Szerző szerinti böngészés "Kadenczki, Orsolya"
Megjelenítve 1 - 15 (Összesen 15)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A kizárólagos enteralis táplálás hazai gyakorlata gyermekkori Crohn-betegségbenBoros, Kriszta Katinka; Kovács, Veronika; Nemes, Éva; Kadenczki, Orsolya; Veres, Gábor; Müller, Katalin Eszter; Nemes Éva (1957-) (orvos); Gyermekgyógyászati Intézet -- 14; ÁOK; Debreceni EgyetemTétel Szabadon hozzáférhető A tápláltsági állapot összefüggése gyermekkori neoplasztikus és gyulladásos bélbetegségekkelKadenczki, Orsolya; Kiss, Csongor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA tápláltsági állapot felmérése és értékelése a betegellátás szerves része, hiszen a kóros tápláltsági állapot jelentősen befolyásolhatja a betegség kimenetelét, illetőleg önmagában is kezelést igénylő kórállapotot képvisel. Az általunk vizsgált daganatos betegeket elsősorban az alultápláltság kialakulásának veszélye fenyegeti, szemben a gyulladásos bélbetegségben szenvedőkkel, akiknél az obezitás világszerte észlelhető pandémiájának következtében sokkal inkább az elhízás jelent egyre nagyobb problémát. Vizsgálatunk az első, mely antropometriai módszerekkel (testtömeg (BW), testmagassághoz tartozó elvárt testtömeg (WFH), testtömeg index (BMI) Z-score, ideális testtömeg százalék (IBW%) és fogyás % (F%)) felmérte és követte a rosszindulatú hematológiai betegségben és szolid tumorban szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejétől a kezelés végéig, illetve értékelte annak hatását a túlélésre. Elsőként értékeltük a gyulladásos bélbetegségben szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejében, határoztuk meg az obezitás prevalenciáját és annak hatását a betegség aktivitására. Daganatos gyermekek esetében a diagnózis idejében a gyermekek 4-5%-a bizonyult alultápláltnak a különböző Z-score-ok alapján, míg IBW%-kal 30,5%-uk. A diagnózis idején BMI Z-score és IBW% alapján alultápláltnak bizonyult szolid tumoros betegek 5 éves túlélése jelentősen rosszabb volt, mint a jól táplált társaiké. A kezelés hatására a betegek tápláltsági állapota romlott, továbbra is az IBW% jelezte legnagyobb arányban az alultáplált gyermekeket, melyhez közel hasonló eredményt kaptunk a F%-kal is. Mind a hematológiai, mind a szolid tumoros betegek túlélési esélye csökkent a tápláltsági állapot romlásának köszönhetően. A mortalitás rizikója kifejezetten magasnak bizonyult azoknál a hematológiai betegségben szenvedő gyermekeknél, akik testtömegük 20-30%-át veszítették el. A kezelés végére a szolid tumoros betegek tápláltsági állapota nem javult, ők többnyire progresszív betegségben szenvedtek és később meghaltak. Megállapítottuk, hogy az IBW% tűnik a legérzékenyebb módszernek az alultápláltság megítélésére. Továbbá a BMI Z-score mindkét csoportban, és a jelentős mértékű testtömeg vesztés a hematológiai csoportban hatással lehet a betegség kimenetelére és szerepet játszhat a prognózis becslésben. Crohn betegség (CD) és colitis ulcerosa (CU) diagnózisával a HUPIR adatbázisban (Hungarian Pediatric IBD Registry) rögzített gyermekek esetében kétszer (CU), illetve háromszor (CD) több obez gyermeket azonosítottunk IBW%-kal, mint BMI Z-score-ral. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a különböző antropometriai módszerek és a betegség aktivitás között CD-ben, azaz minél alultápláltabb volt a beteg, annál aktívabb volt a betegsége. Ezzel szemben CU-ban egy U-alakú korrelációt találtunk, azaz mind az alul-, mind a túltáplált gyermekek betegség aktivitása fokozott volt, mely összefüggésre a statisztikai elemzés során az IBW% hívta fel a figyelmünket. Vizsgálatunk elsőként vetette fel az tápláltsági állapot bimodális hatását a betegség aktivitására CU-val diagnosztizált gyermekeknél. Továbbá az IBW% sokkal hasznosabb antropometriai paraméternek bizonyult az obes gyulladásos bélbeteg gyermekek azonosításában. Assessment and evaluation of nutritional status is an integral part of patient care, since abnormal nutritional status can affect the outcome of the disease and represents a medical condition requiring treatment. Patients with malignancies are primarily at risk of developing undernutrition, in contrast to children with inflammatory bowel disease, for whom overweight is a increasing problem in the era of “obesity pandemic”. Our study is the first which assessed and followed the nutritional status of Hungarian children suffering from malignant hematological diseases and solid tumors from the time of diagnosis to the end of treatment and evaluated its effect on survival using anthropometric methods (body weight (BW), expected body weight for height (WFH), body mass index (BMI) Z-score, ideal body weight percentage (IBW%) and weight loss % (WL%)). We assessed the nutritional status of Hungarian children suffering from inflammatory bowel disease at the time of diagnosis, determined the prevalence of obesity and its effect on the activity of the disease. In the case of children with cancer, at the time of diagnosis 4-5% of the children were undernourished based on various Z-scores, while 30.5% of them were identified as undernourished with IBW%. Five-year survival rate of undernourished solid tumor patients at the time of diagnosis, (nutritional status evaluated by BMI Z-score and IBW%), was worse than their well-nourished counterparts. As a result of treatment, nutritional status of patients worsened. IBW% indicated still the highest proportion of children with undernutrition. We obtained almost similar results with the WL%. The probability of survival of both hematological and solid tumor patients decreased due to the deterioration of nutritional status. The risk of mortality was found to be particularly high in children with hematological diseases who lost 20-30% of their body weight. By the end of the treatment, the nutritional status of patients with solid tumors did not improve, they mostly suffered from progressive disease and later died. We found that IBW% appears to be the most sensitive method for assessing undernutrition. Furthermore, the BMI Z-score in both groups and significant weight loss in the hematology group may affect the outcome of the disease and may play a role in the prognosis estimation. In the case of children diagnosed with Crohn's disease (CD) and ulcerative colitis (CU), registered in the HUPIR database (Hungarian Pediatric IBD Registry), twice (UC) and three times (CD) more obese children were identified by IBW% than by BMI Z-score. We found a significant negative correlation between different anthropometric methods and disease activity in CD, i.e. the more undernourished the patient, the more active the disease itself. On the other hand, we found a U-shaped correlation in CU, i.e. the disease activity was increased among undernourished and obese children, too. The connection was drawn to our attention applying IBW% during statistical analysis. Our study was the first to raise the bimodal effect of nutritional status on disease activity in children diagnosed with CU. Furthermore, IBW% proved to be a much more useful anthropometric parameter in the identification of obese children with inflammatory bowel disease.Tétel Szabadon hozzáférhető Adherence to the Porto Criteria Based on the Hungarian Nationwide Pediatric Inflammatory Bowel Disease Registry (HUPIR)(2021) Müller, Katalin Eszter; Dezsőfi, Antal; Cseh, Áron; Szücs, Dániel; Vass, Noémi; Nemes, Éva; Kadenczki, Orsolya; Tárnok, András; Szakos, Erzsébet; Guthy, Ildikó; Kovács, Márta; Karoliny, Anna; Czelecz, Judit; Tokodi, István; Tomsits, Erika; Veres, GáborTétel Korlátozottan hozzáférhető Aminosav alapú tápszer alkalmazása csecsemőkbenSzénási, Fanni; Kadenczki, Orsolya; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bálega, Erika; Griger, Zoltán; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetCsecsemőkorban gyakran jelennek meg allergiás tünetek tehéntej-fehérjével szemben. Ilyen esetekben speciális tápszerek alkalmazására van szükség. Megkülönböztetünk részlegesen és nagy fokban, extenzíven hidrolizált tápszertípusokat. Ezek tehéntejfehérje allergiában az esetek nagy részében sikerrel alkalmazhatók. Vannak azonban olyan betegek, akikben nem csak a tehéntejfehérjével szemben alakul ki túlérzékenység, de az extenzíven hidrolizált formula mellett is változatlanul allergiás tüneteket mutatnak. Elsősorban számukra fejlesztették ki a szintetikusan előállított aminosav alapú tápszereket, melyek nem tartalmaznak idegen fehérjéket, allergizáló hatásuk csaknem elhanyagolható.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az atópiás dermatitis legújabb szisztémás kezelési lehetőségeiIllésy, Márton; Gáspár, Krisztián; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati Klinika; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kadenczki, Orsolya; Várvölgyi, Tünde; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati KlinikaAz atópiás dermatitis egy gyakori gyulladásos bőrbetegség, amelyet visszatérő ekcémás gyulladások és intenzív viszketés jellemez. A patofiziológiája összetett, erős genetikai hajlam, epidermális diszfunkció és T-sejt-vezérelt gyulladásos folyamatok együttes eredményeként alakulhat ki. Az immunfunkció szabályozásában alapvető JAK–STAT jelátviteli út egyike ezen útvonalaknak. Ezt az inflammatorikus útvonalat célozzák meg a különféle JAK-inhibitorok. Eltérő klinikai vizsgálatokban vizsgálták a JAK-inhibitor abrocitinib, baricitinib és upadacitinib alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát, ahol az eredmények ígéretesnek bizonyultak. A JAK gátlók kedvező mellékhatásprofillal rendelkeznek és a betegség tüneteinek gyors enyhülését is elősegítik. Az AD modern kezelésének másik célpontja a biológia terápiák csoportjába tartozó monoklonális antitestek, a dupilumab és a tralokinumab. Az AD patomechanizmusának egy kulcsfontosságú része az IL-4 és IL-13 citokinek upregulátiója és a hozzájuk kapcsolódó gyulladásos immunválasz kialakulása és fennmaradása. A dupilumab mindkét útvonalat képes gátolni az IL-4R alfalánc szuppressziója révén, míg a tralokinumab az IL-13-at semlegesítő monoklonális antitest. Mindkét szer kedvezőnek bizonyult a középsúlyos és súlyos AD kezelésében.Tétel Szabadon hozzáférhető Characteristics of biological therapy in pediatric patients with Crohn's disease(2019) Tárnok, András; Kiss, Zoltán; Kadenczki, Orsolya; Veres, GáborTétel Szabadon hozzáférhető Disease Activity Is Associated with Obesity in Newly Diagnosed Pediatric Patients with Ulcerative Colitis(2022) Kadenczki, Orsolya; Dezsőfi, Antal; Cseh, Áron; Szűcs, Dániel; Vass, Noémi; Nemes, Éva; Tárnok, András; Szakos, Erzsébet; Guthy, Ildikó; Kovács, Márta; Karoliny, Anna; Czelecz, Judit; Kiss, Csongor; Müller, Katalin EszterTétel Szabadon hozzáférhető Effect of anti-SARS-CoV-2 BNT162b2 mRNA vaccination on thrombin generation in children with inflammatory bowel disease(2023) Stercel, Vivien; Lóczi, Linda; Kadenczki, Orsolya; Nemes, Éva; Nagy, Béla Jr.; Hodossy-Takács, Rebeka; Szabó, Attila Ádám; Fagyas, Miklós; Kappelmayer, János; Szabó, Tamás; Bagoly, ZsuzsaTétel Korlátozottan hozzáférhető Endoscopos ballonos dilatáció oesophagus atresiával operált gyermekekbenBoros, Judit; Kadenczki, Orsolya; Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézet; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar; Vitális, Zsuzsa; Magyar, Ágnes; Debreceni Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika; Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézet, GyermeksebészetAz oesophagus atresia tracheooesophagealis fistulával vagy anélkül a nyelőcső leggyakoribb veleszületett rendellenessége. Amennyiben a szülészeti anamnézisben polyhydramnion szerepel, a prenatális ultrahang oesophagus atresiát mutat, illetve a születést követő nyelési, táplálási nehezítettség jelentkezik, feltétlenül gondolnunk kell oesophagus atresiára. A szülőszobán végzett nasogastricus szondázás diagnosztikus értékű, melyet sugárnyelő szondával végzett natív röntgen és a nyeletéses kontrasztanyagos vizsgálat megerősít. Megoldása műtéti terápia, lehetőség szerint primer end-to-end anastomosis a jelenlévő tracheooesophagealis fistula lekötésével, de ha a csonkok között túl nagy a távolság halasztott primer end-to-end anastomosis is végezhető, illetve szükség esetén nyelőcsőpótlás. A postoperatív szövődmények közül a hegvonalban kialakuló szivárgás, gastrooesophagealis reflux, az operált terület stricturája, az oesophagus dysmotilitása és fistula megjelenése a leggyakoribb. Az anastomosis stricturája a műtéten átesettek 30-40%-ában fordul elő. A tünetet okozó szűkület legkorszerűbb megoldását az endosocopos ballonos dilatatio jelenti, melynek indikációja a strictura miatti dysphagia oldása. Az eljárás általános anaesthesia alatt intubációs védelemben 3x2 perces tágításokkal történik. Előnye a vakon táplálószondával vagy röntgen átvilágítás alatt szintén ballonnal végzett tágítással szemben, hogy szem ellenőrzése mellett végezhető, az eszköz a szem kontrollja alatt pozícionálható a megfelelő helyre, így hatékonysága is azonnal ellenőrizhető: a nyálkahártya vérzés jelzi a nyelőcső tágulását, illetve a dysphagia megszűnik. Az esetlegesen fellépő szövődmények is korábban észlelhetők, azonnal ellátásra kerülhetnek. 0,1-0,4%-ban fordulhat elő vérzés, aspiráció, perforáció, bacteraemia. a módszer egyetlen hátránya a költsége. A DEOEC Gyermekgyógyászati Intézetben 2000−2012 között 44 gyermek operációja történt oesophagus atresia miatt. Az atresia típusai közül a distális fistulával járó bizonyult a leggyakoribbnak (77%). A műtéti terápia során 81%-ban volt lehetőség primer end-to-end anastomosisra, mely csak egy alkalommal feszült. Bár a feszülő anastomosis után strictura kialakult, az alacsony esetszámot tekintve a kettő között fennálló kapcsolatról következtetést nem tudunk levonni. Az operáció utáni szövődmények közül strictura 34%-ban jelentkezett. A gyermekek átlagosan 35. hétre 2266g-al születtek. Polyhydramnion a szülészeti anamnézisek 35%-ban szerepelt, 9% a prenatális ultrahang jelezte előre az atresiát, 15,9%-ban pedig a per os táplálhatatlanság utalt rá. A szülőszobai nasogastricus szondázás atresia esetén diagnosztikusnak bizonyult. 12 gyermek esetén volt szükség endoscopos ballonos dilatációra, az első beavatkozást tekintve legkorábban 1,5, legkésőbb 28 hónapos korban. A tágítások átlagosan 3x2 percen át zajlottak, és 1-7 ismétlésre volt szükség, átlagosan 2,5-szer. A beavatkozás ismétlése akkor szükséges, ha az első alkalommal nem teljesen sikeres a tágítás, illetve ha a dysphagiás panaszok újra megjelennek. Szövődményt nem tapasztaltunk. Gastrooesophagealis reflux az összes gyermek esetén 47%-ban a stricturával járó esetek több, mint80%-ban kialakult. A ballonos dilatáció a kialakuló strictura oldásra megbízható módszernek tűnik, tekintve, hogy szövődményt nem tapasztaltunk. A szakma ajánlása szerint antibiotikum profilaxis nem szükséges, adása csak komplikáció esetén szükséges. Oesophagitisszel nem komplikált gastrooesophagealis reflux a gyermekek nagy százalékában kialakul, a strictura kialakulásában is szerepet játszhat, így megfontolandó profilaktikus proton pumpa inhibitor adása. A módszer biztonságosságát alátámasztja, hogy szövődményt a saját vizsgálatunk során sem tapasztaltunk.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Korlátozottan hozzáférhető A gluténmentes diéta és annak betartásának nehézségei gyermekkorban.Kiss, Evelin Margit; Kadenczki, Orsolya; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kovács, György; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gasztroenterológiai TanszékA coeliakia nem más, mint, az immunrendszer hosszútávú érzékenysége a glutén nevű fehérjével szemben, ezt a fehérjét megtalálhatjuk pl. a búzában, rozsban, árpában, tönkölyben és zabban. Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük mennyire elfogadható a gluténmentes diéta, mind szülőként, mind gyermekként. Továbbá azt is szerettük volna megtudni, hogy mennyire okoz nehézséget a gluténmentes diéta betartása. Célunk volt a továbbiakban kideríteni, hogy a gluténmentes diéta helyes betartásában meghatározó szerepet játszik-e a termékek drága ára. Célkitűzésünk között szerepelt még, annak kiderítése, hogy a szülők megengedik-e a gyermekeknek a glutént tartalmazó ételek fogyasztását. Szerettük volna tudni azt is, hogy a betegség után járó kedvezmények mértékével meg vannak-e elégedve. A kutatás eredményei által megállapítható, hogy az általunk megkérdezett szülőknek és gluténérzékeny gyermeküknek a helyes gluténmentes diéta betartásában nem befolyásoló tényező a gluténmentes termékek ára. Az általunk megkérdezett szülőknek és gyermekeknek megterhelő a gluténmentes diéta betartása. Az állami támogatások mértékével a szülők teljes mértékben nincsenek megelégedve. A helyes gluténmentes diéta biztosítása nélkülözhetetlen a gyermek normális fejlődéshez, valamint a tünetek megszüntetésében. A tartós glutén fogyasztása visszafordíthatatlan következményekkel is járhat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gyulladásos bélbeteg gyermekek tápláltsági állapotának és hossznövekedésének követése az alkalmazott gyógyszeres kezelés tükrébenBazsó, Viktória; Kadenczki, Orsolya; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Dávida, László; Müller, Katalin Eszter; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetA növekedési elmaradás és az alultápláltság gyakori szövődményei a gyermekkori gyulladásos bélbetegségnek (IBD). Fontos mutatói lehetnek a betegség aktivitásának és az életminőséget is jelentősen befolyásolják. Többek között a csökkent étvágy, hasi fájdalom, felszívódási zavar, növekedési hormon rezisztencia és genetikai faktorok vezetnek kialakulásukhoz. A betegség pubertás előtt való megjelenése szintén magasabb rizikót jelent az alacsony végleges testmagasság elérésére. A szteroid terápia kerülése, a remisszió hatékony elérése és fenntartása, a megfelelő beteg compliance mind fontos tényezők az optimális növekedés szempontjából. Diplomamunkám célja a gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek növekedési elmaradásának és alultápláltságának kialakulásában közreműködő folyamatok összegzése, azon terápiás lehetőségek felmérése, melyek megelőzhetik vagy megszűntethetik a gyermekek kórosan alacsony testmagasságát és testsúlyát. Egyúttal a Debreceni Egyetem Gyermekklinika Gyermek-gasztroenterológiai szakrendelése által gyulladásos bélbetegség (IBD) miatt gondozott 41, 5-18 év közötti gyermek tápláltsági állapotának felmérése, növekedésük és súlygyarapodásuk követése, a változások vizsgálata a gyógyszeres kezelés ismeretében, 2009 és 2018 között. Retrospektív módon, a betegek egészségügyi dokumentumaiban talált testmagasság és testtömeg adatok felhasználásával meghatároztuk a testmagasság, testtömeg, testtömeg index (BMI) SDS-score értékeket. Az adatgyűjtést 18 éves korig vagy a vizsgálat végéig folytattuk. A diagnózis idején a gyermekek hossznövekedése 9.75%-ban (4/41) bizonyult elmaradottnak a testmagasság SDS-core alapján. Testtömeg SDS-score kalkulálásával a betegek 12.19%-a (5/41) volt alultáplált, míg BMI SDS-score alapján 4.9%-uk (2/41). A vizsgálat kezdetekor a gyermekek 7,32%-a (3/41) bizonyult túlsúlyosnak, akik a követési idő alatt nem veszítettek testtömegükből. A megfigyelés végére a gyermekek hossznövekedése és testtömeggyarapodása is 4,8%-ban (2/41) bizonyult elégtelennek. A testtömeg 7,39%-al, a testmagasság 4,95%-al, a BMI pedig 0,1%-al javult a kiindulási értékekhez képest. Az alacsony esetszám miatt adataink statisztikai analízisre nem alkalmasak, így egyértelmű összefüggést nem tudtunk kimutatni az egyes terápiákkal. Azonban határozott emelkedést találtunk az SDS-értékekben a biológiai terápiával kezelt betegeknél. Összefoglalásként azt lehet megállapítani, hogy az IBD standard terápiája javítja a növekedést és a súlygyarapodást is a gyermekekben. Mégis maradnak betegek, akiknél ezek a kezelések hatástalanok. Ilyen esetekben érdemes lehet más terápiás opciókat, mint a növekedési hormon és a diagnózis felállításának idejétől alkalmazott biológiai terápiát megfontolni.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A portalis hypertonia tünetei, diagnosztikája és kezeléseKovács, Katalin; Tornai, István; DEOEC Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kacska, Sándor; Kadenczki, Orsolya; DEOEC Belgyógyászati Intézet; DEOEC Gyermekgyógyászati IntézetA portalis hypertonia a vena portae rendszerében megemelkedett, tartósan magas nyomás. Oka lehet prehepatikusan, hepatikusan vagy posthepatikusan létrejött pathológiás elváltozás, melynek következményeként rezisztencianövekedés alakul ki. A szervezetben a vasoactív peptidek aránya közötti egyensúly felborulása miatt is létrejöhet, mely megváltoztatja a haemodinamikai viszonyokat. Magyarországon a portalis hypertensio leggyakoribb oka a krónikus alkoholizmus okozta májcirrhosis. A kialakult fibrosis megváltoztatja a máj felépítését, struktúráját. A sinusoidok capillarisatioja, a Disse-tér kollagénszaporulata, az endothel fenesztráltságának csökkenése következtében a nyomásviszonyok megváltoznak. A necrosis és a fibrotikus átalakulás mellett a regeneráció kap szerepet, de a keletkezett regenerációs göbök az érképleteket nyomás alá helyezve elősegítik a decompenzatio kialakulását. A kialakult májcirrhosis immundeficiens állapotot jelent a beteg számára. A szervezet védekezőképessége csökken, így a fertőzések iránti fogékonyság fokozódik. A májelégtelenség és a kialakult portalis hypertensio a tünetek széles skáláját hozhatja létre. A leggyakoribb szövődmények a varixvérzés, az ascites kilakulása, a spontán bakteriális peritonitis, a hepaticus encephalopathia és a hepatorenalis szindróma. A diagnosztika nehézsége éppen ebben rejlik, mert meg kell találni a szövődmények közötti kapcsolatot és feltárni az alapvető etiológiát. A pontos diagnózis tükrében lehet adekvát terápiát kezdeni és így megakadályozni a betegség további progresszióját. A terápián belül el kell különíteni a megelőző kezelést, az akut esetek ellátását és a hosszútávú terápiát. A varixvérzések primer prevenciójában az első varixvérzés megakadályozása a cél, melyben nem szelektív béta-blokkolókat vagy endoscopos varix ligatiót alkalmazhatunk. A szekunder prevenció során, a már varixrupturán átesett betegek újabb vérzését próbáljuk megakadályozni. A farmakoterápia és az endoscopos beavatkozások kombinált használatával érhető el a legjobb eredmény. A farmakoterápián belül alkalmazhatunk béta-blokkolókat nitráttal kombinációban, valamint alfa- és béta-blokkoló hatással rendelkező carvedilolt is. Endoscopos beavatkozások közül az endoscopos varix ligatio a legalkalmasabb az újravérzés megakadályozására. Fontos a fertőzések kialakulásának megelőzése, így az időben indított antibiotikum kezelés. Ha a fentebb említett módok nem csökkentik az újravérzések számát a TIPS beültetése jelenthet megoldást. Acut vérzés esetén az általános terápián kívül vasoaktív anyagokkal és endoscopos vérzéscsillapítással csökkenthetjük a mortalitást. A leggyakrabban használt vasoaktív szerek a vasopressin, terlipressin, szomatosztatin, octreotid. Ha uralhatatlan vérzéssel állunk szemben ballon tamponád segítségével időt nyerhetünk az EVL vagy a sclerotizáció időpontjáig. Minden vérző betegnél antibiotikum terápiát kell indítani a mortalitás csökkentése érdekében. Az ascites terápiájában a diéta mellett diuretikus kezelést alkalmazunk. Refrakter ascites esetében ismételt paracentesisekkel vagy TIPS beültetésével érhetünk el eredményt. A spontán bakteriális peritonitis kezelésére rifaximin antibiotikumot használunk. Hepatorenalis szindróma mortalitása nagymértékben csökkenthető vasoconstrictor gyógyszerek és albumin használatával. Salvage terápiaként itt is alkalmazható TIPS beültetése. A májelégtelenség kialakulása után a májátültetés jelent életmentő terápiát a beteg számára.Tétel Szabadon hozzáférhető Prevalence of Undernutrition and Effect of Body Weight Loss on Survival among Pediatric Cancer Patients in Northeastern Hungary(2021) Kadenczki, Orsolya; Nagy, Attila Csaba; Kiss, Csongor