Szerző szerinti böngészés "Bartha, Elek"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 72)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A 20. századi berettyóújfalui vőfélyrigmusok textuális és funkcionális elemzésePákozdi, Dávid; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi KarJelen dolgozatomban elsősorban a bihari régió három településének vőfélyverseit elemzem. Elő- ször arra próbálok meg választ keresni, hogy az egyes települések versei mennyire hasonlítanak egymásra? Az egyes településeken milyen rigmustípusok maradtak fent? Mely alföldi vőfély- könyv változatra hasonlítanak a legjobban? Hol alkalmaznak adjekciót és hol detrakciót? Mely verseknél fedezhetjük fel az egyéni leleményességet? Munkám elkészítésekor Tóth Arnold és Keszeg Vilmos módszereit használtam fel. Először a Keszeg Vilmos által 2008-ban megjelent tanulmányban használt csoportosítást vettem alapul, majd ennek segítségével elvégeztem a vő- félyversek funkcionális csoportosítását. A második szakaszban a versek szövegfilológiai és tar- talmi vizsgálatát végeztem el. Ezután, a harmadik fázisban meglevő vőfélykönyvek segítségével megpróbáltam bebizonyítani azt, hogy ezek egy közös forrásból eredeztethetők, és hogy a táji apróbb eltérések csak a vőfélyek leleményességének köszönhetők. Az általam vizsgált települé- sekhez kapcsolódva arra a következtetésre jutottam, hogy az egyes települések között vannak hasonlóságok a vőfélyversek között. Az összes vőfélyrigmus közt viszont nem lehet felfedezni egyezéseket. A vőfélyrigmusok elégé vegyesen maradtak fenn az utókor számára. Annyi már most megállapítható, hogy Váncsodon és Berettyószentmártonban észrevehető volt a Vetró-féle rigmusok néhány sora, eleme a vőfélyversekben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A 2001-es tiszai árvíz egy beregi falu emlékezetében (Jánd)Nyúzó, Alexandra; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi Kar2001 márciusában addig soha nem látott árvíz öntötte el a Felső-Tiszavidék falvainak egy részét. A tiszai árvíz Magyarországon összesen 9 települést - Tarpa, Jánd, Gulács, Tákos, Csaroda, Gergelyiugornya, Hetefejércse, Vámosatya, Gelénes- öntött el. Ez a természeti katasztrófa nagy mértékben megváltoztatta az ott élő emberek életét, ahogyan az építészeti örökséget is. A világon és Magyarországon is az árvizek a leggyakoribb katasztrófák. Vizsgálataimat a fent említett községek közül, Jándon végeztem, ahol félig strukturált interjúkat készítettem. Dolgozatomban arra kerestem választ, hogy mit jelenthetett, milyen érzés volt megélni ezt az árvizet. Ennek érdekében két témakört vizsgáltam: egyrészt hogy az események milyen elsődleges hatással voltak az ott élőkre, illetve, hogy most tizenhárom évvel később, milyen másodlagos lelki hatások maradtak az emberekben; másrészt hogy az újjáépítés és az ott végrehajtott vidékfejlesztés milyen pozitív vagy negatív érzéseket, hatásokat váltott ki. Elméleti háttérként foglalkoztam a katasztrófák definícióival, hatásaival, a Felső-Tisza vidék árvizeinek történetével 2001-ig és a terület népi építészetével, hiszen az újjáépítés során neves hazai építészek tervei nyomán a vidék múltját, hagyományait tiszteletben tartó házak épültek. A dolgozatom célja, hogy feltárjam a károsult lakosság érzelmi, mentális viszonyulását a történtekhez, a katasztrófához, a segítséghez, az újjáépítéshez. Célom, hogy az interjúk alapján, az emberek véleményét és a megmaradt emlékeiket, gondolataikat lejegyezzem, tükrözzem. Az interjúalanyok által elmondottakat csak tolmácsolni kívánom, nem feladatom az elmondottak hitelességének megállapítása. Kutatásom leíró, magyarázó jellegű, az emberek megélt érzéseit szeretném tükrözni. A riportokat interjúalanyaim szemszögéből igyekeztem értelmezni. Az újjáépített házak újra biztonságot és otthont nyújtanak az embereknek. A téma komplex, a későbbiekben több perspektívából vizsgálható: következmények vizsgálatán, társadalmi, néprajzi, folklór és gazdasági kimenetén kívül építészeti szempontból is. A dolgozat a felnövekvő nemzedék kultúrtörténetét egészíti ki, a táj történelmi adaléka, a múlt megismerésének segítségére szolgál.Tétel Szabadon hozzáférhető A hungarikumkutatás néprajzi-antropológiai háttere: vallási és kulturális dimenziók(s.n., 2013) Bartha, ElekTétel Szabadon hozzáférhető A református vallási turizmus vizsgálata az Észak-Alföld régióbanPallainé Szászfalvi, Márta; Bartha, Elek; Szászfalvi, Márta; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi TanszékA vallási objektumokat közismerten már évszázadok óta használják a vallásgyakorlás mellett különböző kulturális célokra is, így mint műemlékek, idegenforgalmi látványosságok közvetve jövedelemtermelő tényezőként is funkcionálnak. Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a vallási turizmus iránti kereslet, mind a nemzetközi, mind a belföldi turizmust tekintve. A zarándokok, vallásos turisták mellett a nem vallásos turisták, kultúrturisták is nagy számban látogatják a vallási helyszíneket és a valláshoz kapcsolódó eseményeket, amit a professzionálisabb marketingeszközök mellett a spiritualitás iránti megnövekedett igény és a vallásturisztikai helyszínek egyre jobb elérhetősége is indukál. A vallási turizmus napjainkban bevételtermelő képessége mellett a szezonalitás kiküszöbölésének eszközeként funkcionál, és a turisztikai kínálat diverzifikációjával is jelentős gazdasági-társadalmi előnnyel bír. Számos gyülekezet az egyházi objektumok bemutatását, valamint a korábban kizárólag gyülekezeti alkalomként funkcionáló eseményeket a rendelkezésre álló erőforrások és a fennálló turisztikai kereslet mentén ma már, mint a vallási turizmus lehetséges alternatíváit kezeli, és igyekszik azokat vonzó turisztikai attrakcióként továbbfejleszteni, piacképes termékként értékesíteni. A vallási turizmus konceptualizálása a hazai és a nemzetközi turizmusantropológiai kutatások, valamint turisztikai szervezetek vallási turizmus definícióinak bemutatása, felekezeti lehatároltságának kérdése és egyházi értelmezése mentén történik. Ezért ezek történeti előzményeinek vizsgálata mellett mindenképpen szükséges a templomturisták érdeklődésének, valamint a turisztikai célú hasznosítás központjában álló művészet- és művelődéstörténeti értékek bemutatása. A hazai vallási turizmus népszerűségének elmúlt évtizedben tapasztalható erősödését egyértelműen segítették a turizmus Európai Uniós szintű fejlesztési keretein belül megvalósuló felújítások, amelyek a templomok helyreállítása mellett már egyértelműen teret nyújtottak a látogatóbarát fejlesztéseknek is. A különböző szintű turizmusfejlesztési stratégiákban közölt koncepciók és a pályázatok jelentősége ma már nemcsak a szakrális épületekre és a fogadóközösség működésére, de a vallási turizmus fogalmára is komoly hatást gyakorolnak. Disszertációm harmadik fejezetében ezen fejlesztéseket és stratégiákat vizsgálom meg a vallási turizmus tükrében. Kutatásom hangsúlya a református templomturizmuson, annak makro- és mikroszintű vizsgálatán, az empirikus anyag elemzésén van. Ezen belül a vallási turisták tipologizálásával, a desztinációk általános turisztikai jellemzőivel, a vallási turizmus elsődleges és másodlagos szuprastruktúrájával, valamint a templomokban zajló attrakció- és látogatómenedzsmenttel foglalkozom. A vizsgálat részét képezi a vallásturisztikai örökség megőrzésének és népszerűsítésének legújabb formái, a tematikus túraútvonalak, valamint a tudományos igénnyel mindeddig egyáltalán nem vizsgált gyülekezeti kirándulások is. Külön fejezetben foglalkozom a turizmus fejlődéstörténetét kezdetektől fogva meghatározó ünnepekkel, amelyek kiemelt turisztikai időszakként, keresleti faktorként és a hozzájuk kapcsolódó attrakciók révén fontos kínálati tényezőként is funkcionálnak, valamint a reformáció százados évfordulóinak történeti fejlődésével és szabadidős programjaival. Végül önálló fejezetet kapott az egyre népszerűbb vallási fesztiválok és templomi koncertek vizsgálata is. / It is well known that religious objects have been used for centuries for various cultural purposes in addition to religious practice, so as monuments and tourist attractions they also function indirectly as income generating factors. In recent decades, the demand for religious tourism has increased, both in terms of international and domestic tourism. In addition to pilgrims and religious tourists, non-religious tourists and cultural tourists also visit religious sites and events related to religion in large numbers, which is induced not only by professional marketing tools, but also by the increased demand for spirituality and the increasing availability of religious tourism sites. Today, religious tourism, in addition to its ability to generate income, functions as a means of eliminating seasonality, and it also has a significant economic and social advantage by diversifying the tourist offer. Many congregations treat the presentation of church objects and events that previously functioned as exclusive church occasions in line with the available resources and existing tourist demand as possible alternatives to religious tourism today, and try to further develop them as attractive tourist attractions and sell them as marketable products. Religious tourism is conceptualized along the lines of domestic and international tourism anthropological research, as well as the presentation of the definitions of religious tourism by tourist organizations, the question of its denominational boundaries and its ecclesiastical interpretation. Therefore, in addition to examining their historical antecedents, it is absolutely necessary to present the interest of church tourists and the artistic and cultural historical values that are at the center of their utilization for tourist purposes. The increase in the popularity of domestic religious tourism over the past decade was clearly helped by the renovations carried out within the framework of the development of tourism at the European Union level, which, in addition to the restoration of churches, clearly provided space for visitor-friendly developments. The concepts presented in tourism development strategies at different levels and the significance of tenders have a serious impact not only on sacred buildings and the operation of the host community, but also on the concept of religious tourism. In the third chapter of my dissertation, I examine these developments and strategies in the light of religious tourism. The emphasis of my research is on Reformed church tourism, its macro- and micro-level examination, and the analysis of empirical material. Within this, I deal with the typology of religious tourists, the general tourist characteristics of destinations, the primary and secondary superstructure of religious tourism, and attraction and visitor management in churches. The newest forms of preserving and popularizing the religious tourism heritage, the thematic hiking routes, and church trips, which have not been investigated at all by scientific means, are part of the investigation. In a separate chapter, I deal with the holidays that have determined the history of the development of tourism from the very beginning, which function as a prominent tourist period, a demand factor and, through the attractions associated with them, as an important supply factor, as well as with the historical development and leisure programs of the centenary of the Reformation. Finally, the examination of increasingly popular religious festivals and church concerts was also given an independent chapter.Tétel Szabadon hozzáférhető A Tápió mente népdalai, népzenéje a 20. századbanTerék, József; Bartha, Elek; Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi TanszékDoktori disszertációmban a Pest megyében található kistáj, a Tápió mente 21 településének népdalos és népzenei értékeit foglalom össze, annak kutatástörténeti előzményeit, néprajzi hátterét, ismertetve a demográfiai viszonyokat, a lakosság összetételét, illetve a tót lakosság levándorlásának folyamatát. A kutatott települések az alábbiak: Bénye, Farmos, Gomba, Káva, Kóka, Mende, Nagykáta, Pánd, Sülysáp (korábban Tápiósáp és Tápiósüly), Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápiószőlős, Tóalmás, Újszilvás, valamint Úri. A népzenekutatók, néprajzkutatók, szövegfolklór-kutatók, valamint helyi kutatók kutatási eredményeinek ismertetésével közel 170 év kutatási eredményét, összesen 1463 népi játékot, népdalt és egyéb vokális, valamint hangszeres dallamot ismerhetünk meg. Mindezek tudományos rendszerezése, népdaltípusonkénti objektív közreadása valósul meg a kottatár mellékletben, illetve a mindezt megerősítő tudományos adattáblában, melyben a népdalelemzési szempontrendszereknek megfelelően számos adat kikereshető. Szólóhangszeresek és zenekari formációk ismertetése mellett a kistájon végzett néptánckutatói munkát is megismerhetjük. A 19-20. századi kutatásokat figyelembe véve 2009-ben saját kutatómunkámat kezdtem meg e vidéken, szülőföldemen, a Tápió mentén, melynek eredményeként több mint 600, a településekre, a vidékre jellemző, kisebb-nagyobb elterjedtségű népdal került előadásra, majd rögzítésre. Közel 400 adatközlő énekes, több mint 500 zenész kulturális örökségvédelmi szempontból kiemelt és hiánypótló értékét foglalja magában disszertációm, mely a 21. század elejére szinte már feledésbe merült vokális értéket, népi játékokat, szokásokat ad közre rendszerezett formában, megfelelő kutatásmódszertani eszközök felhasználásával. / In my doctoral thesis, I summarize the folk song and folk music values of the 21 settlements of the Tápió region, a small region in Pest County, together with research history, ethnographic background, demographic conditions, the composition of the population, and the process of the internal migration of its Slovak population. The municipalities researched here are: Bénye, Farmos, Gomba, Káva, Kóka, Mende, Nagykáta, Pánd, Sülysáp (formerly Tápiósáp and Tápiósüly), Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápiószőlős, Tóalmás, Újszilvás, as well as Úri. By presenting the research findings of ethnomusicologists, ethnographers, folklorists, and local researchers, one can learn about nearly 170 years of research, a total of 1463 traditional folk games, folk songs, and other vocal and instrumental melodies. The scientific systematization of all these and the objective publication of folk songs by their types is carried out in the sheet music catalog appendix and in the supporting scientific data table, from which a range of data can be retrieved according to folk song analysis criteria. In addition to presenting solo instrumentalists and orchestral formations, we can also learn about the work of folk dance researchers in the region Taking into account the research of the 19th and 20th centuries, in 2009 I started my own research in this region, in my homeland, along River Tápió, as a result of which more than 600 folk songs, more or less widespread and typical of the settlements and the area, were performed and recorded. From the cultural heritage protection aspect, my dissertation includes the outstanding and gap-filling work of nearly 400 reporting singers and more than 500 musicians, and it presents – in a systematic form, and using appropriate research methodological tools – vocal values, traditional folk games, and customs, almost having been forgotten by the beginning of the 21st century.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az almágyi mennyezetkazettákon megjelenő Krisztusi szenvedéstörténet archaikus népi imák mentén való értelmezése(2013-04-04) Szabóová , Tünde; Bartha, Elek; Bölcsészettudományi KarTétel Korlátozottan hozzáférhető Az almágyi római katolikus templom festett kazettás mennyezete és archaikus népi imák közötti párhuzam(2013) Szabóová , Tünde; Bartha, Elek; Bölcsészettudományi KarTétel Korlátozottan hozzáférhető Az Alsó – Nyárádmente településeinek vallási életeSimon, Zoltán; Bartha, Elek; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --Az Alsó-Nyárádmente (Románia, Maros megye) településeinek vallási életét, illetve a térség vallási közösségeinek viszonyrendszerét feltáró dolgozatom – a néprajz-antropológia kutatások elméleti keretén belül –, a vallásnéprajzi-vallásantropológiai kutatások csoportjába sorolható. A dolgozatban, a vallási közösségeket nem csak egyszerűen összevetem, hanem vizsgálom a felekezetek társadalmi-kulturális hátterét, illetve az egyes felekezetek etnikai korrelációit. A vallási közösségek eltérő jellege, illetve társadalmi-kulturális háttere több tudományág eredményeinek, módszereinek alkalmazását indokolta. A dolgozatban éppen ezért következetesen beépítettem, felhasználtam a hazai és nemzetközi vallásszociológiai, vallástörténeti, társadalomtörténeti és részben teológiai szakirodalmakat, illetve ezek legújabb kutatási eredményeit. Az értekezés, a térségben végzett egy évtizedes kutatásaim eredményeit sűríti, amelyek a dolgozatban három nagy tematikus blokk keretén belül kerültek leírásra: a) az egykori görög katolikus felekezetűek (napjainkra zömében református egyházhoz átállottak és ortodox egyházhoz áttértek/átsoroltak) vallási-etnikai identitásában jelentkező asszimilációs, akkulturációs fázisok vizsgálata b) a rendszerváltás követő kisegyházi, új vallási mozgalmak kutatása, illetve a többségi református felekezetűekkel való kapcsolata, és helyzetképe a református egyháznak, mint „társadalmi intézménynek” c) a Kalapos Gábor – cigány közösség új felekezeti mozgalmának, a Hetednapi Adventista Egyház hatásainak vizsgálata, amelyek etnikus határkijelölő funkciókat generálnak a lokális cigány-cigány, cigány-magyar, magyar-cigány kapcsolatokban. Az Alsó-Nyárádmente vallási közösségeinek kutatása, időbelileg csak részlegesen mutat párhuzamosságot. A (egykori) görög katolikusság (napjainkban zömében ortodox felekezetűek) vallási, etnikai identitásának időfaktorai visszanyúlnak 17-18. századi románság többhullámú erdélyi betelepüléséhez, illetve a 19. századi (politikai) asszimilációs fázisokig. A görög katolikusság kutatásában kiemelten jelentkezik a közösségek, családok, személyek etnikai-vallási identitásának leírása, a 19-20. századi történelmi-ideológiai korszakok hatásainak figyelembe vételével. A térség (egykori) görög katolikus csoportjainak, személyeinek „rítusváltási” s ezáltal „identitásváltási” folyamatai napjainkban is megjelenítik a magyar református többségtől való eltérő, (román) etnikai hovatartozás stigmáját. Az alsó-nyárádmenti görög katolikusok asszimilációs, akkulturációs, nemzet-és felekezet váltási gyakorlatainak vizsgálata, a másik két tematikus blokk időkeretével ellentétben, megkövetelte a tágabb történelmi időkeretben való vizsgálódást. Strukturális értelemben éppen ezért eltérő, a görög katolikusságot leíró tematikus blokk, a másik két tematikai egységgel szemben. A kisegyházak és új vallási mozgalmak kutatásának leírásában a felekezeti különbségekre, a felekezeti különbségekből következő társadalmi-kulturális tagoltságokra tevődött leginkább a hangsúly, pontosabban a térség „újravallásosodásának” folyamataira. A térség kisegyházai és új vallási mozgalmain belül a Marosvásárhelyi Magyar Baptista Egyház leányegyházát, a fintaházi baptista gyülekezetet, illetve (1999-ben) a belőlük leváló Új Kezdet Keresztyén Gyülekezetet és a Jehova Tanúk Társaságát vázoltam. A harmadik tematikus blokkban a nyárádkarácsoni Gábor – cigány közösség adventista vallás gyakorlásának jelenségeit, a közösség gazdasági (szociális), kulturális, társadalmi vonatkozásaival együttesen vizsgáltam. A nyárádkarácsoni Gábor-cigányok adventista vallásgyakorlását a dolgozatban olyan (re)szocializációs mintaként írom le, amely az „egyidejű szétbomlás”, „újraszerveződés”, „rászerveződés” már korábban létezett kulturális-társadalmi sémáira épül, amely a közösséget egyedivé teszi, illetve permanens alakítja Nyárádkarácsonfalava cigány-magyar, magyar-cigány interetnikai kapcsolatait. Az Alsó-Nyárádmente kisegyházainak, új vallási mozgalmainak kutatása indokolta, hogy a „szekta”, „kisegyház”, „új vallási mozgalom” kifejezéseket, mint fogalmi apparátusokat, szakirodalmi referátumok alapján, „objektív” társadalomtudományi meghatározások alá vessem. A fogalmak pontosítása a dolgozat során biztosították, a helyiek által pejoratív értelemben használt „szekta”, „szektások”, kifejezésektől való pontos elhatárolódást. A kisegyházak és új vallási mozgalmak leíró elemzését időben a rendszerváltásig vezettem vissza, szem előtt tartva a református egyház közelmúlt és recens „társadalmi intézményi” jellegét, illetve a kisegyházakkal, új vallási mozgalmakkal való kapcsolatát. A rendszerváltás utáni időszak, a kisegyházak és új vallási mozgalmak kutatása, nem időbeli egysége a dolgozatnak, hanem olyan politikai-társadalmi változásokat generáló időszak, amelynek függvényében megragadhatóak a térség új vallási-társadalmi-kulturális szintézisei. A dolgozatban leírt vallási közösségek közötti kapcsolat megértését az a leíró szándék biztosítja, amelynek során választ adok a felekezeti (kulturális) különbözőségekre, ezek történeti, társadalmi aspektusaira, illetve feltárom a vallási viszonyrendszerekben rejlő etnikai korrelációkat. Értekezésem céljának azt a leíró, értelmezési szándék megvalósítását nevezem meg, amely egyfajta etnográfusi-antropológusi (émikus értelmezési) attitűddel párosítva az Alsó-Nyárádmente recens, illetve a térség vallási-etnikai időviszonyainak egymásmelletti, vagy folytonos paraméterein felül kerekedve, a vallási közösségek életének feltárására törekszik. My thesis describing the religious situation in Alsó – Nyárádmente and introducing the system of the relations of the religious communities of the settlements in Alsó – Nyárádmente can be included in the group of investigations connected with the ethnography and the anthropology of religion within the theoretical framework of ethnographic-anthropological investigations. In the thesis not only the religious communities are compared, but also the social – cultural background of the denominations as well as the ethnic correlations of particular denominations are examined.The different features and the social-cultural backgrounds of the religious communities required the application of the results and the methods of several fields of science.That is why Hungarian and international specialised literature on the sociology of religion, the history of religion, the history of society and partly on teology and their latest research results were built in and used in the thesis. The thesis represents the results of my decennial investigations in the region and are described in three big thematic blocks: a. the examination of assimilative and accultural stages in the religious-ethnic identity of former Greek Catholics (they became mainly reformed or Orthodox) b. the investigation of new religious movements following the political change-over and their connection with the major Reformed congregation and the situation of the Reformed church as a „social institution” c. the examination of the effectsof the Hetednapi Advent church,which is the new denominational movement of the kalapos Gábor Gypsy community and the effect of which generate ethnic border –marking functions in the local relationships between Gypsies and Gypsies, Gypsies and Hungarians, Hungarians and Gypsies. The investigation of the religious communities in Alsó – Nyárádmente shows parallelism only partly.The time factors of the religious, ethnic identity of the former Greek Catholics (nowadays mainly Orthodox) go back to the settlement of Romanians in Transsylvania, which took place in several waves in he 17th-18th centuries and the political assimilative stages in the 19th century. In the research of Greek Catholics the description of the ethnic-religious identity of the communities,families and people is emphasized focusing on the effects of the historic-ideological periods in the 19th-20th centuries.The processes of the ritual and identity changes of the former Greek Catholic groups and people contain the stigma of their ethnic (Romanian) origin which differ from that of the Hungarian Reformed majority. The examination of the assimilative,accultural,national and denominational changes of Greek Catholics in Alsó-Nyárádmente in opposition with the time framework of the other two thematic blocks gave reasons for examining it in a broader historic framework.That is why the thematic block dealing with Greek Catholics is different in a structural way. In the description of the investigation of smaller churches and new religious movements the emphasis is on the denominational differences and the resulting social-structural division and more exactly the process of religious revivalism in the region.From the regional small churches and new religious movements the Baptist congregation in Fintaháza,which originated from the Hungarian Baptist church in Marosvásárhely and later „Új Kezdet” and „Jehova Tanúi” broke away from it. In the third thematic block the worship of the Adventist Gábor Gypsy community in Nyárádkarácsonfalva are examined together with the economic,social and cultural aspects of the community. The worship of the Adventist Gábor Gypsies in Nyárádkarácsonfalva is described as a resocializing sample which is built on such cultural-social patterns as ’parallel dissolution’,’reorganization’ and ’settlement on’ and which makes the community unique and permanently forms the Gypsy-Hungarian and the Hungarian-Gypsy interethnic connections. In the investigetion of small churches and new religious movements the expressions ’sect’,’small church’ and ’new religious movement’are examined as conceptual apparatus in order to make objective determination using specialised literature. During stating the concepts precisely in the thesis it was possible to be disassociated from the expressions ’sect’ and ’sectarian’ used in a pejorative way by local people. My analysis of small churches and new religious movements goes back to the political change-over focusing on the Reformed church as a ’social institution’and its connection with small churches and new religious movements.In this case the period after the political change-over is not definitely the temporal unit of the thesis,but the period which generates political and social changes and in which the new religious-social-cultural synthesis can be experienced in the region. Understanding the connection with the religious communities described in the thesis is provided by my answers to the denominational (cultural) differences,their historic and social aspects and the introduction of the ethnic correlations hidden in the religious connections. The aim of my thesis is to realize my intention to explore the aspects of the local religious communities with a particular ethnographic-anthropological attitude considering the parameters of the religious-ethnic time conditions of the region.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Egy bagaméri család története(2014-04-16T06:09:45Z) Vass, Ildikó; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi KarEgy bagaméri család történetén át bemutatja Hajdú-Bihar keleti szegletének népi hagyományait, szokásait.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Békési vadászhagyományokSalamon, Edina; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi KarA szakdolgozatom fő témája a békési vadászati hagyományok, a vadászathoz kapcsolódó szokások és tárgyi kultúra bemutatása egy általam kiválasztott vadásztársaságon keresztül. A kutatásom célja azoknak az eltanult vagy a vadászatok során kialakított alkalmazkodási stratégiáknak és szokásvilágnak a feltárása, amelyek meghatározzák a vadásztársaság, vadászattal foglalkozó személyek életét, viselkedésmódját és társadalomban elfoglalt helyét. A dolgozatom megvizsgálja, hogy az évtizedek folyamán miképpen alakultak át a vadászati hagyományok, miképp öröklődtek és alakították a vadásztársaság illetve a vadászok életét és jelenét, valamint, hogy ezek a gyakorlatok hogyan befolyásolják a mindenkori vadászok életkörülményeit.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Békési vadászhagyományokSalamon, Edina; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi KarA szakdolgozatom fő témája a békési vadászati hagyományok, a vadászathoz kapcsolódó szokások és tárgyi kultúra bemutatása egy általam kiválasztott vadásztársaságon keresztül. A kutatásom célja azoknak az eltanult vagy a vadászatok során kialakított alkalmazkodási stratégiáknak és szokásvilágnak a feltárása, amelyek meghatározzák a vadásztársaság, vadászattal foglalkozó személyek életét, viselkedésmódját és társadalomban elfoglalt helyét. A dolgozatom megvizsgálja, hogy az évtizedek folyamán miképpen alakultak át a vadászati hagyományok, miképp öröklődtek és alakították a vadásztársaság illetve a vadászok életét és jelenét, valamint, hogy ezek a gyakorlatok hogyan befolyásolják a mindenkori vadászok életkörülményeit.Tétel Szabadon hozzáférhető A bihardiószegi református egyházi élet és szokások a 20. század közepétől napjainkigTolnai, Tímea Katalin; Bartha, Elek; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Néprajzi TanszékA vizsgált település Bihardiószeg, egy romániai, Bihar megyei község, ahol három nemzetiség él együtt: magyarok, románok és cigányok; a felekezeti hovatartozást illetően pedig református, ortodox, római katolikus, pünkösdista, adventista vallásúakat találunk. A kutatás célcsoportja a községbeli református közösség. A református vallásúak túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, csak kis számban találkozunk cigányokkal közöttük. A kutatás célja a helyi vallás a megismerése, leírása, értelmezése, valamint változásainak, ismertetése, intézményeinek létrejövetele és azok bemutatása, valamint az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások összegyűjtése. A dolgozatban azok a jelenségek kaptak helyet, melyek a vallás és a szokások alapját képezik, munkám során mindvégig a vallási szokások egészének részletes, értelmező leírására törekedtem. A kérdések, melyekre választ kerestem, hogy az idők folyamán melyek voltak azok a vallásos változások, amelyeket a bihardiószegi református gyülekezet megélt, mely tényezők vagy események váltották ki ezeket a változásokat. Szerettem volna megtudni, hogy a diószegi emberek mit tudnak, mit gondolnak a hitről, vallásról és az ahhoz kapcsolódó szokásokról nemcsak a mai szemmel, hanem visszaemlékezve a múlt század középéig, összegyűjtvén és leírván azok változásait. Amire elsősorban a hangsúlyt fektettem az a hit, annak gyakorlása, és a szokások megismerése, ezek részletei, képet kapván így a diószegi református közösség múltjáról és jelenéről, mint egészről. Az adatgyűjtési technikák közül a résztvevő megfigyelés és az interjú mellett, a református egyház által rendelkezésemre bocsátott dokumentumok (presbiteri, énekkari, nőszövetségi jegyzőkönyvek és keresztelési, konfirmálási és házasságkötési anyakönyvek) valamint a helyi sajtóban megjelent írások segítették a munkámat. A disszertáció a témákat illetően három nagyobb részre tagolható. Az első rész Bihardiószeg egyháztörténetére fókuszál, úgy, mint a vallásos környezet tárgyi megnyilvánulásai, vagyis a református egyházhoz tartozó ingóságok és ingatlanok történetét és működését vázolom, mint a templom, és a templomban levő fontosabb tárgyak: a műemlékorgona, harangok, emlékművek, emléktáblák, klenódiumok. Meghatározó a községben az egyházi tisztségeket betöltő személyek szerepe, úgy, mint a lelkipásztorok, kántorok, presbitérium, gondnokok. A disszertáció kitér a megválasztásuk történetére, munkásságukra, feladataikra valamint e tisztségek időbeni változására; valamint vázolom az 1893-2017 között szolgáló lelkészek életútját. A fejezethez tartoznak azok a Bihardiószegen működő egyházi szerveződések, melyek az egyházhoz szorosan kötődnek, úgy, mint az énekkarok, nőszövetség, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, diakóniai ház, melyek mind fontos részét képezik az egyházi életének. A második nagy fejezet a helyi vallásos életet mutatja be a vallásszocializáción és a vallásgyakorláson keresztül. A vallásszocializáció elsődleges szocializációs közege a család – melyben a legfontosabb normák, értékek és attitűdök átadódnak, így meghatározója a majdani vallásosságnak is – másodlagos pedig az iskola és az egyház. A kutatás tapasztalata, hogy a vallásszocializáció szerepét lassan átveszi a másodlagos szocializációs közeg, mivel a vallásos ismereteket, az imákat a gyerekek többsége ma már inkább az óvodában, az iskolai és egyházi vallásórán sajátítják el, így legtöbbször ekkor kezdődik meg a gyermekek vallásos nevelése. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy önmagában az iskola és az egyház által nyújtott vallási nevelés nem elégséges az egyén számára a majdani vallásos élethez, ha nem társul hozzá az otthonról hozott vallásos értékrend és norma. A vallásgyakorlás bemutatásához áttekintem az istentiszteletek rendjét, a templombajárási szokásokat az 1800-as évek végétől napjainkig. Következtetésként levonható, hogy a 19. századtól kezdve fokozatosan esett vissza a templomba járók száma, valós visszaesést azonban csak a kommunista rendszer ateizációs politikája hozott, amikor szankcionálták az istentiszteleteken való részvételt az értelmiségi munkakörben dolgozóknak, illetve a párttagoknak. A rendszerváltás után ismét fellendült a vallásos élet, a templomba járó hívek száma ugrásszerűen megnőtt, de ez a növekedés nem bizonyult tartósnak, hisz rövid időn belül újra csökkenni kezdett az istentiszteleteken résztvevők száma. Az utolsó fejezet az emberi élet fordulópontjaihoz kötődő vallásos szokások részletes leírását gyűjti egy csokorba, úgy, mint a keresztelő, konfirmáció, házasságkötés, temetés. A szokások leírásánál a 20. század folyamán történt változásokat is részletezem, így nemcsak a mai állapotokról alkottam képet, hanem beleszőttem a múlt még ismert szokáselemeit is, azért hogy minél teljesebb képet kaphassunk a diószegi református közösség múltjáról és jelenéről egyaránt. Összességében elmondható ezekről a rítusokról, hogy mindegyik esetében sok változás történt. Egyszerűsödtek, intézményesített formát öltöttek, hiszen évtizedekkel ezelőtt az események lebonyolítását a család végezte, a családi ház adott otthont a legtöbb eseménynek, addig mára már szinte minden kikerült a család kezéből. Vannak olyan elemek, melyek teljesen eltűntek (mint például a házasságkötés esetében a csigacsináló, fekete ruha viselete vagy a hérisz; a temetés esetében a templomból való temetkezés, stb.), vannak, melyek formai módosuláson mentek át (pl. a halotti tor) ugyanakkor másokban tartalmi változások (pl. a lakodalom esetében az ajándékozás) következtek be. Minden esetben igyekeztem felvázolni azokat a konfliktusokat és problémákat is, melyek a közterhet viselő és nem viselő reformátusok között merültek fel az utóbbi évtizedekben. The investigated municipality is Diosig, a large village of Bihar county in Romania, where three nationalities are living together: Hungarians, Romanians, Romani, the denominational affiliation shows the following distribution: Calvinist, Orthodox, Roman Catholic, Pentecostal, Adventist, Greek Catholic. The target group of the research is only the Reformed community of the village. The majority of the Calvinists are ethnic Hungarians and there is also a small number of Romania, but no Romanians. The aim of the research is the better understanding, describing, interpretation of the religion of local Reformed community, as well as the formation and description of its institutions, as well as the collection of the customs related to the main turning points in the human life. The dissertation depicts the phenomena from the basis of the religion and the religious customs, and on which I had the occasion to gather the most coherent and interconnected material, I tried to make a detailed and interpretative description of the religious customs. The questions I sought to answer were the religious changes over time in the life of the Diosig Reformed community and the factors/events leading to these changes. I was interested to get a glimpse of how the people in Diosig think about faith, what do they know about faith, religion, the associated customs, not only with today’s perspective, but also recalling them from the middle of the last century, collecting and writing down those changes.First of all I have focused on the faith, the practice of religion and learning about the customs, obtaining a clear picture of the present and the past of the Reformed community in Diosig, as a whole. Among the data collection techniques such as the participating observation and the interview, in my research I have relied on the supporting documents submitted by the Reformed church (presbytery, church choir, women’s association, christening, work. The Reformed community of Diosig has been presented through three major topics. In the first part I present the Diosig’s Church history, in which I included the material manifestation of the religious environment, the history and functioning of the Church’s movables and immovable goods. I present the most important “accessories” of the church, such as the organ – which in spite of the fact that it was repeatedly repaired, it kept its original condition –, bells, monuments, plaques. I give a presentation of the Church officials and officers, like priests, cantors, presbyteries, churchwardens, as well as their work and duties, and changes in position over time. This chapter also includes the religious organizations of Diosig closely related to the church, like the choirs, women’s association, Christian Youth Organization, diaconal house, which represent an important part of the religious life, as the local Calvinist religiosity is a Church-centered community, a religiousness that interweaves the whole life of the parishioners. The second large part presents religious life through religious socialization and practice of religion. The primary socialization medium of religion socialization is the family - in which the most important norms, values and attitudes are passed on, and so is the determinant of future religion - the secondary is the school and the church. The experience of the research is that the role of socialization of religion is slowly taken over by the secondary socialization medium, as religious knowledge and prayers are mostly acquired by children in kindergarten, school and church lessons, so most often the religious education of children begins there. The results suggest that the religious education provided by the school and the church alone is not sufficient for the individual's future religious life, if it is associated with the religious value system and norm brought from home. For religious practice I’ve reviewed the order of the church services, as well as church attending traditions from 1800 to our days. As a conclusion we can say that during the last one and the half century, beginning with the 19th century the number of church-going people gradually decreased, and in comparison with earlier times fewer people attended church services, a real regression in church-going habits could be observed during the atheist policies of the Communist regime, when attendance of church services by intellectuals and party members was sanctioned. After the change of regime religious life flourished again, the number of church-going parishioners grew dramatically, although this increase did not prove to be long-lasting, as in a short period of time it began to decrease again. The last chapter discusses in detail religious traditions connected to life events, turning points such as christening, confirmation, marriage and funeral. At the description of customs I considered important to present the changes they suffered in the 20th century, thus I did not only write about the present conditions but also weaved in the elements of past traditions that are still known today, thus trying to present a complete image about the past and present of the Reformed community of Diosig. All in all, we can say about this customs, that they have gone through significant changes. They have become simpler, institutionalized, as the family has been conducting the events decades ago, the family home has hosted most of the events, and now almost everything is out of the family's hands. Some elements have completely disappeared (such as in case of marriage the pasta making board “csigacsináló”, in case of the funeral the services in the church etc.), some have gone through change of form (e.g. funeral reception) and others have suffered changes of content (e.g. gifting at weddings). In every case I tried to present the conflicts and issues that occurred in the last decades between the community members bearing the public dues and those who are not.Tétel Szabadon hozzáférhető A cigány mesék társadalomképeKormányos-Bálint, Zsuzsa; Bartha, Elek; Bálint, Zsuzsa; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Néprajzi TanszékDoktori értekezésem célkitűzése az európai cigány kultúra filiációiból kiválasztott spanyol és Kárpát-medencei oláh cigány közösségek tradicionális népmeséiben megjelenő etnológiai és szociokulturális jelenségek elemzése. Az egykori közös eredet képzetéből kiindulva azt vizsgálom, hogy a komparatisztika révén milyen párhuzamok, illetve eltérések figyelhetőek meg a világ értelmezése, a kulturális mintázatok, az erkölcsi-kánon vagy a társadalmi normarendszer kérdésében. A mesemondás eredeti funkcióját figyelembe véve kijelenthető, hogy a mesemondók a különböző élettörténeteket és sorslehetőségeket elbeszélő narratívumokon keresztül többek között a hallgatóság számára értelmezhetővé tették a hétköznapi életvalóságot és a körülöttük lévő társadalmi-szociokulturális berendezkedést, ennek érdekében kontextualizálták, aktualizálták és adaptálták az évszázados szóbeli hagyományból kiválasztott történeteket az adott lokális társadalom földrajzi-környezeti hátteréhez, valamint társadalmi viszonyrendszeréhez. Ennélfogva, a szövegek alapos olvasása és interpretációja révén módunkban áll az adott közösség társadalmi világához közelebb kerülni, rekonstruálni és megérteni. Ebben az értelmezői gyakorlatban egyfelől a szöveghermeneuta pozícióját veszem fel, amely lehetővé teszi a narratívumokban elrejtett jelentésrétegek felfejtését, másfelől a cigány közösségekről szóló etnográfiai, kulturális antropológiai, szociológiai és történelmi szekunder forrásokat olvasom rá a népmesékre, melyből a társadalmi jelenségekre vonatkozó egyezések vagy differenciák mértéke mutatható ki. A disszertáció három nagy tematikus egységből áll, mely a társadalmi berendezkedés és normarendszer kulcsfontosságú kérdéseinek feleltethető meg. Az értekezés egyfelől az egyéni színtéren megmutatkozó női és férfi szerepelvárásokat, az életszakaszokhoz kapcsolódó gazdasági feladatköröket, elvárt viselkedési formákat és a közösségben elfogadott etikai-erkölcsi normarendet veszi górcső alá. Másfelől vizsgálom az egyéni színtértől elválaszthatatlan családi viszonyrendszer meghatározó szegmenseit – a családon belüli munkamegosztás, szolidaritás, krízishelyzetek vagy incesztus tabu –, hiszen a család az a társadalmi egység, amelyben az egyén elsődleges szocializációja végbemegy, valamint a nemi szerepekhez kötődő tilalmak és elvárások működésbe lépnek. A tradicionális népmesére vonatkoztatva, a szövegek alapos olvasása folytán egyértelművé válik, hogy a családon belüli interperszonális viszonyok jellege alapvetően meghatározza a hős sorsát, olykor az egzisztenciakarakterében nyomon követhető változást. Harmadrészt behatóan foglalkozom az idegenség kérdéskörével, ahol a hős részéről átélt idegenség-tapasztalat és a narratívumokban megjelenő különféle idegenség-alakzatok interpretálása nyomán értelmet nyer az „én” és a te”, a „saját” és a „Másik” dichotómiája, mely végső soron közelebb visz ahhoz, hogy megértsük a közösségek önértelmezési gyakorlatát. Az értekezés számos hazai és nemzetközi folklorista kutatási eredményei nyomán elindulva arra tesz kísérletet, hogy egy unikálisnak nevezhető összehasonlító vizsgálatot elvégezzen, melynek eredményei elősegíthetik a cigány népmesekutatáson belüli új kutatási irányvonalak elterjedését, illetve módszertani és diszciplináris értelemben egyaránt termékenyítőnek bizonyulhatnak a folklorisztika tudományos diskurzusára. / The dissertation aims to analyze several ethnological and sociocultural features reflected in traditional folk tales collected from Gypsy communities settled down in Spain and the Carpathian Basin. Starting from the idea of a common historical origin of these Gypsy communities, I examine the parallels and differences between their interpretation of the world, cultural patterns, moral canon, or the system of social norms as folk narratives display them. Let us consider one of the storytelling functions: the tale-tellers, through their narratives about different life stories, made everyday reality and the surrounding socio-cultural world interpretable for the audience. To achieve that, they contextualized, updated, and adapted the stories selected from the folk narrative tradition to the geographical-environmental background of the local society and its social relations system. Therefore, through a close reading and interpretation of the texts, we can reconstruct and understand the community’s social world. In this interpretive practice, on the one hand, I take the position of the textual hermeneut, which allows unraveling the layers of meaning hidden in narratives. On the other hand, I set ethnographic, cultural anthropological, sociological, and historical secondary sources against the Gypsy folk tales to exhibit the similarities or differences in social phenomena. The dissertation consists of three central thematic units, which answer some of the social system’s fundamental questions. At first, I examine the role of women and men at the individual level, the economic responsibilities related to different life stages, the expected forms of behaviour, and the ethical-moral norms accepted by the community. Secondly, the paper analyzes some essential segments of the family relationship system inseparable from the previous individual scene, such as labor division within the family, solidarity, crisis situations, or the incest taboo. Family is the social unit in which the individual’s primary socialization occurs; therefore, prohibitions and expectations related to gender roles come firstly into play in this scene. Concerning the traditional folk tales, a close reading of the texts clarifies that the nature of interpersonal relationships within the family fundamentally determines the fate of the hero/heroine, sometimes a traceable change in his/her character. Thirdly, the thesis sheds light on the topic of ‘Otherness’: interpreting the encounter of the hero/heroine with a strange/unknown figure and the various ‘Other’-shapes in the narratives, the dichotomy of “I” and “you”, “me” and “the Other” makes perfect sense. This question ultimately brings us closer to a better understanding of the self-interpretation practices of the communities. Taking some Hungarian and international folklorists’ researches as a starting point, I attempt to carry out a unique comparative analysis, the results of which can promote the spread of new research directions in the study of Gypsy folk tales as well as prove inventive to the scientific discourse of folklore in both methodological and disciplinary terms.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Családi fényképgyűjtemények vizuális antropológiai elemzéseDallos, Csaba; Bartha, Elek; Dallos , Csaba; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--történelem és néprajz doktori iskolaA fotókról szóló közbeszéd a fényképezés kezdeteitől olyan felhangokkal jár együtt, melyek a fotó objektív, a valóságot hűen tükröző mivoltáról szólnak. Miért ez a (fény)képi nyelv mindenekfelettiségébe vetett (ha ma már olthatatlannak nem is nevezhető) bizalom? Bourdieu szerint „a ‚mechanikus szem’ azért felelhet meg az objektivitás és az esztétikai tökéletesség népszerű elképzelésének, melyet a hasonlóság és az olvashatóság kritériumai határoznak meg, mert a fénykép egy tárgy produktuma”. A fényképezőgép objektívje látszólag semlegesítheti a gép mögött álló személyes, egyéni látásmódot és közvetlenül a valóságra irányítva a valóság utólag bármikor megtekinthető és ellenőrizhető másolatát szolgáltatja. Azt kellene hinnünk, hogy ez a vélekedés a „technika korában” radikálisan megváltozott, valójában legfeljebb finomodásról beszélhetünk. Walter Benjamin hívja fel figyelmet a műalkotások valódisága kapcsán az „Itt és Most” jelentőségére, hangsúlyozva, hogy „a fénykép … például kiemelheti az eredeti kép olyan aspektusait, amelyek csak a beállítható és szemszögét önkényesen megválasztó lencse számára hozzáférhetők, az emberi szem számára azonban nem”. Megállapítása minden bizonnyal nem csupán a műalkotás, hanem egyenesen a valóság technikai reprodukciójára is igaz. Az általánosan elfogadott személyazonosító eszköz a technikailag minimalizált jelkészlettel rendelkező, azaz a valóságnak leginkább megfelelni elfogadott képmás, amely nélkül az intézményesített társadalmi szerepek betöltésére nincs módunk, vagyis az igazolványkép. Nem véletlen, hogy ennek a képmásnak az elkészítési folyamatát az állam teljes egészében kivonta aegyén (állampolgár) működési köréből és a saját ellenőrzése alá helyezte (lásd a legújabb magyarországi okmányhivatali gyakorlatot). A fényképről beszélni – voltaképpen meddő és céltalan vállalkozás. Mint ahogyan a kultúra fogalmát is elvi-konceptuális megfontolásból érdemes célba venni, úgy a fénykép meghatározása is addig lehet a cél felé vezető út alapköve, amíg egyrészt nem válik magává a céllá, másrészt segít elkülöníteni egy sajátos társadalmi jelenséget, a valóság technikai reprodukciójának képi aspektusait. Mégis szükséges témám szempontjából a fotó ontológiai aspektusból való megközelítése is. Alapvető feltevésem, hogy egy fénykép megszületése nem egyenlő fizikai létrejöttével. Az expozíció a denotátum lététől függ, denotáció azonban nem létezhet szemlélő (értelmező) nélkül. A fényképezés története és az utolsó másfél évszázad története, művelődéstörténete nagyjából azonos időszakot jelöl. Azzal, hogy a fotó technikailag a tömegtermelés szintjére fejlődött, olyan rétegek jutottak az öndokumentáció lehetőségéhez, akik privát szférájáról addig csak áttételes információk álltak rendelkezésre. Megteremtődött a nagy mennyiségben előállítható, a makrotörténet alatt/mellett futó „saját történelem” megörökítésének, dokumentálhatóságának lehetősége. A privát fotózás vizsgálata így nem választható el bizonyos technikai megoldások vizsgálatától, alapvetően azonban mégis mentalitáskutatás és mint ilyen, szorosan összekapcsolódik az élettörténetek vizsgálatával. Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam a privát fotók értelmezésének és elemzésének eddigi kísérleteit, illetve összefoglaljam az általunk végzett családi fényképgyűjtemény–kutatás eredményeit. Ez azonban csak a munka első fázisának összefoglalása lehet, hiszen Kunt Ernő írásai óta nem született átfogó, a privát fotózást vizsgáló nagyobb tanulmány. A célkitűzés ennél jóval távolabbra mutat: a kunti örökség nyomán a kutatás folytatása. A fotóantropológiai vizsgálat lebonyolítására a Kunt Ernő által 1984-ben, hasonló kutatás helyszínéül kijelölt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Égerszög mutatkozott a legalkalmasabbnak. Célunk a privát használatú fényképanyagokon keresztül a fotóhasználat vizsgálata volt. A párhuzamosan folyó, leginkább etnográfiai jellegű kutatásoktól eltérően a fotókat nem csupán a vizsgálat tárgyának, hanem egyszersmind terepének is tekintettük: a fényképgyűjtemények dokumentálásán túl a fotókhoz való viszonyt is fel kívántuk térképezni. Hipotézisünk szerint a fotók vizuális kommunikációban való résztvételének vizsgálata elválaszthatatlan a fényképekhez fűzött narratívumok elemzésétől. A két (1984-ben és 2004-ben lezajlott) kutatás összehasonlító elemzése a fényképhasználat változásáról, a fotók paraszti polgárosodásban betöltött szerepéről, valamint a magyarországi rendszerváltást követő életmódbeli és technikai váltás hatásáról tudósít.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A debreceni tanyásodás és a magyar tanyarendszer sajátosságai Erdőspuszta példáján keresztül(2014-05-19T08:34:45Z) Szabó, Gergely; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi KarA debreceni tanyásodás és a magyar tanyarendszer sajátosságai Erdőspuszta példáján keresztül.Tétel Szabadon hozzáférhető Der Wiener Kult der Ikone „Maria Pocs” in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts im Spiegel der MirakelbücherFöldvári, Katalin; Bartha, Elek; Dobos, András; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi TanszékDoktori értekezésem célja az eredeti pócsi kegykép bécsi kultuszának vizsgálata a 18. század első felében két osztrák mirákulumgyűjtemény elemzésén keresztül. Az ikont, amely 1696-ban könnyezett, I. Lipót császár parancsára 1697-ben Bécsbe szállították, ahol öt hónapos ünnepségsorozattal köszöntötték. Mialatt a kegykép körútját járta a város templomaiban, Savoyai Jenő herceg Zentánál fényes győzelmet aratott a törökök felett, amely összekapcsolódott a Pócsi Szűzanya közbenjárásával, az ikon bécsi jelenlétével. A kegykép ennek köszönhetően a 17. század végén az egész Habsburg Birodalom palladiumává vált, fontos szerepet kapva ezzel az uralkodócsalád Mária-tiszteletében. A téma kiválasztását az eddigi hazai és nemzetközi kutatás nagyfokú hiányosságai indokolták: míg az 1707-ben Pócsra került másolat tisztelete néprajzi, művészettörténeti, egyháztörténeti, liturgiatörténeti stb. szempontból nagy mértékben feldolgozott, az eredeti kegykép vonatkozásában részletesebb kutatásokra eddig nem került sor. A vizsgált időintervallum behatárolását az indokolja, hogy az ikon bécsi kultuszának kiformálódása a 18. első felére tehető, majd a század második felére ennek átalakulása figyelhető meg. Az 1703-ban napvilágot látott Heylsamer Gnaden-Brunn, valamint ennek bővített kiadása, az 1739-ben megjelent Erneuert- und vermehrter Gnaden- Brunn című mirákulumos könyvek korábban nem ismert adatokat tárnak fel a kegykép történetére vonatkozóan. Az értekezés célkitűzései a következők: 1) bemutatni a kegykép körül Bécsben kialakult kultusz létrejöttének folyamatát, 2) részletesen ismertetni a kultusz megnyilvánulásának színtereit, valamint 3) a mirákulumszövegek kvalitatív elemzésén keresztül felvázolni az ikon néphitben betöltött szerepét és azt, hogy milyen társadalmi rétegekből, mely esetekben keresték fel a kegyképet és milyen fogadalmi adományokat vittek a tiszteletére. A kegykép az oszmánokkal folytatott háborúk időszakában első helyet foglalt el az ún. török madonnák között, kiemelkedő szerepe a század második felében is megmaradt: háború, éhínség és járványok idején a Szűzanyát hivatalosan ezen a képen keresztül szólították meg. A forrásokat vizsgálva látható, hogy az eredeti ikon körül igen gazdag kultusz bontakozott ki: a 18. század folyamán számos kiadvány jelent meg a tiszteletére, a Stephansdomban naponta többféle szertartást végeztek előtte, melyek zenei kíséretéről a számára külön fenntartott zenekar gondoskodott, ünnepnapjairól pedig még ma is megemlékeznek. Az ikon jelentőségét mutatja, hogy a 18. században több másolata vált szintén kultuszközponttá nemcsak Bécsben, hanem az egész német nyelvterületen, illetve kis alakú szentképeken is terjesztették. A képhez kapcsolódóan 286 imameghallgatás története maradt fent, amelyek rávilágítanak a kultusz társadalomtörténeti vonatkozásaira. A mirákulumgyűjtemények vizsgálatát számos korabeli nyomtatvány, az ikonhoz kapcsolódó évfordulók alkalmával elmondott prédikációk, templom és kegyképismertető füzetek adatai egészítik ki. / The present doctoral thesis aims to examine the cult of the original miraculous icon of Máriapócs during the first half of the 18th century through the analysis of two Austrian records of miracles. The icon, which wept in 1696, was transported to Vienna in 1697 at the order of the Emperor Leopold I. It was greeted with a five-day festival. While the devotional image went on a tour of the churches of the city, Prince Eugene of Savoy gloriously triumphed over the Ottoman Turks at Senta (Zenta), an event that was associated with the intercession of the Virgin of Máriapócs and the presence of the icon in Vienna. As a result, in the late 17th century, the miraculous icon became the palladium of entire Hapsburg Empire, thereby receiving an important role in the Marian cult of the dynasty. The choice of the topic was motivated by some major gaps in research in Hungary and abroad alike: Whereas the veneration of the replica installed in Pócs in 1707 has been largely explored in terms of ethnography, history of art, ecclesiastical history, liturgical history, etc., extensive research on the original miraculous icon has not been undertaken so far. The delimitation of the time interval in focus is justified by the circumstance that the development of the cult of the icon in Vienna may be dated to the first half of the 18th century, followed by its transformation during the second half of the century. The books of miracles Heylsamer Gnaden-Brunn, issued in 1703, as well as its expanded edition from 1739, Erneuert- und vermehrter Gnaden-Brunn, disclose hitherto unknown data on the history of the miraculous icon. The main objectives of the present thesis are the following: 1) present the process of the creation of the cult associated with the devotional icon in Vienna; 2) provide a detailed description of the settings in which the cult manifested itself; 3) describe the role of the icon in popular religion through a qualitative analysis of miracle book passages, as well as establish in what cases the icon would be visited and what votive gifts were brought to honour it. In the period of wars against the Ottomans, the devotional image was the first among the so-called Turkish Madonnas, and its place would remain prominent during the second half of the century as well: In times of war, famine and epidemics, the Virgin Mary would be invoked officially through this image. An investigation of the relevant sources reveals that a particularly rich cult developed around the original icon: In the course of the 18th century, a number of publications were made in honour of it, various services were conducted in front of it daily in the Stephansdom, with musical accompaniment provided by a specially designated orchestra, and its feast days are commemorated even today. The significance of the icon is illustrated by the fact that, in the 18th century, several of its replicas would grow into cultic centres not only in Vienna but in the entire German-speaking area as well, and the image would be disseminated in the form of small-size devotional cards. In conjunction with the icon, 286 stories of answered prayer survive, highlighting the socio-historical aspects of the cult. The analysis of the records of miracles is complemented by numerous printed documents, sermons delivered at anniversaries associated with the icon, as well as data from information booklets on churches and devotional images.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Egyetemi Múzeumok és Gyűjtemények Közép-Kelet Európában a Debreceni Egyetemen tervezett múzeum kontextusának tükrébenSzilágyi, Judit; Bartha, Elek; Selmeczi-Kovács, Attila; Szilágyi, Judit; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Néprajzi TanszékÉrtekezésemben a Magyarországon – és világszerte úgyszintén – mellőzött kutatási területtel, a felsőoktatási intézmények által fenntartott muzeális és oktatási gyűjteményekkel, múzeumokkal foglalkozom, fennállásuk okára, az anyaintézmény életében betöltött szerepükre keresve a választ, továbbá az egyetemi múzeum, mint egy speciális muzeális gyűjteményi entitás sajátosságait elemzem. Ennek nyomán kutatásom a magyarországi felsőoktatási intézmények muzeális gyűjteményeinek elsőkénti számbavételét és elemző bemutatását tűzte ki célul, a nem regisztrált és a csak az anyaintézménye által „múzeumnak” titulált, az örökségüket valamilyen formában megjelenítő múzeumi kezdeményezésekkel egyaránt foglalkozik. Kutatásomat mindvégig meghatározta a Debreceni Egyetem centenáriumi évére való készülődés, hiszen a Debreceni Egyetem 2012-es jubileumi ünnepségének keretében a 100 éves történetét, életét, kutatásait, hagyományait bemutató múzeum megnyitását tervezte. A feladat a téma behatóbb vizsgálatát igényli, a jól működő egyetemi múzeumok gyakorlatát szükséges volt tanulmányozni a debreceni siker érdekében. E nyomán a magyarországi egyetemi múzeumok és gyűjtemények elemzését a leendő debreceni egyetemi múzeum kontextusában vizsgáltam, tehát mely az a társadalmi- oktatási – kulturális környezet, melyben az egyetemi múzeum létrejönne, és amelyben helyt kell állnia. Illetve melyek azok, az országos tendenciában is jellemző kihívások, amik valószínűsíthetően a debreceni múzeumnál is jelentkeznek majd, valamint milyen múzeumi – egyetemi stratégia jelenthet megoldást. A dolgozat egyrészt magában foglalja a debreceni egyetemi múzeum szervezésének folyamatát és a megvalósult ideiglenes kiállítás bemutatását, másrészt a múzeum jövőbeli működésére és az egyetem számára „jövedelmezőnek” vélt hasznosítására írt stratégiát is. Az egyetemi múzeumokat és a szerveződő Debreceni Egyetemi Múzeumot két pólusból közelítem meg, egyrészt hogyan állhatják meg a helyüket a társadalmi és intézményi elvárás, illetve a muzeológiai szempontok kereszttüzében, másrészt a felsőoktatási intézmény oldaláról milyen szerepekkel ruházható fel az egyetemi múzeum annak gazdaságossága és kihasználhatósága szempontjából. Az új múzeológia filozófiájával és gyakorlatával párhuzamban a múzeumok társadalmi, közösségi megítélése és a 21. század globalizált és felgyorsult világát kielégítő múzeum és folyamatosan megújuló kiállítás létrehozása a fókuszpont. Szemelőtt tartva azt a kettős megfelelést, hogy egyetemi múzeumok részéről nem csupán a társadalom szolgálata a mérvadó, hanem az anyaintézmény és közössége is, e kettő összhangba hozása vezérli elemzésem. Egy jelenleg szerveződő egyetemi múzeum egzisztenciális és funkcionális kérdéseire keresem a választ, tehát ma, Magyarországon a fennálló Közép-Kelet Európai kontextusban létrejövő, felsőoktatási intézmény keretein belül szerveződő múzeumnak van-e lehetősége mind az egyetem közössége mind a helyi társadalom számára megfelelni, illetve mely eszközök állnak e feladathoz rendelkezésére, és mely szerepek betöltését vállalhatja fel létének legitimálásához. A kérdés vizsgálatához az örökség, emlékezet és identitás aspektusaiból is közelítek, valamint a szerveződő Debreceni Egyetem múzeumának tervezési, gyűjteményezési munkája nyomán értelmezem a felsőoktatási intézményben történő múzeumi munka unikális jellegét. The radical changes that have been taking place in society as of late and thus in the sector of higher education (globalization, the European Higher Education Area, the claim for a European Research Area, the introduction of the Bolognese system) put new tasks and expectations on universities. Consequently the importance of museums and collections inside the universities also has new aspects. The role of the university museum – as a mirror of the institutes´ scientific work – is becoming more emphasized and more important as they evolve and change along with their university. University museums have to focus on the formation of new identities in which, on the one hand, they preserve their established identities and roots, while still being applicable and desirable meeting places for their mother institutes as well as continuing to serve the communities. In my thesis I deal with a neglected topic of museology, i.e. university museums, primarily my goal is to present the main definitions, typologies, history and organizations for university museums and collections. I describe the nature of the museums and collections held by institutes of higher education in Hungary. I attempt to find the reasons for their existence and their role in the life of their parent institute. I also focus on the specifications of the university museum as a special museological entity. Furthermore, my research provides the first enumeration and examination of university museums and collections in Hungary, as well as those non-registered entities, which only its mother institute refers to as a “museum” as it is often these sorts of phenomena that initiate the preservation of heritage. I will also dwell idealistically on opportunities that can promote an innovative role and academic recognition of university museums and collections. I describe four improvements that seem possible to achieve in Hungary. At first I recommend the organization of a national network to facilitate collaboration between Hungarian university museums which would also help in regards to recognition and popularization. I justify these thoughts by introducing successive international examples about how a national network helped to recognize the significance of academic heritage, initiate versatile surveys about collections, and also create forums for professional discussion. A fundamental aspect of this work is the fact that the University of Debrecen was preparing for its centennial celebrations in 2012. To be more specific the university was planning to open a university museum that would present its traditions, history and the scientific life of the institute. I am looking for answers to the fundamental questions of a recently formed university museum. I approach these questions from the aspects of heritage, memory and identity as well as the unique nature of a university museum and the planning and organizing of collections prior to the formation of a museum at the University of Debrecen. I negotiate the characteristic of gathering museum collections from within institutes of higher education following the organizing work for the museum at the University of Debrecen.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Életképek egy városi gyülekezetből(2014-04-16T06:13:11Z) Pákozdi, Dávid; Bartha, Elek; DE--Bölcsészettudományi KarReformátus egyházi szokásokról szól a dolgozatom. Vizsgálatom tárgya egy városi református gyülkezetTétel Szabadon hozzáférhető „Elmúlik Istenünk…” A temetkezés és az énekdiktálás szokása és kéziratos emlékei az ugocsai református közösségekbenGál, Adél; Bartha, Elek; Történelem és néprajz doktori iskola; Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi TanszékA temetkezés és az énekdiktálás szokása és kéziratos emlékei az ugocsai református közösségekben című doktori értekezés a térség temetkezési és diktálós szokásainak feltárására törekszik a Kárpátalján eddig kevéssé ismert és kutatott, a temetési alkalmakon használt kéziratok bemutatása által. Az a vallási gyakorlat, amelyhez szervesen hozzátartozott az énekdiktálás is, tágabb környezetben vizsgálva egyáltalán nem általános jelenség. Az ezredfordulóhoz közeledve Kárpátalján egyre kevesebb lett azon települések és vallási közösségek száma, ahol élt még az énekdiktálás szokása. Ilyen szempontból a jelen dolgozathoz kiválasztott falvak specifikus helyzetben vannak. Elzártságuknak köszönhetően tovább megtartották nemzeti, kulturális és ezzel egyetemben vallási identitásuk alappilléreit. A dolgozat a halál előjeleitől kezdve a halára való felkészülésen és a virrasztón át a temetési szertartás részleteit mutatja be egészen a halotti torig, mely máig élő s bevett gyakorlat a református közösségekben. A kutatásból kiderül, hogy a hagyományos közösségekben sem az idő, sem pedig a technika vívmányai nem változtathatják meg alapjaiban a szokáshagyomány korábban kialakult rendjét. A 21. század modernizációja érintette ugyan a településeket, és beszivárgott a hagyományos cselekvési sémákba is, ám a helyi temetési folklórban gyökeres változást nem tudott előidézni. A temetésekhez kapcsolódva dolgozat ismerteti az énekdiktálás szokásának a kialakulását, bemutatja a diktálók személyét, kiválasztásuk szempontjait, és a diktálás színtereit. Az énekdiktálás megszűnése fokozatosan ment végbe, kiszorulva elsőként a templom falai közül, majd pedig a temetésekről is. Erről a nézetek helyben megoszlanak. Az idősebb generáció tagjai szívesebben énekeltek diktálás után, míg a fiatalok a ritmusosabb énekeket részesítik előnyben. Ezt követően tíz temetési énektárat mutat be. Elsőként a kéziratokra, s azok szerzőire, tartalmára vonatkozó információkat közöl. Jelentős kutatási eredmény, hogy a füzetek korábban saját szerzeményű vagy forrás nélkülinek hitt énekei esetében a vizsgálat által sikerült bebizonyítani a kézirat szövegeinek nyomtatott könyvekben lévő forrásait. A forrást a szövegegyezés szerint osztottam több csoportra. A fejezet kitér a szövegek szimbolikájára, és néhány saját dallamú ének kottáját is közli. A kárpátaljai közösségekben még igen kevéssé kutatott területről van szó. A téma leíró jellege még nem veszítette érvényét, hiszen a társadalmi átalakulás később érte el az itt élő közösségeket, mint a magyar nyelvterület többi, nyugatabbra eső részén. A jelen dolgozat Kárpátalján elsőként szól a temetési énekeket tartalmazó kéziratokról, és részletesen mutatja be az énekdiktálók személyét, valamint reflektorfénybe helyezi az oly nehezen, szinte kényszer hatására abbamaradt énekdiktálás szokását. A kutatás az ugocsai kéziratok összegyűjtésére és közlésére vállalkozott. A bemutatott füzetek és jegyzetek a népi írásbeliség vizsgálatának szempontjából is páratlan kéziratanyagot jelentenek, a népi írásbeliség gazdagságáról vallanak. / My work entitled "The custom and manuscript memories of funerals and song dictation in the Reformed communities of Ugocsa county", explore the funeral and dictation customs of the region, as well as present manuscripts used at funerals that are little known and researched in Transcarpathia. The religious practice, which included the dictation of songs, is not a general phenomenon at all if examined in a wider environment. Approaching the turn of the millennia, the number of settlements and religious communities in Transcarpathia where the custom of song dictation still existed became smaller and smaller. From this point of view, the selected villages are in a specific situation. Thanks to their seclusion, they continued to preserve the main pillars of their national, cultural and, at the same time, religious identity. The dissertation presents the funeral customs of the historical Ugocsa, song dictation and funeral songbooks, summarizes the research results from the signs of death, through the preparation for death and the vigil, it presents the details of the funeral ceremony up to the funeral procession, which is still a living and established practice in the Reformed communities. The descriptions show that in traditional communities, neither the achievements of time nor technology can fundamentally change the previously established order of custom. Although the modernization of the 21st century affected the settlements and infiltrated the traditional plans action, it could not bring about a radical change in the local funeral folklore. Connected to the funerals, the dissertation presents vocal dictation. It describes its development, introduces the person of the dictators, the aspects of their selection, and the scenes of dictation. The cessation of song dictation took place gradually, first being pushed out of the walls of the church, and then also from funerals. Opinions on this are divided locally. Members of the older generation preferred to sing with dictation, while young people prefer more rhythmic songs. Next the paper presents ten funeral hymnals. First of all, it provides information on the manuscripts, their authors, and their content. It is a significant research result that, in the case of songs in the booklets that were previously believed to be self-composed or unsourced, the investigation succeeded in proving the sources of the manuscript's texts in printed books. I divided the source into several groups according to text matching. The chapter deals with the symbolism of the texts and also provides the sheet music of some songs with their own melodies. In our case, in the Transcarpathian communities, it is still a very little researched area. The descriptive nature of the topic has not yet lost its validity, since the social transformation reached the communities living here later than in the other parts of the Hungarian-speaking area further west. Religion and culture still play an important role today. The dissertation is the first one in Transcarpathia to talk about the manuscripts containing funeral songs, and it presents in detail the person of the song dictator and the custom of song dictation, which was stopped with great difficulty, almost due to compulsion. This thesis undertook to collect and present the Ugocsa manuscripts. The presented booklets and notes are unique manuscripts from the point of view of the research of folk writing, and testify to the richness of folk writing.Tétel Szabadon hozzáférhető Előszó az "Utak és tévutak az '50-es évek tudománypolitikájában" konferenciához(2017) Bartha, Elek