Idegtudományi Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Idegtudományi Doktori Iskola
(vezető: Dr. Fülesdi Béla)
Orvostudományi doktori tanács
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Böngészés
Idegtudományi Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"
Megjelenítve 1 - 4 (Összesen 4)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A prenatális ultrahang hatása a fejlődő idegsejtek morfológiájára(2025) Dr. Winkler-Ferenczi, Zsuzsanna; Dr. Papp, Tamás; Ferenczi, Zsuzsanna; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz idegrendszer fejlődése különböző, dinamikusan változó faktorok szabályozása alatt áll, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a neuronok szabályosan működő hálózatot alakítsanak ki. Ehhez belső és külső, mechanikai és kémiai faktorok precíz koordinációjára egyaránt szükség van. Külső fizikai stimulusok potenciálisan változást hozhatnak létre az idegsejtek fejlődésének korai szakaszában, azonban ezen hatások közép- és hosszú távú következményeinek megismeréséhez vélhetően további, széles körű kutatásokra lesz szükség. Bár napjainkra bizonyítást nyert, hogy az ultrahang rövid távon hatással bír az idegsejtek aktivitására és migrációjára, annak hosszú távú hatásai mindezidáig nem voltak ismertek. Jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a 3-5 MHz frekvenciájú ultrahang, melyet gyakran alkalmaznak a szülészet-nőgyógyászatban, káros hatással bírna a fejlődő agyra, mindazonáltal ismert tény, hogy mérsékelt változások létrejöttét okozhatja, melyek funkcionális változások bekövetkezéséhez vezethetnek. Kutatásunk első szakaszában egy transzgenikus egér modellt alkalmaztunk a 3 MHz-es ultrahang fejlődő agyra gyakorolt hatásainak tanulmányozása céljából. A 14,5. embrionális napon (E14.5) az embriókat egyszeri, rövid (10 perces) ultrahang stimulusnak tettük ki, a paraméterek megegyeztek a magzati ultrahang diagnosztikában alkalmazottakkal. Az egerek retrosplenialis kérgében az 5. réteg neuronjait megjelenésük időpontjában (E14.5) zöld és piros fluoreszcens fehérjékkel jelöltük meg in utero elektroporáció segítségével. Az 5. rétegbe történő várható megérkezésük időpontjában (E18.5) az idegsejteket 3 MHz frekvenciájú ultrahang stimulusnak tettük ki, az emberi prenatális diagnosztikában alkalmazott paraméterekkel. A születés utáni 3. napon (P3) a megjelölt idegsejtek morfometriai analízisen estek át, melyhez a Neurolucida szoftvert használtuk. Eredményeink alapján az alacsony intenzitású, magas frekvenciájú ultrahangnak kitett sejtek esetében szignifikánsan növekedett a dendritek elágazása és a c-Fos immunreaktivitás a nem stimulált (kontroll) csoporthoz képest. Mindemellett a 18,5. napon az ultrahangnak kitett sejtek immun pozitivitást mutattak egy mechanoszenzitív receptorra, a TRPC4-re, mely alapján felmerül, hogy ezen receptor és a hozzá köthető jelátviteli útvonalak részt vesznek az ultrahang stimulus hatásainak közvetítésében. Kutatásunk második szakaszában, melynek során a hippocampusban létrejövő, repetitív magzati ultrahang által kiváltott morfológiai változások feltérképezését tűztük ki célul, szintén egy állatmodellt alkalmaztunk. A morfológiai jellemzők vizsgálatához a hippocampus CA1 idegsejtjeit szelektíven megjelöltük in utero elektroporáció segítségével. Eredményeink szerint az ultrahang stimulus szignifikáns változást idéz elő a bazális dendritfa több tulajdonságában. Eredményeink alapján lehetségesnek tartjuk, hogy az ultrahang által a CA1 neuronok dendritfájában létrehozott változások a dendritek által megnövekedett mennyiségű jel felvételét eredményezhetik. Neuronal development is governed by various dynamic factors that are essential for establishing functional networks. Precise coordination of intrinsic and extrinsic mechanical and chemical factors is required. External physical stimuli may influence the early stages of neuronal development. However, the medium- and long-term consequences of these influences require further comprehensive investigation. Although it is well established that ultrasound exposure can acutely affect neuronal activity and migration, the potential risks of repeated or prolonged exposure remain unclear. Currently, there is no conclusive evidence that ultrasound, commonly used in obstetric and gynecological practice (3-5 MHz), is harmful to the developing brain. However, it is known that it may induce moderate changes that could lead to functional alterations. In the first part of our study, we utilized a transgenic mouse model to investigate the neurobiological effects of 3 MHz ultrasound on the developing brain. On embryonic day 14.5 (E14.5), embryos were exposed to a brief (10-minute), single-dose, high-frequency ultrasound using parameters akin to those used in human fetal ultrasound imaging. At their emergence (E14.5), layer 5 neurons in the retrosplenial cortex of mouse embryos were labeled with green and red fluorescent proteins via in utero electroporation. When they were expected to reach layer 5 (E18.5), ultrasound stimulation was conducted using parameters consistent with those employed in prenatal examinations for humans. At postnatal day 3 (P3), the labeled neurons underwent morphometric analysis using Neurolucida software. Our findings showed that neurons exposed to low-intensity, 3 MHz ultrasound exhibited a significant increase in dendritic branching and c-Fos immunoreactivity compared to non-stimulated cells. Furthermore, at E18.5, the examined ultrasound-treated neurons displayed immunopositivity for TRPC4, a mechanosensitive receptor, implying that this receptor and its associated signaling pathways may contribute to the effects of ultrasound stimulation. In the second part of our study, we employed an animal model to examine the morphological changes in the hippocampus induced by repetitive fetal ultrasound exposure. CA1 neurons of the hippocampus were selectively labeled using in utero electroporation to analyze their morphological characteristics. Ultrasound exposure induced significant alterations in several morphological properties of the basal dendritic tree. Our findings suggest that ultrasound-induced changes in the dendritic trees of CA1 pyramidal neurons may lead to increased synaptic input.Tétel Szabadon hozzáférhető Biológiai eseményekhez társuló epilepszia vizsgálata(2024) Válóczy, Réka; Fekete, Klára Edit; Idegtudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarAz epilepszia krónikus, sokszor élethosszig tartó állapot, mely az élet számos aspektusára befolyással van és potenciálisan életveszélyes következményei lehetnek. Tanulmányunkban az epilepszia két biológiai események által befolyásolt területének vizsgálatát tűztük ki célul. Egyrészt a status epilepticust (SE) vizsgáltuk annak kockázati, etiológiai tényezőivel, gyógyszerelésével, ill. kimenetelével kapcsolatban, régiónkban elsőként. Másrészt egy speciális élethelyzetet, a terhességet vizsgáltuk epilepsziával élő nők (PWWE) körében. Vizsgálatainkhoz két adabázist hoztunk létre. A SE esetében centrumunkban SE-vel kódolt betegeknél vizsgálatuk a kimenetelt. Az PWWE betegek esetében a Debreceni Epilepszia Adatbázis elemzésével vizsgáltuk 30 év távlatában a kezelésükre, a terhességük kimenetelére vonatkozóan a régióban. Megállapítottuk, hogy a SE kiváltó okai életkoronként változó etiológiát mutatnak, illetve az ismert epilepsziás és újonnan kialakult SE betegek közt is eltérő. Azt találtuk, hogy a leggyakoribb okok régiónkban a különböző infekciók (központi idegrendszeri és szisztémás), stroke, alkoholizmus és non-compliance voltak, a nemzetközi adatokkal összehasonlításban jelentősebb régiós különbségek mutatkoztak. A halálozást kedvezőtlenül befolyásolta az idősebb kor, tumoros társbetegség, fokális SE, NCSE és NOSE, melyek követték a nemzetközi trendeket. Az egyes gyógyszerek, régi vagy új, a halálozási arányt nem befolyásolták. A kórházi kezelést alatti elhalálozások számát az elbocsátást követő hat hónappal újabb csúcs követte. Az idősebbek főleg a kórházban, a fiatalabb betegek az elbocsátást követően haltak meg, általában a társbetegségeik miatt. A túlélők között a LEV-t, VPA-t és CBZ-t szedők közt volt a legmagasabb a rohammentesség. Megállapítottuk, hogy a legtöbb PWWE terhessége egészséges kortársaikhoz hasonlóan komplikációmentesen zajlott. Az évtizedek előrehaladtával egyre több nő vállalt, akár több gyógyszer mellett is, terhességet, melyben szerepe volt az új típusú anticonvulsivumoknak és a gondozásnak. Nőtt az élveszületések aránya is, míg a spontán és indukált abortuszok száma közel konstans maradt. A rendszeres gondozásban nem részesülő nők között gyakoribb volt a polytherapia, a régebbi gyógyszerek használata, körükben gyakrabban fordult elő a terhesség során epilepsziás roham. A gondozás mellett fontos, hogy a nőgyógyászok és az epileptológusok konzultáljanak, még akkor is, ha a beteget más központban kezelik. Adataink időközi elemzésének eredményeként optimalizálhattuk gondozási protokollunkat. Eredményeik rávilágítanak a gondozás és a multidiszciplináris megközelítés fontosságára, a beteg felvilágosítására és döntéshozatalba való bevonására.Tétel Szabadon hozzáférhető Kritikus állapotú betegek kezelésének kimenetelét meghatározó néhány tényező klinikai vizsgálata(2024) László, István; Fülesdi, Béla; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Klinikai KözpontA kritikus állapotú betegek kimenetelének vizsgálata nagyon fontos az intenzív osztályos tevékenység minőségének értékelése és annak fejlesztése szempontjából. Mindazonáltal, ez nem könnyű feladat, mert a betegek sorsát számos, egymással összefüggő, egymást is befolyásoló faktor határozza meg. Ezen dolgozat kapcsán a COVID-19 betegekben kialakuló hemopoetikus stressz-válasz, a szepszishez társuló CIP (critical illness polyneuropathy) és az intenzív osztályos betegek transzportjának tanulmányozását tűztük ki célul. A COVID-19 és a hemopoetikus stressz-válasz összefüggéseinek vizsgálata során valamennyi sejtvonal vonatkozásában egyértelműen sikerült igazolnunk a csontvelő hemopoetikus rendszerének aktiválódását COVID-19 betegekben. Az eredmények arra utalnak, hogy van összefüggés a hemopoetikus stressz-választ jelző paraméterek emelkedett szintje és a betegek állapotának súlyossága, ill. a fatális kimenetel közt. A markerek prognosztikus funkciójának vizsgálata kapcsán az alábbiak a megállapításaink: Az NRBC (nucleated red blood cell count) magasabb volt a fatális esetekben (a teljes betegpopuláció vonatkozásában), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. A RBCDW (red blood cell distribution width) magasabb volt a fatális esetekben (mind a teljes betegpopulációban, mind az intenzív terápiát igénylő betegekben). Az MPV (mean platelet volume) magasabb volt a fatális esetekben (mind a teljes betegpopulációban, mind az intenzív terápiát igénylő betegekben), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. Az MPV/PLT (vérlemezke) arány magasabb volt a fatális esetekben (mind a teljes betegpopulációban, mind az intenzív terápiát igénylő betegekben). A PDW (platelet distribution width) magasabb volt a fatális esetekben (a teljes betegpopuláció vonatkozásában), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. Az IG (immature granulocyte count) magasabb volt a fatális esetekben (a teljes betegpopuláció vonatkozásában), ill. a kritikus állapotú, intenzív kezelést igénylő betegekben. A szeptikus betegekben kialakuló CIP vizsgálata során megállapítottuk, hogy az intenzív osztályon szepszis miatt kezelt betegek jelentős részében már a felvétel időpontjában észlelhetőek CIP-re utaló elektrofiziológiai eltérések. Az utánkövetéses vizsgálatok eredményei alapján a kezdeti ENG (elektroneurográfiás) eltérések tekintetében, bizonyos esetekben spontán javulási folyamat indul meg. A CIP és a kimenetel összefüggése tekintetében megállapítottuk, hogy vizsgálatunkban a halálozás prediktora csak részben a felvételkor detektált elektrofiziológiai eltérés volt, sokkal inkább az első hét elektrofiziológiai trendje: a javulást mutató betegek prognózisa jobb volt, mint azoké, akik elektrofiziológiailag rosszabbodást mutattak. Az állapotsúlyosság és a CIP összefüggése tekintetében az volt megfigyelhető, hogy fordított az összefüggés a naponta számított SAPS II és APACHE II pontszámok. ill. a motoros és szenzoros ideg vezetési indexek között, azaz minél súlyosabb volt a betegek állapota, annál súlyosabb volt az elektrofiziológiai eltérés az utánkövetéses időszakban. Ez arra utal, hogy a perifériás idegek funkciójának változása (javulás, vagy rosszabbodás) az általános állapot változásával áll legszorosabb összefüggésben. Az értekezés harmadik részét megalapozó publikáció egy nemzetközi felkérésre készült összefoglaló apropóján az aneszteziológus feladatait foglalja össze a kritikus állapotú betegek perioperatív szállítása során. Közleményünk hozzájárult saját ezzel kapcsolatos intézeti protokollunk megújításához. Assessing the outcome of critically ill patients is very important for evaluating and improving the quality of ICU activity. However, this is not an easy task, because the fate of patients is determined by a number of interrelated and interacting factors. In this thesis, we aimed to study the haemopoietic stress response in COVID-19 patients, the CIP (critical illness polyneuropathy) associated with sepsis and the transport of ICU patients. By investigating the relationship between COVID-19 and the haematopoietic stress response, we have clearly demonstrated the activation of the bone marrow haematopoietic system in COVID-19 patients for all cell lines. The results suggest that there is a correlation between elevated levels of parameters indicative of the haematopoietic stress response and the severity of the patients' condition and fatal outcome. In the context of the prognostic function of these markers, we found that NRBC (nucleated red blood cell count) was higher in fatal cases (for the whole patient population) and in critically ill patients requiring intensive care. RBCDW (red blood cell distribution width) was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy). The MPV (mean platelet volume) was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy) and in critically ill patients requiring intensive care. MPV/PLT (platelet) ratio was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy). PDW (platelet distribution width) was higher in fatal cases (both in the total patient population and in patients requiring intensive therapy) and in critically ill patients requiring intensive therapy. IG (immature granulocyte count) was higher in fatal cases (for the total patient population) and in critically ill patients requiring intensive care. In the study of CIP in septic patients, we found that a significant proportion of patients treated for sepsis in the ICU have electrophysiological abnormalities suggestive of CIP at the time of admission. The results of follow-up studies suggest that, with respect to the initial ENG abnormalities, a spontaneous improvement process is initiated in some cases. With regard to the association between CIP and outcome, we found that in our study the predictor of mortality was only partly the electrophysiological abnormality detected on admission, but rather the electrophysiological trend during the first week: patients who showed improvement had a better prognosis than those who showed electrophysiological deterioration. With regard to the association between severity of condition and CIP, it was observed that there was an inverse correlation between daily SAPS II and APACHE II scores and motor and sensory nerve conduction indices, i.e. the more severe the patients' condition, the more severe the electrophysiological abnormality during the follow-up period. This suggests that changes in peripheral nerve function (improvement or worsening) are most closely related to changes in overall condition. The third part of the thesis is based on an internationally commissioned summary, summarising the role of the anaesthetist in the perioperative transport of critically ill patients. Our publication contributed to the renewal of our own institutional protocol in this field.Tétel Szabadon hozzáférhető The Nature of Consciousness(2024) Déli, Éva Katalin; Kisvárday, Zoltán; Idegtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarEz a munka egy új tudat hipotézis; az FMH radikális kapcsolatot tár fel a fizika és a tudat között. Azt sugallja, hogy az anyag legkisebb építőelemeit, a fermionokat irányító elvek tükröződnek az elme működésében is. Ezzel az FMH hidat épít az idegtudomány, a pszichológia, a szociológia és a közgazdaságtan között azáltal, hogy fizikai alapot ad nekik. Azt állítja, hogy az intelligens viselkedés a környezet absztrakciójából ered, amely szinaptikus emlékeinkben van kódolva. Ezek az emlékek lehetővé teszik számunkra, hogy előrejelzéseket készítsünk, és bármilyen eltérés ezektől az előrejelzésektől érzelmeket vált ki, amelyek cselekvésre motiválnak bennünket. Ez az elv tükrözi azokat az alapvető interakciókat, amelyek a fizikai világot irányítják. A hipotézis tovább megy, és azt sugallja, hogy az agy nyugalmi állapota kulcsfontosságú szerepet játszik. Ez az állapot felelős egy részecskeszerű környezettől való elszakadásért, miközben fenntartja az életen át tartó állandó pszichológiai identitást. Az agy részecskestruktúrája a fizikai környezet szervező elveinek köszönhető, mint például az egység és az oszthatatlanság és a fermionikus tulajdonságoknak, mint például a fél spin. A "fermion" és a "tudat" az anyag és az intellektus legkisebb ismert komponenseit képviselik, rávilágítva az intellektus fizikai alapjaira. A tudat fizikai alapjainak feltárása, ahogy azt az FMH javasolja, forradalmasíthatja a mesterséges intelligencia kutatást. A Yoneda-lemma segítségével igazoltuk a tudat és a fermionok között strukturális hasonlóságot. Az intellektus megjelenése egy endotermikus folyamat révén az emlékformáló rendszerekben egyetemes elvet képviselhet a természetes világban, lehetőséget kínálva a mesterséges tudat létrehozására. Az FMH túlmutat a tudományon; a tudat és a fizikai univerzum közötti szerves kapcsolat mély filozófiai következményeket rejt magában. A tudat nem egy különálló entitás, hanem a fizikai valóság szerves része.