alkalmazása jelentős diagnosztikai módszerek, azonban napjainkban egyre több új eszköz és lehetőség áll rendelkezésre, amelyek segítenek a kórmeghatározásban. A FOTI és a műtéti mikrószkópok elismerten hatékonyak a fraktúra vizualizálásában, azonban a képalkotó vizsgálatok nélkül sokszor lehetetlen felismerni a repedést. A röntgenvizsgálatok kisebb sikerrel képesek felismerni a problémát, azonban a CBCT és az SS-OCT ma már a legmodernebb és legfontosabb diagnosztikai eszközöknek számítanak. A kezelés fő célja, hogy a törés ne terjedhessen tovább, a tünetek enyhüljenek, a kórokozók pedig ne juthassanak a pulpakamrába a későbbiek során sem. Emiatt ezeknek a terápiás megoldásoknak mindenképpen össze kell fogniuk a tört részeket. Fontos az, hogy egy ilyen esetet minél hamarabb kezeljünk, hogy a későbbi komplikációkat el tudjuk általa kerülni. Az okklúzális redukció, a réz gyűrűk, a nemesacél orthodonciai bandek, az ideiglenes restaurátumok és a direkt kompozit sínek azonnali megoldásként szóba jöhetnek. A hosszútávú megoldások segítenek tartósan sínezni a törött részeket. Léteznek direkt és indirekt, illetve szemi-direkt (CAD/CAM) megoldások. A direkt restaurátumok készülhetnek amalgámból, kompozitból és üvegionomer cementből is és boríthatnak csücsköket is. Manapság a kompozitok szerepe nőtt meg a fogászatban, a CTS kezelésében változók a vélemények, de összességében sikeres megoldásnak minősül, főként a kompozit onlayek. Az indirekt inlayek és onlayek szintén releváns restaurációk a terápiában. Az onlayek közül a fém, a kerámia és a kompozit betétek is fontosak. Az indirekt kompozit onlay készítésével kiküszöbölhetjük a leghátrányosabb tulajdonságát az anyagnak, a polimerizációs zsugorodást. A kerámiák esztétikus és kemény anyagok, azonban a törékenységük és az antagonista fogak koptatása negatívumnak számít, de helyük van a terápiában. A legelterjedtebb és hatékonyan sínező megoldás, a borító korona alkalmazása.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fogászati implantátumok elvesztésének leggyakoribb okaiSzabó, Boglárka; Hrubi, Edit; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Mohácsi , Rita; Lampé , István; Fogorvostudományi Kar; Fogorvostudományi KarA fogak elvesztése napjainkban is egy elkerülhetetlen folyamat, aminek bekövetkeztével fontos, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen funkciók vesznek el. A fogazat három legfontosabb feladata a rágás, a beszéd és az esztétika. Ezek bármelyikének a hiánya pszichés és működésbeli problémákat okozhat. Emiatt kiemelten fontos feladata a fogorvoslásnak, hogy az eredeti funkciót legjobban utánzó, minden szempontnak megfelelő fogpótlást készítsen a foghiánnyal küzdő betegek számára. A fogászati implantátumok használata bizonyult a ma alkalmazott legkorszerűbb módszernek, ennek a feladatnak a megoldására. A fogászati implantológia az 1930-as években indult gyors fejlődésnek, miután Venable és munkatársai feltalálták a vitallium nevű ötvözetet, ami kobaltból, krómból és molibdénből állt. Az American Dental Assosiation (ADA) kezdetben óvatosan kezelte az implantátumokat és úgy vélte, hogy folyamatos felülvizsgálatra van szükség velük kapcsolatban, illetve rutinszerű alkalmazásra nem javasolták. Ennek ellenére a vitallium ezután évekig uralta az implantológiát, mind az orvosi, mind a fogászati területeken. További kutatások után végül Prof. P. I. Branemark és munkatársai az 1960-as évek elején nyulak fibuláján végzett kísérletek során fedezték fel, hogy a titán szorosan tapad a csonthoz. Ezzel az implantológia új irányt vett és azóta is a titán a leggyakrabban használt anyag a fogászati implantátumok felhasználása során, ezenkívül alkalmaznak még titán ötvözeteket (CrTi), alternatív megoldásként esetleges allergia fennállásakor pedig a cirkónium-dioxidot. Elmondható, hogy a fogászati implantátumok kiválóan alkalmasak a bármilyen okból kialakult foghiányok pótlására, viszont a sikerességi rátájuk nem 100%-os, számtalan kockázati tényező állhat fenn, ami az implantátum elvesztéséhez vezet. Diplomamunkám során szeretném bemutatni az implantátumok fontosabb tulajdonságait, amik kapcsolatba hozhatók a későbbi esetleges komplikációk fellépésével, amelyek egy fogászati implantátum elvesztéséhez vezethetnek. Ezen kívül részletesebben igyekszem feltárni azokat az okokat, betegségeket, állapotokat amik közvetlenül hozzájárulnak a beavatkozás sikertelenségéhez.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fogászati ZrO2 kerámiák törési szívósságának vizsgálataHelmeczi, Maja; Radics, Tünde; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi KarBevezetés: A cirkónium-dioxid kerámiák a rögzített fogpótlások kedvelt fogászati anyaga. Az utóbbi időben újabb, magasabb ittriumtartalmú változatokat dolgoztak ki az esztétikai megjelenés fokozása érdekében. Munkánkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az emelkedett ittriumtartalom megváltoztatja-e az anyag eredetileg kiváló mechanikai tulajdonságait. Két gyártó (Ivoclar Vivadent, Liechtenstein; Metoxit AG, Svájc) összesen 7 különböző kerámiájának törési szívósságát vizsgáltuk az ittriumtartalom függvényében. Anyag és módszer: A mintákból 16x16x8 mm-es próbatestek készültek, amelyek epoxi-gyanta (Epofix Resinol, Struers, Dánia) segítségével vákuum alatt kerültek beágyazásra (CitoVac, Struers, Dánia). A 24 órás mintákról a felesleges gyantarészeket szeletelőgéppel (Metcon Micracut 152, Törökország) távolítottuk el. Ezután a próbatestek polírozása következett 1m-es gyémántszemcse méretig DP Lubricant Blue hűtés mellett (Struers Labopol 35, Dánia). A törési szívósság mérése az optimális mérési paraméterek beállítását követően történt, mintánként 40 mérés kivitelezésével (Mitutoyo HV-100A, Japán). A kompozíciós analízist a minták polírozott felszínén Thermo Scios 2 DualBeam pásztázó elektronmikroszkóppal (FIB-SEM, USA) történt, mely Bruker Quantax energiadiszperzív röntgenspektrométerrel volt fölszerelve (EDS) (Bruker, USA). Eredmények: Az Ivoclar Z-CAD termékei közül a legmagasabb ittriumtartalommal a 4. próbatest rendelkezett (7,58 tf%), törési szívósságának értéke 2,55 KIC (MPa m1/2) volt, míg a legalacsonyabb ittriumtartalmú minta a 2. próbatest (5,58 tf%), törési szívósságának értéke 4,95 KIC (MPa m1/2). A Metoxit Zir-CAD esetében a 3. próbatestnek volt a legmagasabb ittriumtartalma a (6,43 tf%) 3,53 KIC (MPa m1/2) törési szívóssággal, a legalacsonyabb az 1.számú mintának volt (5,43 tf%), 6,13 KIC (MPa m1/2) törési szívóssággal. A két különböző gyártó hasonló ittriumtartalommal rendelkező termékei hasonlóságot mutattak a törési szívósság értékeiben. Következtetés: Eredményeink alapján a cirkónium-dioxid kerámiák ittriumtartalma és törési szívóssága között fordított arányosság van. A fogászati anyagok mechanikai és fizikai tulajdonságai meghatározzák az anyagok indikációs területeit, így a fogpótlás anyagának kiválasztásakor a fogorvosnak figyelembe kell venni az anyag kémiai összetételét.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fogszabályozás szerepe az alvási apnoe kezelésébenOzsváth, Rafael; Berecz, Éva; Fogorvostudományi Kar::Fogszabályozási nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Török, Judit; Hamid, Leila; Fogorvostudományi Kar::Fogszabályozási nem önálló TanszékAz alvási apnoe egy összetett betegség, amelyet visszatérő légzéskimaradások jellemeznek az alvás folyamán. Nem csupán megnehezíti a páciens életét a horkoláson, kialvatlanságon és egyéb kellemetlen tüneteken keresztül, hanem súlyos egyéb egészségügyi következményekkel járhat. Diplomamunkámban ismertettem az alvási apnoe betegséget, illetve annak kapcsolatát a fogszabályozással. Tekintettel arra, hogy egy rendkívül összetett problémáról van szó, fontosnak tartottam kifejteni a leggyakoribb okokat, amelyek az etiológájában szerepet játszhatnak. Irodalmi adatok alapján bemutattam a következményeit, amelyek az életminőséget befolyásoló tényezőktől egészen az életet veszélyeztető állapotokig terjedhetnek. Mivel a betegség kezelése során ideális esetben a fogorvos egy egészségügyi csapatnak a része, fontos tisztában lenni általános orvosi ismeretekkel, valamint az alapvető általános kezelési módokkal.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fogszabályozó kezelés hatása a regeneratív parodontális terápián átesett betegek klinikai és radiológiai paramétereireSimon, Kitti Noémi; Varga, István; DE--Fogorvostudományi KarEgyre több felnőtt páciens érdeklődik fogszabályozó kezelés iránt. A súlyos parodontitis szövődményeként kialakuló patológiás fogvándorlás esztétikai és funkcionális problémákat okoz. Az előrehaladott, destruktív parodontitist súlyos tapadásvesztés, vertikális csontvesztés és kóros fogmigráció jellemez. A klinikai gyakorlatban a fogszabályozó és parodontológus szakorvos együttműködése elengedhetetlen az optimális kezelési eredményekhez. A komplex klinikai probléma megoldására interdiszciplináris megközelítésre van szükség, ami a parodontális gyulladás kontrollálását, a defektusok rekonstrukcióját, a vándorolt fogak újrarendezését jelenti. A kombinált parodontális és ortodonciai kezelést kevesen vizsgálták, klinikai és radiológiai mérésekkel bizonyított, hogy a parodontális regeneratív terápiát követő fogmozgatás növeli a regeneratív potenciált, így a fogak hosszútávú prognózisa javítható.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A gyökércsatorna elzáródás okai és terápiájukNyíri, Balázs; Bágyi, Kinga Ágnes; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi KarKeményszövet lerakódás a pulpaűrben a falak mentén vagy közvetlenül a pulpa szövetében alakulhat ki. Az előbbi hátterében fiziológiás vagy meszes metamorfózis áll, míg a fogbélben kialakuló folyamatok pulpakövet vagy pulpa szklerósist eredményeznek. A fog teljes élettartama alatt megfigyelhető, mint fiziológiás folyamat, mely nagyon lassan megy végbe és a szekunder (másodlagos) fiziológiás dentin képződésének a következménye. Meszes metamorfózisról ellenben akkor beszélünk, ha egyéb lokális vagy szisztémás hatásokra alakul ki keményszöveti felrakódás a gyökércsatorna falai mentén. Számos szerző próbált magyarázatot adni az irodalomban a folyamat hátterére vonatkozóan. Az etiológiai faktorok tekintetében beszélhetünk lokális, szisztémás faktorokról és gyógyszerek által kiváltott elzáródásokról. Helyi hatás lehet például a fogszuvasodás, mély tömések, krónikus irritáció, trauma vagy a fogszabályozás során alkalmazott erőhatások. Szisztémás ok lehet az időskor, örökletes betegségek, tumoros kalcinózis és különböző szindrómák. Gyógyszerek közül pedig a sztatinokat kapcsolták össze ezzel a jelenséggel. Az biztos, hogy bármilyen folyamatról is legyen szó, a végeredmény a pulpaűr részleges vagy teljes elzáródása, melynek ellátása egy alapellátó gyakorló fogorvos számára nem biztos, hogy egyszerű feladat. Nagyon fontos pont ezért a preoperatív röntgenfelvételek alapos elemzése, a pulpa meszesedés mértékének felmérésére és a csatorna anatómiájának alapos megvizsgálására. Ezzel csökkenthetjük ugyanis az iatrogén hibák előfordulásának lehetőségét. Az ellátás tekintetében számos új eszköz, anyag és módszer áll rendelkezésére, de ezek ára megemelheti a költségeket vagy a speciális eszközigény és tudás miatt egy endodonciai szakrendelésre utalás válhat szükségessé. Az irányított endodoncia egy ilyen modern megoldásnak számít, amely szinte maximális pontossággal segíthet a bemenetek megtalálásában és a későbbi kezelés pontos, megbízható kivitelezésében, amennyiben az eszközök, digitális technológiák, 3D nyomtatók és a hozzájuk tartozó megfelelően képzett humán erőforrás rendelkezésünkre áll. Mindezen lehetőségek ellenére azonban még mindig elég gyakorinak mondható a sikertelen kezelések száma.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A Homo neanderthalensis fogazatának és állcsontjainak leírásaPetrik, Soma Gábor; Kelentey , Barna Árpád; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Angyal , János; Tóth, Enikő Rita; Fogorvostudományi KarAz 1856-os Neander-völgyben felfedezett maradványok után a paleoantropológia tudománya jelentős fejlődésnek indult. Egyesek szerint ehhez az évhez köthető a szakterület születése. A faj tárgyalása rengeteg ellentétet szült és szül, melyek közül csak néhányban sikerült napjainkig egyetértésre jutni. Még maga az is vita tárgya egyelőre, hogy egyáltalán a neandervölgyi ember egy önálló faj-e, vagy egy alfaja csupán a H. sapiens-nek, noha fajként többen hivatkoznak rá. Kérdéses az is, hogy a H. neanderthalensis populáció teljes egészében kihalt-e, vagy az Európában újonnan megjelenő emberfélék csoportjaiba asszimilálódott. A keményszöveteken (csontok, fogak) kívül más testi maradvány nem maradt ránk a neandervölgyiek korszakából. A közelmúltban kezdtek el egyre többet és egyre részletesebben foglalkozni a neandervölgyi fogazattal és annak sajátságaival. Egyrészt összehasonlításképpen a H. sapiens fogazatával, másrészt a fogakban és a fogakon rejlő információk alapján a kutatók már sok mindenre tudnak következtetni az adott egyed életével kapcsolatban. Kardinális felismerések forrása a neandervölgyi fogazat morfológiai vizsgálata, melyet legtöbbször a H. sapiens fogazatával vetnek össze különféle tanulmányokban, jelezve, hogy több tízezer év alatt mennyit képes fejlődni a szájüreg ezen része.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A klórhexidin helye a fiatal maradófogak endodonciai ellátásábanSipos, Anna; Kovalecz, Gabriella; DE--OEC--Fogorvostudományi KarA klórhexidin (CHX) az egészségügyben széles körben elterjedt antiszeptikum, fogászati kezelések kapcsán is gyakran találkozhatunk vele. Fontos alkotóeleme számos elsővonalbeli szerként használatos szájvíznek, illetve szájüregi nyálkahártyán alkalmazott gélnek. Az endodonciai kezelések során átmosószerként jelenik meg. Népszerűsége nem igazán csökkent az évek során annak ellenére, hogy már bővültek ismereteink a CHX citotoxikus voltát illetően, mely leginkább a fogeredetű őssejtekre jelent veszélyt. A fiatal maradófogak ellátása gyakran igen összetett lehet, ezért kiterjedt gyermekfogászati és endodonciai ismeretekre van szükség a legmegfelelőbb terápia biztosításához. Az immatúr maradófogak rendkívül jó regenerációs képességgel rendelkeznek és ez a fontos tulajdonságuk teszi lehetővé esetükben – az érett maradófogakkal ellentétben – a regenerációs endodonciai terápia (RET) alkalmazását. Bár ez a kezelési módszer még nem tartozik a rutin fogászati ellátások közé, az eddigi eredmények alapján ígéretesnek bizonyult és már most nagy az érdeklődés az eljárás fejlesztésével és tökéletesítésével kapcsolatban. A dolgozat első felében a klórhexidin tulajdonságainak áttekintésére és fogászati felhasználásának lehetőségeire fókuszáltam, különös figyelmet fordítva a toxicitásra, rezisztenciára, allergiára és az őssejtekre gyakorolt hatásaira. A munkám további részében a fiatal maradófogak endodonciai ellátásának módjait taglalom, minden fejezetben kitérek a CHX alkalmazásának lehetőségeire, előnyeire és hátrányaira. Igyekeztem kiemelni azokat a legújabb vizsgálati eredményeket, amelyek megoldásokat keresnek a CHX hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére, melyekkel a potenciális szövődmények kialakulásának esélyei minimálisra csökkenthetőek. Ennek kapcsán elsősorban fontos megemlíteni a dózis- és az alkalmazási idő szabályozásának jelentőségét. Ezenkívül készültek tanulmányok az átmosószerek kombinált alkalmazásával elérhető egymást antagonizáló hatásról, illetve a szója lecitinnek a CHX káros tulajdonságait neutralizáló képességéről. Érdekes ötlet született a fototérhálósítható klórhexidinnel töltött metakrilált zselatin hidrogél által is, mely szintén új lehetőségeket rejt.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A kormeghatározás lehetőségei a fogszabályozó kezelésekkel összefüggésbenGönczi, Eszter; Vitályos, Géza; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; Török, Judit; Faragó-Ládi, EszterEzen dolgozat a kormeghatározás különböző módszereibe és lehetőségeibe nyújt betekintést, illetve azt mutatja be, hogy ezek milyen módon kapcsolódnak a fogszabályozás tárgyköréhez, és hogyan lehetnek segítségünkre a különböző diagnózisok felállításában és a fogászati eltérések kezelésében. A legelterjedtebb és legnépszerűbb korbecslési módszerek összegzésével egy átfogó kép alkotására törekszik a kormeghatározás lényegéről és a fogszabályozási gyakorlatban betöltött kiemelkedő jelentőségéről. A gyermek fejlődési állapotát általában a növekedés során bekövetkező fizikai eseményekhez viszonyítva értékelik, amelyek bár viszonylag állandó sorrendben következnek be, az életkor, amelyben elérik őket, jelentősen eltérhet a gyermekek között. Ebből kifolyólag, a fejlődési mutatókon alapuló kormeghatározás informatívabb, mint a kronológiai életkor, különösen a klinikai alkalmazás szempontjából. Bár a szkeletális kormeghatározást sokszor használják a fogszabályozási klinikai gyakorlatban, előfordul, hogy valamilyen bűncselekmény, vagy baleset körülményeinek kivizsgálása miatt van rá szükség. Az utóbbi években a jelentősen megemelkedett migrációs mozgások is indikálhatják a korbecslést, különösen akkor, ha az illető nem rendelkezik érvényes személyazonosító okmányokkal. A fogszabályozás és állcsont ortopédia mellett a korbecslésnek kiemelkedő szerep jut a gyermekgyógyászatban és az endokrinológiában is. Számos módszer áll rendelkezésünkre, amikor az egyén biológiai életkorát és a fejlettségének mértékét szeretnénk definiálni. A vizsgálatok jelentős része kétdimenziós röntgenfelvételeken alapszik, ide tartoznak a kézről, csigolyákról és a fogazatról készült felvételek. Azonban a technika fejlődésének hála, ma már lehetőség nyílik a modernebb, háromdimenziós képalkotó eljárásokkal is megbecsülni a fejlettségi szintet, ilyenek például a sphenooccipitalis synchondrosis és sutura palatina mediana CBCT felvételei. Végül, de nem utolsó sorban a manapság leginkább felkapott kutatási területnek számító testváladék elemzés lehet segítségünkre. A vérben, vizeletben, nyálban és sulcusfolyadékban megtalálható egyes hormonok, biomarkerek szintje szoros összefüggést mutat a növekedési periódussal. Nagyon fontos, hogy a kezelést megfelelően időzítsük, mert ez befolyásolja az elért eredményt és annak tartósságát. A megfelelő ismeretekkel rendelkezve növelhető a fogszabályozási és állcsont-ortopédiai kezelések sikeressége.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A magyar fogászat története a kezdetektől a XX.századig. Világhírű magyar fogorvosokKis, Ivett Bernadett; Kelentey, Barna Árpád; DE--OEC--Fogorvostudományi KarA fogorvoslás volt az első tudományág, amelyet kiszorítottak az orvostudományok köréből. Hosszú évszázadok alatt sikerült a XIX. század végére elérni azt, hogy újra orvosi szintre emelkedhessen. Miután az orvosok számára megalázó munkának bizonyult a fogászat, az alacsonyabb társadalmi szintű emberek űzték a mesterséget. Így indult meg az ágazat fejlődése, kezdetben céhbe tömörüléssel, majd sebészképzéssel, végül fogászati oklevéllel, a XIX. század végén pedig a fogorvostudomány kialakulásával.A magyarországi fogászat rapid fejlődése a XVIII-XIX. századra tehető, köszönhetően a külföldi befolyásnak, illetve az orvosképzés létrejöttének.Számtalan nagyra becsült és jelentős fogorvossal büszkélkedhet hazánk, akik munkásságukkal világhírnévre tettek szert. Kitartásuknak és eltökéltségüknek volt köszönhető az, hogy Magyarországon is egyetemi oktatási szintre jutott a fogászat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A nem sebészi endodonciai beavatkozások biszfoszfonát terápiában részesült páciensek eseténMaczó, Dorottya Tünde; Marincsák, Rita; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Kőrösi, Tamás; Nagy, László; Debreceni Egyetem::Fogorvostudományi KarDiplomamunkám a nem sebészi endodonciai beavatkozásokat tekinti át a biszfoszfonát terápiában részesült betegek esetén. Dolgozatom elején részletezem a biszfoszfonátok tulajdonságait, mellékhatásait. Részletesen kitérek a gyógyszer okozta állcsontelhalás definíciójára, csoportosítására, bemutatom a betegség etiopatogenezisét, illetve stádiumbeosztását. A betegség kialakulásának megelőzésére, a nemzetközi szakirodalmi ajánlások alapján, a konzervatív endodonciai eljárások alkalmazását kell előnyben részesíteni a sebészi beavatkozásokkal szemben. Az oszteonekrózis kialakulásának megelőzése szempontjából a fogorvosnak körültekintően kell megválasztania mind az endodonciai eljárás során alkalmazott eszközöket, mind az alkalmazott technikákat. Az irodalmi adatok alapján kiderül, hogy önmagában a gyökérkezelés nem rizikófaktor a MRONJ kialakulásában, ugyanakkor a nem megfelelően felhelyezett kofferdam kapocs, vagy a periapikális térbe juttatott irrigálószer és fertőzött, nekrotikus szövettörmelék a lágyrészek és keményszövetek károsodásán keresztül indukálhatja a MRONJ kialakulását. Dolgozatomban törekedtem különböző kutatási eredmények alapján átfogó képet adni a kézi, illetve különböző gépi gyökércsatorna megmunkáló eljárásokról és irrigálási lehetőségekről, összehasonlítva ezeket az alapján, hogy milyen mennyiségű dentintörmeléket és irrigálószert juttatnak a megmunkálás során a periapikális térbe.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A nyál jelentősége az orális diagnosztikában és biomarker kutatásbanPatakiné Putrás, Annamária; Gebri, Enikő Zsuzsa; DE--OEC--Fogorvostudományi KarTermészetes állapotunkban a testünk napi 1-1,5 liter nyálat termel, amely fehérjéket, elektrolitokat, enzimeket, hormonokat, antitesteket és genetikai azonosító anyagokat is tartalmaz. Az elmúlt években a nyál kutatása egyre fontosabbá vált a biomarker kutatás területén, mivel számos összetevője hűen tükrözi a szervezet egészének általános állapotát, így jónéhány betegségspecifikus-illetve aktivitás marker hatékonyan kimutatható belőle. Ez alapján számos tudományterület vizsgálódásának fókuszába került, mint pl.: a proteomika, metabolomika, genomika, transzkriptomika, glikomika, stb. A nyál gyűjtése a szérumhoz képest könnyebb, nem igényel szakképzett személyzetet, költséghatékony és non-invazív. Ezek alapján könnyen a hétköznapi fogorvosi praxisban is kivitelezhető, de ugyanakkor nagyobb kiterjedésű, prospektív tanulmányok végzésére is kitűnően alkalmas. Az előnyök között szerepel még az alacsony költség, a gyorsaság, az egyszerű mintagyűjtés. Azért is rendkívül hatékonynak tekinthető a nyálvizsgálat, mert többször egymás után is könnyedén megismételhető, valamint egyszerűen követhetőek bizonyos időbeni változások (pl. a hormonszintváltozások). Diplomamunkámban igyekeztem összefoglalni röviden a nyálmirigyek anatómiáját, hisztológiáját, kórélettanát; áttekinteni a nyál főbb funkcióit és a termelt nyál típusait, valamint a nyáltermelést befolyásoló tényezőket. Ezek ismeretében átfogó képet adtam a nyálgyűjtés leggyakoribb módszereiről és a nyál gyűjtését befolyásoló tényezőkről.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A parodontális fenntartó kezelés jelentőségeNagy, Katalin Boglárka; Hernádi, Katinka; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Reznik, György Imre; Róka, István; Fogorvostudományi KarMinden második ember fogágybetegségben érintett, és hasonlóan magas az előfordulási gyakorisága a peri-implantitisnek. Ilyenkor először aktív parodontális terápiára kerül sor (Active Periodontal Therapy=APT). Ennek eredményes zárása után a parodontális fenntartó terápia (Periodontal Maintenance Therapy=PMT), azaz a hosszútávú gondozás következik. A PMT kulcsfontosságú az aktív kezelés során elért eredmények megtartása szempontjából. Célja a betegség progressziójának és a reinfekció lehetőségének mérséklése, a fogak megtartása, valamint más szájüregi kórképek kialakulásának megelőzése. A fenntartó terápiában nem részesülők tíz év alatt legalább három fogat veszítettek el. Azok körében viszont, akik fenntartó terápiában részesültek, ezt jelentősen késleltetni lehetett, vagy akár teljesen elkerülhető volt. Ez igaz a parodontitis súlyosabb formáival kezelt, majd ezt követően gondozásba vett betegekre is. Nem csupán a saját fogak megtartása szempontjából lényeges a PMT, hiszen a gondozási folyamattal a peri-implantitis kialakulásának és az implantátum elvesztésének valószínűsége is jelentősen csökkenthető. A legújabb kutatási eredmények azt támasztják alá, hogy a parodontium állapota a szervezet más területeire is hatással van. A parodontopathogén Porphyromonas gingivalis például szerepel az Alzheimer-kór patogenezisében. Az általa termelt toxikus proteáz (gingipain) kapcsolatba hozható a tau proteinek és az amiloid plakkok patogenezisben betöltött szerepével. Azon Alzheimer betegekben, akiknél parodontális betegség is jelen volt, az értelmi képességek romlása hatszor előrehaladottabb volt, mint a parodontálisan egészséges személyekben. Diplomamunkámmal célom a parodontális gondozás folyamatának bemutatása, a fenntartó terápiában részesülő és nem részesülő páciensek eredményeinek összehasonlítása, a gondozás folyamatának hangsúlyozása. Foglalkozom a Lang-féle rizikóanalízissel, a rizikófaktorokkal, valamint kitérek az implantátumok esetében megvalósuló gondozási folyamatra.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A parodontitis hatása a COVID-19 fertőzés lefolyásáraSzabó , Bence; Varga, István; DE--Fogorvostudományi KarA parodontitis egy krónikus gyulladásos megbetegedés, mely kötődik számos szisztémás állapothoz. A COVID-19 egy légzőszervi megbetegedés, melyet számos szisztémás kórkép befolyásol. Mivel a parodontális betegségekről kimutatták, hogy összefüggésbe hozhatók különféle légzőszervi betegségekkel is, mint például a tüdőgyulladás, lehetséges, hogy fennáll valamiféle kapcsolat a parodontitis és a COVID-19 között is. Az esetleges kapcsolat és összefüggés felkeltette a tudományos világ érdeklődését, ezért számos tanulmány, kutatás készült az elmúlt években. A parodontitis és a COVID-19 immunológiai jellemzők, közös kockázati tényezők és kölcsönhatásuk alapján összefügghet. Számos hasonló gyulladásos útvonal játszik szerepet mindkét betegségben, beleértve például az NF-κB és IL-6 jelátviteli útvonalat. Míg közvetlen ok-okozati összefüggés 100%-os tudományos megalapozottsággal nem állapítható meg ezekből a tanulmányokból azok keresztmetszeti jellege vagy alacsony minta mérete vagy a pandémia óta eltelt idő rövidsége miatt, arra azért rámutatnak, hogy a fogágybetegség köthető a szisztémás egészséghez és jól feltételezhetően, direkt összefüggés köti a SARS-CoV-2 fertőzéshez. A szájüreg a SARS-CoV-2 rezervoárja, és a baktériumok elősegítik a vírus terjedését, a parodontális szövetek fertőzését. Ezért a vírusellenes kezelés mellett a kezdeti parodontális terápiát, parodontális gondozást és a parodontális egészség fenntartását komolyan kell venni a COVID-19 és szövődményeinek megelőzése és kezelése szempontjából. Fontos kiemelnünk a jó szájhigiéné és a rendszeres fogorvosi szűrés jelentőségét. Összességében megállapítható az, hogy a COVID-19-ben szenvedő betegeknél a parodontális állapotot értékelő további klinikai vizsgálatokat kell végezni, minél nagyobb mintaszámú populáción, hogy pontosabban megállapíthassuk a SARS-CoV-2 fertőzés és a parodontális betegség közötti összefüggéseket.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A peri-implantitis és kezelési lehetőségeiMiskolci , Erik Sándor; Varga, István; Fogorvostudományi Kar::Parodontológiai nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Bácsné Tóth, Petra Rita; Reznik, György Imre; Fogorvostudományi Kar::Parodontológiai nem önálló TanszékDiplomamunkámban a periimplantitisz és kezelési lehetőségeiről igyekeztem átfogó képet nyújtani. A periimplantáris tér anatómiájának bemutatása, valamint a dentális implantátumok történetének és az implantátumok típusainak áttekintését követően ismertettem a periimplantális megbetegedések fogalmát, prevalenciáját, etiológiai tényezőit. Számtalan tudományos publikáció és előadás témáját adja a periimplantáris tér lágy- és keményszöveteinek gyulladása. A kezelési lehetőségek sokféleségét jelzi, hogy kiszámítható eredménnyel járó, általánosan alkalmazható eljárást még nem dolgoztak ki. A szisztémásan adott antibiotikumok csak, mint kiegészítő terápia jöhetnek szóba. A sikeres kezelés legfontosabb feltétele a bakteriálisan kontaminálódott implantátumfelszín megtisztítása. A kezelések ismertetésében hangsúlyt fektettem a konzervatív, rezektív sebészi és regeneratív sebészi technikákra. Összegezhetem, hogy a periimplantitisz kezelésének sikere a helyes diagnózishoz, a megfelelő technika megválasztásához, valamint a sebész szakértelméhez kapcsolódik.