Szerző szerinti böngészés "Lajos, Veronika"
Megjelenítve 1 - 11 (Összesen 11)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Korlátozottan hozzáférhető Etnicitás és életstratégiák(2014-04-16T06:08:53Z) Börcsök, Zsuzsanna; Lajos, Veronika; DE--Bölcsészettudományi KarDolgozatomban a Pirmasensben élő magyar orvosok életstratégiáit ismertetem, kapcsolatrendszereiket vizsgálom kitérve a csoport tagjainak etnikai és foglalkozási identitására.Tétel Korlátozottan hozzáférhető "Hát ott mán az az utca, hát úgy hívjuk, hogy telepesek"(2013-04-09T09:21:48Z) Ferki, Julianna; Lajos, Veronika; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarKutatásom témája a beregdédaiak és a betelepítettek együttélésének vizsgálata. Munkám során elsődleges célom az volt, hogy összegyűjtsem a beregdédai magyarok és a faluba költözöttek megmaradt emlékeit a második világháború utáni betelepítésről, együttélésről. Az elmondottakra alapozva vizsgálom azt, hogyan látta, emlékezete szerint hogyan élte meg a dédai lakosság és a velük egy házba költöztetett más nemzetiségű idegen család az együttélést. Hogyan látták a faluban élők az újonnan érkezőket, milyen volt a telepesek viszonya a magyarokkal az együttélés alatt, majd hogyan viszonyultak egymáshoz a különköltözést követően. A történtekről kialakult-e a falu lakosságának kollektív emlékezete. Munkámban a kárpátaljai Beregdéda lakóinak lokális szóbeli hagyományrendszerén keresztül mutatom be a település „őslakosainak” és a beköltözött „telepeseknek” az egy házban élését. Mindezt a gyűjtött narratívák tükrében teszem, arra a 2-3 egyes emlékek szerint 3-4 évre koncentrálva, amíg a telepesek dédai magyar családoknál éltek. Érintem továbbá a két csoport jelenlegi viszonyát, valamit kitérek a betelepítés történeti hátterére levéltári kutatások alapján.Tétel Korlátozottan hozzáférhető "Itthon vagyok otthon, de otthonra megyek haza"(2014-04-16T06:13:27Z) Kövesdi, Lilla Dóra; Lajos, Veronika; DE--Bölcsészettudományi KarDolgozatomban kollégista lányok tárgyakhoz való viszonyulásán keresztül szeretném szemléltetni, hogy a fogyasztói társadalom nem arctalan fogyasztókból épül fel. A fogyasztói társadalmon belül van ugyan egy minden egyénre jellemző domináns viszony a tárgyakhoz, de ezen belül többféle viszonyulás lehetséges. Minden egyen szamara más jelentéseket hordozhat magában egy-egy tárgy. A tárgyakhoz való hozzáállásban előforduló különbségek érzékeltetésének céljából a kollégista lányokat 4 nagy csoportba osztottam. Az interjúalanyok tárgyak iránt tanúsított viselkedése, a saját tárgyaikról való beszédmód a rendszerezés alapja. A vizsgálat során a tárgyaktól nem távolítottam el a kontextust, figyelembe vettem, hogy a kollégista lányok hogyan értelmezik saját tárgyaik jelentését. Az embert körülvevő tárgyak kulturális jelentéseket hordoznak magukban. A saját tárgyakkal a kollégisták saját világának egy darabja kerül a kollégistával a kollégiumi szobába. Így a tárgyak kontextusa megváltozik, de a rendező elv változatlan marad. A diákok kollégiumba hozott tárgyain keresztül betekintést nyerhetünk tulajdonosaik világképére és életmódjára. Az otthonosság érzete sok esetben összefügg a személyes tárgyak jelenlétével vagy hiányával. A tárgyak mennyiségére hatással lehet a kollégista lakhelye és a kollégium közötti távolság, de az otthonosság kérdésében nem a tárgyak mennyisége a döntő. A kollégiumi szobában jelenlevő tárgyak mennyiséget a kollégista lányok tárgyakhoz való viszonyulása határozza meg. A kollégiumi szobákban levő tárgyakhoz ugyanakkor erős érzelmi kötődés mellett gyakran transzcendens érték is kapcsolódhat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető "Menjek vagy maradjak?" Életstratégiák és az elvándorlás jelensége. A tyukodi fiatal lányok jövőképe(2014-04-16T06:12:02Z) Ujhelyi, Nelli; Lajos, Veronika; DE--Bölcsészettudományi KarA tyukodi fiatal lányok migrációs életstratégiáit kutattam. Dolgozatomban a jövőképekkel kapcsolatos narratívák és gyakorlatok olvashatóak.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Modernizációs stratégiák és hagyományos kötődések(2011) Lajos, Veronika; Keményfi, Róbert; Lajos, Veronika; Történelem és néprajz doktori iskolaAz értekezés témája az etnográfiai kutatások egyik központi kérdése, a modernizálódó paraszttársadalom, a hagyományos és modern értékrendek összeütközése. Konkrétan a többes kulturális és nyelvi kötődéssel rendelkező, napjainkban is archaikus vonásokat mutató moldvai csángó szociokulturális rendszer és a 20. századi modernizáció konfliktusának vizsgálata. A modernizáció fogalma esetünkben gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális változások komplex rendszerét jelenti, nem kényszer, hanem a paraszti életforma és az aktuális impulzusok közötti szociokulturális kölcsönhatások összessége, amely kihívások elé állította a tradicionális paraszti életvilág értékrendjét, a szokásokat, az alkalmazkodási modelleket. Az értekezés célkitűzése a kulturálisan kódolt adaptációs képesség mikéntjének vizsgálata, az elmúlt 60-80 évben Moldvában végbement társadalmi átmenet szimbolikus és „valóságos” határhelyzeteinek egy lehetséges értelmezésén keresztül. Az empirikus terepkutatásra – a 2006-2007-ben Lujzikalagorban (Luizi-Cǎlugǎra, Bacǎu, Románia) végzett 10 hónapos etnográfiai állomásozó terepmunkára – és az élettörténeti módszerre támaszkodó munka azokat a szociokulturális folyamatokat elemzi, amelyek a moldvai csángó paraszttársadalomban folyamatos alkalmazkodást eredményeztek. A kutatás középpontjában egy moldvai csángó asszony, Klára élettörténete áll. Elméleti kiindulópontként fogadjuk el, hogy az egyén gondolkodásmódját, világképét saját szociokulturális életvilága alapvetően határozza meg, így a közösség viszonylatában „tipikusnak” titulált személy a helyi kulturális rendszer egészére vonatkozóan nyújt reprezentatív képet. Az egyén élettörténetében a lokális közösségnek a makrotársadalmi változásfolyamatokhoz történő alkalmazkodási gyakorlata képződik le: az adaptációs stratégia. Az alkalmazkodási képesség működésének elemzését elősegítő eljárás, a megismerés eszköze az élettörténeti módszer és Klára változatos témákat érintő, mesterséges és természetes beszédhelyzetekben elhangzott elbeszélései. Az élettörténet adott „állapotának” rekonstruálása eszközként szolgálja az életút során tapasztalható adaptáció dinamikájának megértését és elemzését. 2 Az értekezésben a terepmunka tapasztalatok és az életút-interjúk elemzése az élettörténeti módszer bevezetésével és az archaikus szerkezetű, klasszikus magyar paraszttársadalmak szociokulturális gyakorlatára vonatkozó alternatív olvasat megfogalmazásával járul hozzá a modernizálódó magyar paraszti közösségek szociokulturális környezetének etnográfiai kutatásához. A „személyes szemüveg” mint elemzési perspektíva a lokális közösség szociokulturális rendszerét és annak átszerveződését az egyéniség mindennapi cselekvéseiben, illetve az elbeszélésekben megnyilvánuló értelmezésekben ragadja meg, a személyes narratívák elemzésén keresztül valósítja meg. A személyiség szintjén három területen (családi közösség, életvezetési stratégiák, egyház és vallás) vizsgált kulturális és társadalmi adaptációs készség, a gazdasági rugalmasság sokkal inkább affirmatív döntések sorozataként mintsem kényszerű lépésekként értelmeződik. A lujzikalagori asszony a moldvai csángó paraszti életvilág szereplőjeként a „hagyományos” és a „modern” közötti kölcsönhatások rendszerében képes az affirmatív értelmű alkalmazkodásra a modernizáció radikális kihívásaira adott válaszként. Mivel a 20. században a magyar paraszttársadalmak számtalan formában szembesültek a modernizáció paradigmatikus jelenségeivel, ezért ennek két, napjainkig létjogosultságot élvező olvasata terjedt el a magyar társadalomtudományokban: a felszámolódó paraszti kultúra és a sikeres ellenállás narratíva. Emellett azonban létezik egy harmadik értelmezés is – jelen értekezés témakezelése ezt támogatja –, amely nevezetesen az archaikus szerkezetű, klasszikus paraszttársadalmaktól nem elvitatja a modernizációs készséget és a rugalmas viszonyulás lehetőségét a makroszintű változásokhoz, hanem épp ellenkezőleg, a kulturális alkalmazkodás típusait mutatja be, az adaptáció mikéntjét vizsgálja. Ebben a megközelítésben az adaptációs készség feloldja a tágabb szociokulturális környezet modernizációs impulzusainak konfliktusokat teremtő hatásait. Ugyanakkor nem társít értékítéletet és minősítést az alkalmazkodás következtében kialakuló új gyakorlatokhoz. A modernizációs kihívásokkal szemben nagyfokú alkalmazkodási készségről tanúbizonyságot tevő paraszttársadalom narratívája, amely nem teljesen ismeretlen a magyar néprajz tudománytörténetében, megkérdőjelezi az archaikus szerkezetű, klasszikus paraszti közösségeknek tulajdonított sztereotípiák egy részét (konzervatív, önszegregatív, introvertált). Továbbá hozzájárul a klasszikus paraszttársadalmak „varázstalanításához” és a társított sztereotípiák felülbírálatához. Az értekezésben a lujzikalagori asszony élettörténete alapján a modernizálódó moldvai paraszttársadalomnak ez az értelmezése bontakozik ki. The topic of this dissertation is one of the central issues in ethnographic research; namely, the clash between traditional and modern systems of values in a peasant society undergoing the process of modernization. More specifically, I will investigate the conflict between 20th-century modernization and the Moldavian Csángó socio-cultural system, the latter of which has multiple cultural and language ties and continues to display archaic features even today. The notion of modernization in this case covers a complex system of economic, social, political, and cultural changes, which is not imperative but rather the total of socio-cultural interactions between the peasant way of life and the contemporary impulses, which has posed a number of challenges for the value system of the traditional peasant lifestyle as well as for the peasant customs and models of adaptation. The objective of the dissertation is to examine the quality and means of culturally encoded adaptation abilities through one of the possible interpretations of the symbolic and the “real” borderline instances in the social transition that has taken place in Moldova during the past 60-80 years. Based upon empirical field work conducted during a 10-month stationary field work in 2006-2007 in Lujzikalagor (Luizi-Cǎlugǎra, Bacǎu, Romania) and also on the life-story method, the dissertation aims to analyze the socio-cultural processes that have resulted in the continuous process of adaptation in the Moldavian Csángó peasant society. The research focuses on the life story of Klára, a Moldavian Csángó woman. As a theoretical starting-point, let us assume that one’s own socio-cultural relations fundamentally determine the individual’s way of thinking and worldview, so any person regarded “typical” in the context of the community would offer an insight representative of the whole of the local cultural system. What can be reflected in the life story of this individual is the practice of the local community applied to adapting to the macro-social processes of change: in other words, the so-called adaptation strategy. One of the possible means of exploring and analyzing the operation of the adaptation ability are the life-story method and Klára’s narratives produced in both manipulated and natural speech contexts about a variety of different topics. The reconstruction of a given 2 “stage” in the life story serves as a tool for the comprehension and consequent analysis of the dynamics of adaptation used during the course of the life path. The analyses of field work experiences and life-path interviews involved in the dissertation contributes to the field of the ethnographical research of the socio-cultural environment of Hungarian peasant communities undergoing modernization through the introduction of the life-story method and by developing an alternative reading concerning the socio-cultural practices of the genuine Hungarian peasant societies that continue to retain an archaic structure. The so-called személyes szemüveg [verbatim: personal spectacles] (as a perspective of analysis) seems useful in understanding the socio-cultural system of the local community and its rearrangement through the everyday activities of the individuals and the interpretations included in the narratives, by way of analyzing the personal narratives. The economic flexibility, the cultural and social adaptation skill, which has been examined in three areas at the level of individuals (familial community, lifestyle strategies, church and religion) is interpreted here as a series of affirmative decisions rather than steps that one is forced to take. This woman from Lujzikalagor, as part and parcel of the Moldavian Csángó peasant world, seems to be able to adapt in an affirmative fashion in the system of interactions between what is “traditional” and “modern” when responding to the radical challenges posed by the issue of modernization. As Hungarian peasant societies in the 20th century faced the paradigmatic phenomenon of modernization in numberless ways, Hungarian social sciences have basically retained just two fundamental ways of reading this process: a slowly perishing peasant culture or the narrative of successful resistance or defiance. Nevertheless, there seems to be a third possibility of interpretation, too, also supported by the treatment of the topic in this dissertation. This interpretation does not purport to deny the possibility of developing modernization skills and flexible responses to macro-level changes in genuine peasant societies of archaic structure. On the contrary, it aims to present the various types of cultural adaptation by investigating the actual ways practiced in this process of adaptation. Observed in this light, the adaptation skill would take care of the conflict-generating impacts of the impulses of modernization in the broader socio-cultural environment. At the same time however, it does not attach labels of value judgment to the new practices formed as a consequence of adaptation either. The narrative of the peasant society that has displayed a great degree of affinity to adapt in face of the challenges posed by modernization, which is not totally unfamiliar to us in the field of Hungarian ethnography, appears to question the 3 presence of abstract qualities associated with genuine peasant societies of archaic structure (conservative, self-segregative, introverted). In addition, it also contributes to the process of “taking away the magical features” attributed to these classical peasant societies by reviewing and overriding the pertinent stereotypes. The intention of this dissertation is to confirm and develop this latter interpretation of the Moldavian peasant society undergoing modernization, supported by the presentation of the life story of this woman from Lujzikalagor.Tétel Korlátozottan hozzáférhető "Szerényen kell élni!"- Narratívák egy nyáregyházi római katolikus pap szolgálatáról(2013-04-15T04:55:31Z) Ország, Dóra; Lajos, Veronika; DE--TEK--Bölcsészettudományi KarA dolgozat egyén és lokális társadalom viszonyát vizsgálja az etnográfiai terepmunka módszerével egy pest megyei településen, Nyáregyházán. A kutatás központi alakja a római katolikus Pál atya, akinek élettörténetét és a községben végzett negyven éves (1971-2011) szolgálatát a saját és a helyi lakosok narratíváin keresztül elemzem. Az értelmezésben eszközként használom fel a Pál atyával készített többlépcsős életútinterjút, valamint a helyi lakosokkal készített félig strukturált interjúkat. A dolgozat célkitűzése megérteni és elemezni Pál atya helyzetét a lokális társadalomban, illetve megvizsgálni azt, hogy milyen történeteken keresztül rögződik az ő lelkipásztori tevékenysége a helyi lakosok emlékezetében. Továbbá, hogy ő hogyan értelmezi saját egyházi pályáját. A dolgozat fő részében Pál atya szolgálatát két dimenzióra bontva (közösségteremtés és vallási tevékenység) elemzem. Összefoglalóan elmondható, hogy a megkérdezett lakosok Pál atya szerepét a lokális társadalomban különbözőképpen értékelik, vagyis egyszerre közösségteremtő és a helyi társadalmat megosztó személyiségről van szó. A kutatás eredményei azt a feltételezést támasztják alá, hogy a vallásgyakorlás milyensége nemcsak a pap személyiségével áll összefüggésben a lokális társadalomban. Egyrészt a pap és a hívek dialógusából alakulnak ki a különböző vallásgyakorlási formák, hiszen csak azok lehetnek sikeresek, melyeket az adott egyházközség is elfogad magáénak érez. Másrészt a társadalmi és történeti kontextus figyelembevétele is elengedhetetlenül fontos. Számos tényező befolyásolja a vallásos gyakorlatok természetét, például a munkavégzés jellege, a faluból való kilépés, az adott politikai rendszer, a különböző régiók országon belüli elhelyezkedése.Tétel Szabadon hozzáférhető Szituatív határképzési gyakorlatok a kárpátaljai Beregdédán élők mindennapjaiban(2025) Kohut-Ferki, Julianna; Lajos, Veronika; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi TanszékAz értekezés témája az etnicitáskutatások egyik központi kérdése, a szociokulturális társadalom gyors változása során a különböző identitások szituatív újra értelmezési stratégiái, jelen munka esetében a kárpátaljai Beregdéda komplex, magyar-ukrán-cigány interetnikus viszonyokkal jellemezhető szociokulturális környezetének értelmezése, a lokális társadalomban élők szituatív határképződési folyamatainak vizsgálata. A kutatás célkitűzése annak vizsgálata, hogy a Beregdédán együtt élő magyar, cigány és szláv lakosság esetében mikor és milyen alkalmakkor bír jelentőséggel a más etnikumoktól való elkülönülés vagy a sajáttal történő azonosulás. A doktori disszertáció megírásához szükséges anyag egyrészt a történeti antropológia módszerét alkalmazó diakron kutatást jelenti, másrészt a kézirat alapját adó szinkron kutatást, a 2015-2016 között végzett etnográfiai terepkutatást. A szláv etnikumú telepes családok Beregdédára költözése, az etnikai arányok megváltozásával, egy meghatározó makrotársadalmi eseménye a lokális életvilág ukrán-magyar-cigány együttélésének. A dolgozat egyik eredményének tekinthető, hogy a lokális emlékezetben fennmaradó betelepítés eseménye a múltban, egy lehetséges gyakorlati funkciókkal bíró ismeret az idegennel való találkozás kezelésére a jelenben. Az etnikai hovatartozás alapján tett különbségtétel gyakran a vallás, nyelv, a szomszédsági viszonyok, a munka világában tesz szert jelentőségre. Az idegen viszonyrendszerében és a vegyes házasság intézményében formálódik. A dolgozatban bemutattam, hogy a vallási elkülönböződés bár jelentős, az élet mindennapjaiban a közösség normái többé-kevésbé lehetővé teszik az átjárást. A különböző egyházak közösen szervezett (ökumenikus) alkalmainak hiányát az egyházak vezetőinél felülírja a kötődés a lokalitáshoz. A vallásválasztás egyrészt a lokális társadalomban elterjedt mintákat követi, másrészt a különböző társadalmi, gazdasági érdekek mentén, a döntési helyzetekben a makrotársadalmi folyamatokra reagál. A dolgozat további eredménye, hogy a beregdédaiak lokális identitása összefügg a szomszédságban megélt otthonosság érzetének kialakulásával a településen. Az etnikumok közötti kapcsolatok elmélyülését, a sztereotípiák árnyalását, az együttélés pozitív empirikus élményét sok esetben a szomszédsági viszonyban megélt aktív találkozások sora segítette elő. Ugyanakkor a személyes tapasztalat útján szerzett ismeretek az etnikumokról csak egy kivételt jelentenek az általánosan elterjedt sztereotípiákkal szemben, azok megdöntésére nem elegendőek. A dolgozat további eredményei között mutatható fel, hogy a lokális társadalomban a munka értelmezése, a magyar-ukrán-cigány munkavégzés lehetőségei és alkalmai szociokulturális keretek között fogalmazódnak meg. A cigányság és a többségi társadalom munkavégzésének ismert kortárs sajátossága, hogy a cigányok törekszenek a patrónus-kliens viszonyból kilépni és a többségi társadalom tagjai ezt igyekeznek megakadályozni. A cigányok kilépésre tett kísérleteit az alárendelt pozícióból a többségi társadalomban élők a munkakerülés vádjával igyekeznek visszafordítani. A makrotársadalmi eseményekkel összefüggésben a magyar nyelvtudásban a lokális társadalomban élők egyaránt esélyeket és jólétüket növelő funkciókat látnak. Ezzel egyidőben megfigyelhető az „igaz ukrán” identitás megkérdőjelezése, valamint az ukrán nyelvtudás hiányának indokával megfogalmazott magyar identitás eredetiségének kiemelése. A terepkutatás idején, 2015 tavaszán az orosz-ukrán háborús konfliktusok növelték az esélyét a különböző etnicizáló, sztereotip értelmezéseknek. Ezzel egy időben az idegen nyaralók Beregdédára érkezése a lokális társadalomban élő ukránok, magyarok és cigányok kapcsolatának megerősödéséhez, egységfrontba rendeződéséhez vezetett. Ugyanakkor a másság megfogalmazása és értelmezése nem a 2014-es orosz-ukrán háborús eseményekkel és annak lokális hatásaival kezdődik. A helyieknek megvannak a stratégiái és gyakorlataik, hogy megbirkózzanak az idegenek jelenlétével. Ennek egy lehetséges eseménye a múltban történt betelepítés és az egy házban élés emlékezete a településre érkező szláv családokkal. Míg Beregdédán a cigány és más etnikumok közötti vegyes házasság nem jellemző, addig az ukrán-magyar vegyes házasságokban születő döntési stratégiák a makrotársadalmi körülményekhez alkalmazkodva, a család bonyolult szempontrendszerét figyelembe véve szerveződnek. Az ukrán-magyar vegyes házasság elterjedése, a többes kötődések szövevényes, mikroszintű hálója megkérdőjelezi a negatív etnikai különbségtételt. / The topic of the dissertation is one of the central issues of ethnicity studies, the strategies of situational reinterpretation of different identities in the rapidly changing sociocultural society. In the case of the present work the interpretation of the sociocultural environment of Beregdéda in Transcarpathia, characterized by complex Hungarian-Ukrainian-Gypsy interethnic relations, and the examination of the processes of situational boundary formation of the people living in the local society. The aim of the research is to investigate when and on what occasions the separation from other ethnic groups or the identification with the own ethnicity is significant for the Hungarian, Gypsy and Slavic population living together in Beregdéda. The material for the doctoral dissertation consists of both diachronic research using the method of historical anthropology and synchronous research, the ethnographic fieldwork conducted in 2015-2016, which forms the basis of the manuscript. The migration of settler families of Slavic ethnicity to Beregdéda, with the change in ethnic proportions, is a defining macro-social event in the Ukrainian-Hungarian-Gypsy coexistence of the local lifeworld. One of the results of the dissertation is that the event of resettlement in the past, which persists in local memory, is a knowledge with potential practical functions for dealing with the encounter with the stranger in the present. Distinctions based on ethnicity often gain significance in the world of religion, language, neighbourhood relations and work. It takes shape in the system of relations with the stranger and in the institution of mixed marriage. In my work, I have shown that although religious separation is significant, transitions in everyday life are more or less allowed by the norms of the community. The absence of jointly organized (ecumenical) occasions of the different churches is overridden by the attachment of church leaders to localism. On one hand, the choice of religion follows the patterns of local society, and on the other, it responds to macro-social processes in decision-making situations along various social and economic interests. Another result of the dissertation is that the local identity of Beregdéda residents is related to the development of a sense of homeliness experienced in neighborhood in the settlement. In many cases, the deepening of inter-ethnic relations, the nuancing of stereotypes and the positive empirical experience of living together were facilitated by a series of active encounters in the neighborhood. However, the knowledge of ethnicities gained through personal experience is only an exception to the prevailing stereotypes and is not sufficient to overturn them. Further findings of the dissertation show that the interpretation of work in the local society, the opportunities and occasions of Hungarian-Ukrainian-Gypsy work are formulated within socio-cultural frameworks. A well-known contemporary characteristic of the working relations between the Roma and the majority society is that the Roma strive to leave the patron-client relationship and the members of the majority society try to prevent this. The attempts of the Gypsies to leave the subordinate position are reversed by the members of the majority society through accusations of work avoidance. In the context of macro-social events, Hungarian language skills are seen by people in the local society as both a source of opportunities and a source to increase their well-being. At the same time, there is a questioning of the “true Ukrainian” identity and an emphasis on the originality of the Hungarian identity as a reason for the lack of Ukrainian language skills. At the time of the fieldwork, in the spring of 2015, the Russian-Ukrainian war conflicts increased the chances of different ethicizing, stereotypical interpretations. At the same time, the arrival of stranger vacationers in Beregdéda led to a strengthening of relations between Ukrainians, Hungarians and Gypsies in the local society, and to a unification of them. However, the formulation and interpretation of otherness does not begin with the 2014 Russian-Ukrainian war and its local effects. Locals have their own strategies and practices to cope with the presence of strangers. One possible manifestation of this is the memory of past resettlement and living in the same house with Slavic families arriving in the settlement. While mixed marriages between Gypsies and other ethnicities are not typical in Beregdéda, the decision-making strategies in Ukrainian-Hungarian mixed marriages are organized in accordance with macro-social circumstances and taking into account the complexity of the family. The spread of Ukrainian-Hungarian mixed marriages and the intricate, micro-level network of multiple attachments call into question negative ethnic differentiation.Tétel Korlátozottan hozzáférhető „Egy szürreális film statisztái voltunk”Ujhelyi, Nelli; Lajos, Veronika; DE--Bölcsészettudományi KarDolgozatom fókuszában a 2015-ös menekült krízis idején segítő tevékenységet folytató debreceni önkéntes szervezet, a Migration Aid állt. A tagokkal készült interjúk és a szervezet internetes kommunikációjának vizsgálatán keresztül értelmeztem a hazánkba 2015 előtt példátlan menekültválság megoldásában résztvevő önkéntes segítők tevékenységét és motivációit. A holisztikus szemléletű értelmezésben három szinten, egyéni, közösségi és társadalmi vonatkozások mentén végeztem az elemzést. Az önkéntes segítők és a menekültek kapcsolatában pedig a reciprocitás oldaláról közelítve a kölcsönös értékátadás folyamatát tártam fel. A szervezet internetes kommunikációjának sajátossága, hogy az online térben szerveződő kapcsolatokat offline kontaktusokra sikerül váltaniuk, azaz az interneten szerveződő csoport kilépve a virtuális térből valósította meg a segítői szerepét, miközben a virtuális kapcsolatait is intenzíven használta az adományok és a tagok tevékenységének megszervezésében.